A MÁV-START idén a negyedik retró hétvégét szervezte meg, a helyszín pedig Pécs környéke volt. Bár ezt a „környéket” kissé tágan értelmezte a vasúttársaság, látnivalóban nem volt hiány. A hajtás után képes beszámolónk következik a szeptember közepi színes, de annál hűvösebb és esős hétvégéről.Ahogy 2021-ben, úgy 2022-ben is az őszi retró hétvégéhez egy új helyszínt választott a MÁV-START: a Dél-Alföld után ezúttal a Mecsek következett, egészen pontosan Pécs és környéke állt már tavasz óta a naptárban. (Jó: igazából a MÁV-START eleve „csak” „Pécsi retró hétvége” néven hirdette a rendezvényt.) A részletes program meghirdetésekor azonban kiderült: az „...és környéke” kitétel esetünkben egy kicsit tágan értelmezendő, hiszen a Nyugat- és Dél-Dunántúlon Szombathelytől Mohácsig, Kaposvártól Dombóváron át Komlóig, valamint „Ha az Isten hátranézne...”, Szentlőrinctől az Ormánság mélyébe, Sellyéig utazhattunk a „helyi” múltidéző vonatokkal. A ráhordó szerepet pedig ezúttal is a nyáron már szerephez jutó BVmot-szerelvény és a szegedi IC-kből kinyert komfortkocsival erősített InterCity-vonatok biztosították a fővárosból.
Mecsek Expressz
A szombati reggel esetében kissé merész vállalkozásnak tűnt a Budapestről elsőnek induló IC 800-asba beforgatni az 1990-es évek IC-motorvonatát. A „Sopianae” hajnali (05:53-as) indulása meglehetősen erős döntés volt, különösen azért, mert a szombati napon közlekedett Dombóvár és Kaposvár között a „Kapos expressz” is: vékonycsíkos gyorsvonati kocsik élén tette meg a két város közötti távolságot a 424,247-es gőzös. Az expresszt persze a későbbi, IC 802-es „Zengő” is elérte Dombóváron, ezt a beígért V63-as helyett egy teljesen átlagos Cirmos továbbította, de az erősített vonatban a kiskomfort mellett egy CAF-étkező is a szerelvény része volt.
A Budapestről érkező, Pécsre tartó IC 802 „Zengő” az ígéret szerint egy V63-assal jött volna. Ám a jó hosszú szerelvény élén a 433 315-ös Cirmos érkezik Dombóvárra.
A BVmot szombaton az 800/817 vonatpár mellett délután a 814/801 számú IC-párt is teljesítette; vasárnap délután pedig Kaposvárra ment a 824/823 számú vonatpárral. Kaposvár amúgy nem tájidegen a Samunak, hiszen a 2000-es években évekig járta a Budapest-Déli–Dombóvár–Kaposvár viszonylatú IC-t, amelynek időnként hol Gyékényes, hol Nagykanizsa is végállomása volt. Talán nem is volt olyan intenzív ez a forduló annak idején, bár sokszor valamelyik BVhmot-tal kellett helyettesíteni a motorkocsit.
A Samu kapcsán érdemes megjegyezni: bár valóban az 1990-es és 2000-es évek szintjét képviseli, a motorvonat ma már nem igazán való távolsági forgalomba. Az utasok számos olyan szolgáltatást hiányoltak, amiket megkaptak azóta a hagyományos IC-k fedélzetén, így a konnektort vagy éppen akár helyenként a bisztrókocsit is. Érdemesebb lett volna talán – hasonlóan a balatoni hétvégékhez – plusz vonatként a rendszerbe illeszteni a BVmot közlekedését, ráadásul akkor a BVmot-rajongók és a mezei, a program iránt kevéssé érdeklődő utasok sem keveredtek volna.
Budapest és Pécs között szombaton két kört is tett a Samu: az öt kocsis szerelvény azonban szombaton este is kevésnek tűnt és a járművek fedélzeti szolgáltatása sem nyújtja azt, amit a kor utasai megkívánnak: sokan keresték például a zsúfolt vonaton a laptophoz, telefonhoz való konnektorokat. A hosszú, két motorkocsiból és három betétkocsiból álló szerelvény IC 814-esként érkezik Szentlőrincre szombaton délután. Ezt a menetet vasárnap már nem teljesítette a motorvonat, helyette Kaposvárra ment.
Az IC-közlekedést vasárnap az nehezítette, hogy az alapszerelvényes IC 807-es Vásárosdombó mellett egy útátjáróban személygépkocsival ütközött. A balesetnek volt két halottja (az autóban), a MÁV közlése szerint a sorompó jól működött és a közút felé helyesen tilosat mutatott.
A „Kapos Expresszre” sok karaktert nem is vesztegetnénk: a pozitív érték mindenképpen az, hogy a közszolgáltatáson felül megrendelt vonatról van szó, így a gőzös mögött utazni vágyók nem a hétköznapi utasok elől vették el a férőhelyeket. Persze, ez így is egy kényszerű választás volt: Dombóvár–Kaposvár viszonylatú közszolgáltatásban közlekedő vonatot nem találni emberi időben, amit le lehetne cserélni gőzösre. De talán jobb is ez így. Most azt csak szőrmentén említjük meg, hogy meglehetősen „tájidegen” lett egy pécsi retró hétvégében a kaposvári vonat, arról nem is beszélve, hogy sokan már előre fintorogtak: drót alatt a gőzös? Nos, igen, ez a gőzöskorszak utolsó évtizedeiben már mindennapos volt, ez az egy, amin nem kellene fennakadni.
Budapest felől érkezik a 8032-es számú személyvonat a már bekékült 415 043-assal. A közönséget azonban a Bivaly jobban érdekli, ez szemmel látható.
A szegedi vékonycsíkos Bd-kocsik ajtóin a régi, fújt, fém iránytáblákat idéző papír iránytáblák voltak. A kép egészen hatásos, egyedül a főleg az 1990-es években sokat használt formájú szárnyaskerék rontja talán az összképet.
A szombati nap sztárja kétséget kizáróan a 424,247-essel továbbított „Kapos Expressz” volt. Bár nem verték túlságosan nagy dobra, de idén 150 éves a Gyékenyes és Dombóvár közötti vasútvonal.
A Bivaly indulását még zenekar is megtámogatta Dombóvárott.
A gőzös elején ezúttal nem a vörös csillag volt, hanem koszorú – letakarva. Némileg szurkálódva, de a hétvégén tapasztaltak nyomán azért alappal azt is mondhatjuk, hogy ez a koszorú kerülhetett volna nyugodtan a hétvégi menetrendszerűség sírjára is.
Ugyancsak némileg „tájidegen” volt a Dombóvár és Komló között – a meghirdetett menetrend szerint – napi két kört teljesítő BCmot. Illetve a mellékvonali motorkocsi még nem is lett volna igazán furcsa, annál meglepőbb volt az „SR 404”-ként aposztrofált, egykoron Déli Vasút állagába tartozó, de az 1930-as éveket idéző, „M.Á.V. (Sud)” jelzésű, Da 6404 pályaszámú poggyászkocsi, amelyet az 1990-es években kocsmakocsivá alakított a MÁV Nosztalgia. Igazából dramaturgiailag teljesen érthetetlen a komlói vonalon huzigálni a „sörkocsit”, de ha már huzigálni akarunk valamit, akkor egy BCx sorozatú motormellékkocsi jobban illett volna ide. Az 1990-es évek elején Szentesen felújítottak két motor- és két pótkocsit, tessék előkeresni őket és újra forgalomképessé tenni őket! A forgalomképesség terén a BCmot húzta a legtovább a retró hétvégén: csak vasárnap délután sikerült fekvemaradnia, ezzel a sellyei vonal valamint a kaposvári gőzösös menet maradt érintetlenül a kalamitások terén.
38613-as számú vonatként futott be a BCmot 390-es Dombóvárra szombaton este. Vontatmánya a Da 6404-es számú, sörözővé alakított poggyászkocsi volt. A mellékvonali motorkocsinak vasárnap ez a mutatvány már nem sikerült, a délutáni körben fekvemaradt ez a jármű is.
Irány Villány!
A – mondjuk így – „helyi forgalomban”, azaz Pécs és Magyarbóly, illetve Villány és Mohács között két új szereplő is debütált a retró hétvégék sorában: az egyik az M41 2112-es pályaszámú, a nyár elején eredeti gyári – csíkos – festésűvé átfényezett Csörgő volt, amely az előzetes tervek ellenére a balatoni programokon nem vett részt, de a 2103-ast már kiváltotta a lajosmizsei vonalon a gép az olajzöld inga élén. Pécs és Magyarbóly között ingázott volna a vonat, illetve hajnalban egy kör keretében egészen Beli Manastir [Pélmonostor] állomás erejéig még külföldre merészkedett. Ingázott volna, ugyanis a 8127-es vonat, amely az első, pélmonostori vonat Pécs felé, Magyarbóly állomásról már a retró szerelvény helyett Desiroval közlekedett. Úgy volt, hogy vasárnap is kiesik a Csörgő vontatta szerelvény, de végül megjavították azt az éjszakai híradások szerint.
A szombati nap első fekvemaradását az M41 2112-es és az olajzöld ingavonat produkálta. Feltehetően a távvezérlésésel volt baj, mert a retró hétvége további részében húzva közlekedett a szerelvény, ami itt épp Villányból jár ki Magyarbóly felé, mint 8114-es számú vonat.
A személyvonatot hamarosan egy kilépő tehervonat követte, amelyet Pécstől a 628 332-es remot-Szergej hozott.
A vezérlőkocsi sajnos a hétvége további részében nem üzemelt, sőt, vasárnapra virradó éjjel úgy volt, hogy így is kimarad a hajnali pélmonostori kanyar – végül mégis kiment a vonat, igaz, húzva.
Villány és Mohács között két kék Bhv-val a MÁV Nosztalgia (illetve most már MÁV Rail Tours) M43 1001-ese tett volna három kört, azonban a második meghirdetett vonattal (38817) már nem sikerült elindulni, így ahelyett is Desiro közlekedett.
A nap másik fekvemaradását a MÁV Rail Tours M43 1001-ese termelte ki még 38817-es számú vonatként közlekedve Villány felé. Itt egy körrel később és tetemes, jó negyedórás késéssel érkezik a Kisdácsia és három Bhv, mint 38815-ös számú személyvonat Mohás felől.
A Kisdácsia körüljárt, a Csörgő és ingavonata pedig 8125-ösként érkezik Villányba.
Szentlőrinc és Sellye között, az Ormánságban a megszokott Bzmot helyett az ABbmot 610-es ingázott fel s alá.
A kapacitása nem tér el nagyon a Bzmot-tól, de azért Sellyére csak népszerűbb volt az ABbmot 610-es. Itt indul Szentlőrincről a motorkocsi...
...egy körrel és sokkal több csapadékkal később pedig az ABbmot 610-es Sellye felől érkezett 38223-as számú vonatként Szentlőrincre.
Pannónia provincia InterRegio
Az elmúlt évek egyik sokat vitatott, de összességében előremutató fejlesztése volt a Szombathely és Pécs között közlekedő „Pannónia InterRegio” vonatok bevezetése a régi gyorsvonatok helyett. Ezzel persze alaposan átalakult a 17-es és a 60-as menetrendi mezőszámú vonal közlekedése is. A 60-as vonalon azonban szeptember 12-étől 30-áig vágányzár van: a vonatok helyett Szigetvár és Darány (egyes esetekben: Barcs) között buszok közlekednek. A MÁV-START úgy döntött, hogy ennek ellenére nem csak Pécs és Szigetvár, hanem Darány és Szombathely között is közlekednek majd múltidéző vonatok. A rövidebb, Pécs–Szigetvár szakaszon az MDamot 3017 mellett az M40 224-es, az M61 001-es és az M62 210-es továbbította a különféle kocsikból álló vonatokat. A vonal „felső” szakaszán az M61 019-es mellett az M62 265-ös és az M41 2178-as jeleskedett. Utóbbi szakaszon közlekedett a „Corvinus IR” is, amely a rövid életű Bécs–Pécs viszonylatú Corvinus InterCity-t idézi meg a régi távolsági forgalmú kocsikkal és egy DWA-étkezővel. A szombat este azonban sok jóval nem szolgált: a Szombathelyre tartó IR 8901-es Alsónemesapáti megállónál egy tehenet gázolt el. A vonat gépe szolgálatképtelen lett, így a 2178-as Csörgő a vasárnapot Zalaszentiván állomáson töltötte, innen húzta haza a gépmenetben Szombathelyről érkező M62 265-ös. A vonatból az első osztályú és az étkezőkocsi vasárnapra ki is maradt a baleset következtében.
Az IR 8992-es szerelvénye Szigetvár és Pécs között az M40 224-es által vontatott 010-es By-ból és a 189-es Bo-ból állt. Itt épp Szenlőrincről gyorsít ki a Púpos...
Szigetvár felé pedig az M62 210-es indul a három gyorsvonati kocsiból álló 8955-ös számú személyvonatként. Az ABbmot 610-es pedig hamarosan Sellye felé veszi az irányt 38224-es számú vonatként.
Az előbb már látott By-ból és Bo-ból álló szerelvénnyel érkezik Szentlőrincre az MDamot 3017-es, mint az IR 8903-as első szerelvénye.
A By belső tere némileg anakronisztikus, az utolsó üzemi állapotot mutatja a kettős fénycső-sorral. Pedig igazán ezek a kocsik még az izzólámpás világítással voltak hangulatosak!
Két, hamarosan végleg eltűnő kocsitípus Szigetváron.
Az M62 210-es IR 8904-esként indul hamarosan Pécsre...
...de előbb még körüljár a leendő 8956-os személyvonat gépe, az MDamot 3017-es. Háttérben az M61 001-es várja a következő vonatát.
A Szergej úgy szép, ha szakadt – tartja a szállóige. Hát az M62 210-es esetében elmondható, hogy pont átlagosan szakadtan néz ki, de ez a patina pont jól áll a szovjet dízelnek.
„Elnézést, Járai őrnagyot keressük!” A település belvárosával ellentétben ugyan nem sokszor, de szerepelt a Kisváros című sorozatban a szigetvári vasútállomás. Azonban ezúttal nem Végváron, hanem az igazi Szigetváron vagyunk, ahol még alakjelzők szabályozzák a forgalmat, ráadásul biztosított, egyéni kijárati jelzők vannak, ami azért már ritkaságszámba megy.
Igazolványkép a 010-es By-ról...
...és a 189-es Bo-ról.
A 8956-os számú személyvonatot az MDamot 3017-es vitte vissza Pécsre. Az MD-k a 60-as vonalon nem tájidegenek, de itt bizony fájón hiányzik mögüle a saját szerelvénye.
Az IR 8993-as számú vonatként érkezik immáron az M40 224-es Szentlőrincre a vékonycsíkos szerelvény élén.
Ha a cégjelzés MÁV lenne, a pályaszám meg a régi formátum (no meg a vékony csík vastag lenne a gyorsvonati kocsik oldalán) akár még az ezredforuló körül is járhatnánk, ám itt az IC 814-es és az IR 8993-as közötti csatlakozást láthatjuk Szentlőrincen.
A Samu pedig hamarost tova is tűnt Pécs felé.
Ez a kiterjesztés azonban nagyban kiterjesztette a „pécsi” retró hétvégét: Szombathelyig ért hát a rendezvény határa. Ezzel azonban pont abba a hibába estek a szervezők, ami miatt joggal kritizálható volt a májusi „hatvani” retró hétvége is: túl nagy területet fedett le, amelyet egy nap alatt nem, de még egy teljes hétvége alatt is meglehetősen körülményes beutazni. Sokkal jobb lett volna, ha az így elszórt járművek akkor már inkább például Pécs és Mohács között bővítették volna a kínálatot.
Az üzembiztonságnak sem tett jót ekkora terület, hiszen a zalai gondok begyűrűztek a pécsi térségbe és viszont, így történt az M62 265-ös szombati fekvemaradását követően.
Az esős szombat után napsütéses vasárnap következett. Az M62 265-ös is kidőlt a sorból szombaton, de az éjszaka során gyógykezelték, így vasárnap már az IR 8997-es egy BDh-ból és két Bp-ből álló szerelvényével futott be Darány felől Nagykanizsára.
A 29-05-ös Bp-k belseje nagyjából évtizede ilyen, az első felújításról még 2013 elején számolhattunk be olvasóinknak. A sorozat a hírek szerint idén búcsúzik majd.
A Szombathelyre tartó IR 8997-es Vasvárról indul épp. A GYSEV-hálózaton olyan igazi „gyeseves” módon közlekedett a vonat, gyors utascsere után már indult is tovább a szerelvény.
Ritka látvány, de azért a GYSEV hálózatán is megfordulnak a Nohabok. Itt épp az M61 019-es négy (!) 29-05-össel érkezik Vasvár állomásra vasárnap délután, mint a Darányig közlekedő IR 8994-es. Ez a vonat (papíron) Szigetvár és Pécs között is Nohabbal közlekedett: oda az M61 001-est tervezték be.
Az IR 8994-es Nagykanizsáról jár ki az érdeklődők figyelmétől övezve. Sokan csak ezért a mozdonyért jöttek ki az állomásra a helyszíni tapasztalataink alapján.
Hiány? Az van!
A retró hétvége szervezése kapcsán már régi kritikánk, hogy a villamos vontatás nem kap megfelelő szerepet. Pedig Pécs és Dombóvár között a személyvonatokba el lehetett volna sütni egy BDVmot-ot (bár soha nem járt erre üzemszerűen), esetleg egy szépen felújított, az 1980-as éveket idéző kék V43-ast Bhv-kkal, netán az olajzöld Bhv-kkal az 1001-es Szilit. Pont Pécsről fájón hiányzik a retró Bzmot, holott az 1980-as évek elején pont ezen a környéken kezdte meg próbafutását a Bzmot 001-es.
A korábban már említett hiányosságok, a retró kínálat részlegessége is jogosan állja a kritikát. A terület nagysága elég rossz húzás volt, ahogy a „sosemvolt” vonatösszeállítások is: tényleg ennyire kellett erőltetni a Da 6404-est a BCmot-tal? Ha nincs BCx, akkor legalább szólóban járhatott volna, alighanem azért ez is elég lett volna.
Ugyanígy némileg indokolatlan a 424-es szerepeltetése, bár kétségkívül komoly közönségvonzó tényező a gőzös megjelenése. Ha már vékonycsíkos kocsik, akkor az expresszkorszak hajnalát idézhette volna a vékonycsíkos stokk élén valamelyik csíkos Nohab, hiszen Budapest és Pécs között rendszeresen megfordultak ezek a gépek a debütáló expresszek élén.
Az kifejezetten sajnálatos, hogy a muzeális járművek megőrzésének és fenntartásának kérdése megoldatlan: bár a motorkocsi üzemel, fájón hiányzik legalább egy-egy 1. és 2. osztályú betétkocsi és egy vezérlőkocsi mögüle, pedig ezen a tájon az MD-szerelvények is otthon voltak. Nyilván, mi magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy a betétkocsik állapota (már amelyik még megvan) milyen, de ennek ellenére felvet kérdéseket a járművek megőrzése.
A gyorsvonati kocsik szerepeltetése jó ötlet, de azért látszik a kor és az igénybevétel ezeken a járműveken is. Jó lenne, ha maradna az utókornak belőlük, de ehhez megfelelő üzemeltetési kultúra és különösen források azért nem ártanának.
Végezetül pedig az IC-hez pár mondat: a MÁV-START-nál még időben fel kellene ébredni és a vékonycsíkos gyorsvonati kocsikhoz hasonlóan érdemes lenne az első IC-k festése szerint fényezni néhány Apee és Bpee sorozatú kocsit, neadjisten mellé még egy 84-44-es étkező-bisztrókocsit is, hiszen a pécsi volt az első olyan IC-viszonylat, ahol ezek a járművek megjelentek.
A buszos pótlásról is érdemes szólni pár szót: nyilván alapvetően a Szigetvár és Darány közötti buszozás egy kényszer volt és nem csak erre a hétvégére szólt. Sajnos azonban a MÁV-csoportnál nem „vették a lapot”, hogy a cégcsoporthoz tartozó Volánbuszt ezúttal is be lehetne vonni a programba és legalább a néhány használt nyugat-európai busz helyett Ikarus 266-ost, 260-ast, esetleg akár az Ikarus 55-ösök valamelyikét be lehetett volna állítani retro jelleggel. De valószínűleg akad a Volánbusz-telephelyeken is még Ikarus 250-es, 256-os, de akár egy E94-es vagy E95-ös is jól mutatott volna a retró hétvége vonataihoz csatlakozva. Kár, hogy ezt a lépést kihagyta vagy ki kellett hagynia szervezőknek.
Szintén a hiányosságok közé tartozik, igaz, máshogyan a retró napijegy kérdése. A MÁV-START (feltehetően az illetékes szaktárca döntésére várva) csak nagyon későn hirdette meg a teljes áron 1499 forintba, 26 év alattiaknak 990 forintba kerülő napijegyet. Ráadásul a rendezvény teljes területét nem is fedte le, hiszen a 60-as vonalon Pécs–Barcs (beleértve a vonatpótló buszokat Szigetvár és Darány között), a 40-esen Pécs–Szentlőrinc 65-ös és 66-os vonalon Pécs–Villány–Magyarbóly, illetve Villány–Mohács, valamint a 61-es vonalon Szentlőrinc és Sellye között volt érvényes a jegy. A Dombóvár–Komló és az ehhez eljutást biztosító Szentlőrinc–Dombóvár rész nem fért bele az érvényességi területbe.
Kultúrautalvány
Sokszor visszatérő téma a vasútfotósok jelenléte, viselkedése a retró hétvégék kapcsán beszámolóinkban. Most sem tudunk szó nélkül elmenni a látottak mellett, ugyanis az ilyen látvány igencsak veszélyezteti a jövőbeni hasonló programok megszervezését. Nem véletlenül volt már a Balatonnál is jelentős „vasútőr-koncentráció”, mert sajnos a vasútbarátok egy részét bizony nehéz kordában tartani, tapasztalatlanságuk vagy éppen néha nagyképűségük sokszor bajba sodorja az önjelölt fotóművészeket, youtubereket. És csak egyszer történjen meg a baj: valószínűleg a következő ilyen program jóváhagyásakor alaposan megfontolják majd a döntéshozók, hogy érdemes-e belemenni? Soha ne felejtsük el: a vasút munkahely, az itt dolgozók munkát végeznek és megfelelő képzést kaptak a veszélyekről, ennek ellenére velük is néha megtörténhet a baj. De egy civil viszont bármennyi tudása is van, közel sem biztos, hogy mindennel tisztában van.
Sajnos a balesetveszélyek mellett a másik tapasztalás az egymás iránti tisztelet olykori hiánya. Láthatóan összeállt egy spontán fotósor, de valakinek csak be kell állni a fotózott jármű és a sor közé féltávra, valakinek pont akkor van késztetése gyerekét/testvérét/kiskutyáját/bárkijét öt centiről lefotózni vagy éppen egy szelfit lőni mobiltelefonnal.
Ebből a felsorolásból a megmosolyogtató párbeszédeket inkább ki is hagynánk, magunk is hallottunk pár magvas gondolatot a vasútüzem és a fordulók kapcsán, ehhez csak annyit tennénk hozzá: tessék tájékozódni, esetleg kérdezni.
Nem győzzük eléggé hangsúlyozni: a vasút veszélyes üzem! Hiába gondolja valaki magáról azt, hogy mennyire jól ismeri a vasutat, ez ilyen szempontból soha sem lehet tökéletes tudás. Egy-egy jó képért felmászni mindenféle biztosítás (és engedély) nélkül, pláne esős időben, hát, nem egy életbiztosítás. Megéri?
A nagyobbik baj az, hogy nem csak a térvilágítás volt mászóka, hanem a Villányban várakozó (szerencsére gép nélküli) tartálykocsi-szerelvény is. Értjük mi, hogy nincs éppen felsővezeték itt a kocsi felett, de miért kell ezt? Az ilyenek miatt fontolják meg egyre többször: valóban szervezzenek-e ilyen eseményeket a jövőben? És az ilyenek miatt alakul ki egyre több konfliktushelyezet a vasútőrök és vasutasok, valamint a fotósok között. Akár van felsővezeték, akár nincs; akár van mozdony a szerelvényen, akár nincs, nem mászunk fel kocsi tetejére csak úgy!
Sajnos sok ifjú titán is úgy gondolja, hogy fittyet lehet hányni a többi fotósra. Lehet, hogy vágják az ifjak a témát, de respekáljunk másokat is! Sajnos a fotósor intézménye kiveszőben van a fiataloknál, bár a képen látható statívos srác az első kérésre mozdult arrébb, amikor ezt (udvariasan) jelezték felé.
Szanaszét, űrszelvényben... Értjük, hogy hússzal ha jár be a Csörgő, de nem biztos, hogy az elsodrási határ közelében kell tartózkodni egy-egy jó fotó érdekében. Sőt!
Végezetül...
Összességében elmondható azonban: ismét érdekes programot hozott össze a MÁV-START. A témát kevésbé ismerő vasútrajongók számára érdekes, a szakmai közönség számára persze megmosolyogtató ez a program és a vonatok összeállítása. Mindazonáltal köszönet és tisztelet jár a szervezőknek, lebonyolítóknak. És csak halkan reménykedünk: végre célbaérnek a tanácsaink, javaslataink is. Az irány ugyanis jó. Mi mással is zárhatnánk: reményeink szerint viszontlátásra 2023-ban!
Halász Péter, Mellár Marcell