A bécsi U2-es metróvonal Karlsplatz és Schottentor közötti belvárosi szakasza
hosszú és változatos történelemre tekinthet vissza. A mai Museumsquartier és
Rathaus állomások között az alagút eredetileg 1966-ban U-Straßenbahn, azaz
földalatti villamosalagútként nyílt meg. Ekkor négy megálló volt az alagútban,
Mariahilfer Straße (ma Museumsquartier), Burggasse (ma Volkstheater),
Lerchenfelderstraße (2003-ban megszűnt) és Friedrich-Schmidt-Platz (ma
Rathaus). Az 1970-es évek második felében kezdtek neki a munkálatoknak,
amelyek során ez az alagutat a későbbi U2-es metróvonalnak alakították át. Az
U2-es 1980-ban átadott első szakasza a Zweierlinie U-Straßenbahn alagút
meghosszabbításával a Karlsplatz és a Schottenring között húzódott.
Az U2-es vonal több ütemben hosszabbodott meg a Pratersternen, Stadionon és Aspernstraßén át a mai Seestadt végállomásig, amelyet 2013-ban ért el. Ekkor már tervezés alatt állt a kimaradt szám, az U5-ös metróvonal kivitelezése is. Ennek keretében az U2-es vonal belvárosi első szakasza is masszívan érintett lett. A tervek szerint ezt a szakaszt az új U5-ös veszi majd át, míg a Schottentor és Rathaus állomások között található elágazástól az U2 délnek veszi az irányt a Neubaugassén és Pilgramgassén át a Matzleinsdorfer Platz felé. Az új U5-ös vonal pedig a Karlsplatzról a ma még U2 alagútban, a Rathaus állomáson át a Frankhplatzig és később Hernalsig közlekedik majd.
Az U2-es vonal több ütemben hosszabbodott meg a Pratersternen, Stadionon és Aspernstraßén át a mai Seestadt végállomásig, amelyet 2013-ban ért el. Ekkor már tervezés alatt állt a kimaradt szám, az U5-ös metróvonal kivitelezése is. Ennek keretében az U2-es vonal belvárosi első szakasza is masszívan érintett lett. A tervek szerint ezt a szakaszt az új U5-ös veszi majd át, míg a Schottentor és Rathaus állomások között található elágazástól az U2 délnek veszi az irányt a Neubaugassén és Pilgramgassén át a Matzleinsdorfer Platz felé. Az új U5-ös vonal pedig a Karlsplatzról a ma még U2 alagútban, a Rathaus állomáson át a Frankhplatzig és később Hernalsig közlekedik majd.
A U2-es vonal belső szakaszának állomásai már a felújítás előtt is szűkek voltak, most a peronkapukkal pedig még szűkebbnek tűnnek. Éppen emiatt viszont így biztonságosabbak is lettek.
A peronkapuk felett a kijelzők azt is írják hogy a vonat melyik részénél állunk és hogy hol találunk kerekesszékes helyeket. Ezen a monitoron a vonat érkezése előtt annak kihasználtsága is megjelenik, az adatokat a vonatok élőben továbbítják a rendszer felé.
Az év visszatérése, a Wiener Linien évében legalábbis biztosan. Az első üzemnapon ezzel a felirattal várta az utasokat a peronkijelző. Természetesen a tényleges indulási adatokkal felváltva jelent meg ez is.
A Museumsquartier és Volkstheater állomások jellegzetes mozaikos falai a felújítással sem vesztek el, azok egy alapos takarításon estek át és ahol szükség volt rá, a hiányokat is pótolták.
Az U5 előkészítésére az U2 belső szakaszát is alaposan fel kellett újítani. Az 1980-as évek technológiájával a szűk villamosalagútban épült vonalszakasz már nem felelt meg a mai elvárásoknak. Az építkezéseket 2021 márciusában kezdték meg és ekkortól az U2-es csak a Schottentor és Seestadt között közlekedett. Az elmúlt 3,5 év alatt a Wiener Linien az említett szakasz teljes felújítását végezte, amelynek része volt a komplett pályacsere, az elektromos- és biztosítóberendezések felújítása. Utas szemmel azonban a legnagyobb változást az újonnan épített peronkapuk jelentik, amely technológia Bécsben eddig ismeretlen volt. Ez is az U5 előkészületek része, hiszen az új vonal járművezetők nélkül fog üzemelni. Persze Nürnberg és Budapest példáján keresztül pontosan tudjuk, hogy ettől még nincs szükség feltétlenül peronkapukra, de Bécsben ennek a filozófiai vitának a másik oldalára álltak.
A Rathaus ma még egyik legkevesebb forgalommal rendelkező állomás a szakaszon, amely azonban az U5 beindulásától átszállóállomás lesz az U2 és az új vonal között.
A villamosalagút múltra visszavezethető okokból a szembe peron több állomáson is hosszában el van tolva, ami miatt itt a metrókról is remek fotókat lehetett készíteni. A peronkapuk miatt ez a lehetőség azonban a múlté.
(fotók: Berky Dénes)
Az első napok tapasztalatai alapján a peronkapukkal még bőven akad gond, de nem kizárólag technikai okokból, hanem mint azt a közösségi közlekedésben megszoktuk, az elsődleges ellenfél az utas. Egy, a tesztek alatt felmerült, de egyelőre szoftveresen meg nem oldott probléma, hogy a peronkapuk nyitásának sebessége az új X-Wagenek ajtajaihoz lett igazítva, aminél a régebbi V-Wagenek ajtajai meglepő módón gyorsabban nyílnak. Ennek eredménye pedig az, hogy míg a járművön az ajtó már nyitva van, a peronkapu még nagyjából egy másodpercet gondolkodni látszik mire elindul. Természetesen gyakran előfordul, hogy a Bécsben amúgy is manuális működtetésű ajtókhoz szokott és türelmetlenkedő utasok a peronkaput belülről a vésznyitóval tolják ki manuálisan. Szerencsére ennek az esetek nagy részében nincs további következménye, az ajtózáráskor a kézzel nyitott peronkapu is automatikusan záródik. Az ilyen és ehhez hasonló gyermekbetegségek megoldásán már gőzerővel dolgoznak a Wiener Linien munkatársai, a kommunikációs osztály pedig egy rövid videóval hívja fel a figyelmet a még szokatlan újításra.
Berky Dénes
