Alig másfél hét maradt és továbbra is sok a megválaszolatlan kérdés a német szuperbérlettel kapcsolatban, pedig mindenki megígért már mindent is a témában. Mégsem lesz annyira univerzális és egységes, mint ahogy a szövetségi kormányzat elképzelte és kiskapuk is nyitva maradtak.
Erősen közelít május 1-je, amikor utazók ezreit várják a közlekedési szolgáltatók Németországban, de nem a sör-virsli-felvonulás szentháromság miatt. Ettől a naptól lesz érvényes az április 3-a óta „előfoglalható” díjtermék, ami elméletileg csak digitális csatornán, előfizetésként vásárolható meg. A gyakorlat viszont egészen más és a korábban már felvetett aggályok sem kerültek megoldásra.
Az egyik legfontosabb probléma jelenleg abból adódik, hogy kevésbé városias környezetben a használók többsége diák vagy idős ember, akiknek mindenképpen nehézséget okoz az okostelefonokra kitalált megoldás használata. Ezt ugyan felismerte a jogalkotó, de a tavalyi kísérletnél alkalmazott papíralapú megoldás helyett – informatikai és biztonságtechnikai szempontból helyesen – a VDV-KA felé jelölte ki az utat, ami gyakorlatilag a csipkártyás jogosultság-ellenőrzés felé tolja a szolgáltatókat. Viszont a dedikált utazási kártya mára meghaladottnak tekinthető, így ebben az irányban kevesen fejlesztettek, továbbá a nyers kártyák beszerzése sem egyszerű. Ehelyett a sokkal korszerűbb okostelefonos irányban kezdtek mozogni a szolgáltató cégek még ott is, ahol korábban nem létezett semmilyen előfizetéses modellben árusított heti, havi és/vagy éves bérlet. Ennek természetesen örültek a háttérrendszereket gyártó, a szoftvereket fejlesztő és a banki cégek, annál kevésbé a szolgáltatók, akiknek ez akár 100 ezer eurók befektetését is jelentette, illetve jelenti. Annyi könnyítést azért sikerült kiharcolni, hogy december végéig lehet papíron kiadni a jegyet, amennyiben azt egyedi, bármilyen VDV-KA-val kompatibilis ellenőrző eszközzel hitelesen lehet ellenőrizni. Ez a gyakorlatban többnyire egy biztonságosan előállított és hitelesített, pdf-ben kiküldött jegyet jelent, amit a felhasználó nyomtathat ki magának. Minden bizonnyal nem számoltak a fineszes kelet-európai vendégmunkásokkal, hiszen akkor nem létezne ilyen megoldás. Egyes információk szerint ennek ellenére van olyan szolgáltató, aki egy speciális jegyként állítja elő papírra a jegyfajtát és a szintén nem feltétlenül törvényes módon készpénzért teszi mindezt. További befektetést vagy bevételkiesést jelent, hogy adott esetben a járműveket és az ellenőröket is felszereljék ellenőrzésre alkalmas eszközökkel, illetve a személyzetet kiképezzék a használatára. Ehhez vegyük hozzá, hogy bizonyos kerületek és megbízott cégeik konkrétan nem kívánják árusítani a terméket, mivel nem tudják vagy kívánják megfizetni a bevezetését. Érdekes kooperációról is olvastunk: a CVAG a DVB-hez irányítja a fizikai utazási igazolványt kívánó utasokat, de a szükséges formanyomtatványt Chemnitzben tudják kitölteni és postázva kapják a kártyájukat Drezdából – ennek az elszámolása lesz majd igazán bonyolult. Érdemes tudni, hogy Németországban sokan a mai napig idegenkednek bármilyen online felületen megadni szinte bármilyen személyükkel összekapcsolható adatukat, a DSGVO/GDPR is ennek a hozzáállásnak a lenyomata. Ebből következően főleg az idősebb korosztály gyakorlatilag önként zárja ki magát bármilyen korszerű rendszerből, viszont az előnyöket szeretnék ők is élvezni és ezt szinte lehetetlen összeegyeztetni a technikai-technológiai fejlődéssel.
A VMT területén akár a FAIRTIQ is használható jegyvásárlásra, de cikkünk írásakor még nem hivatkoznak rá használható megoldásként, pedig a TWSB napi használata esetén nagyon gyorsan elérhető a 49 €-s összeg.
(fotó: Adorján Péter)
(fotó: Adorján Péter)
Elfogadni viszont kötelező minden koncesszionált regionális szolgáltatónak, mivel legalább ezt sikerült szövetségi törvénybe foglalni, még ha csak szeptember 30-ig is. Ugyaneddig a határnapig kellene a tartományoknak és megrendelő szervezeteiknek átvezetni a jogszabályaikba és díjszabásaikba, de főleg az előbbire látszik kevés esély egyes tartományokban. Emellett az olyan speciális esetek, mint a regionális szolgáltatást végző távolsági vonatok (Erfurt–Weimar–Jena–Gera, Potsdam–Berlin Hbf–Cottbus, Dresden Hbf–Freiberg (Sachs)–Chemnitz Hbf, Rostock Hbf–Ribnitz-Damgarten West–Velgast–Stralsund, Bremen Hbf–Oldenburg (Oldb)–Emden Hbf–Emden Außenhafen / Norddeich Mole, Dortmund–Siegen Hbf-Dillenburg (Hessen), Stuttgart Hbf–Horb–Singen (Htw)–Konstanz) továbbra is nyitott kérdések és a DB Fernverkehr biztosan nem fog erősködni, hogy a regionálisnál alapvetően magasabb kategóriásként futtatott IC- és ICE-szerelvényeit „bedobja a közösbe”.
Ennél is súlyosabb problémának tűnik, hogy NRW-ben a diákok eddig a felsőoktatásba beíratkozva a teljes tartományra érvényes szemeszterbérletet kaptak az intézményektől, akik a befizetendő díjakból 30 és 40 euró közötti összeget utaltak a helyi közlekedési cégnek, mivel gyakorlatilag mennyiségi kedvezményt kapva vásárolták meg a szelvényeket. A diákokat képviselő szervezetek által elvárt ajánlat 21,50 € lenne, mint a Deutschlandticket ellentételezése, különben – állításuk szerint – eltűnne a diákok számára a kedvezmény és így nem használnák a közösségi közlekedést. Egyes egyetemeken a tartományi közekedési minisztérium támogatásával már a perek indítását fontolgatják, mivel a szaktárcák vezetőinek márciusi találkozóján elméleti szinten megállapodtak a Deutschlandticket kedvezményes formájának bevezetéséről, de azt a szövetségi kormányzat egyelőre 2024 januárjára tolta.
Emellett a sok helyen alkalmazott Jobticket, avagy a vállalatok számára nyújtott, általában mennyiségi kedvezménnyel vásárolt dolgozói bérletek kérdésköre is felvetődik, hiszen így akár jelentős áremelkedés vagy bevételkiesés is realizálódhat, ami igazából senkinek nem jó. További vesztesei lehetnek a bevezetésnek azok a vállalkozók, akik a DB-vel állnak szerződésben és ügynökként értékesítenek jegyeket. Mivel a DB Navigator app az új termék értékesítési csatornája, ezért ebben az ügyben csak a hivatalos, többnyire nagyvárosi főpályaudvarokon lévő DB-kirendeltségeket tudják ajánlani az ügyfeleknek, akik így szinte biztosan elpártolnak tőlük. Az sem tisztázott kérdés mostanáig, hogy a bevételkiesések kompenzációjára dedikált éves 3 milliárd eurót milyen számítási metódus alapján és milyen ütemezéssel lesznek jogosultak a cégek megkapni.
Adorján Péter
