Kopogtat az április és továbbra sincs végleges jogszabályi alapja az állandó ajánlatként bevezetni kívánt német szuperbérletnek. Hosszadalmas és kínkeserves egyezkedések után sem biztos, hogy mindenki megvásárolhatja majd, de a finanszírozás legalább kezd összeállni.
Legutóbbi beszámolónkban arról értekeztünk, milyen nyitott kérdések merültek föl a bevezetéssel kapcsolatban, de két hónappal később is nagyjából ugyanazok a kérdések merülnek föl, mivel lényeges előrelépés továbbra sincs. Hogy miként és milyen jogalappal lehet majd április 3-án előfoglalni a májustól érvényes bérletünket, továbbra is kérdéses.
Az egyik legfontosabb esemény március 1-jén történt, amikor a Bundestag ülésén elfogadták a törvénytervezetet, amivel a Regionalisierungsmittel felosztását módosították. Ebben konkretizálták először, hogy csak digitális és havonta felmondható előfizetésként lesz elérhető és a bevételcsökkenés mellett a bevezetés költségeit is fele-fele arányban állja a szövetségi állam és a tartományok. 2023-ban ezt úgy kell értelmezni, hogy a felenkénti éves 1,5 milliárd eurót májustól decemberig tartó időszakra arányosítják, majd 2024-ben és 2025-ben teljes mértékben elérhető lesz. Emellett a bevezetés költségeit majd csak 2024-ben tudják elszámoltatni a szolgáltató cégek, aminek a költségeit jellemzően idén májusig kell megfizetniük. További problémaként merült föl főleg a kisebb üzemeknél, hogy a korábbi bevételeik mellett nem kölöttek digitalizációra, így jellemzően nincs digitális értékesítési csatornájuk, a bevételeik viszont gyakorlatilag meg is szűnhetnek. Erre lesz majd hivatalosan az a megoldás, hogy a 2024 júniusában esedékes elszámoláskor a nagyobb cégektől átcsoportosítanak támogatást, ennek viszont a nagyobb cégek nem örülnek – a feladat a tartományokra lett tolva.
A következő problémakör ezután következett, mivel a Die Linke frakciója teljesen díjmentes bérletet szeretett volna, ezt elő is terjesztette, de nem kapott támogatást. Ennél a mozzanatnál kevésbé megmosolyogtató volt, amikor több neves napilap arról írt, hogy a híres-hírhedt SCHUFA által minden bankszámlával rendelkezőről – Németországban nem annyira általános jelenség a készpénzmentes fizetés – vezetett megbízhatósági pontrendszer alapján akár meg is tagadhatják egyes szolgáltatók, hogy a bérlethez hozzáférjenek. Ez azért lehetne prblémás, mert a Deutschlandticket árát annak digitális formátuma miatt a rendszerek automatikusan vonják le egy előre megadott bankszámláról és néhány szolgáltató így szeretné elkerülni a fedezetlenül kiállított jegyeket. A felháborodást megelőzendően egyes szolgáltatók közölték, hogy biztosan nem fogják alkalmazni az eljárást. Ennek mellékhatása az lehet, hogy náluk magasabb bevételek jelennek meg, tehát illett volna a majd csak jövőre esedékes elszámolásnál alkalmazandó kiegyenlítési mechanizmust előre fixálni.
Gute Fahrt! De hova vezet a hosszú hónapok után kapkodva összefércelt szabálykörnyezet?
(fotó: Adorján Péter)
(fotó: Adorján Péter)
Nem sokkal kisebb problémát vetett föl a Deutscher Städtetag [Német Városok Tanácsa] azzal, hogy a díjtermék bevezetésének kötelezettségét szövetségi szintű jogszabályban kellene előírni, hogy a szolgáltatók ne tudják kivonni magukat alóla, amivel az utasoknak okoznának problémákat. Ugyanezt fogalmazta meg Markus Brohm is a Deutscher Landkreistag [Német Kerületek Tanácsa] nevében. Norbert Mauren a VDV irányából elégségesnek ítélte a megtett lépéseket és üdvözölte, hogy csak a bevezetéskor érvényes ár került meghatározásra, mert így a jövőben lehet emelni rajta. Természetesen ehhez egyetértés szükséges a jogszabályt alkotók és a szolgáltatók között – véleményünk szerint ez a felülről korlátos támogatási összeg miatt valósággá is válhat. Kerstin Haarmann, mint a VCD országos vezetője az árazást kritizálta, mivel a főleg segélyekből élők nem tudják tartósan finanszírozni a terméket. Ezt a nézetet osztotta Claudia Hille, az Erfurti Főiskola szoviológusa is, de ehhez országosan egységes kedvezményes jegyet kellene bevezetni ezen emberek számára. Érdekes problémára mutatott rá Matthias Stoffregen, a vasúti szektort képviselő mofair ügyvezetője: a jegyek megjelenése lehetőleg minél egységesebb kellene legyen, hogy az ellenőrzéskor feltűnjön a nem valódi darab.
Március 15-én a Bundestag zárószavazást tartott az előterjesztésről, a törvény ezzel a Bundesrat elé került. Természetesen itt sem fogadta feltétlen elfogadás, így ebben a fázisban került bele a 2023. szeptember 30-ig szóló határidővel a tarifa alkalmazásának kötelezettsége. A megfogalmazás szerint a tartós alkalmazáshoz később készül jogszabály. Itt a zárószavazást március 31-ra tűzték ki, így a szolgáltatóknak a tervezett április 3-án induló elővételi időszakig nem sok idejük marad a rendszereiken az utolsó simításokat elvégezni.
Bár úgy tűnhet, hogy 2025-ig biztosított a Deutschlandticket létezése, továbbra sincs hivatalos állásfoglalás az EU felől a közszolgáltatásokról szóló 1370/2007/EK rendeletnek megfelelőségről (lásd még: tiltott állami támogatás) és 2026-tól is csak ígéret van a létezésére, amihez a 2023 és 2025 közötti időszakban a hatásokat kell majd elemezni. A szolgáltatók egyelőre az igények felfutásával és a bevételek akár drasztikus csökkenésével számolnak, miközben a tartományi és szövetségi kormányzatok az adóbevételek csökkenését és a költségek belátható növekedését várják.
Adorján Péter
