Május 1-jén nyitotta meg képletes kapuit az utazóközönség előtt a Keleti pályaudvar új utascentruma. A sajtóbejárás ugyan sok mindent megmutat, de mi inkább a mindennapokban vetettünk néhány pillantást az elkészült létesítményre, amelyenek építkezését több mint két éven át, 2021 februárja óta kerülgethettünk.
A budapesti Keleti pályaudvaron a metróépítéshez kapcsolódóan készült Baross téri aluljáróhoz illeszkedő pénztárakat 1970-ben vehették birtokba az utasok, miután az 1967 óta épített létesítmény az M2-es metró első szakaszának átadásával együtt megnyílt. Itt működtek a belföldi pénztárak és a sokáig az információs szolgálat is, innen költözött el 2021 márciusában a belföldi személyes jegyértékesítés részben a 9. vágány melletti ideiglenes helyre, illetve részben pedig a 6. vágány melletti nemzetközi pénztárba.
Bár már 2019-ben, a csarnok részleges felújítása után is felmerült ígéretként, a konkrét változást beharangozó közlemény 2021. február 23-án kelteződött, ekkor egy éves építkezési időt jósoltak és 1,6 milliárd forintos költségvetést. Az átadás azonban 2022 helyett 2023-ra csúszott, míg a költségek a hivatalos közlés szerint 1,9 milliárd forintra rúgtak. Tudjuk, háború, szankció, migráció, Brüsszel, Soros, infláció volt (van), így az előzményeket figyelembe véve ez annyira nem is tűnik nagy növekedésnek az egy éves csúszáshoz képest.
Tagadhatatlan, hogy a Keleti jegypénztáraira (is) nagyon ráfért már egy komolyabb ráncfelvarrás, hiszen az épületnek ez a része egyfajta velünk élő történelemként maradt itt a hetvenes évek hangulatát konzerválva - csak már sokkal lepukkantabb állapotban. A most megnyitott utascentrum komolyabb lépés előre, amit az utasok minden bizonnyal értékelni fognak. Személyes tesztünk eredménye egyébként azt mutatja, hogy az elkészült létesítmény egy jó 4-es osztályzatot mindenképpen érdemel. Természetesen ha szőrözünk, vannak (kezdeti?) és néhol igen bosszantó hibák, üzemeltetési és sajnos kulturális hiányosságok is. Ennek ellenére bízunk benne, hogy a MÁV-csoport megfelelően és magas színvonalon fogja üzemeltetni ezt a létesítményt – az elvi lehetőség megvan rá, az utasigény pedig szintén biztosítottnak tűnik. Most viszont nézzük, mit láttunk a nyitás után!
A két metró felől érkezve ez a látvány fogad bennünket. De vajon miért állnak kint az emberek? Sorszámra várnak?
Nem, az emberek nem sorszámokra várnak, egyszerűen a késő tavaszi melegben kellemesebb volt a huzatos aluljáróban várakozni, mint a fullasztóan fülledt pénztárhelyiségben, amely nem csak oldalról, hanem felülről is üvegezett, cserében vagy nincs vagy többszöri ottjártunkkor sem működött a klímaberendezés a helyiség vendégterében, ami pedig igencsak fontos lenne. És még csak május első napjait írjuk...
Az utascentrumba belépve ízléses, érintőképernyős kioszkokon választhatunk a lehetőségek közül, ennek megfelelően csoportosít az ügyfélhívó rendszer. De azért nézzük meg a részleteket: a vasútőr itt is jelen van, ottjártunkkor csak körbenéztünk, de máris megkaptuk a megszólítás nélküli „sorszám?” kérdést. A rend éber őreinek van ugyan dedikált pultja és egy tájidegen széke, de az idegen nyelvtudás nem a sajátjuk. Ottjártunkkor ékes angolsággal érdeklődött tőle egy külföldi utazni vágyó, de a jó hangos „nemértembazmeg!” volt az egyetlen reakció az őrtől. Arról már nem is beszélünk, hogy a többszöri ottjártunkkor sem találkoztunk olyan őrrel, aki látható fizikai állapota alapján alkalmas lett volna bármilyen atrocitás megakadályozására. Nem kellene talán ide egy jól szituált, legalább angolul, de az induló vonatok célállomásait nézve németül is beszélni tudó hostot vagy hostesst állítani inkább? Vagy egye fene, legyen vasútőr is, csak legyen már kulturáltabb!
Ha kiléptünk az utascentrumból, nézzünk körbe! Ez a szintkülönbség korábban is létezett, az M4-es metró kapcsán történt aluljáró felújítás és átalakítás során létesült ebben a formában.
Megfordulva pedig ezzel találkozhatunk. Ne induljunk el megszokásból! Általában a nekünk jobbra eső mozgólépcső völgymenetben, a baloldali pedig hegymenetben üzemel. A középső piktogramtábla büféket és várótermet sejtet, de ne készüljünk valami nagy dologra: túlárazott állomási büfé és elég lehangoló várakozási lehetőségek vannak a pályaudvaron – sajnos. A Baross éttermet elvitte feltehetően a koronavírus, egyetlen vállalható létesítmény (ha van első osztályú jegyünk vagy egyéb megfelelő utazási okányunk) az üzleti váróterem a 9. vágány mellett. Adódna az ötlet: mielőbb birtokba vehetné a mostani ideiglenes pénztárak helyiségét vagy a csarnok sarkában lévő korábbi vegyesboltot és a régi ügyfélszolgálati irodát például a Batthyány téren működő és hamar népszerűvé lett Utasellátó büfé: még egyfajta fedett kerthelyiség kialakítására is lenne lehetőség! Reméljük, ez nem lesz kihagyott ziccer...
A mozgólépcsők mellett két lift is helyett kapott. Bízunk benne, hogy sokáig fognak működni, mert nagy igény van rájuk – akadálymentesen az aluljáró csak a BKV által üzemeltetett, a Baross tér két szélén (az M2-es és az M4-es metró bejárataihoz közel) lévő liftekkel közelhető meg a felszín, vagy az aluljáró – nézőpont kérdése. Ráadásul a Kerepesi út felőli oldalon az éppen működő eszközt a pékségek inkább teherliftként használják...
Ha már mozgólépcső: az Utascentrum első hetében a lentről nézve jobb oldali (jellemzően völgymeneti üzemben működő) eszkalátor kis túlzással többet volt hibás, mint amennyit nem. Forrásaink szerint volt olyan nap, amikor többször is leállt az eszköz – bízunk benne, hogy ez csak átmeneti gyerekbetegsége és nem jut például a Kőbánya-Kispesten üzemelő létező rokonok sorsára.
Vajon hány vasútőr kell két, a mozgólépcső hibáját jelző változásjelző mozgatásához?
Az utascentrumon kívül a jegykiadó automatáknál találtunk kijelzőt és az is csak az induló vonatokat, illetve azok egy részét mutatta. Logikusan azt gondolná az ember, hogy a jegykiadó gépek feletti részeket hasznosítják akkor már e célra (még ha ott is van a kényszerűen ott lévő oszlop), de sajnos nem így történt.
Bár forgalmasabb európai repülőtereken jellemző az utasirányító rendszerek monitorokra cserélése, itt semmilyen hasonló hasznát nem tudjuk elképzelni, de az induló-érkező vonatokat azért jelezhetné a felület.
Bár forgalmasabb európai repülőtereken jellemző az utasirányító rendszerek monitorokra cserélése, itt semmilyen hasonló hasznát nem tudjuk elképzelni, de az induló-érkező vonatokat azért jelezhetné a felület.
Ha nem szeretnénk a MÁV-START munkatársaival diskurálni, illetve megfőni az üvegkalitkában, akkor az utascentrummal átellenben mindjárt hét (!) jegykiadó gép is rendelkezésünkre áll, ebből a zöldek készpénzmentesek. De amúgy ha már kártyával fizetünk, nem egyszerűbb papír és mindenféle faksznitól mentesen applikációban megvenni a vonatjegyet?
A jegyautomatáktól balra található a meglehetősen kulturált kialakítású mosdókomplexum. Bízunk benne, hogy nagyon sokáig így is marad! Ottjártunkkor kulturált, tiszta helyiségekkel találkoztunk és ami fontos: díjmentes használatú! Bár az előtéri pult nem ezt a jövőt jelzi, de ha vállalható összegért ugyanilyen szép és tiszta marad, akkor egye fenyő! Csak lehessen fizetni készpénzmentesen is!
A jegykiadó gépektől jobbra lévő területen találjuk a csomagmegőrző gépeket. Kissé álcázzák magukat a hirdetőoszlopok között és a tér sem túlságosan nagy, de ez Európa más helyein is ilyen. A kép jobb sarkában egy üzemi területre nyíló ajtót is találunk, de mellette elég nagy részen üres a beugró... Ide azért el tudnánk képzelni legalább egy étel- és italautomata-sort.
Az egyik hirdetőtáblán a vármegyebérletek érvényességi területét mutató térképet találtuk – május elején itt ez elérhető volt, de a „jobbágyticket” oldalán még nem volt fent.
A lépcső mögötti tér egy részét is a csomagmegőrző szekrények foglalják el. A használati díj forintban sokkoló (mérettől függően 1600-2000 forint között ingadozik 24 órára), de európai mércével számolva ez nem vészes: szinte mindenütt 4-6 euróért használhatjuk ezeket a dobozokat.
Vannak számunkra egészen szokatlan méretű dobozok is.
Sőt, készpénzmentesen is lehet fizetni (egyes?) szekrényekért, ami nagyon fontos előrelépést jelent, ilyet Nyugat-Európában sem mindenhol találunk - leginkább azért, mert ezeket a létesítményeket jellemzően nem mostanában telepítették és annak idején még nem volt elterjedt a kártyás fizetés ebben az ártartományban.
A csomagmegőrzökkel szemben, a lépcső alatti kis térben ülőhelyek és a Keleti grafikája vár bennünket. Reméljük, hogy nem válik hamarosan hajléktalanok pihenőjévé és különféle kétes elemek (pénzváltó, leszólítós-tarhálós árus...) pihenőjévé és szemétdombbá sem, pedig minden hazai adottsága megvan ehhez: félreeső, csendes, száraz.
Talán a lépcső alatti kisebb üvegkalitkába kerül majd a most még a 9. vágány mellett működő személyes ügyfélszolgálati iroda is? Egyelőre még üres a helyiség.
Körbe is értünk hamarost: a mozgólépcső és a belföldi pénztár közötti szük folyosó előtt értetlenül állunk: közlekedésre nem igazán alkalmas, de másra sem...
Május 5-én még az építkezésből ott maradt foltok ékesítették (immáron közel egy hete) a belföldi pénztár feletti üvegfelület felső oldalát.
Ezek szerencsére két nappal később eltűntek. De megérkeztek a galambok. Korábban a régi műkő korlát térsége tele volt a madárguánóval, de vajon itt jobban vigyáz majd a MÁV-csoport a bejárható üvegfelület tisztaságára?
Fent a korábbinál kisebb területet haraptak ki a peronból, a 9. vágány vonalában itt is telepítettek összesen nyolc jegykiadó gépet, ezek fele szintén csak készpénzmentesen használható. Tessék itt jegyet venni, ha nem kell mindenképp személyes kapcsolat a pénztárban! Hiszen ez némileg gyorsabb...
Ha a Keleti (egyébként meglehetősen elhanyagolt és sokszor kétes elemekkel és dohányzó, káromkodó, köpködő vasútőrökkel terhelt) főbejáratán lépünk be, ez a kép tárul elénk - nagylátószöggel abszolút vállalható, européer pályaudvar kezd lenni
Nagyjából a régi kőkorlát vonalában épített új felületre itt is kerültek ülőalkalmatosságok. Csak ismételni tudjuk magunkat: remélhetőleg nem kétes elemek pihenőhelye lesz (bár ezt már megcáfolni látszik az élet) és nem fogja a környéket hamarost vastag madárguánó-réteg takarni. Tessék megbecsülni végre, kedves vasútvállalat és utasok / felhasználók, amit építettünk – részben ráadásul EU-s forrásokból!
Halász Péter