Gazdag múltját és innovatív jövőjét ünnepelte a nürnbergi VAG buszüzeme július végén. Az időjárás nem feltétlenül kedvezett, de a szervezők minden erejükkel a méltó ünneplésen doloztak, aminek a látogatók 10 ezer feletti mennyisége volt a legjobb mutatója. Garázsmustra, különjáratok és csillagtúra színesítette július utolsó hétvégéjét Frankföld fővárosában.
1923. január 15-én konkurenciát kapott az akkor már négy évtizede közlekedő közúti vasút, amit 1896-ban villamosítottak. A kihívó az autóbusz lett, kezdetben 20+20 fős kapacitással a 71-es vonalon, mely Schweinau és Mühlhof között közlekedett, mai fogalmaink szerint elővárosi járatként. Ekkoriban még jobbkormányos járművek voltak a meghatározók, melyek benzinmotoros teherautó-alvázra helyezett utastérrel rendelkeztek. A '20-as évek második felében egyre-másra nyíltak az új vonalak – először az elővárosok felé, majd a belváros felé is – és növekedtek az utasszámok, '30-as évek elején a válság alatt viszont csökkenteni kellett a kínálatot is. A II. világháború kitörése viszont megakasztotta az addigra újfent 15 vonallal rendelkező hálózat fejlődését, az üzemeltetéshez szükséges termékek (például benzin, gumi) hiánya miatt 1944-ben egyes buszokat átalakítottak, hogy városi vezetékes gázzal üzemelhessenek. Az anyaghiány egészen addig fokozódott, hogy 1948-ban a valamikori első vonalat – akkoriban 73-as számon létezett – trolibusszá alakították, majd 1951-ben egészen Wolkersdorfig hosszabbították. 1949-ben egy második trolivonalat is átadtak Schweinau és Stein között, mindkét vonalon pótkocsis trolibuszok közlekedtek. 1960-ban viszont jogszabályváltozás miatt megszűnt a pótkocsis üzem, a vonalakat pedig 1962 december közepéig bezárólag dízelbuszokkal váltották ki, mert a járművek állapota miatt nem tűnt kifizetődőnek a fenntartásuk. A '70-es évek a járműpark egységesítése jegyében teltek a kellemesen gömbölyű VÖV-I-buszok megjelenésével, illetve a város területének közigazgatási reform általi növekedése és a metróvonalak megnyitása is sok változást hozott a hálózatban.
A legöregebb busz 1939-es gyártású és az MAN MP sorozatba tartozik. Természetesen nem csak kiállítási tárgyként volt jelen.
A technológia fejlődésével megjelentek a VÖV-II, majd az alacsonypadlós buszok, a környezetvédelmi normák szigorodásával viszont újra bevezették a gázbuszokat a '90-es évek közepén, immár sűrített földgázzal üzemelve. 1998-ban 50 járművel Németország legnagyobb gázbuszflottája közlekedett a városban, ahol manapság már 80 felett van a számuk. Ehhez a Jaeckelstraße garázsban egy nagykapacítású gáztöltő-állomás is épült, aminek az energiaellátása is kihívást jelentett akkoriban. 2012-ben érkeztek az első dízel-elektromos hibrid buszok, melyeknek főképp a megállóhelyi zaj- és füstgáz-kibocsátás csökkentése volt a feladatuk. 2018-ban megjelentek az első elektromos buszok, a kitűzött cél pedig 2030-ra az összes busz ilyenre cserélése.
Az eseménynek az 1988-ban átadott Schweinau főműhely adott helyet
A jelenleg korszerűsítés alatt álló Jaeckelstraße buszgarázsba csak a járműmosót belülről megmutató busszal lehetett bejutni
2021 szeptemberében ennek a célnak az eléréséhez kapcsolódóan adták át a főműhely területén az eBus-Port névre hallgató létesítményt, ami egy napelemekkel is megtámogatott fedett tárolótér elektromos buszok számára.
A két busz nem a megszokott irányban áll, mivel ezekben volt kialakítva a gyerekek számára a szokásos színezős-arcfestős programhely
A csarnoképület munkaállomásain aznap nem folyt semmilyen munka, szabadon lehetett közlekedni belül. Ezt segítette az aknák lefedése és a minden állomást szemmel tartó szakképzett személyzet jelenléte.
Az első állomás az elektronikai dignosztikát mutatta be, ezért is van ennyire fura fényre kapcsolva a hibrid MAN
Fontos alrendszer manapság az utastájékoztatás, ennek bemutatása is itt kapott helyet
Némi történelmi áttekintés keretében az IBIS1…
… az egy évtizede leváltott IBIS2…
…valamint a jelenleg használt Init EvendPC. A funkciók bővülésével a járművekbe épített eszközök száma is növekedett és egyre komplexebb háttérrendszer segíti a járművezetők és a diszpécserek munkáját.
Egy sorral hátrább egy Solaris Urbino 12 electric rendszerein keresztül mutatták be az elektromos buszok komponenseit, melyeknek többsége a tetőn kapott helyet, ezért oda fel kellett menni a lépcsőn
Természetesen még többségben vannak a belsőégésű motorral szerelt buszok, ezek egyike alól lett kiemelve a bemutatódarab
A csarnok hátsó oldalán egy a közlekedési vállalat egyenruháját viselő Playmobil-figura köszöntötte a látogatókat. A játékgyártó székhelye a közeli Zirndorfban található, kooperációjukban pedig 2016 decembere óta vásárolható meg a 7,5 cm magas verzió.
Nyitva állt a lakatosműhely is, ahol éppen egy korábbi balesetben megrongálódott busz helyreállítását mutatták be
Az ellenfél VW Touran sokkal rosszabbul járt, mivel elvesztette a bal kerekét
A kisebb látogatóknak egy KRESZ-parkot építettek föl, ahol Bobby Car várta őket
A csarnok végén a napi üzemben használt műszaki diagnosztikai sort mutatták be egy eCitaro segítségével
Ahogy az ilyen eseményeken szokásos, megpróbálják megszólítani a következő generációkat is, mint leendő munkaadó. A csarnok közepén a VAG számos munkakört mutatott be és akár a következő tanévtől induló szakképzésekre is lehetett jelentkezi. Emellett buszgyártók, alkatrész-beszállítók és egyesületek is helyet kaptak.
Amíg a felnőttek kint, addig a kisebbek bent küzdhettek meg az akadálypályával
A Voith standján egy NXT sorozatú automataváltó…
…A ZF standján egy EcoLife automataváltó volt megtekinthető
Természetesen a jövő is megjelent az autonóm elektromos minibusz modelljének képében
A Freunde der Nürnberg-Fürther Straßenbahn e.V. modellvasutas szakcsoportja egy hatalmas asztallal készült…
…emellett felajánlásokat is gyűjtöttek az MP-hez passzoló pótkocsi felújításához
Kevéssé ismert tény, hogy a Kommunikációs Múzeum is a városban van, a postabuszhoz illő pótkocsi pedig szintén megtekinthető volt
A kerek évforduló kapcsán a VAG Bus-Cup néven megmérettetést szervezett az ünnepséghez kapcsolódóan, ami a TRAM-EM keretében már sokszor látott és az eddig egyetlen alkalommal megrendezett BUS-EM feladataihoz hasonló ügyességi és járműkezelési feladatokat kellett minél pontosabban, de stopper ellenében elvégezni. A telephely kialakítása ugyan lehetővé tette a pálya körbejárását, a kihelyezett kordonok miatt nem feltétlenül volt triviális, hogy szabad is a javítócsarnok kapuja helyett az eBus-Port alól nézni az eseményeket. A megmérettetésre 24 kétfős csapat jelentkezett, de nem volt feltétel a nemek közötti arányosság.
Akkor kell versenyezni, amikor jól esik! Pontosan akkor kezdett el ömleni az eső, amikor elindult a stopper az első csapatnál.
A rajthely után jobbra fordultak, majd két nem túl szűkre szabott kapu után öt ívben felállított gerendát kellett felborítani, miközben a busszal nem volt szabad érinteni a terelőkúpokat
A nagyjából 15 m oldalhosszúságú négyszögben megfordulást nehezítette, hogy középen is volt egy terelőkúp, a kijárat pedig szemre 2,7 m-nél nem volt szélesebb
Következett az oldaltávolság becslése, ahol a hordók között kellett elgurulni azok érintése nélkül
Újabb szűk kapun átkelve következett egy újabb fordulási feladat: a raklapra felállított Playmobil-figurákat nem volt szabad érinteni
Közel volt, de nem döntötte fel őket. Egy kezünk elegendő volt megszámolni a sikeres próbálkozásokat.
Újabb két szűk kapu és egy 15 méteres négyszögben fordulás után…
…megérkezett a busz a kiindulási helyére, amikor megállt az óra.
A verseny kezdetekor még 15 órára tippelték a szervezők az eredményhirdetést, de az a javuló időjárás – a kevésbé vizes képek délután készültek – ellenére is elcsúszott 16 óra utánra.
A kupa körbevéve a többi helyezettnek járó emlékbögrével körbevéve
Első helyen a Team Roadrunner [Gyalogkakukk csapat] végzett, a díjat részükre a kék ingpólóban látható Magdalena Weigel, a VAG személyzeti és informatikai igazgatója adta át
Természetesen nem maradhatott el az elmúlt korok megidézése sem, ehhez jelentős mennyiségű meghívott busz és azok üzemeltetői, járművezetői voltak a VAG segítségére, illetve válaszoltak alkalmasint a látogatók kérdéseire is.
Örökös rivalizálás van a két bajor nagyváros között, de mégis jelen volt az 1967-ben az MVG szolgálatába állt MAN 750 HO M 11 A típusú metróbusz, mint a '60-as és '70-es évek meghatározója
1984, 1971 és 1967 egymás mellett, hátulról
Az MAN gázmotoros termékeinek prototípusa egy 1987-ben gyártott MAN SL202, melyet 1992-ben földgázüzeművé alakítottak
A gáztartályok a tengelyek között, a padló alatt kaptak helyet.
A vezetőtér sokaknak ismerős lehet a népszerű buszszimulátorból
Az itt éppen DB 23-403 rendszámot viselő Kässbohrer Setra S 140 ES szériája egyik legutolsónak épült darabja, jelenleg a Hallertauer Lokalbahnverein e.V. kezelésében van és szeretnék eredeti állapotára felújítani. Mellette az 1981-ben a Würzburger Straßenbahn AG számára épült Mercedes-Benz O305 G, mely manapság a BusClassic GmbH tulajdonában tölti nyugdíjas éveit.
Az 1959-ben gyártott Krauss-Maffei KMS 120 a VAG saját gyűjteményének egyik kiemelkedő darabja. Érdekessége a fényezés, ami a hivatalosan 1960-ban alakult városi cég arculatának egyik elvetett verzióját mutatja.
Az 1993-ban gyártott MAN A10 NL202 eredetileg a Verkehrsbetriebe Minden-Ravensberg GmbH tulajdona volt 2009-ig, majd 2018-ig futott a Fritz Pieper KG-nál. Jelenleg magántulajdonban van Herford környékén.
Különlegesnek mondható a Büssing Präfekt 12D, melyet 1969-ben szerzett be a VAG, hiszen egyik utolsó még nem VÖV-I-busz
A BusCompany Franken GmbH 1986-os gyártású Mercedes-Benz O 307-ese a SWEG-nél kezdte meg szolgálatai, majd berlini kitérő után 2016-ban került Frankföldre. A cég buszok bérbeadásával foglalkozik.
Bár még nem tartozik a muzeális darabok közé, a 731-es azonosítójú MAN A23 NG313 CNG a 2007-es gyártásával erősen esélyes a közeli kivonásra
Szintén a BusClassic GmbH állományában gurulgat a 2008-as gyártású Mercedes-Benz Citaro CNG, amelyik sokáig bemutatóbusz volt, majd 2010 és 2021 között a Verkehrsgesellschaft Hameln-Pyrmont mbH utasait szállított. Jelenlegi dizájnja a bambergi helyi járatokénak felel meg.
A valamikori VAG 552 már nem tartozik Nürnbergbe, a forchheimi Busservice Andreas Opitz gondozza a 2006-os gyártású MAN A21 NL243 CNG típusú buszt.
A VÖV-szabványbuszok sem voltak teljesen egységesek a második generációtól, mára pedig megint az egyedi dizájnok hódítanak
A fenti sorból picit kilóg a klagenfurti rendszámú Gräf&Stift GSGU 242 M18, aminek érdekessége a középmotoros kialakítás
Szintén középmotoros az 1989-ben épült Ikraus 280.27, amely korábban DZE-573 rendszámmal közlekedett Magyarországon
Jelenleg szintén a BusCompany Franken GmbH állományába tartozik, ezért a N-BF 280 rendszám
Az eCitaro formavilágának érzékelését erősen befolyásolja a fényezés, de a James Irvine által a 2000-es hannoveri Expora tervezett formavilág még ma is üt. A 280-as másik oldalán egy MAN Lion's City 18E vételezett éppen elektronokat a 150 kW teljesítményű töltőből.
A különleges Citaro beltere is tartogat meglepő dolgokat: Hatalmas üzemanyagtartály, az egyszárnyú ajtó és a 2+2 ülés miatt beszűkített első rész, oldalra fordított ülések a maximalizált állóhely miatt…
…megfordulva viszont portáltengelyes létére lépcsővel, színházpadlóval és konferencia-elrendezéssel súlyosbított hátsó traktus fogad.
A rendezvényre eljutást nem csak a térkép alapján kellett kitalálni, bár az S2-es vonal Schweinau vagy az U2-es vonal Hohe Marter állomása nincs 5 percnél nagyobb sétára, a metróállomáshoz 10-15 percenként indult a fentiek közül nagyjából órás váltásban 1-2 busz, mint mini körjárat. Mivel szombaton tartották a nürnbergi rendezőpályaudvar 120 éves évfordulójához kapcsolódóan a nyílt napot, ezért aznap oda is közlekedett egy körjárat.
A stuttgartiak Daimler-Benz/Vetter O 317 G típusú busza is beállt a ráhordójáratra néhány körre
Nem mindig a komolyság a fő szempont, ahogy azt a kijelző mutatja. Az 1998-as gyártású Mercedes-Benz O405 G 2019-ig a DB Regio alá tartozó Regional Bus Stuttgart GmbH tulajdona volt.
A közlekedés veszélyes üzem! A másnapi csillagtúrára is betervezett ex-VAG 552-es sajnos egy saját hibás esemény miatt kiesett a további játékból.
Helyszínünk ezúttal a Bauernfeidstraße és a Paulistraße csomópontja. Az eseményes buszok pótlására a gázos Citaro…
…és a szintén egyedi ex-VAG 999-es ugrott be. Egyediségét adja, hogy 1998 és 2010 között egy kezdetleges hibrid hajtással közlekedett annak meghibásodásáig.
A buszgarászhoz érkzik vissza a rendezőpályaudvar felől a klagenfurti csuklós, nem sokkal zárás előtt
Vasárnap reggel ugyan 10-kor nyitották a telephely kapuit, hogy a 10:30-ra meghirdetett kolbászreggelit felszolgálhassák, de erre viszonylag kevesen érkeztek. Ennek oka az volt, hogy a többség a 11:00-ra meghirdetett bevonulásra volt kíváncsi, ami zárta a csillagtúrát. 17 különböző útvonalon érkeztek a Nopitschstraße és a Jaeckelstraße csomópontjához a buszok, melyeket a VAG forgalomfelügyelete rendezett az előre megadott sorrendre, majd egy mini felvonulás keretében begördültek a garázskapun.
10:49-et mutat az óra, amikor megérkezik egymás mellett a 241-es azonosítójú MAN Lion's City 18E és az MAN MP.
Ennél szimbolikusabb képet elképzelni is nehéz lenne.
Ennél szimbolikusabb képet elképzelni is nehéz lenne.
Bő 5 perccel később befutott a Krauss-Maffei KMS120 is
Az egyik legdélebbi pontról, Kornburgból érkezik a következő lámpaváltásra a müncheni MAN 750 HO M 11 A és a régi rendszámát ideiglenesre cserélő Kässbohrer Setra S 140 ES
Profilba illő feladatot találtak a Mercedes-Benz O 405 G számára, amivel Steinből lehetett utazni. Mögötte az MAN A10 NL202 az Ansbach városának külső kerületeként funkcionáló Wolkersdorfból érkezik.
A postabusz Zirndorfból hozta az érdeklődőket
A felsorakoztatott autóbuszok a buszsávban várták a startjelet mintegy két megállóhosszban
A rendőrség mindössze két emberrel érkezett, hogy a hivatalosan B 4 R néven nyilvántartott fontos körgyűrű ezen szakaszát mindössze 5 percre lezárják. Elégedetlenkedő hangokat vagy dudálást nem tapasztalhattunk.
11:13-kor megindulhatott a sor elejére állított MAN MP
A Büssing Präfekt 12D a repülőtér melletti Buchenbühl városrészből indulva a belváros keleti oldalán elhaladva érkezett
Az Irvine-Citaro Hammer felől a főpályaudvart is érintve közlekedett
A Mercedes-Benz O 305 Cabrio az U1-es metróvonal déli szakaszáról gyűjtötte utasait Langwasser és Rangierbahnhofsiedlung kerületekből
A szerző által korábban már kipróbált Mercedes-Benz O 307 az 1. FC Nürnberg sportpályáinak környékéről indult a déli körgyőrőn át
A valamikori hibrid MAN A21 valószínűleg az előző nap összetört gázos társát helyettesítette a Stadtgrenze metróállomástól indulva a belváros nyugati oldalának kapcsolatot biztosítva
A Mercedes-Benz O 305 G Katzwang és Koppenhof irányából közlekedett
A Mercedes-Benz és a Vetter kooperációjában készült O 317 G 1974-től 1990-ig szolgálta a sváb főváros lakosságát. Ezen a napon a Fischbach nevű, autópályák közé szorított településrészről indult.
Szintén stuttgarti illetőségű a Mercedes-Benz O 305 G, melyet 1984-ben állítottak szolgálatba és 1997-ig napi forgalomban volt. Mindkét darab jelen volt a Gaisburg garázs jó részét elpusztító tűzkor, de sikerült kimenteni őket.
1972-ben a VAG vásárolta ezt az MAN SL192 tíusú buszt és 1985-ig szállított utasokat N-HZ 776 rendszámmal és 833-as azonosítóval. 1998 óta a szomszédos Fürth nosztalgiabusza.
Az MAN A23 Lion's City G NG313 CNG Am Wegfeld végállomástól indult és csak a Plärrert elhagyva adta fel a villamospótló szerepét
Bár fent egyre kevesebb felhő volt, lent egyes buszok csináltak maguknak
Az első ajtó előtti nyílás valójában egy postaláda
A klagenfurtiak Mögelhofból indultak a járattal, így a körgyűrű déli részén lakók tudtak vele utazni
A földgázas prototípus később a ráhordójáraton is feltűnt
A legkisebbet hagyták a végére: Mercedes-Benz O 319 1959-ből, ami egy akkori kisáruszállító alapjaira épült
Ahol előző nap még a profik küzdhettek, ott vasárnapra két egyforma buszt állítottak ki, hogy az érdeklődők csoportokba rendeződve elhúzhassák őket. Természetesen egy szakképzett járművezető azért ült a járó motorú buszokban, hogy a szektorhatárt jelölő vonalon átguruva megállítsák azt.
A két busz a 2016-os gyártású, 880-as és a 884-es azonosítójú MAN A37 Lion's City NL293 volt
A próbálkozók mindegyik kapott kölcsönbe egy pár kesztyűt, hiszen aznap is esett az eső és a húzáshoz használt műanyag kötél veszélyes lett volna puszta kézzel. A pálya körülbelül 40 méter hosszú volt és a sárga vonalon előbb átguruló csapat kapott ajándékokat.
A felnőttek a villamosmúzeum által szervezett járatokon beváltható két fős jegyeket, a kisebbek az éjszakai hálózat logójával ellátott zoknit nyerhettek.
Az ünnepség alatt végig lehetőség volt az ilyenkor szokásos ételek és italok fogyasztására, melyekhez 2 és 5 euró közötti árfolyamon lehetett hozzájutni. Érdekesség volt, hogy a pultoknál csak a központi pénztárnál megvásárolt jegy ellenében szolgáltak ki.
Ebédidőben az ünnepség hivatalos tortáját vágta fel a cégvezetés és a bal szélen álló főpolgármester. A süteményből befolyt 1000 eurót a Schweinau kerületben lévő, 10 és 27 éves kor közöttiek számára fenntartott Jugendtreff Oase, egy fiatalokat célzó közösség kapta.
Igazán tartalmas programot állított össze a VAG a kerek évfordulóra, ahol minden életkorú látogatóra gondoltak. Részünkről újabb eredményes évszázadot kívánnánk, hiszen a kihívások folyamatosan próbára teszik a mégoly egyszerűnek is látszó autóbuszos közlekedést is.
Adorján Péter