Már-már betonbiztos karácsony utáni program a Gyermekvasút járműbemutatója. A téli kiállítás kifejezetten érdekes program és a bejglimámor után jól is esik kicsit kimozdulni, ha máshova nem is, de legalább a budai hegyekbe. Ezúttal Csillebérc volt a központja a Gyermekvasút – mondhatni – évzáró rendezvényének.A Gyermekvasúton idén is megrendezték a most már talán hagyományosnak is mondható évvégi járműbemutatót. Az időzítés szinte tökéletes: karácsony és újév között a téli szünetben a gyerekekkel mit kezdeni nem tudó családoknak kiváló kirándulási lehetőség a Gyermekvasút (mondjuk: amúgy is), de azért évről évre kap itt valami „csemegét” a komolyabb vasútbarát is.
A 2024-es téli esemény helyszíne ezúttal nem a Széchenyihegy állomás volt, mint 2023-ban – aminek nevét újabban egyébként kötőjel nélkül írják –, hanem eggyel arrébb, a szintént az 1948 nyarára elkészült első szakaszoz tartozó Úttörőváros Csillebérc állomás. Maga az állomás egyébként egy elég jó választásnak tűnik, még jobb a városi közlekedési kapcsolata is talán, mint Széchenyihegynek, már amennyiben a (hétvégéken egyedüliként) 15-20 percenként arra járó 221-es buszt annak lehet nevezni.
Most akkor hogyan is írjuk a Gyermekvasút végállomásának nevét? A jogos felvetés miatt, úgy gondolom, hogy e sorok írójának némileg magyarázkodnia kell. A Helyesírási Szabályzat 152. pontja szerint a földrajzi neveket a hegyek (és pl. tavak) esetén kötőjellel kell írni, tehát a geológiai alakulat esetén a helyes forma a Széchenyi-hegy abban az esetben, ha a vasútállomás a hegyről kapta volna a nevét. Viszont a városrészek esetén a 172. pont megengedi, hogy egybe, kötőjel nélkül írjuk a nevet és mivel a XII. kerületnek van ilyen nevű városrésze, így a helyes forma itt a Széchenyihegy. Viszont a vasútállomás 1948-ban egyértelműen a hegyről kapta a nevét, ekkoriban a városrészek neveit már nem annyira helyzete előtérbe az akkori fővárosi vezetés. E sorok írója is még a Gyermekvasúton szolgáló pajtásként a kötőjeles formában tanulta meg az állomás nevét. Ám 1999-re megváltoztatták a régi kötőjeles írásmódot és egybeírt változatban jelent meg az állomás neve a hivatalos menetrendkönyvekben is. Ez a változás egyébként a vonalon érintette János-hegy és Hárs-hegy állomásokat is, amelyek szintén kötőjel nélküliek lettek Jánoshegy és Hárshegy formában. Érdekesség, hogy a később készült képeken még sokáig a kötőjeles formában szerepelt azonban a Széchenyihegy állomás neve az állomási névtáblákon.
De a vasútüzemi vagy vasúttörténeti jelentősége sem kisebb az állomásnak: itt üzemel ugyanis az ország két VES típusú biztosítóberendezéséből az egyik – a másikat Kőbánya felsőn kell keresni. Mégsem egyforma a kettő: a csillebérci egyközpontos és vágányfoglaltságot is ellenőriz, míg Kőbánya felső esetén (leegyszerűsítve) ezt nem teszi, cserében a rendelkező készülék mellett két állítótoronyban is dolgoznak vele a vasutasok az állomáson. Az 1930-as évek Németországában kifejlesztett elektromechnaikus berendezés amúgy is egyedülálló, fénykorában sem volt sokkal több az országban: a pályahálózat korszerűsítésével a komáromi és a székesfehérvári hasonló rendszereket már elbontották.
Forgalmi szempontból is jó választás Csillebérc: mivel a téli hétvégén két vonatos menetrendben, óránként indulnak a Gyermekvasút vonatai a két végpontról, ezek a vonal közepén, Szépjuhászné állomáson találkoznak. Így Csillebérc két vágányán bőven elfért a napi forgalom és a kiállítás is, no meg a Széchenyihegy és Csillebérc között ingázó nosztalgiavonatok is. Ez utóbbiak élén három gép is megfordult: a lillafüredi motorkocsi, az ABamot 2; a nemrégiben működőképessé tett 490,039-es gőzös és egy kör erejéig a zöld 3788-as számú C50-es is beugrott. A kiállításon az Mk48 2030-as és az Mk45 2003-as mellett az egyetlen megmaradt és szintén nemrégiben működőképessé tett Mk49 2006 is szerepelt.
A mozdonyok mellett két személykocsi is színesítette a programot. Az egyikben kézműves foglalkozáson vehettek részt a kicsik, a másikban pedig egy egészen érdekes kiállítást rendeztek be: egy nem is olyan rövid pályán a Gyermekvasút Legóból megépített járműveivel lehetett találkozni, ami szerintem még a nagyokat is elszórakoztatta egy darabig. Nem véletlenül: egészen élethetűek a kockákból összerakott járművek. Volt ott minden: 490-es gőzös, Mk48-as és Mk45-ös is, no meg – gyermekvasúti zsargonnal élve – „téli kocsi” és a „kis kilátó” is szolgálatba állt.
Az 1961-es építésű Mk48 2030-as meglehetősen kalandos életutat tudhat magáénak: előbb Békéscsabára került, majd 1964 és 1972 között Szegeden járt. Onnan került Kecskemétre, ahol 2009-ig üzemelt, majd letétben várta a sorsát. A gondviselés némileg kegyetlen játéka, hogy mind a három vasútüzem „kiszűnt” a mozdony alól.
Végül a gép 2020-ban került fel a Gyermekvasútra, ahol a helyi gépészet munkatársai felújították és 2022 óta ez a mozdony is a budai hegyekben szolgál. A géptípus egyébként az igáslova volt a nyírvidék és a kecskeméti MÁV-os kisvasutaknak is, manapság pedig még Balatonfenyvesen üzemel államvasúti színekben a sorozat – no meg persze számos erdei vasútnál is találkozhatunk vele.
A 3788-as C50-es leginkább kiállítási tárgyként szerepelt. A kis mozdony csak egy körre ugrott be a nosztalgia-ingavonatok élére. Az 1955-ös gyártású mozdony 1993 óta a Gyermekvasút flottájának része.
A napi üzemet az Mk45 2003-as képviselte. Az alaposan korszerűsített gépek az 1970-es évek óta az Úttörővasút, majd a Gyermekvasút alappillérei. Ide hat mozdony került, a maradék négy a Hegy- és Bodrogközben járt, majd az ottani hálózat megszűnésével kerültek Nyíregyházára és végül 1994-ben Budapestre. Az a négy gép közül ma már három nincs meg és amúgy is üzemképtelenül jöttek a fővárosba. Ami megmaradt, az az Mk45 2010-es, homlokfala díszíti a hűvösvölgyi Otthonépület falát és a 2009-es, amely visszakerült szobornak Füzéskomlósra.
Igazi csemege az egyetlen megmaradt Mk49-es. A 2006-os gép 1963-ban készült hat másik társával együtt a győri Rábánál, majd a sorozat selejtezése után egyedüliként, szobormozdonyként tengette napjait Széchenyihegyen 1973 és 2003 között. Ekkor visszakerült Hűvösvölgybe, ahol sokáig csak váratott magára a feltámasztása, a munkák végül 2023-ra fejeződtek be a lelkes hűvösvölgyi gépész csapatnak köszönhetően.
Az egyik (nekünk közelebbi) „debreceni” kocsiban kézműves foglalkozás volt.
A másik, az előző képen a távolabbi „debreceni” kocsiban Legóból épített kisvasúti járművek kötötték le a kicsik – és valljuk be: a nagyok – figyelmét.
Az Mk48-as meglehetősen pofásra sikerült...
...hát még az Úttörővasút számára épített „kis kilátó” kocsi!
C50-esből itt épp fekete volt a terepasztalon.
Igazi magyaros hangulat: tipikus MÁV-os gázolajfeladó-kút, három különféle fényezésű Mk45-ös és egy fáskocsi, valamint egy BDa-w várja a sorát a vontatási telepen. Az építőt, Mészáros Nándit az Instagramon lehet elérni.
Az úttörővasúti korszakban kétféle fényezés létezett: a világosabb fehér és kék díszcsíkozás...
...valamint a vajszín és a fehér díszcsík. A Gyermekvasút Mk45-ösei között most is mindkettő szerepel.
Az 1980-as években kapott egyen-MÁV-os színterv is jellegzetesen áll a román gyártású dízeleknek.
Nagyon találó lett a poggyászteres kocsi modellje is.
A járműveket építő srác előtt megemeljük kalapunkat: még a kisvasúti aláverőgépet is sikerült lemodellezni.
A 490-es gőzös épp körüljár, a háttérben az általa továbbított „téli kocsi” látszik.
A Gyermekvasút, akárhogyan is nézzük, hálás fotótéma, bár sokan úgy vannak vele, hogy nem nagyon járnak oda, mert – valljuk be – a közelsége miatt egyfajta „patópálos” mentalitással áll a témához sok fotós. Azután pedig jön majd a kapkodás, ha egy-egy ismert és megszokott járműtípus elkezd kikopni a napi üzemből. Ilyenkor bezzeg milyen értékessé válnak a korábbi kevéssé fontos fotók is! Ugye, ismerős érzés? Nos, mi is így vagyok ezzel sokszor, nem vitás, így ha már ott jártunk, a Gyermekvasút aznapi színes üzemét is megörökítettük. Meg hát azért ne felejtsük el: különleges járművek is koptatták december 27-én a síneket!
A napi harmadik, a 30307-es számú vonat, egyben a második nosztalgiavonat érkezik Hűvösvölgy felől. A 490,039-es két lillafüredi mellékkocsival épp Normafa megállóhely előtt szuszog fel a vonal legmagasabb pontja felé.
A motormellékkocsik a szőrösszívű vasútbarátoknak talán furcsán hatnak a gőzös mögött, de ezzel nincs baj, hiszen előző életükben, Lillafüreden is használták őket mozdonyos vonatokban is.
Ahogy a gőzös beért Széchenyihegyre, máris indult onnan Hűvösvölgy felé a 30112-es számú vonat. A vonat elején közlekedő kocsi az egyik „debreceni” kocsi, amely az 1990-es években került a Gyermekvasútra – sokáig azonban a napi üzemben nem vettek részt, csak a 2000-es években jelentek meg a vonatokban, miután megfelelően felújították és átalakították őket. A vonattól (nekük) balra jópár éve még susnyás volt, most azonban az Eötvös út halad, rajta a Csillebérc felé tartó közúti forgalommal.
A Gyermekvasúton még szükség van a zárjelző táblákra, hiszen nincs zárlámpa a járművek jó részén.
A csillebérci állomáson épp az ABamot 2-es áll az I. vágányon berendezett alkalmi kiállítás elején.
A 490,039-essel továbbított 30342-es számú vonat érkezik Csillebércre. A Konkoly Thege Miklós úti sorompó kultikus volt a korabeli gyermekvasutasok között, hiszen esemény- és dicsőségszámba ment, ha sikerült megfogni vele a meglehetősen ritkán erre járó 90-es buszt, amely az 1990-es években csak a Normafa és Csillebérc, KFKI között ingázott.
A gőzös beért, leakadt a két kocsiról és hamar rá is járt az ABamot 2-es. A típus egyetlen megmaradt darabja (amúgy is csak kettő épült belőle) az 1990-es évek óta szolgál a Gyermekvasúton. itt már a hozzá illő két betétkocsival mint 30547-es számú vonat jár ki Csillebércről. Érdekesség, hogy a menetrend szerinti 10:40-es indulás az alapvonatot tervezetten késleltte meg, mert e vonatnak 10:46-ra kellett volna Széchenyihegyre érnie, de 10:44-kor már a Hűvösvölgy felől érkező 30217-esnek is indulnia kellett volna. Két vonat pedig egy állomásközben csak ritkán tartózkodhat... Szerencse, hogy már itt megcsúszott annyira a menetrend, hogy nem ez volt a késés oka.
A vonat elhaladása utána a gőzös félreállt szusszanni az I. vágányra, a sor elejére. Itt váltotta egymást a motorkocsi és a gőzös, amikor épp a másik dolgozott. A gyermekvasutasok számára igazán érdekes nap lehetett ez a megannyi, szokatlan tolatási mozgással.
Az „alapszolgáltatás” vonatai a II. vágányon közlekedtek, de a két vágány elég is volt, hiszen a keresztek tervezetten Szépjuhászné állomáson zajlottak. Itt épp az Mk45 2002-essel az élén jár ki a 30217-es számú vonat Széchenyihegy felé.
Az egyik szerelvényben az ünnepi égősorral díszített mozdony és az egyik „debreceni” kocsi is közlekedett.
Rövid forduló után már vissza, Hűvösvölgy felé tart a „fényvonat” 30212-es számban.
Ezt a szerelvényt is láttuk már: a 30115-ös számú vonatként érkezik az Mk45 2005-ös szerelvénye a csillebérci végpont felőli bejárati jelzőhöz.
Mivel az ország egyetlen kisvasúti fordítókorongja Hűvösvölgyben üzemel, így „seggel előre” tért vissza a gőzös Széchenyihegyről Csillebércre.
Időközben fordult egyet az ABamot 2-es Széchenyihegyre, itt épp visszaútban halad át a Konkoly Thege Miklós úti átjárón.
Egy újabb körre indul Széchenyihegy felé a bágyadt téli napsütésben a 490,039-es.
Széchenyihegyen körüljárás után már fordultak is vissza a pendlik Csillebércre. A képen látszik az alakjelzők jelzőlapja: a nagyvasúton már mindenütt fényvisszaverő lemezeket kaptak ezek az eszközök, ha egyáltalán megvannak még. Itt még igazi, eredeti formájukban láthatjuk őket.
Bár Széchenyihegy állomás van a legmagasabban (tengerszint felett 465 méterrel) és látszólag a vasút folyamatosan lejt, ennek ellenére Normafa felé haladva még egy kis emelkedővel kell megküzdenie a 490,039-es gőzösnek.
A Gyermekvasút legmagasabban fekvő pontját (tengerszint felett 468 méter) hagyja maga mögött a 3788-as C50-essel továbbított személyvonat.
A C50-esek kis teljesítményük miatt ritkán közlekednek személyszállító vonatokkal a Gyermekvasúton és akkor is inkább a „laposabb” részeken, Széchenyihegy és Virágvölgy között fordulnak elő. Ezért is különleges ezeknek a mozdonyoknak a felbukkanása ezen a helyen.
Körüljárás után pedig irány a lassan búcsúzó napsütésben Csillebérc! A kis mozdony csak egy kört teljesített a csillebérci ingajáraton.
szöveg: Halász Péter
fotók: Adorján Péter, Halász Péter
fotók: Adorján Péter, Halász Péter
