Bő negyven év után megérdemelten nyugállományba vonulnak Európa leghosszabb villamosvonalának ikonikus járművei, a gofrisütő-politika egyik utolsó mozgó túlélői.Különleges körülmények közé készült különc járművek Belgiumból, Belgiumnak.
Belgium egy meglehetősen érdekes ország, főleg a közlekedése és politikája. A kettő pedig szorosan összefügg, hiszen a '70-es években a belső konfliktusoktól a mai napig egyáltalán nem mentes országban a flamand és vallón szembenállás leghatásosabb tompítását az jelentette, hogy mindkét országrész azonos értékű és jellegű infrastrukturális fejlesztéseket kapott. Ebből a korszakból származnak a máig félkész metróhálózatok, de Flandriában hosszú távon érzékelhetően jobban hasznosultak az elköltött frankmilliók.
Ennek a korszaknak egy sajátos lenyomatát képezték az olyan közös projektek, amikor a két országrésznek együttes erővel kellett létrehoznia termékeket a nemzeti és a nemzetközi piacra. Ilyen termék volt a nem feltétlenül szépségdíjas, de egészen Maniláig eljutott gyorsvillamos-típus, amit a flamand BN Spoorwegmaterieel en Metaalconstructies és a vallón ACEC gyártott. A darabszám nem volt óriási, mindössze 170 példány épült a különböző verziókból 1980 és 1984 között.
A belga belpiacos modellek valójában két eltérő szériába tartoznak: 6000-es egyirányú és 6100-as kétirányú, amiket az SNCV/NMVB rendelt meg 50 és 55 példányban. Előbbiek az Északi-tenger partján futó méteres nyomtávú villamosvonalra, utóbbiak Charleroi akkoriban még csak formálódó méteres nyomtávú metróhálózatára kerültek. Eredeti kétrészes formájukban a járművek 22 m hosszúak és 2,5 m szélesek, nem akadálymentesek. 1993 és 1996 között 16 villamos kapott akadálymentes középrészt, majd 2002-2003 során a fennmaradó 32 is megkapta a beavatkozást. Ezek a verziók 30 és 31 méter hosszúak lettek, de csak a De Lijn járművei kapták meg ezt a kapacitásbővítést. Érdekesség, hogy a szükséges forgóvázakat az addigra már a Bombardierhez tartozó eredeti üzemben építették vagy korábban balesetben megrongálódott egységek alól származnak. 2014-ben még arról írhattunk, hogy meghosszabbítják az élettartamukat.
Négy évtizeden át a kultikus vonal meghatározó járművei voltak
2023. szeptember 1-jén viszont bejelentették, hogy a 2020 óta teljes létszámban kiszállított CAF Urbos villamosok – melyek a Zeelijner nevet kapták – rendelkezésre állása miatt eljött az idő a napi forgalomból mára szinte teljesen eltűnt sorozat hivatalos búcsújára. Ezt szeptember 23-án tartják majd Oostendében, a Nieuwpoortsesteenweg 110 alatti kocsiszínben 13 és 18 óra között, ahol múzeális darabokkal is találkozhatnak majd a látogatók. Az utolsó 12 villamos egyike erre a hónapra különleges matricázást kapott, amin flamand, holland, francia, német és angol nyelvű feliratok hirdetik az eseményt és a közeli kivonást.
Nehéz dolog jól eladni egy ikonikus típus kivonását
Teljesen nem tűnik el a széria, hiszen hármat megőriznek és a De Pannéban található múzeumba kerülnek. Különleges alkalmakkor pedig újra közlekedni fognak.
Maron Szilárd idén május 28-i fényképén Oostende, Station megállóban várakozik egy CAF Urbos Zeelijner a továbbindulásra a bő 30 kilométerre lévő észak-keleti végállomás, Knokke, Station felé
Adorján Péter
