Magyarország – kilenc másik állammal együtt – 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Az akkori, valóban történelminek számító pillanatok közül most egy nagyon-nagyon apró darabot ragadunk ki és mutatunk meg két évtizedes távlatokból. Az akkor készült – technikailag erősen kifogásolható – fényképek ma már szinte felbecsülhetetlen kordokumentumnak számítanak.
Magyarország EU-s csatlakozásának napja, 2004. május 1-je egy szombati napra esett. A csatlakozási ünnepi hétvégére a MÁV-START és a ÖBB meghirdette, hogy a 2002. június 16. óta létező, Győr és Wien Südbahnhof között közlekedő – akkori írásmóddal – EuroRegio nemzetközi személyvonatokat a magyar állampolgárok díjfizetés nélkül vehetették igénybe. Ez persze hatalmas utazási lázat eredményezett, a nagyjából két óránként közlekedő járatok mindegyike abszolút teltházas volt, különösen igaz ez május 1-jére, vasárnapra kissé alábbhagyott már a lelkesedés. Az akkori négy Schlierenwagen-ből álló szerelvényeket 6-8 kocsisra bővítette az ÖBB és így is kevés volt a kapacitás.
E sorok írója is útnak indult az ünnepi hétvégén és pár bécsi felvétel mellett az akkor éppen CF-kártyára dolgozó fényképezőből került be pár kép az oda- és visszaútról is. A mai korszerű utómunkákkal ezeket a képeket viszonylag fogyaszthatóvá sikerült tenni, így most, bár elsősorban a kordokumentum jellegük miatt megosztjuk ezeket az olvasóval.
Ma már a helyszín nem is létezik, irodaházak állnak itt. Talán ebből is kitalálhatta az olvasó, hogy 2004. május 2-án reggel a bécsi Südbahnhofra érkezett meg Győr induló ER 9432/7506 számú vonat. A jó 25 perces késéssel Bécsbe érő vonat hossza is látszik: ezek a kocsik tele voltak magyar utasokkal, a határellenőrzés miatt is csúszott a vonat közlekedése. Pedig ekkor már EU-s belső határokról beszéltünk, bár egyben a schengeni övezet külső határa is volt még Hegyeshalom és az osztrák határ. A vonatot egyébként az akkor 25 darabos, magyarországi közlekedésre felkészített Taurus-állomány egyik gépbe, az épp 3 éves 1116 003-as továbbította.
A délutáni hazaúton szintén a 1116 003-as jutott a Schlierenek élére, itt már épp Hegyeshalomban látjuk a gépet. Érdekesség, hogy akkoriban még volt harmadik áramszedő a Magyarországra bejáró Taurusokon, ezt később elhagyták, mert egységes méretű áramszedő palettát kaptak ezek a gépek is. Ezeken a mozdonyokon egyébként az 1-es vonali közlekedéshez szükséges EVM-160-as vonatbefolyásoló berendezések is helyet kaptak, hiszen az emelt sebességes üzemben továbbították Budapest és Bécs között az akkor még elég combos méretű szerelvényekből kiállított EuroCity-vonatokat is.
A 1116 003-as mellé felsorakozott a MÁV (akkor még csak szó volt róla, hogy majd lesz MÁV-START meg MÁV-TRAKCIÓ – valamikor a jövőben) 1047 009-ese is. Az alig két éves mozdony ekkor épp a belföldi forgalmat szolgálta. Az EuroRegio vonatszáma egyébként ER 7515/9443 volt. Ekkoriban még az országhatáron vonatszámot váltottak ezek a járatok, ma már végig egy számon közlekednek a Talentek Győr és Bruck an der Leitha, ritkábban Bécs között.
A két EuroSprinter mögött már láthattunk egy darabot az akkoriban győri illetőségű BDt 359-esből is. Egy Szilivel és Bhv-val együtt ez az egység alkotta a Hegyeshalom és Rajka között közlekedő személyvonatokat is. Ha a menetrendi adatok nem tévednek, akkor itt épp a 34228-as számú vonat lesz a szerelvény következő feladata. Kicsit talán fura belegondolni, de az akkori körülmények között nem nagyon hittük, hogy húsz év múlva ezek a járművek már csak vágyott tagjai lesznek a retró-flottának, a napi forgalmat meg ma is már öregedőben lévő, svájci gyártású villamos motorvonatok látják majd el itt is.
Egy másik „intézmény”, amit bizony visszavágynak nagyon sokan és joggal. Ekkor még működgetett, bár erősen takaréklángon, de működgetett Győr és Pozsony között is a kishatárforgalom. Igaz, manapság ismét van személyvonati kapcsolat, de sajnos csak több átszállással súlyosbítva – a magyar bürokráciának köszönhetően több is van, mint az amúgy indokolt lenne a menetrend alapján. A képen viszont a V43 1289-es a 4403/9461-es számokat viselő, három szlovák – az akkoriban megalakult önálló személyszállító vasúttársaság, a ZSSK állagába tartozó – 20-41-es B kocsival érkezett Hegyeshalomba. A vonat kiindulási állomása Bratislava-Nové Mesto volt, végállomása Hegyeshalom. A szlovák kocsikat azonban másnap reggelig valahogy le kellett juttatni Győrbe, hogy a 9460/4402 számú vonatként leközlekedhessen Bratislava hlavná stanica felé, erre jó esély kínálkozott a 9451-es számú Hegyeshalom–Győr személyvonatként.
Bár ott a kerítés (ami a vasútüzem és így a kordokumentumok része is), de még így is furcsán hat az akkori Ex 941-es számú vonat szerelvénye: a két poznani által közbefogott Nagyrába egészen anakronisztikus látványt nyújt a 1047 009-essel. Az Ex 946-osból forduló vonat akkoriban az egyetlen Budapest és Hegyeshalom között közlekedő, közvetlen kapcsolatot kínáló csak belföldi vonat volt: a határállomás belföldi forgalmát akkor a személyvonatok, néhány nemzetközi gyorsvonat és a néhány EuroCity biztosította. Igazán klasszikus belföldi gyorsvonat, pláne expressz nem volt. Ám ez már nem az a régi, klasszikus expresszvonat volt, amiket azt 1990-es évek eleján az InterCity-k váltottak ki: ez már csak halvány emlék volt a rövid ideig élő kötelező helyfoglalással egyetemben.
Adorján Péter
