Alig 30 évvel a megmentése és jórészt visszaépítése után újra elveszhet Németország legkisebb villamosüzeme, mert viták támadtak a finanszírozást illetően. Jogilag elméletileg rendezett a helyzet, de a kerületi vezetés nem elégedett ezzel, mindeközben a város csak a turisztikai attrakciót látja benne. Sikeres lehet-e egy háromoldalú megállapodás, ha csak az egyik fél igazán elszánt?
A történelem során másodszor szűnhet meg a Vad kecske vagy Ille becenévvel is illetett villamosüzem, mely a Szent Péterről és Szent Pálról elnevezett, az UNESCO-világörökségi listáján szereplő dóm mellett Naumburg másik ékköve és jelképe. Az 1892. szeptemberében gőzmozdonyokkal megindult közlekedést a nagyrészt a város polgárai által alapított részvénytársaságon keresztül üzemelt, de mindössze nyolc év után csődbe ment és a város átvette azt. 1907-ben villamosították a belvároson átvezető vonalat és 20 perces ütemben indultak a kocsik. 1914-re meghosszabbították a vonalat és így bezárult a kör a főpályudvarnál, de az eredetileg tervezett hosszát már sosem érte el a vágányzat, megmaradt a belvárosi körjárat. A második világháború lezárása után, szeptember közepén indult újra a közlekedés, bár 1959-ig a kört csak egy irányban járva. Az első olajválság idején már rezgett a léc, de civil nyomásra a továbbüzemeltetés mellett döntöttek, a második olajválságot pedig már meglehetősen rossz műszaki állapotban találta az üzemet, de az elhasználódott pályát és járműveket az olajárrobbanás miatt felújították. A belvárosi szakaszt sétálóutcavá alakítás miatt 1976-ban felhagyták, így egészen 1981-ig nem volt teljes a körgyűrű. 1986 januárjától másfél éven át pályafelújítás miatti üzemszünet következett, de az Újraegyesítés okozta változások mellett a Bahnhofstraße átépítése miatt 1991. augusztus 18-án közlekedett utoljára menetrendszerinti járat. 1992-ben még egy rövid szakaszon pendlizve megünnepelték a 100 éves évfordulót, de az 1993-ban bevezetett új városi buszhálózat mellett már nem számolt a városvezetés a villamossal.
Ekkor az üzem megmentéséért síkra szálló villamosbarátok elkötelezettségéből bejegyzésre került a Naumburger Straßenbahn GmbH, amely 1994-ben megkapta a várostól az üzemeltetési jogokat. Ekkor egy mindössze 400 méteres szakasz volt járható, az is csak kiválasztott napokon üzemelhetett önkéntes munkában. 1998 decemberében megegyeztek, hogy a város által nem támogatott Salztor–Moritzburg–Hauptbahnhof (a körgyűrű nyugati oldala) szakaszról lemondás fejében anyagilag támogatják az újjáépítést. A kooperáció kiválónak bizonyult: 1999-től folyamatosan bővítették az üzemidőt az ünnepnapi közlekedésről napi üzemre. Az első igazi üzemnap 2007. március 30-án volt, minden költséget az üzemeltető magánvállalt terhére, emiatt csak október 31-ig meghirdetve. Dr. Karl-Heinz Daehre, akkori tartományi közlekedési miniszter a megnyitón jelezte, hogy a tartomány átvállalja a költségek egy részét. 2010-ig próbaüzemként működhetett a szolgáltatás, majd bekerült a tartományi üzemeket felsoroló jogszabályba és 2012-ben a város is átvállalt némi veszteségtérítést. 2017-ben már 150, 2019-ben 186, tavaly pedig 240 ezer utast számoltak a 2017 óta 2,8&bsp;kmhosszú vonalon. A legutolsónak elkészült szakaszra (Vogelwiese–Salztor) nem mellesleg közadakozás keretében gyűlt össze a szükséges 100 ezer euró.
Annyira családias az üzem, hogy a járművezetők a törzsutasokat név szerint ismerik
A héten viszont egy évek óta húzódó vitában adot ki közleményt előbb az üzemeltető, majd a szolgáltatást hivatalosan megrendelő kerületi vezetés. A vita tárgyát a 2025-től esedékes finanszírozás jelenti, mivel a Burgenlandkreis politikusai nem kívánnak megbízni magáncéget közszolgáltatással. Erre azt a megoldást találták ki, hogy az infrastruktúrát tulajdonló város 10, a kerület 64,9 százalékos tulajdonrészt szerez az NSB-ben, a mostani tulajdonosok pedig megtarthatnak 25,1 százalékot. Természetesen ez a két ügyvezető szerint felér egy kisajátítitással, emellett a történelmi értékű járművek és a szombatonként látogatható múzeumként is funkcionáló kocsiszín pénzbeni megváltásának összegét tekintve sem jutottak dűlőre.
A kocsiszín kezdetektől fogva itt áll és az üzem központja
Az üzemeltetéshez szorosan szükséges személyzeten kívül nincs hatalmas apparátus a kicsi cégben, ahol az egyik ügyvezető ráadásul önkéntesként tevékenykedik. Már 2019-ben jelezték, hogy a turisztikai látványosság kategóriájából kiléptek és a városi közlekedés szerves részét képezi a szolgáltatás, de ezt a kerület csak 2022-ben ismerte el hivatalosan. A város évi legalább 50.000 € összeggel (25 év alatt eddig összesen 5 millióval) járul hozzá az infrastruktúrához, a kerület pedig továbbra sem hajlandó a közszolgáltatási szerződés megkötésére.
Salztor, végállomás. Egyelőre csak az idei évi közlekedés biztosított
Götz Ullrich, politikai kerületvezető a YouTube-ra felkerült sajtótájékoztatón elmondta, hogy a tulajdonszerzésre a közpénzek elköltésének kontrollja miatt lenne szükség, amivel a mostani cégtulajdonosok magánvagyonának aránytalan növekedését előznék meg. Németországban nem szokatlan, hogy a közösségi közlekedést magánvállalatok teljesítik, bár városi villamos esetében tényleg nincs ilyen. Emellett a közszolgáltatási szerződének feltétele lenne a tartományi bértábla alkalmazása, amivel lényegesen magasabb költségek is előállnának. Az érvelés alátámasztására néhány költségszámítást is megmutatott, ami nem feltétlenül volt előnyös számára. Egy félmondat erejéig elismerte, hogy a 2024-es költségvetés még nem végleges, azt a kerületi tanács következő ülésén, március 11-én tárgylják, ahol a napirend része lesz a villamosvonal jövője is. Armin Müller, a város főpolgármestere viszont inkább a defenzív álláspontot képviselte és tényszerű adatokat hozott fel érvként.
Armin Müller, Naumburg főpolgármestere; Götz Ullrich, a Burgenlandkreis vezetője
A 2024-es hozzájárulás megoszlása a tartomány, a város és a kerület között
Modellszámítás a költségtérítésre 10 éves időtartamon átlagosan 5%-os növekedéssel
Kilométerköltség a kerületi tulajdonú busztársaság (PVG) adataival összehasonlítva
Adorján Péter
