2022. 09. 05.

Az ígéret szép szó?

A Mozdonyvezetők Szakszervezete eredetileg szeptember 5-ére hirdette meg munkabeszüntetését, amit végül most nem tartanak meg. A MÁV-START persze odaszúrt egyet a bírósági döntést ismertető közleményében az érdekvédőknek, de látszólag felelőtlen ígéretet tett. Nézzük, bejött-e az, amit a MÁV-csoport ígért?


Szeptember 5-én, azaz eme írás megjelenésekor a Mozdonyvezetők Szakszervezete elképzelései szerint leállt volna a vasúti közlekedést, mert az érdekvédők szerint a MÁV-START nem tartja be a korábbi megállapodásban ígérteket, nem fizette ki a március elején kötött megállapodás szerint a 2021-es reálbérveszteséget kompenzáló 300 ezer forintnyi egyszeri összeget. A bíróság a sztrájk jogszerűségét ilyen módon nem is vitatta, de az ítélet szerint nem hagytak elég időt a munkabeszüntetés előtti egyeztetésre.
A MÁV-START közleménye szerint a sztrájk tehát elmarad, de a pályavasutat működtető MÁV Facebookján már ezt írták: „Szeretnénk megnyugtatni utasainkat, hogy hétfőn üzemkezdetkor minden vonat menetrend szerint fog közlekedni.” Nos, nézzük: sikerült nekik?


A helyzet elemzésére elsősorban a MÁVINFORM Facebook-oldalát vesszük alapul, valamint rápillantunk a Vonatinfó oldalára is. Nyilván minden késést mi magunk sem tudunk rögzíteni az ország minden részében, de merítésünk megmutatja: a reggeli órákban (egészen 9 óráig) vajon hogyan teljesített a MÁV-csoport, tartották-e az ígéretüket?

A menetrendszerű közlekedés ígérete már hajnalban megdőlt: ugyan nem tudni miért, de a MÁVINFORM közlése szerint a Kisújszállásról Debrecenbe közlekedő 6012-es számú vonat csak Püspökladány és Debrecen között közlekedett, az utasokat a következő személyvonat hozta el Kisújszállásról és Karcagról.
A Miskolcról induló, Debrecenen át Budapest-Nyugatiba tartó IC 580-as Miskolcról már 24 perc késéssel indult a vonat műszaki hibája miatt és még a 23-as számú kocsit sem továbbítja a 431 105-össel továbbított vonat.
A Budapestről Nyíregyházára tartó IC 600-as a Nyugatiból már 23 perc késéssel jött el, az első kocsija lezárva közlekedik (ez az egyik 1. osztályú kocsi), utazásra nem vehető igénybe.
A Záhonyból Budapestre tartó IC 619-es Debrecenbe még csak elhanyagolható, +5 perces késéssel esett be, de a menetrend szerint 10, a késés miatt 5 percesre redukálható tartózkodását további tíz perccel toldotta meg, majd ezt tovább növelte a „pálya állapota” miatti késéssel.
A Kassáról érkező IC 189-es Miskolcra +2-vel esett be, de sikerült túltartózkodnia 8 percet, ehhez jött még a kisiklott teherkocsi miatti egyvágányos közlekedés Miskolc és Nyékládháza között. A túltartózkodás oka az volt, hogy az IC 507-es (amelynek kocsijait a 189-es veszi át) Olaszliszka-Tolcsva állomáson tartózkodott túl 8 percet, ebből lett Miskolc-Tiszai pályaudvaron +11 perc érkező késés.

Sokáig nem kellett várni a hét első útátjárós eseményére sem: a Kecskemétről Bajára tartó IR 7809-es számú vonat Kunfehértó közelében egy útátjáróban személygépkocsival ütközött össze egy csak andráskereszttel jelzett átjáróban. A baleset miatt Kiskunhalas és Kunfehértó közé pótlóbuszokat szervezett a MÁV-START, az emiatt tovagyűrűző késések javát nem lehet a vasúttársaság számlájára írni, bár flottabb forgalomszervezéssel lehet, hogy a 60 perces késések helyett csak 40 lenne a csúszás...

Más térségekben sem alakít fényesen a MÁV-START: a Tornanádaskáról Miskolcra tartó 35417-es számú személyvonat „a vonat műszaki hibája” miatt közel húsz perces késéssel közlekedik, már Tornanádaskáról +16 perc késéssel indult (Bzmot 117 318).
Szintén ilyen bevallott ok miatt késett meg már Üllőn, induláskor a Székesfehérvárra tartó 3512-es számú vonat (415 073), ami végül +9 perc késéssel ért célba – a valóság pedig az, hogy a 7 percet késő 7039 feltartotta az indulásban, ugyanezen ok miatt az S50/2739 is 7 perc rosszal indult Monorról.

A Pécsről Budapestre tartó IC 809-es a „pálya állapota” miatt szedett össze Dombóvár és Sárbogárd között 14 perc késést, igaz, további négyet már Dombóvárig begyűjtött.
A Pécsről Budapestre tartó IC 807-es Pécsről már 19 perc késéssel jött el „a vonat műszaki hibája miatt”, ezen nem fog segíteni a Pusztaszabolcsig egyvágányú 40-es vonal.

A Szombathelyről Pécsre tartó IR 8900-as a „társvasúttól vett át késést”, ami végüis igaz, hiszen a GYSEV kezelésében lévő részről Zalaszentiván állomásra már 25 perc késéssel érkezett, ugyanis Püspökmolnáriban tartózkodött túl a 426 012-es Desiro 24 percet. Az IR 8907-es Szombathely felé Babócsán még csak +3 percet késett (előtte hullámzóan 3-5 perceket), majd Berzencére már +24-gyel érkezett „a társvasúttól átvett késés” miatt. Az mondjuk kérdés, hogy milyen társvasúttól vették át? Ugyanezt sikerült bekönyvelni a Pécstől Barcsig közlekedő 8957-es személyvonatnál is, amely +19 perc késéssel jutott el a céljához végül, szintén a keresztek szervezése miatt. Értjük mi ugyan, hogy az IR 8900 késése miatt keletkezett ez a késés, de ezt nem a társvasútra kellene már rátolni, a MÁV-csoport hibája feladata ezen a szakaszon a forgalomszervezés.

A Budapest-Déliből Tapolcára tartó S 19700-as „Kék Hullám” (az elő- és utószezonban sebesként, a főszezonban IC-ként, télen pedig név és vonatnem-jelzés nélkül közlekednek ezek a vonatok) már a Déliből +12-vel jött ki, ezt tovább gyűjtögette +20 percig a 431 374-essel közlekedő vonat. A késés oka: „vonat műszaki hibája”. Ugyancsak a „vonat műszaki hibája” miatt indult +22 perc késéssel a Déli pályaudvarról az IR 19712-es Balatonfüredre, amelyet a 431 359-es továbbított.

Írásunk megjelenése után (!) vallotta be a MÁVINFORM, hogy a Déli pályaudvaron „egy váltó meghibásodása miatt” (forrásink szerint: váltófelvágás) késtek a vonatok. Csak akkor az a kérdés, hogy a késést miért a vonat műszaki hibájára írták?

Ebben a felsorolásban tényleg csak a legnagyobb késéseket vettük elő, a „megszokott” 5-10 perces csúszásokat nem elemeztük. Mindezekből elmondható: a MÁV, mint a pályavasút üzemeltetője Facebook-oldalán felelőtlenül tett a MÁV-START utasai felé ígéretet, ami szerint a vonatok a mozdonyvezetők sztrájkja nélkül menetrendszerűen közlekednek majd. Illetve végülis annyiban igazuk volt, hogy „hétfőn üzemkezdetkor” valóban menetrendszerűek voltak a vonatok. Viszont jogosan felmerülő kérdés: miért kell a vasúttársaságnak belerúgnia a saját szakszervezetébe és ezen keresztül a saját munkavállalóiba, miért kell az utasoknak alapvetően csak megmosolyogtató, de betarthatatlan ígéreteket tenni nyilvánosan? Ugyancsak érdekes a késések okának kezelése. Sok esetben a valóságtól teljesen elrugaszkodott okra sikerül könyvelni a késéseket, ami szintén nem erősíti az utasok bizalmát a vasúttársaságban. Vajon miért nem lehet őszintének lenni?

Halász Péter