Fontos ponthoz érkezett az egyik legkisebb német villamosüzem története, amit hatalmas ünnepséggel körítettek. A 111. évforduló egyben korszakhatárt is jelent az új járműgeneráció érkezésével. A teljes hétvégét kitöltő programsorozat első napját mutatjuk be az olvasóknak ebben a cikkben.
2024 pünkösdjén ünnepelte Németország legkisebb, saját villamosvonallal rendelkező települése az üzem fennállásának 111. évfordulóját. A mindössze 5,6 kilométer hosszú vonalon néhány kivételes eseményt kivéve kizárólag a gothai vagongyár termékei szolgálják az utasokat, amivel szintén egyedülállónak mondható, hiszen a közszolgáltatás a törvényi előírással ellentétben egyáltalán nem akadálymentes. Ez a körülmény a rendszeres utasoknál és a közlekedésbarátoknál egyáltalán nem csorbítja, inkább növeli a kis üzem attraktivitását.
Az 1913. május 17-én megnyitott villamosvonalról a 100 éves évforduló kapcsán részletes áttekintést adtunk, akkori cikkünket most is jó szívvel ajánljuk. Azóta mindössze annyi változás állt be, hogy a pótkocsis üzem teljesen megszűnt és a fővizsgák lejártával nem is lenne már gazdaságos őket újra üzembe helyezni. A 2017 végén hirtelen elhunyt Monika Viktor, a cég ügyvezetője, majd ezt követően az 1990-től önálló üzemet először átmenetileg, majd 2020-tól a 2042-ig érvényes koncesszió alapján hivatalosan is a szomszédos SRS üzemelteti.
A napi forgalomhoz mindössze két villamosra van szükség hétvégén és egy harmadik sűrítőre hétköznap a csúcsidőkben. Rahnsdorf végállomáson pünkösdvasárnap a 32-es pályaszámot viselő T57-es várta az S3-ról átszálló utasokat, akik között bőséggel voltak fotósok. Az 1960-ban gyártott és Dessauban 1978-ig 44-es pályaszámmal közlekedett motorkocsi ugyan a 38-as pályaszámot kapta meg, de az 1987-ben Magdeburgban elvégzett fővizsga után már 32-es számmal tért vissza. 1995-ben az MGB-nél némileg korszerűsítették, de megőrízte eredeti arculatát.
Aznap a másik fordát a 30-as pályaszámú T57-es teljesítette. Ez a kocsi is 1960-as évjáratú, eredetileg Schwerin számára készült, ahol 22-es pályaszámmal futott. Mivel az ottani hálózatra T3D-k érkeztek, ezért 1977-ben átadták Woltersdorfnak, ahol a 12-es pályaszámot kapta. 1978-ban bevezetésre került egy négyjegyű számozási rendszer, ekkor 28-as lett belőle, mivel a közlekedési kombináton belül a 8800-as tartományba kellett besorolni a villamosokat és az utolsó két számjegy került fel a járművekre. 1986-ban a fővizsga esedékessége miatt leállításra került és a helyi kocsiszínben kívánták ezt elvégezni. Viszont mivel nem volt meg minden feltétel, ezért 1987-ben Magdeburgba került, ahol a korábban már sikeres fővizsgán átesett 30-as kapta meg a 28-as számot – a 28-as pedig 30-as lett.
A hétvégi és ünnepnapi menetrendben csak 20 percenként indul járat, de vasárnap ezt a külön jegyért igénybe vehető muzeális villamosok forgalomba állításával megközelítőleg 10 percesre sűrítették a teljes vonalon. Azért nem lehet teljesen tiszta 10 perces követést garantálni, mert a végállomások mellett csak a Thälmannplatz és a Berliner Platz alkalmas vonatkeresztezésre, de a pótkocsik végállomási körüljárása is szűkíti a lehetőségeket.
Az egyik ilyen szerelvény a KSW motor- és pótkocsiból állt, amelyik a város templomát elhagyva ereszkedik a Rudolf-Breitscheid-Straße vonalát követve
Meglepetés is érkezett az ünnepségre: a potsdami ViP 9-es pályaszámú vilamosa, amit nyitáskor még a csarnokban lehetett megtekinteni
A csarnok hátuljában a munkagépek kaptak helyet, mivel ezeket csak álló helyzetben láthatták a látogatók
A pihenőszobában ezúttal egy nagyobb méretű modellvasút lett felállítva, melyet szobabiciklivel lehetett mozgásra bírni
Stílszerűen egy gothai villamos volt a játékos gyerekfoglalkoztatás alanya
A szemfülesebbek viszont a kandalló tetejére állított, építőkockákból álló modellre is rátalálhattak, mely az új villamosokat mintázza
A kocsiszín előtt húzódó Vogelsdorfer Straße aznap lezárásra került, így a máskor erre járó buszoknak is kerülniük kellett. Viszont ez mindenképpen szükséges volt, mert a 10 órás kezdetre még nem volt minden a helyén és a nap későbbi szakaszában egy immár tradicionális megmérettetésre is itt került sor.
Az alapítás korából való a 2-es pályaszámú motorkocsi, melyet az Orenstein&Koppel és az AEG jegyez. A 18 ülőhelyet biztosító, zárt peronos, fűthető motorkocsit két 33 kW teljesítményű egyenáramú motor hajtja, melyeket közvetlen kapcsolású menetszabályzón keresztül lehet a tápellátással kapcsolatba hozni. Állandó társa a 24-es pályaszámú, szintén 1913-ban és ugyanott készült nyári, nyitott pótkocsi, melybe 12 ülőhelyet szereltek.
Kicsit fentebb már láthattuk a KSW-szerelvényt, melyet a 7-es pályaszámú motorkocsi és a 22-es pályaszámú pótkocsi alkot. A motorkocsi a legelsőként elkészült darab, a sorozat prototípusa. 1943-ban a Waggonfabrik Uerdingen AG és az AEG együttműködésében épült villamos rövid ideig Berlinben is közlekedett, de 1944-ben véglegesen Woltersdorfba került. A pótkocsi 1944-es gyártású és 1967-ig Strausbergben szolgált 19-es számmal, majd 1978 és 1996 között 82-es pályaszámot viselt. Felújítása után kapta vissza a 22-es számot. A motorkocsiban 12, a pótkocsiban 20 ülőhelyet alakítottak ki.
Gumikerekűek iránt érdeklődőknek is tartogatott érdekességet a hétvége, még ha kicsit tájidegen is volt. A nyugat-berlini buszos egyesület, az ATB biztosította a városka megközelíthetőségét Erkner vasútállomása felől, ahol többnyire 30 percenként (ebédidőben óránként) indultak járataik az 1965-ben gyártott Büssing D2U-val, melyenek szintén az Orenstein&Koppel építette a felépítményét.
Oroszlános buszok egymás között: a múltat idéző különjárat mellett halad el a DB Regio alá tartozó kerületi buszüzem, a BOS 2020-ban beszerzett MAN A20 NÜ283-asa, mint az Erknerben az RE1-hez csatlakozó 420-as PlusBus-járat.
Rövid sétával elérhető a vonal külső végpontja, a zsilip melletti végállomás. Itt jól megfigyelhető volt a pótkocsis üzem minden apró mozzanata, amit Rahnsdorffal ellentétben kissé nehezít a közúti forgalom. Az egyvágányú szakaszok miatt a végállomásról mindig akkor indulhatott el a korábban beérkezett és utasokkal szempillantás alatt megtelt szerelvény, ha a következő beérkezett.
Korábban még nem szerepelt a Maximum-forgóvázas motorkocsi. A típus a KSW berlini szereplése idején közlekedett Woltersdorfban, majd a háború lezárása után még néhány hónapig az üzem fenntartása okán volt kölcsönben. A ma 218-as pályaszámot viselő villamos a Berlinben 1949 és 1969 között 5403-as számon közlekedett darab, amelyet 2008 és 2013 között restaurált a woltersdorfi kollektíva, hogy állandó darabja legyen a gyűjteménynek.
Mivel egy szóló villamos meglehetősen csekély kapacitást jelent, a Potsdamból kikölcsönzött 9-es volt a berlini kocsi állandó párja. Az ottani villamosításhoz kapcsolódóan 1907-ben az ammendorfi (ma Halle (Saale) kerülete) Gottfried Lindner AG által épített 29 motor- és 10 pótkocsit, melyek részben még a '60-as évek közepéig is közlekedtek. A 9-es restaurálására részben Iașiban [Jászvásáron] került sor 2006 és 2011-között, azóta az ideje nagy részét a Fritz-Zubeil-Straße kocsiszín fedett vágányain tölti és csak kivételes alkalmakkor látható. Az alkalmat itt az szolgáltatta, hogy az eredetileg 26-os, majd 107-es potsdami motorkocsi 1959 és 1965 között utasokkal, majd 1967-ig munkakocsiként 8-as számmal Woltersdorfban közlekedett.
A zsiliphez érkezik az O&K-szerelvény…
…a kalauz megállás után gyakorlott mozdulatokkal szétakasztotta a világításhoz és a fékhez tartozó kábeleket és az Albert-csatlást…
…a rugós váltókkal felszerelt kihúzóvágányon át a motorkocsi megkerülte a pótkocsit…
…amelyik addig behúzott kézifékkel várta azt…
…majd együtt álltak be a kihúzóba az utasokat beszállítani
A zsilip gyalogos hídjáról jól látszanak a laternás tetők
A következő forgalmi kocsi után a KSW-szerelvény érkezett a végállomásra, amit a zsilip felnyitható hídján át közelekdő 418-as járat csak kisebb tetriszezés mellett tudott elengedni
Az NDK idején már volt egy üzemegység a két szomszédos villamosvonal
Ezen a szerelvényen is a kalauz számára munkát adó Albert-csatlás biztosítja az összeköttetést
A motor és a pótkocsi felépítése messzemenőkig azonos, hiszen a II. világháború végén fogytán volt a felhasználható anyag és egyszerű gyártási metódusokkal kellett tudni pótolni a veszteségeket
Részben a jelenlévők szórakoztatására, részben a beszállítás meggyorsítására az esésben fekvő végállomáson szalasztással állították a helyére a pótkocsit. Ehhez a kéziféket óvatosan kioldva a gravitáció segítségével megmozdul a kocsi és egy határozott célfékezéssel pozícióba állítható a jármű.
Ezután visszatért a motorkocsi, majd gyors akasztást és beszállítást követően indulhatott a következő járat
Ahol délelőtt, ott délután is jól mutat a KSW-szerelvény
Ellenirányban a potsdami vendég zúgott el a pálya legmeredekebb szakasza felé a templom mellett
De nem csak a közlekedésbarátokra gondoltak a szervezők, hanem a hivatalosan Woltersdorftag nevet viselő napon – melyet a helyi vállalkozók szövetsége szerevezett – került sor a 11. villamoshúzásra is. A 100 éves évforduló óta minden évben megtartott eseményen a Vogelsdorfer Straßéban álló megálló melletti vágányon kell két kocsihossznyi, avagy 30 méter távolságra elhúzni egy T57-est – idén a helyi vállalkozásokat hirdető 27-es számú volt a kiválasztott. A résztvevő csapatok 6-8 főből állnak és főképp helyi cégek, sportegyesületek, pártok képviseletében szerepelnek. Feltétel a nevezéshez egy egyedi név és egy csapatpóló megléte. Idén négy órán keresztül, egy-egy körben 3-4 csapat részvételével zajlott az erőmérés.
A hűtés-fűtés-klíma háromszögben mozgó Quicky Plus csapata céges egyenpólóban lépett a kötél mellé
Az erkneri Razorbacks amerikai focicsapat a bemutatkozásnál azt állította, hogy nem készültek különösebben
Az utolsó órában a legkülönlegesebb csapat a látogatókból állt, akik spontán jelentkezhettek
Kötélnek állt a helyi önkéntes tűzoltóság is
A szervező MVW és a villamosüzem dolgozói is megmérettették magukat
Az eredmények egy táblára kerültek felírásra, majd a kocsiszínben álló színpadon jelentették be az eredményeket. Amint az látható, a helyi tűzoltók tudták leggyorsabban elhúzni a 13 tonnás villamost.
Szándékosan a cikk végére hagytuk az új, a Poznań-i főműhely által épített Modertrans Moderus Gamma LF 10 AC BD villamos 11 órási bemutatását, melyet gyakorlatilag mindenki várt, hiszen a március végi megérkezése óta csak próbajáratként közlekedett és az utasok számára sem mutatták még be. Meg kell említeni, hogy az alapvetően jól sikerült napba ez a programpont némi csalódást okozott, mivel a kis csarnok nem volt egészen alkalmas a grandiózusnak szánt bemutatkozásra. A típusból összesen négy áll majd forgalomba, aminek egyelőre még feltétele a szükséges pecsétek megszerzése.
Mindössze négy vágány van tető alatt, de ez nem feltétlenül kevés, csak picit jobban kellett volna szervezni. A napsütéses délelőtt ellenére szinte az összes látogató bezsúfolódott a csarnokba.
Bár lézersót ígértek és volt is, de a szintetikus füst elvegyült a bejárat melletti faszenes kolbászsütő füstjével, ami szinte átláthatatlan elegyet képzett. Ennek eredményeként az addig a fallal is elzárt járműmosóban álló villamossal nehezen lehetett kigurulni a látogatókhoz – a szomszédos vágányt legalább a rálátás miatt le kellett volna zárni.
A fotózásra alkalmatlan állapotok miatt csak délután volt érdemes visszatérni és szemügyre venni a 41-es pályaszámú motorkocsit. Úgy megy, mintha jönne.
Legyen egy statisztikai kép elölről is. Amint az látható 1+2+1 az ajtóelrendezés, középen pedig rámpa is segíti a rászorulók beszállását.
A rámpa 350 kilogrammal terhelhető, a kijelölt helyen pedig két lecsapható ülőhely is látható
Az A végi vezetőfülke felé tekintve a hagyományos, átmenő tengelyes forgóvázak feletti dombot egy érdekes vonalú járóközzel sikerült megspékelni. Az üléselrendezés is érdekes, de ezt adta a lehetőség. Maguk az ülések műanyag formaelemek, de a szövet alá nem sok szivacs jutott.
Egy lépést hátrálva a középső beszállótérben felfedezhetjük, hogy nem teljesen szimmetrikus a két duplaajtó elrendezése, a második többcélú tér helyett pedig egy korszerű jegyautomata került felszerelésre
Jelenleg leginkább semmilyen utastájékoztatás nincs a homlokfali viszonylatszámon kívül, de ez változni fog.
A járművezető munkahelye megfelel a mai követelményeknek, ergonómikus és kényelmes. Az utasteret kamerák figyelik, ahogy a külső tükröket is ilyenek helyettesítik.
A nap lezárásaként még egy kép a kapu feletti feliratról a stafétát remélhetőleg hamarosan átvevő típussal
Az ünnepnapot becsülettel végigdolgozó muzeális szerelvények számára meg kellett találni a lehetőséget, hogy kapun belülre kerülhessenek, ezért az újdonság kiállt a kapu elé, ahol a lemenő nap utolsó fényeiben látható
Összességében jól sikerült és a látogatók számára is érdekes volt a nap, melyen a Woltersdorfer Straßenbahn újfent kitett magáért, megmutatta, mennyire fontos a 9000 fős város életében a szolgáltatás. Nem is kívánhatunk többet, mint még legalább ugyanennyi évfordulót!
Adorján Péter