Másfél éven belül megtapasztalhatta a magyar vasúti szektor a lehetőségek végleteit, előbbre viszont nem jutott semmivel. Politikai cicaharc és megsértődések sorozata miatt továbbra is a lassú kimúlás az egyetlen komolyan számításba jövő perspektíva.
Kicsivel több, mint egy év telt el a MÁV-csoport utóbbi évtizetében a legnagyobb előrelépést jelentő bejelentése óta, majd az ünnepélyes aláírás után ősszel konkretizálták is az első részlet lehívásához köthető finanszírozást is, kék-fehér színű Vectronok továbbra is csak a ČD által jöttek az országba.
Az már hónapok óta nyílt titok, hogy a Siemens az ennek a rendelésnek minél gyorsabb teljesítése érdekében legyártott első darabokat – egymástól független forrásaink szerint – a „fokozódó nemzetközi helyzet” ellenére egyelőre még nem adta el más megrendelőnek, bár a szerződést már tavaly ősszel is döglött aktaként kezelték. A történetben erőteljes csavart jelentett, hogy a idén februártól már a fősodratú médiában is egyre nyíltabban a magyar és a német kormányzat közötti feszültségekről cikkeztek, aminek eredőjeként a magyar állam által kézivezérelt médiumokban konkrétnak vehető fenyegetések jelentek meg. A fenyegetések meglehetősen specifikusan a Roszatom–Siemens konzorcium által megépíteni tervezett Paks 2 atomerőmű dugába dőlésével voltak kapcsolatosak.
Ilyenek lennének a magyar állami vasútnál, ha megvennék őket. Egyelőre viszont egyenfehéren várják a csodát a müncheni gyár környékén.
(forrás: MÁV-START)
(forrás: MÁV-START)
Májusban már a nemzetközi szaksajtóban is megjelentek az első spekulációk, hogy a korábbiak miatt már a Siemens számára is kényelmetlenné kezdett válni az üzlet és jobbnak látták volna felbontani a keretszerződést, amiből igazából egyetlen darabot sem(!) volt köteles lehívni a MÁV-START. Az általunk csak TurulJet névvel illetett távolsági ingavonatok ügye is félbeszakadt, mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Ott is a legújabb kurzusváltás után a lassan másfél évtizede nem működő „magyar égre magyar Rába ülést” koncepció jegyében újra felmerült az erősen bukdácsoló IC+ sorozat továbbfejlesztése, ami miatt mégsem kell a magyar állami vasútnak a máshol már bevált Viaggio-platform.
Mostanra pedig már olyan vad dolgokig jutott a Lázár János irányította minisztérium, hogy pofátlannak nevezhető módon az eredeti árból 10%-os kedvezményt kívánt kérni a teljes mennyiségre, amibe a Siemens természetesen nem ment bele és csak minimális mértékben mutat hajlandóságot szinte bármilyen alkudozásra. A színfalak mögötti jogi iszapbírkózás közben pedig egyre inkább a CRRC tűnik nevető harmadiknak, hiszen néhány napja megkezdhették az RCH-nak szállított Bison éles üzemi próbáit. Eközben a 2016-ban megrendelt és 2019 őszén a Leo Express megrendelésére szállított Sirius nevű motorvonat is átmerészkedhetett Szlovákiába, ami szintén a legalizációs folyamat felgyorsulását jelenti, illetve a WESTbahn által rendelt emeletesek egyike is február óta Velimben vendégeskedik.
Adorján Péter
