A RegionalBahn hasábjain éppen 10 éve, 2013-ban tudósítottunk először a Pozsonyban évente megrendezett vasúti járműparádéról, a későbbi tudósítások után pedig az elmúlt hétvégén ismét szemügyre vettük, hogyan alakul a már hagyományos rendezvény sorsa. Képes riportunkhoz előljáróban annyit, hogy nagyon szépen és a szervezők Közép-Európa legnagyobb gőzmozdonyos összejövetelét honosították meg a hajdani magyar fővárosban.
A RENDEZ néven futó vasúti járműparádé már 25 éves múltra tekinthet vissza, a magunk részéről pedig visszajáró vendégként az elmúlt 10 év tapasztalata alapján (ezek közül tudósítottunk 2013-ban, 2014-ben és 2017-ben) rajzolhatunk egyfajta ívet a rendezvény fejlődéséről. Bár nyilván ennyi idő alatt kényszerűen vannak ismétlődések, illetve kialakul egyfajta rutin a szervezőkben is, mégis első és legfontosabb szavaink a tiszteleté - abszolút kalapemelést illet ugyanis a szervezők töretlen lelkesedése és hogy minden évben képesek valamilyen ötlettel feldobni az eseményt, mely nem érződik „fáradtnak” ennyi év után sem. Tegyük gyorsan hozzá, ők is hozott anyagból dolgoznak és ez a hozott anyag sokkal gazdagabb a hazainál: a szlovák, de még inkább cseh vasútbarát és nosztalgiavasúti szcéna igen aktív és (talán az ipari ország jelleg miatt is) mintha jobban őriznék a műszaki hagyományaikat; hogy mást ne mondjunk, számos gőzmozdonysorozatból 3-4 üzemképes példány is adódik a két országban. Érdemes megnézni a rendezvény honlapján, hogy a főtámogató vasúttársaságok mellé hány civil vasútbarát szervezet társult be - és figyelembe venni azt is, hogy szinte mind hozott is valamilyen járművet, legalább egy régi személykocsiban berendezett terepasztal képében. Beszédes szám az is, hogy a szervezők tíz (!) üzemképes gőzmozdonyt tudtak úgy összekürtölni, hogy ezek fele volt csak ismétlés a tavalyi évhez képest.
Negatívumot - ha egyáltalán - talán két dolgot említhetünk meg, bár ezek egyike biztos nem a szervezőkön múlik. Egyrészt a hagyományos, július közepi időpont elég gyakran hőségbe fullad és bár most megpróbálták a szeptember elejét, ez is 30 fokos meleget hozott mindkét nap, a rendezvény területe és maga a rendezvény pedig nincs igazán felkészülve ilyen melegre - kevés az árnyék és a vízvételi vagy felfrissülési lehetőség. Másrészt a cseheken és a mindenkori MÁV nosztalgián (idén MÁV Rail Tours) kívül hiányoztak a külföldi szereplők - idén valószínűleg az ÖBB 100 éves évfordulója alkalmából szintén szeptember 9-én tartott strasshofi járműparádé miatt a szokásos egy darab osztrák gőzmozdony (melyet néha egy villany is kiegészít, mint 2017-ben) sem jött, több környékbeli ország pedig amúgy sem szokott részt venni. Pedig talán a lengyelektől még beleférne a távolságba 1-1 járművet küldeni… Végső soron a pozsonyi RENDEZ továbbra is Közép-Európa legkomolyabb éves nosztalgiavasúti seregszemléje és mint ilyen, abszolút hiánypótló és jó szívvel ajánlott kedves olvasóinknak.
Negatívumot - ha egyáltalán - talán két dolgot említhetünk meg, bár ezek egyike biztos nem a szervezőkön múlik. Egyrészt a hagyományos, július közepi időpont elég gyakran hőségbe fullad és bár most megpróbálták a szeptember elejét, ez is 30 fokos meleget hozott mindkét nap, a rendezvény területe és maga a rendezvény pedig nincs igazán felkészülve ilyen melegre - kevés az árnyék és a vízvételi vagy felfrissülési lehetőség. Másrészt a cseheken és a mindenkori MÁV nosztalgián (idén MÁV Rail Tours) kívül hiányoztak a külföldi szereplők - idén valószínűleg az ÖBB 100 éves évfordulója alkalmából szintén szeptember 9-én tartott strasshofi járműparádé miatt a szokásos egy darab osztrák gőzmozdony (melyet néha egy villany is kiegészít, mint 2017-ben) sem jött, több környékbeli ország pedig amúgy sem szokott részt venni. Pedig talán a lengyelektől még beleférne a távolságba 1-1 járművet küldeni… Végső soron a pozsonyi RENDEZ továbbra is Közép-Európa legkomolyabb éves nosztalgiavasúti seregszemléje és mint ilyen, abszolút hiánypótló és jó szívvel ajánlott kedves olvasóinknak.
Ami az idei felhozatalt illeti, idén 175 éve érkezett meg a gőzvontatású vasút a mai Szlovákia területére, ami természetesen évfordulós keretet adott az eseménynek és igyekeztek minél tágabb idősíkon válogatni a járműveket. Stílszerűen - és az évforduló finom, politikailag korrekt megfogalmazásának (ti. nem a Szlovák Vasút 175 éves) megfelelően - a MÁV 204-es pályaszámú gőzőse voltlett volna a szombati nyitány fő attrakciója, mint a korelnök mozdony (javítás: ez sajnos nem jött össze). Ezen kívül volt még gőzmozdony a XX. század első harmadából (310 433, 423 041, 431 032, 434 2338, magyar részről a 424 009), míg a prímet természetesen a késői építésű, 1950-es években gyártott gépek vitték (475 196, 477 013, 486 007, 555 3008). Dízelfronton szokványosabb volt a felhozatal, a helyi berkekben közkedvelt korai nagydízel, a Narancs (T458 1079) mellett kötelező jelleggel több Búvár és Bardotka, illetve egy csehszlovák Szergej és a kis 211-es tolatómozdonyok is szerepeltek, a MÁV Rail Tours pedig idén a 001-es NoHAB-ot húzta elő a kalapból. Villanyból mindig kell Laminátka, és szintén kötelező kellék a Škoda-művek Pershing becenevű univerzális villanygépe - hozzájuk csatlakozott a sorozat 50 éves évfordulója apropóján egy Gorilla (ezúttal a festékszagú 350 002-es), de egy jó Vasaló is mindig jól jön a (cseh)szlovák háznál. Nagy dobás volt még (szó szerint) a nyolcrészes Bz-kígyó is, melyben 4 motorkocsi-pótkocsi egység kapott helyett, különböző színtervekben. Egyúttal rá is csodálkozhatunk, milyen hálás „youngtimer” nosztalgiavonattá érik a Bzmot - kicsi, olcsón üzemeltethető, a klasszikus alacsonytámlás üléses változatokból páratlan a kilátás és bárhol elmegy az alacsony tengelyterhelés jóvoltából. A Bz az új kisgőzös?
Szép dolog (volt) az ötrészes Nyíregyháza–Vásárosnamény Bz-kígyó, de a nyolcrészes még szebb! A RENDEZ ideje alatt vasárnap ez az impozáns Bz-szerelvény ingázott Bratislava Nové Mesto állomás és a múzeum között
Szokványosnak mondható módon közlekedtek a gőzvontatású különvonatok a szélrózsa minden irányából mindkét nap, a szlovák pályaüzemeltető előírása, miszerint a gőzmozdony után kell tűzoltóvonat is, szintén színes összeállításokra ad lehetőséget - ezúttal veterán dízelmozdonyokkal. A szombati napon a gőzmozdonyok a fordítókorongon vonulnak fel déltájban, a délelőtti és délutáni különvonatok között, míg vasárnap a múzeum kerítése előtt a nyílt vonalon parádéznak a résztvevők előtt - de természetesen előtte és utána a múzeum területén is áthaladnak, amihez kifejezetten jól jön, hogy a múzeum vágányaira mindkét végen be lehet járni vonattal. A kiegészítő programokat illetően idén debütált a kiállításon a katonai hagyományőrzők néhány éve elkészült I. Világháborús tematikájú „légiósvonata”, lövész- és szanitécvagonnal, továbbá a szokásos csehszlovák és kelet-európai retró közúti járműves szekció idén egész komoly teherautókkal is büszkélkedett. Terepasztalok is adódtak és a szervezők előrelátását dicséri, hogy a három, terepasztalnak helyet adó egyesületi retró vasúti kocsit idén nem a szabadtéri vágányokra, hanem az egyik egykori járműjavító csarnokba állították fel, így a kinti hőség ellenére nem vált nyitás után azonnal szaunává a terepasztalok környéke. A zizi-bambi-körhinta vonalon, azaz a Kofola-univerzumban is hozta a szokásost a rendezvény, bár ilyen tömegnél ételárusból sosem lehet elég.
Bardotka-T458 tolatómozdony-Búvár trió mozog vasárnap reggel a RENDEZ helyszínén, a pozsonyi vasúti múzeumban - a vonó(és toló-?)erőt a középre sorozott T458-as biztosította
Komoly közönségkedvenc és állandó szereplő a jellegzetes motorhangú T678.0012-es „Pomaranč” (azaz Narancs) dízelmozdony is. A sorozat 1961-1964 között épült és paramétereiben nagyfokú hasonlóságot mutat a MÁV M61-es (NoHAB) és M62-es (Szergej) sorozataival - viszont a T678-asokat már 1997-ben kivonták a napi üzemből
A frissen restauráltnak tűnő páncélvonat (illetve kocsi) a bejárat közelében komoly érdeklődésre tett szert, mögötte a restaurálásért kiáltó 434 128-as gőzös sejlik fel
Teljes valójában fotózhatatlan helyre állították be a retró Tatran-expressz színtervet kapott tipikus keleti blokkos gyorsvonati kocsit, de a makulátlan állapot egy részletfotót így is megért - szerencsére ezen a téren már van remény itthon is, a MÁV-START is letett ezt-azt az asztalra az elmúlt években retró színtervek kapcsán
Ez már rendes mozdony, azaz a sík magyar pályákról mindig is logikusan hiányzó kategória: a kétszekciós villamosmozdonyok jeles képviselője az E479.1001-1002 páros, a ZSSK Cargo képviseletében; az E479.1 (ma 131-es) sorozat a nyolcvanas évek elejének gyermeke, és tengelyre átszámítva paramétereiben is nagyjából a Gigant tudását hozza
A Legiovlak, azaz a csehszlovák légió 1918-1920 között a Transzszibériai vasúton szolgált katonai vonatának replikája egy 2015-ben megvalósult projekt, mely idén a RENDEZ-en is szerepelt; a képen az elsősegélykocsi látható, a többi járműben különféle korabeli fegyvereket tekinthetett meg az érdeklődő közönség
2014-ben még tolatási bemutatót is tartottak a nagyvasúti pályaszámmal is rendelkező ZSSK Cargos Zetorral, idén csak statikus kiállítási tárgyként pózolt - hasonlóan a mögötte pihenő békazöld T334-es tolatómozdonyhoz, mely a korábbi parádékon mozgott is
Ismerős és kevésbé ismerős arcok - a MÁV Rail Tours 001-es NoHAB-ja a 721-es (eredetileg T458-as) tolatómozdony mellett pózolt a vasárnap délelőtt folyamán. A T458-as egyébként bár nálunk ismeretlen, anno a keleti blokkban és „nem elkötelezett országokban” viszonylag számottevő exportkarriert futott be - igaz, hosszú távon hálátlan dolog például Irakban vagy Indiában, esetleg Albániában mozdonyként létezni, így nem sok maradt belőlük ezeken a piacokon
Ez már valami - ritkán látni ilyen kis helyen ekkora dízelmozdony-típuskollekciót manapság, hiszen a hatvanas évektől napjainkig 7 típus is szerepel a képen
A hatvanas évek hattengelyes nagyvasai között némileg kakukktojás a jobb szélen pihenő Búvár - bár a sorozat gyártása 1968-ban indult, műszaki kialakítását, de legalábbis a dízelmotort tekintve az eredetileg T478-as sorozatként futó gépek már az amerikai terminológiában „második generációs”-ként emlegetett korszakba tartoznak, hiszen a majdnem Szergejnyi teljesítményt már 4 tengelyen és 73 tonnás szolgáltkész tömeggel nyújtják
A csehszlovák mozdonygyártás számos markáns formavilágú gépet adott a vasúttörténelemnek, ezek között említhető a Vasaló becenevű (önmagáért beszél...) villamos tolatómozdony. Az 1973-től egyenáramú és váltakozó áramú üzemre alkalmas kivitelben gyártott gépek a korszellemnek megfelelően, a görbevonalzó-készlet mellőzésével kerültek papírra, és mint ilyenek, jó előképei a MÁV kicsit későbbi V46-os sorozatának is. A képen látható váltakozó áramú, 210-es sorozatú gép ma a ZSSK Cargo flottájában szolgál
Kakukktojás ez a gép is a maga módján: a ZSSK Cargo 742-es sorozatú gépe egy Caterpillar C32-es dízelmotorral szerelt Effishunter 1000-es modell a cseh CZ Loko gyárából, mely ma is katalógusban lévő dízel-villamos tolatómozdony; a cseh-szlovák piacon kívül főleg Olaszországba exportálják a típust
Szintén a nyolcvanas évek elejének szögletes formavilágát tükrözi a kétáramrendszerű ES 499-es, ma 363-as sorozat („Ász”). A gépek mai napig fontos szerepet töltenek be a cseh és szlovák vasutak életében, mind személy- mind pedig tehervonatok élén találkozhatunk velük
S 499.0, avagy manapság 240-es sorozat - lényeg ugyanaz, a tapasztalt mozdonyvezetők által méltán közkedvelt (míg mások által inkább „közutált”) Laminátka, a hatvanas évek végének csehszlovák alapmozdonya. A képen egy optikai csalódás látható: ilyen tiszta és jó állapotban lévő Laminátka a valóságban talán nem is létezik - legalábbis amit a pályák mentén láthatunk a sorozat részéről, az általában még kelet-európai mércével is vállalhatatlanul szakadt, így kifejezetten jó volt látni, hogy néz ki a típus jó bőrben
Az 555 3008 pályaszámú nosztalgiagőzös helyi lakos és egyúttal fix darabja a pozsonyi parádéknak. Az első gyanú nem csal: ez bizony egy „Kriegslok”, azaz háborús mozdony az 52-es sorozatból. A konkrét példány 1943-ban épült, 52 6665 számon a Škoda gyárában, majd 1963-ban építették át mai formájára és 1973-ban selejtezték. Felújítása után 2011 óta a nosztalgiaflotta megbecsült darabja
Nagy klasszikus a prágai ČKD közel 8000 példányban készült, Dongó becenevű tolatómozdonya is, mely a Csehszlovák Vasútnál (ČSD) T699 sorozatkét, míg a legnagyobb megrendelőnek számító Szovjetunióban ЧМЭ3 (CsME3) sorozatként futott. Az 1963 és 1979 között épült gépek a mai napig számos (főleg posztszovjet) országban ketyegnek, bár Csehországban és Szlovákiában az eredeti kivitelűek csak 2005-ig szolgáltak - a pozsonyi fesztiválon a T669 0539 képviselte a népes családot
Ezt a típust valószínűleg senkinek sem kell bemutatni: a ČSD ES499.0, azaz ma a ZSSK kötelékében 350-es sorzatként dolgozó Gorilla a hazai pályákon, legalábbis Szob és Budapest között, ismerős látvány volt. A7 1976-ban 20 példányban sorozatgyártott típus abszolút értéken is komoly dobás volt a plzeňi Škoda részéről: 160 km/óra, kétáramrendszer (25 kV 50 Hz váltakozó és 3 kV egyenáram), 4000 kW teljesítmény, mindez éppen 90 tonna alatti tömegben - ez akkoriban nem volt kézenfekvő specifikáció. És még tartós is - a gépek a mai napig állják a sarat a (cseh)szlovák fővonalakon
Csehszlovák Mazsola, azaz a T212.1-es (ma a ZSSK kötelékében 703-as) sorozat a csehszlovák járműipar legkisebb, normál nyomtávra szánt tolatómozdonya volt, 170 kW teljesítménnyel leginkább fűtőházi tolatásra alkalmas - hasonlóan a hazai M28-as sorozathoz. A szériát a Zuzu becenevű 703 040 képviselte, az LTE színeiben, fő feladata pedig a résztvevő villamosmozdonyok mozgatása volt a felsővezetékmentes múzeumi vágányokon
Az 555 3008 a fordítókorongon. Bár a fordítókorongos felvonulás szokás szerint szombaton volt, a vasárnapi felvonulás előtt és után bőven dolgozott a fordítókorong és szinte minden gép megfordult itt aznap is
A Csehszlovák Vasút egyik utolsó gőzmozdonysorozata a 477-es volt, melyet idén is a poprádi illetőségű 013-as pályaszámú nosztalgiflottás gép képviselt. A gépeket 1950 és 1955 között, tehát gőzmozdonyos szempontból az utolsó pillanatban gyártották, érdekességük pedig a sajátos „szerkocsi-szertartály” - műszakilag szertartályos mozdonyról van szó, ám megjelenésében inkább a szerkocsis gépekre hajaz a vezérállás mögé helyezett, futókereken nyugvó hatalmas szertartály. A sorozatból egyébként Csehországban további két üzemképes példány is található
A ruttkai illetőségű 475 196-os is állandó vendég, nem ok nélkül: az 1947-1950 között 147 példányban a Csehszlovák Vasutak számára épített univerzális gőzmozdonysorozat 1980-as selejtezéséig komoly karriert futott be, számos vonalon és szinte minden feladatkörben megfordulva. Jellemző a típus kedveltségére és a helyi vasútnosztalgia komolyságára, hogy 4 üzemképes gép is létezik még, számos jó állapotban tartott szobormozdony mellett
Egy korszakkal korábbi az 1933-1938 között a Škoda és a ČKD gyáraiban kifejezetten az egykori Kassa-Oderbergi Vasút vonalára készült 486-os sorozat, melyből az egyetlen üzemképes példány, a szintén Ruttkán lakó 486 007, becenevén Zöld Anton érkezett Pozsonyba. Eredetileg is csak 9 példány épült az elegáns masinából, így igazi kuriózum a megmaradt 486 007, melyet 1996 és 1998 között restauráltak
Őt sem kell magyar nyelvterületen bemutatni: a legendás 424-es sorozat gyártáskori állapotát tükröző, széntüzelésű 424 009-es a MÁV Rail Tours képviseletében érkezett Pozsonyba.
Visszafelé haladva az időben, immár a Monarchia korszakából érkezett az egykor BBÖ 378-as sorozatként (ÖBB 93-as sorozat) 1927 és 1931 között gyártott széria képviseletében a Csehszlovák Vasút 431 032-es gépe. A dologban van viszont egy kis csalás: bár a kérészéletű első szlovák köztársaság vasútja 1944-ben valóban vásárolt újonnan gyártott gépeket a típusból, melyek később értelemszerűen a Csehszlovák Vasút kötelékében szolgáltak, ez a konkrét példány bizony egy 1927-es első szériás osztrák gép, a BBÖ 378.60 (később ÖBB 93 1360, selejtezve 1977-ben), melyet több német nyelvterületen lévő tulajdonos után 2016-ban vettek meg szlovák vasútbarátok és a restaurálást követően logikus módon a soron következő csehszlovák pályaszámon, 431 032-ként regisztráltak. Reméljük, immár jó és biztos kezekben van a hányatott sorsú klasszikus...
Újabb ugrás visszafelé, immár a szimpatikus kis kávédarálók korába: Monarchiás gép lévén az 1878 és 1911 között gyártott KkStB 97-es sorozat szinte mindehol ismert a régióban, a cseheknél (illetve a Csehszlovák Vasútnál) 310-es sorozatként futott. A 310 097-es a pozsonyi múzeum lakója, de számos további példány van még Közép-Európában, többek között működőképes állapotban Csehországban is
Az előző képen látott 310-es széria 400-as alsorozatának működőképesen megőrzött képviselője a 310 433-as, mely magyar vasútbarátok számára különösen is értékes, hiszen egy eredetileg MÁV XII-es, majd 377-es sorozatként futó gépről van szó. Mellette a 423 041-es csehszlovák mellékvonali gőzös pöfög - ebből a jellegzetes szertartályos típusból 231 példány épült 1921 és 1946 között, ezek közül öt maradt az utókorra - három üzemképes állapotban
A korábban látott Gorilla hozta Pozsonyba a retró Szlovák Nyíl (Slovenská Strela) expressz korhű szerelvényét, mely ezek után a múzeumban parkolt
A gumikerekű szekcióban idén komoly felhozatal volt a csehszlovák tehergépkocsi-gyártás termékeiből
A T211 0823-as egy eredeti kivitelű T211-es kismozdony, a korábban látott LTE-géptől eltérően szerényebb (150 lóerős) teljesítménnyel - a 800 feletti példányszámban készült kismozdony komoly exportkarriert futott be, így Kínától Irakon és Egyiptomon át Magyarországon át sok helyre vetődtek a gépek
Múzeumi együttállás: a 350 002-es Gorilla és a sok fekete gőzös között üdítően kék 477-es pózolnak egymás mellett. Nehéz elhinni, de a két masina között csak bő 20 év a korkülönbség
Hibátlanul hozza a retró életérzést a görlitzi gyártmányú négykocsis emeletes ingaszerelvény, mely a keleti blokk több országába is eljutott - bár Magyarországra pont nem, a környéken legközelebb Romániában volt megtalálható
A belső is tökéletesen korhű, a felső szinten a félig nyitható kurblis ablakok is működnek - aki utazott a típussal, annak azonnali időutazást kínál a szerelvény
Vasárnap délután vonul fel a korábban látott 310 433-as kisgőzös. Az 1885 és 1927 között 549 (!) példányban készült gépeket a Monarchia szinte minden mozdonygyára előállította bizonyos példányszámban és az összes gép a történelmi Magyarország területén futott - nem meglepő módon főleg Jugoszláviában és Csehszlovákiában kötöttek ki a gépek. Budapesten a Vasúttörténeti Parkban a 377 041-es, az Ácsi Cukorgyár egykori mozdonya tekinthető meg, sajnos csak szobormozdonyként
A 434 2338-as vonul fel a nézők előtt vasárnap délután. Ez a nagymúltú gép is volt már minden élete során... a KkStB 170-es sorozatként, a legendás Karl Gölsdorf tervei nyomán született gépek közül a 170.560-as legtöbb sorozattársával együtt az I. Világháború után a Csehszlovák Vasúthoz került, 434-es sorozatként. (A csehek még saját maguk is gyártottak 434-est, így összesen közel 400 gépes flottájuk lett.) Az 1924-1947 között zajlott átépítési hullám után 1983-ra selejtezték az immár 434.2-es sorozatot, melyből a képen látható példányon kívül még kettő maradt meg, Csehországban, a 434.2186 szintén üzemképesen
A 423 041-es gurul a felvonuláson...
...majd érkezik a kalandos életű 432 031 is
A nagyobb gépekre térve érkezik a vasárnapi felvonuláson a 424 009-es, majd mögötte...
a 486 007-es „Zöld Anton”
Parádézik az 555 3008 is
A gőzösök után felvonult néhány jelesebb dízelgép is, természetesen a sort az M61 001 nyitotta
A magyar NoHAB után következett a helyi kedvenc, a T678 0012-es Narancs
Köszönet illeti a szervezőket és természetesen a tűző napon is precízen és flottul dolgozó mozdonyvezetőket a rendezvény lebonyolításáért - a tömeg időnként feladta a leckét a múzeum területén, de ahogy eddig is, idén is sikerült a rengeteg gépmozgást eseménymentesen lebonyolítani
Magyarics Zoltán
