Ausztria a hegyek országa, de a keleti végek nem kifejezetten magashegyi domborzatukról híresek – így az itteni vasútvonalak egy része is inkább síkvidéki jellegű, beleértve a Hegyeshalom és Bécs között futó Ostbahn is. Ennek ellenére az Ostbahn két komolyabb dombvidéki bevágása közül az egyik az elmúlt hetekben rendszeres szereplője lett a havária-híreknek, legutóbb e hét keddjén késő este állt le a közlekedés, vízátfolyások miatt. A helyszínen tekintettük meg a helyzetet. Képriport a hajtás után!
A Bécstől Hegyeshalomig futó Ostbahn fontos nemzetközi korridor, mind a személy-, mind pedig az áruszállításban, viszonylag korlátozott kerülőűtvonalakkal, így a közép-európai vasúti forgalom elég hamar megérzi, ha itt baj van. Márpedig az utóbbi hetekben van, mégpedig főleg víz miatt. A vonal síkvidéki jellegű, és komolyabb dombok, illetve bevágás is csak két helyen van: Zurndorf [Zurány] határában és Parndorf [Pándorfalu] ill. Bruck an der Leitha [Királyhida] között a 442–443 szelvényekben. Az utóbbi bevágás okozott komoly fennakadásokat az elmúlt két hétben, kétszer is: először május 23-án a késő délutáni órákban, majd június 6-án az esti órákban. Elsőként május végén egy komolyabb zivatar után zúdult sáros víz a vasúti pályára a város határában lévő Bunkermúzeum (a kérdéses domboldal rejti ez az egykori hidegháborús keleti védvonal bunkerrendszerét) előtti útátjárónál, és egészen másnap reggelig szünetelt a vasúti forgalom, majd 40-es lassújellel adták vissza a forgalomnak a pályát, később ezt 60 km/órára emelve. A legutóbbi alkalommal egy egész napos kiadós esőzést követően estére romlott odáig a helyzet, hogy kevéssel 22 óra előtt a pálya lezárása mellett döntöttek. A forgalmat június 7-én korán reggel újraindították, ám amint reggel készült helyszíni felvételeinken látható, ekkor még kiadós áradat folyt át a jobb vágányon. A domboldal maga, sőt, a Lajta-hegység ésszakkeleti végének jelentős része katonai gyakorlóterület, így a vízátfolyás eredetét jelentő földterületen a katonaság végezte az elhárítási munkákat. A május végi eset után jelentős részen kiirtották a „dzsungelt” a domboldalon, az elmúlt napokban pedig újabb földmunkákkal végül sikeresen „elirányították” a vízfolyást a vasúti pályától. Kérdés, hogy meddig tart ki ez a megoldás – főleg úgy, hogy a szélsőségessé váló időjárást a Fertő-tó vidéke kifejezetten erősen megérzi. Példának okáért a Fertő-tó vízszintje is nagyon alacsony, miközben a tó keleti oldalán gazdag madárvilágnak otthont adó kisebb sztyepptavak közül több is eltűnt tavaly nyárra, a tó és a magyar határ közötti területek gazdái pedig egyre nehezebben tudják öntözni földjeiket. A mostani „villámárvizek” végső soron élő tanúi a lassú, de biztos klímaváltozásnak...
Ejtsünk néhány szót az érintett vasutak reakciójáról is! A májusi esemény az ÖBB-t viszonylag készületlenül találta a jelek szerint, hiszen órákig nem lehetett tudni, mi lesz a távolsági vonatokkal. Végül soproni kerülő lett a megoldás – ez szinte az egyetlen értelmes kerülő, bár nem egyszerű, hiszen végig egyvágányos a fővonal, illetve egy ebenfurthi irányváltást is be kell iktatni. Bár a távolsági vonatokat május 24-én reggeltől már átvette a határállomáson az osztrák vasút, még aznap délelőtt is kaotikus volt a helyzet a regionális forgalomban: a Győr–Bécs, illetve Királyhida között közlekedő EURegio-vonatok utasairól mintha mindenki teljesen elfelejtkezett volna. Az osztrák oldalon tájékoztatták az utasokat a vonatok lemondásáról, és részben buszos pótlás is akadt, de a pótlóbuszok nem jöttek át a magyar oldalra. Eközben a MÁV-START, illetve a MÁV Zrt. dolgozói is csak a vállukat vonogatták. Már javában zajlott a távolsági forgalom, amikor a 9442-es EURegio-vonat utasai Hegyeshalomban mindenféle információ nélkül leszállították, majd a szerelvényt a 9447-es vonatszámban visszafordították Győrbe, mivel a 9447-es eredeti szerelvénye nem érkezett meg Ausztria felől. A peronon érdeklődő utasoknak a válasz annyi volt, hogy „az ÖBB nem tájékoztatott minket”. Ami háromszorosan is sántít: a vonatlemondás az ÖBB menetrendi rendszerében látszott, már az érkező 9447-es hiányáról tudva fordították vissza a 9442-es szerelvényét (ergo jó előre tudták, hogy nem lesz kilépő vonat sem 9442 számon), és ha még ez sem lenne elég – a hegyeshalmi állomás forgalmi irodájában bizony van egy képernyő, melyen az osztrák üzemirányítási rendszerben látják az Ostbahn forgalmát Kledering rendezőpályaudvarig. Ha más nem, innen elég világosan látszik, hogy mi jön és mi nem... A helyzetet végül az osztrák vonatszemélyzet mentette meg annyiban, hogy elfogadták a regionális utasok jegyét a Bécsbe tartó Hortobágy EC-n, így ha felesleges kerülővel is, de célba lehetett érni valahogy.
Másodjára kicsit flottabbul ment a dolog, legalábbis sikerült azt is megugrani, hogy egy Talent-szerelvény ingázzon Hegyeshalom és a vonatpótlás végpontját jelentő osztrák állomás között, illetve a forgalom újraindulásakor az EURegio-vonatok sem estek valamiféle fekete lyukba. Akkor is jobban ment a szervezés, amikor az osztrák oldalon a dombvidéki jellegű Parndorf Ort [Pándorfalu megálló] és Neusiedl am See [Nezsider] állomás közötti csatlakozó szakaszon június 7-én délelőtt ütött be a „helyiérdekű vész”, ugyanis vízátfolyás miatt egészen kora estig itt is leállt a forgalom - a pótlóbuszok viszont hamar előkerültek és a délelőtt váratlanul hoppon maradt utasoknak sem kellett sokáig toporogniuk a királyhidai állomás előtt – amely szintén beázott, de erről már meséljenek az alábbi képek!
A helyszín a Google Maps térképen. A Királyhida–Pándorfalu állomásközben járunk, a 442–443 szelvények táján, bal oldalt látható a problémás domboldal.
Május 23-án délelőtt még a (majdnem) szokásos hegyeshalmi csendélet: bár az éppen megérkezett 9447-es személyvonat itt nem szerepelhetne együtt az elvileg majd' egy órával korábban közlekedő EC 141-el, a EuroCity késése miatt mégis ez történt. Másnap fordult a kocka: a 9447-es az osztrák szakaszon nem közlekedett, míg a távolsági vonatok ekkor már kisebb késésekkel, de jártak.
Május 24-én délután lassújel-erdő Bruck an der Leitha Ost teherpályaudvarnál: pár száz méterre innen kezdődik a vízmosta kanyon.
Itt elvileg egy földút, és egyben egész jó vasútfotós hely volt – május 24-én viszont csak sár, amerre a szem ellát.
Már szárad a pálya, de a forgalom még csak egy vágányon zajlik.
Június 7-én reggel a szakadó esőben elég vészjóslóan festett az inkriminált útátjáró – a jobb vágányon áthaladó vonatok kerekei szinte hullámokat vertek a sín körül.
Ott hömpölyög lefelé: a bunkermúzeum parkolójának két oldalán is zúdult lefelé a sáros ár a domboldalról.
A vágány melletti vízelvezető árok ismét megtelt sárral; bal oldalt jól látszik májusi villámáradás óta összehordott új rézsű, mely sajnos nem oldotta meg teljesen a problémát, hiszen mögötte máshol ugyanúgy utat talált a víz.
A vasúti átjárón túl a bunkermúzeum parkolója nyilvános, azon túl viszont az erdőben már a lőtér kezdődik. Nem véletlen tehát, hogy az onnan érkező sáros áradat kezelésében a katonák is részt vesznek; itt éppen a jobb vágányra került sarat távolítják el a vonatforgalom szünetében.
Tehervonat csattog hatvanas tempóval Hegyeshalom felé, hullámokat vetve az útátjáróban, miközben az ÖBB helyszíni koordinátora és a katonák szemlélik a pályát.
A késett 141-es EuroCity dől a királyhidai ívben, Budapest felé igyekezve.
Második próbálkozásra már beázott a királyhidai állomás is. Június 7-én délelőtt már a helyszínen zajlott a kárfelmérés és takarítás.
Magyarics Zoltán
