Június 10. és 15. között a BKV hat vonal(csoport)ra osztotta be búcsúzásképpen a nosztalgiaflottába kerülő egyik Ikarus 415-ösét. A forgalmi állományban már hivatalosan csak a nosztalgia- és oktatókocsik vannak, az utolsó járművet március végén már kivonták a forgalomból.Sokaknak csak az 1990-es évekből ismerősek, valójában az első darabok már az 1980-as évek végén (1987-től) a BKV-nál szolgáltak. A formásan szögletes Ikarus 400-asok közül a szóló kocsik ekkortól szolgálnak a budapesti utakon, ám 2022 nyara a véget jelenti már a sokszor temetett típusnak. Talán most végleg búcsúzik a fővárostól az Ikarus 415-ös típus – kérdés, hogy az őszi tanítási időszakban azért visszatérnek-e majd a megmaradt járművek? Persze azért legalább két kocsi nem megy a selejtbe: a BPI-415-ös rendszámot viselő, 1993-as gyártású Ikarus 415.15-ös (ex MTZ-650, ex BPO-701, ex BU 04-68) az utolsó forgalmi állapotban kerül megőrzésre, míg az MZE-415-ös rendszámot viselő Ikarus 415.04-es (ex CKC-947, ex BX 71-56) 1988-ból már régen a nosztalgiaflotta része az eredeti, gyártáskori kivitelben.
Mondjuk azért a BPI-415-nél az „utolsó forgalmi állapot” némileg anakronisztikus: a FUTÁR-os LED-kijelzők és a zöld csíkozás sehogy se passzol össze igazán; ráadásul még nincs annyira kiflibe hajolva a kocsi váza, mint a közelmúltban búcsúzó hány másik 415-ös. Arról nem is beszélve, hogy az üléshuzatok sem passzolnak össze a zöld csíkozással, de ezt kár túlzóan kiemelni.
A lényeg, hogy a BKV részéről a gesztus a szép, hiszen néhány napra beállt a napi munkába a BPI-415-ös azokon a vonalakon, ahonnan sokan emlékezhetnek erre a járműtípusra. A búcsú talán egy kicsit megkésett is: az utolsó, még szolgáló kocsi, az MTZ-647 (ex BPO-732, ex BU 20-86) 2022. március 31-ével került ki a cinkotai garázs flottájából, ahol legtöbbször az utóbbi időben a 176E viszonylaton (Örs vezér tere M+H–Rákoscsaba-Újtelep, Tóalmás utca) találkozhattunk a kocsival.
A BKV Zrt-t mindenképpen dícséret illeti az ötletért, hogy az Ikarus 415-ösöknek ilyen búcsút szervezett. Tényleg jó volt, bár az is igaz, hogy nem forgalmi kocsiként, hanem azok között, erősítésként jobb lett volna a közlekedésbarátokkal zsúfolt járművet indítani, ahogy a tesztbuszokkal is teszik amúgy. De ennek ellenére összességében jó program volt minden érdeklődőnek a mostani városjárás.
Remélhetőleg az Ikarus 260-asoknak, 280-asoknak is lesz hasonló és mihamarabb... de ne felejtsük ám el az Ikarus 435-ösöket sem! Mondjuk ez utóbbiak búcsúztatása kapcsán azért a jó öreg 61E viszonylatot csak be kellene indítani legalább nosztalgia-jelleggel a búcsú erejéig.
De most következzenek a képek!
2022. június 10. – 15, 115
A hat napos programot a BPI-415-ös a 15-ös (Boráros tér H–Gyöngyösi utca M) és 115-ös (Boráros tér H–Göncz Árpád Városközpont M) vonalon kezdte. A belvárosi járat egyike volt azoknak a vonalaknak, ahol megjelent elsőként, még az 1980-as évek végén a típus. Igaz, a korabeli járművek még teljes szélvédősek voltak, sőt, az elején még célfilm jelezte a viszonylatot és a végállomást, ahova tartott az autóbusz. Hamarosan azonban táblás járművek lettek és az első generációs Ikarus 415-ösök el is vonultak egy alapos felújításra. Ez után a homlokfal (osztatlan szélvédő, eltérő maszk) és a széles harmadik ajtó mutatta csak az avatatlan utasnak az eltéréseket. Igaz, ezek a kocsik elől széles FOK-GYEM-kijelzőt kaptak és oldalt is a kocsiszekrényben kialakított helyre kerültek a kijelzők a célfilm helyett. A Későbbi átalakítások („arculatosítás”) során az újabb 415-ösök is búcsúztak a táblától, de előlre kisebb kijelző került, az oldalsó pedig a kettes ajtó előtti ablakba, a táblatartó helyére. Most ne menjünk bele azokba a részletekbe, itt is kétféle megoldás létezett: a régebbi „új” 415-ösökön fent egy megvilágítható keretben (mint az Ikarus 200-asok homlokán) volt a tábla, az újabbaknál pedig lent, az alsó ablaktábla kapaszkodójára applikálták rá a táblatartót.
De vissza a pénteki naphoz! A 15-115-ös páros hétköznap finoman szóval sem arról ismerszik meg, hogy a járművek a menetrendben kiírt időpontban érkeznek. Illetve éppenséggel érkezhet ilyenkor jármű, de arra senki se vegyen mérget, hogy annak a kocsinak akkor és ott kell lennie. A szűk belvárosi utcákat átszelő vonalakon a nosztalgiakocsi önmagában is zsúfolt volt a közlekedésbarátokkal, emellett még a normál utazóközönség is utazni szeretett volna. A ferencvárosi Lónyay utca; a Kiskörút; a (terelés miatt érintett) József Attila utca finoman szólva sem üres ilyenkor. Maradjunk annyiban, hogy az alig harminc percesnek hirdetett Boráros tér–Úszódaru utca távot mi magunk durván 1 óra 20 perc alatt abszolváltuk. Szóval elgondolkodtató, hogy lehet, hogy nem hétköznap kellett volna itt kezdeni a turnét, még ha a történelmi időrend ezt is diktálná. Megjegyezzük persze, hogy amúgy az első szolgálati helye a sorozatban készült 415-ösöknek még a 120-as busz (akkoriban: Árpád híd metróállomás–Újpest, Munkásotthon utca) vonala volt...
A 2-es villamoson minden nap retro nap! A jobbára KCSV7-esekkel kiadott viszonylaton fel-felbukkannak a klasszikus kivitelű Ganz-csuklós villamosok is.
Nem sokkal a Ganz-csuklós után már fel is bukkant a néhány perces késéssel érkező BPI-415-ös a Boráros téri végállomásra. A gépkocsivezetők itt váltottak, a délelőttös járművezető búcsúzott a szolgálattól.
A Kálvin téri református templom hálás háttér a fotózáshoz, bár nem feltétlenül a délutáni órákban. Igaz, az észak felé haladó busz orra szinte soha sem lehet napos. A BPI-415-ös kora délután és már közel negyedóra késéssel fordul be épp a Kecskeméti utcába.
Aligha gondolná az ember, hogy két évtizede itt még ipari terület volt: most a Csavargyár utca már modern lakóházak között vezet. Az előtérben látszódó sínpár a MÁV egykori Budapest-Angyalföld–Vizafogó vonalának maradványa, 1996-ban még ide (is) húztak ki az angyalföldi parádén bemutatkozó vasúti járművek, bár a pálya már csak az Árpád hídig volt meg.
A Csavargyár utcából fordul a kocsi – jó fél órával menetrendje után – a Cserhalom utcába, rövidesen eléri az Úszódaru utcai megállót. A környék, ha máshonnan nem, Winkler Róbert videóinak vágóképeiből ismerős lehet. A lakópark helyén, ami a fotós mögött van korábban a Ganz-Danubius hajógyár működött.
A belvárosi Báthory utcán érkezik a BPI-415-ös a Boráros tér felől, ezúttal is a Gyöngyösi utca felé menet. A Honvéd utcából a 604-es pályaszámú Solaris-Ganz Trollino kandikál ki a 70-es viszonylaton közlekedve.
A Kossuth Lajos tér nevét viselő megállóhelyek valójában a Báthory és a Honvéd utcákban vannak, bár maga a tér nincs messze innen, azért erős túlzás ezt a helyet minden további (zárójeles) kitétel nélkül így nevezni...
Nem mondom, hogy számomra idegen volt a 400-as típuscsalád, főként a most szóban forgó 415-ös, de tősgyökeres észak-pestiként igen kevésszer találkoztam a szűk környezetben a típussal. Kicsi testvérével, a 405-össel annál inkább, sajnos ez igen negatív élményként is maradt meg bennem. Maga a formavilág mindig is sokkal jobban tetszett, mint az előd, 200-as szériáé. Bármennyire is a hobbim kialakulása, iskolás éveim meghatározói a 260-as és 280-asok voltak, a szögletesebb 400-asok kicsit közelebb álltak, illetve állnak hozzám.
Szundi Szabolcs
2022. június 11. – 110, 112
A turné második napján a 110-es és a 112-es viszonylaton közlekedett a BPI-415-ös. A viszonylat ma már a Rákóczi úti buszcsorda része, bár amikor itt megjelentek a szögletes formavilágú kocsik, akkor még Pestre csak az Irányi utcai végállomás kedvéért merészkedett át az egyedüli 112-es. Később már a Kiskörúton és a Kálvin tér érintésével bővült a pesti vége, majd az Urániához és végül – az M4-es metró átadása kapcsán – a Bosnyák térhez került a járat keleti végpontja, némi Keleti pályaudvaros intermezzóval. A két járat tulajdonképpen egy: a 112-es hegynek fel Bürök utca felé megy, lefelé pedig a Fodor utca irányában szállítja az utasokat, míg a 110-es mindkét irányban a Bürök utca felé jár; komplementer járatuk a Hegyvidéken a 102-es. A 110-es és a 112-es büszkélkedhet amúgy Budapest egyik legszebb kilátással bíró végállomásával, jegyezzük meg nem mellesleg.
A napot itt is becsülettel végigdolgozta a kocsi, bár a Svábhegy déli oldalának meredek hegyi útjai itt is megdolgoztatták a buszt. Persze a fotósokat is, akik nem mindig voltak olyan kényelmesek, hogy busszal tegyék meg az utat az adott fotóhelyig.
Ikarus 415-össel már nem nagyon üzemelt a 110-es és a 112-es viszonylat a Thököly úton, így a szóló kocsi mindenképpen különleges látvány volt. A hétvégi, viszonylag csendes forgalomban kocog az Amerikai út kereszteződése előtt a BPI-415-ös a Bosnyák tér felé.
Valamikor itt még villamos járt, a 44-es pedig szünetel csak hivatalosan, a sínpárok a mai napig az úttestben vannak. Vajon valaha lesz még villamosmegálló az Amerikai útnál?
A 110-es és 112-es vonal budai végállomása, a Thomán István utcai forduló talán Budapest egyik legszebb panorámáját ígérő végállomása.
Négy emeletes panelek épültek a hegyoldalban: a villák és a társasházak garázsai előtt érkezik a kocsi a Thomán István utcához.
A Belváros felől érkező autóbuszok utasokkal együtt mennek be a fordulóba, így tett az Ikarus 415-ös is.
A földön állva nem látszik a városkép, de a busz ajtótlan oldalán nézelődve viszont gyönyörködhetünk a panorámában. Az Ikarus 415-ösök itt régóta otthonos járművek voltak.
A hegyi pálya azért próbára teszi a járműveket, időről időre szükség lehet akár a hűtőfolyadék utánpótlására is. Alighanem ennek a nyoma látszik a motorháztető alatt a lökhárítón.
Az előző kép után jó órával a Bürök utcán kapaszkodik felfelé a Boldog Teréz anya térnél a búcsúzó típus képviselője.
„Bezzeg Budán, ott legalább 415-ösök járnak...” – gondoltam lassan 14 éve, amikor a pesti oldal garázsaiból és jórészt Pestről eltűnt a típus, 2008-ban. Aztán teltek az évek, egyre kisebb lett a különbség a rendelkezésre állás, a megbízhatóság és az általános megjelenés tekintetében. Pedig korábban, a 185-ösön, teljesen vállalhatóak voltak, gyorsak és korszerűnek tűnőek – ehhez azért hozzá kell tenni, hogy eközben a részben párhuzamos 85-ös és „piros” 85-ösön vonalakon Miskolcról kukázott, szívódízel-motoros, ráncajtós, 2 sebességes Prága váltós Ikarus 280-asok jártak (bár az őshonos kocsiknál még azok is jobbak voltak – már elnézést). Előre ugorva az időben: ahogy elkezdett az állomány fogyatkozni, úgy lettek a 415-ösök is egyre jobb állapotban. Végül, a 2010-es évek végén újra lett Pesten is 415-ös, ahol többek között az emelkedőket csak nyomokban tartalmazó (ám akkoriban általam is rendszeresen használt) 144-es vonalon közlekedtek – közmegelégedésre.
Mellár Marcell
A szombati nap más csemegét is tartogatott: a Szent János Kórház és a Csóka utca (vagyis a Kelenföldi kocsiszín) között az N18-as viszonylatként közlekedett a frissen felújított prototípus Bengáli. Az FVV 3720-as pályaszámú kocsija ráadásul egyirányú, egyoldali ajtós kocsi, így a bevethetősége erősen korlátos, de ezen a viszonylaton lehetséges: a Szent János Kórháznál hurokban, a kocsiszínnél deltában fordítható, az útközben lévő megállók pedig mind szélső peronosak. A 3720-as a Tabán zöldjében érkezik a Moszkva Széll Kálmán tér felől a Döbrentei téri megállóba.
2022. június 12. – 91, 291
A 91-es busz szintén egyik ikonikus viszonylat az Ikarus 415-ösök tekintetében: itt is már az 1990-es évek közepe óta mindennaposak voltak ezek a kocsik. Az akkor még csak a Nyugati pályaudvar és a rózsadombi Endrődi Sándor utca között közlekedő járat 2008-ban hosszabbodott meg a Moszkva térig Széll Kálmán térig, míg a 291-es látja el a Libegő környékén élők közlekedési igényeit, azonban a legendás 158-as busz és így a közvetlen kapcsolat az M2-es metróhoz azóta megszűnt és nem is töri magát a BKK, hogy visszaadja ezt a környéken élőknek.
A 91-es és 291-es viszonylat is próbára teszi a kocsit: eleve meg kell másznia a Margit hídtól felfelé a szerpentint (amely Mecset utca és most már részben Ankara utca néven fut), ellenkező irányban pedig a Gábor Áron utca tartogat hegyipályás kihívásokat, hogy villamosos fordulatot használjunk. A 291-esnek ráadásul fel kell még másznia Zugligetbe is, szóval a kocsinak és főleg a hűtővíznek az amúgy a szokásosnál is nagyobb – közlekedésbarátokkal „súlyosbított” – utastömeg fuvarozása. Szerencsére komolyabb fennakadás és a szokottnál nagyobb késések nélkül sikerült abszolválni a napot, bár a közlekedésbarátok egy részének viselkedése hagy némi kívánnivalót maga után, hiszen például az ablakon nem véletlenül tilos és veszélyes kihajolni.
A Zivatar utcai megállóból fordul rá a Rómer Flóris utcára a sokáig a 91-es vonalon őshonos típus búcsúzó képviselője.
Kora délután a BPI-415-ös a meredek Rómer Flóris utcán ereszkedik a Margit körút felé. A busz ablakán kilógó közlekedésbaráton nehéz napirendre térni, nem csak a fotósokat zavarja, hanem amúgy is veszélyes ez a kilógás.
A fasor övezte Zugligeti úton kapaszkodik fel a Zugliget, Libegő végállomáshoz a BPI-415-ös. A jobb oldali betonfelületen az olajos szutyok bizony az itt közlekedő autóbuszok hagytéka...
Zugliget, Libegőhöz érkezik a BPI-415-ös. Rövid fotószünet és utascsere után ismét irány a Nyugati pályaudvar!
A Nyugati pályaudvarnál lévő fordulóban is rengeteg fotós, sokszor saját testi épségét is némileg kockáztatva próbálta megörökíteni a forduló autóbuszt. A tér nem egészen úgy néz ki, ahogy megszoktuk: a pályaudvar épületét még felújítják, a hátunk mögött pedig az M3-as metró megújuló állomásának akadálymentesítési munkái zajlanak.
2022. június 13. – 155, 156
A Hunyad-oromtól délre eső területeket kiszolgáló 155-ös és 156-os buszok vonalán, illetve a 2008 előtti rendszert nézve a 28-as és a 156-os vonalon leginkább a felújított első generációs 415-ösök lehetnek ismerősek az utasoknak. Az 1990-es években ezek a kocsik jellemezték a többek között a Szent János és a Kútvölgyi Kórházat kiszolgáló járatokat, sőt, a Pető Intézet egyik egységét is ezekkel a járatokkal lehetett elérni. A 28-as (2008-tól: 155-ös) busz pedig a zugligeti környéket és a végállomásánál, a Zugligeti útnál Fácános térnél pedig a helyi iskolát is el lehet érni a járatról, míg a 156-os megmaradt amolyan betétjáratként.
A fotózást a kora délutáni órákra időzítettük: lehet, hogy nem volt a legjobb ilyenkorra berakni a „nosztalgia” autóbuszt, hiszen az elmúlt napok tapasztalati alapján a férőhelyek nagyjából felét nem a rendszeres utasok, hanem a közlekedésbarátok foglalják el. Az iskola végére talán nem ártott volna rásegítésként akár másodrészt is beállítani vagy a búcsúzó Ikarust két forgalmi menet között elküldeni.
Sajnos, a fotósok viselkedése itt-ott már hagy némi kívánnivalót maga után: többen már-már rendezőként és forgalomirányítóként léptek fel egy olyan járatnál, ami amúgy közforgalmi szolgáltatást teljesített – finoman fogalmazva is visszás a helyzet.
A 155-ös busz Fácános téri végállomására fordul be a BPI-415-ös a hétfői kora délutáni napsütésben.
A 155-ösön már kevéssé, elődjén, a 28-as buszon annál többet jártak erre az Ikarus 415-ösök, de a Zugligeti út, illetve mai nevén Fácános téri végállomásra már aligha ismernének rá a régi kocsik.
A Széll Kálmán tér felé indul a nosztalgiakocsi a Fácános térről. Ha jobban megnézzük, azért a kocsi váza némileg meg van már hajolva, ez sajnos a Ikarus 415-ösök komoly betegsége.
A 156-os busz Dániel úti végállomásához érkezik a BPI-415-ös a Széll Kálmán tér felé menet. A 155-ös csak ebben az irányban tér be a Dániel úthoz, hegymenetben egy picivel arrébb járnak a buszok.
Az Ikarus 415-ösökről halvány emlékem már óvodás koromból van, akkor éppen a gyors 95-ösön találkoztunk valami hajnali órán az egyik prototípus kocsival. Azután sokáig csend, a csuklós változatok voltak a XVII. kerületi szűkebb pátriám főszereplői; elvétve láttam a típust csak a kőbányai-pestszentlőrinci 17-es vonalán. Leginkább Budáról, főleg a Gyermekvasúton töltött évek nyomán vannak emlékeim a reggeli tömött 56-os és 56E járatokon közlekedő kocsikról (a régi szériás kocsik pedig a szokatlanul sűrű 156-osról és a többi Moszkva téri járatról rémlenek), majd valamikor a 2000-es évek végén azért jutott Rákosmentére is, a már említett utolsó forgalmi helyszínre, a gyors 176-os, ma 176E vonalára a típusból. Dinamikus, kényelmes, tágas kocsiként maradt meg bennem, az akkori BKV-s flotta netovábbjaként.
Halász Péter
2022. június 14. – 11, 111
A 11-es busz vonalán az előző napi 28-as 155-ös és 156-os viszonylattal ellentétben az újabb gyártású Ikarus 415-ösök domináltak egészen a használtan vásárolt szóló Mercedes-Benz Citaro buszok megjelenéséig, 2012-ig. A járat kifejezetten hegyi pálya, erősen igénybe veszi a járműveket és a vezetőket is. A 111-es egyfajta elágazó betétjáratként egészíti ki a 29-est és a 11-est is, végigutazni persze sok értelme nincs, a Batthyány tér és Óbuda, Bogdáni út között azért tudunk rövidebb, bár kétségtelenül kevésbé dekoratív útvonalat is.
Ezen a napon már nagyon is érezhető volt a hol udvarias, hol kevésbé udvarias közlekedésbarátok jelenléte a járművön. Sajnos ezek a menetek viszont a 415-össel átlagon felüliek voltak, jobb lett volna itt már plusz kiadásként, a menetrendi kocsival együtt közlekedtetni a retrójáratot: részben az utasok, részben a közlekedésbarátok megelégedésére.
Óbuda, Bogdáni út végállomásra érkezik az Ikarus 415-ös a Batthyány tér felől. Mondjuk ide legfeljebb csak megfordulni jár ki a 111-es, érdemi szerepe nem itt van, hanem a Rózsadomb lejtőin.
A kora délutáni órák már bőven vonzották az iskola padjából kiszabadult fotósokat is, itt épp a Bogdáni úti fordulóban készülnek az egyenfotók.
Tipikus Bogdáni úti délutáni kép a Möbelix biztosította háttérrel a bármilyen autóbusz.
A Fő utcáról fordul be a Batthyány téri végállomásra a búcsúzó Ikarus 415-ös. A tér forgalmi rendjét a közelmúltban átvariálták, jobb nem lett persze ettől, csak néhányan elégedettek lehetnek, hogy célba ért a petíciójuk. Így a hagyományos felszállóhelyen ne keressük a 11-est, az a régi 39-es trefféről indul.
Érkezik a Nagybányai úti fordulóhoz a délutáni napsugarakban a BPI-415-ös Ikarus.
Budán felnőve, az új évezred első évtizedét iskolába járással töltve szinte naponta utaztam a 400-as család egy-egy tagjával. Nagyrészt a 11-esen és a 91-esen, de gyakran előfordultam a 21-es vonalon is. A Moszkva (Széll Kálmán) tér ekkoriban szinte nem is ismert más típust, nekem ez volt „a busz” a gyerekkoromban. A 11-esen például élénken élnek bennem a téli jeges reggelek, amikor a Rózsadomb fele sokan a saját autóval se mertek elindulni, így a Mechwart ligetnél komoly utaslemaradásos helyzet alakult ki, de a 415-ösök csak jöttek egymás után. Menni mondjuk már kevésbé mentek, a hegymenet amúgy sem volt nagy erősségük, a nyálkás lefagyott úton meg pláne küzdöttek, de akkor ez volt a normalitás, senki nem lepődött meg, ha valamelyik kocsi kilehelte a lelkét (vagy a hűtővizét nyáron) a hegyre felfelé. Ennek ellenére több mint egy évtizeden át a budai oldal buszközlekedése teljesen elképzelhetetlen volt a típus nélkül. Ég veled 415-ös!
Berky Dénes
2022. június 15. – 21, 21A
A hat napos turné záróakkordja a szintén a 415-ösök természetes élőhelyének számító 21-es buszcsalád volt. A régi 21-es és gyors 21-es páros a típus tekintetében híres-hírhedt járat, hiszen 1996-ban például az egyik, a végállomási felszállóhelyen álló autóbusz letarolta a Várfok utcai lépcsőt és a villamosvágányokon állt meg. De nem csak ezért volt érdekes a 21-es busz: itt vegyesen közlekedtek az újabb és a régebbi, de már felújított 415-ösök, ahogy a 90-es busz (Normafa, időnként Svábhegy és Csillebérc, KFKI között járt) vonalán is. A 21-es szám végül a 2008-as paraméterkönyv bevezetésekor tűnt el: ekkor a 90-es számot kapta a viszonylat. Ám mivel a szóbeszéd szerint a 2010-ben megválasztott főpolgármester, Tarlós István ezzel a járattal járt udvarolni, ezért kérte a „visszakeresztelését” 21-esre. Így az addig 21-es villamos (Mester utca/Ferenc körút–Pesterzsébet) 51-es lett, a 90-es busz pedig 21-es, illetve a Normafánál forduló betétjárata pedig 21A számon működött tovább.
A nap a közlekedésbarátok számára kánaán volt. A két Ikarus 415-ös szinte csak velük volt tele, a helyi utasoknak nem nagyon jutott hely. Sok hegyvidéki amúgy csodálkozott is: mi végre ez a sok fotós? Szerencsére a napot jól bírta mind a két autóbusz, különösebb eseményről nem érkezett hír.
Dél körül fordul be a Vérmező útról a Várfok utcai végállomásra a Széll Kálmán térnél a BPI-415-ös.
A Normafa az elmúlt évek során alaposan átalakult, aki öt-hat éve járt csak itt, az alaposan meglepődhet. A Moszkva Széll Kálmán tér felé tartó kocsi szélvédője mögött házi gyártású búcsútáblák vannak.
A Gyermekvasút csillebérci átjárója kedvelt fotótéma...
...így a ritkán utcára merészkedő, eredeti kivitelű MZE-415-öst két oldalról is lencsevégre kaptuk.
A délután egy részében menetrendileg is egymást üldözte a két nosztalgiakocsi. Itt éppen elől az MZE-415-ös...
...mögötte a BPI-415-ös kapszkodik felfelé a Svábhegyre az Istenhegyi úton, az Adonis utcánál.
Kicsivel később ugyanez történt völgymenetben is: itt az MZE-415-ös fordul ki a Hollós útról a Mátyás király útra...
...mögötte a BPI-415 következik.
Ugyanez a sorrend a Fogaskerekű Vasút 60-as villamos átjárójánál is: előbb az MZE-415...
...mögötte a BPI-415 következik.
Valóban, 2022. június 15-én vége, az Ikarus 415-ösök hivatalosan is eltűntek Budapest utcáiról.
Egy körrel később, a műszaki pihenőre tartva a Svábhegynél lévő átjáróban előbb az MZE-415-ös halad át...
...majd következik a BPI-415-ös. Az ablakon kilógó közlekedésbarát sajnos itt is része volt a programnak,pedig nem véletlenül tiltja ezt a cselekedetet mindenféle rendelkezés.
A BKV tervezetten is úgy osztotta be a buszokat, hogy a műszaki pihenőjüket Csillebérc, KFKI végállomáson együtt töltsék, így a délutáni verőfényben a két nosztalgiakocsit együtt lehetett fotózni.
A lehetőséggel nem is kevesen éltek is.
Az utolsó utáni pillanatok: a két napi forgalmi BKV-s Ikarus 415-ös mellé felsorakozott másik kettő (három) magántulajdonban lévő busz is: előbb a két kaposvári eredetű kocsi állt be pózolni a KFKI-nál lévő végállomáson...
...majd a Magyarországra (vissza)került brit Ikarus 480-as is helyet kapott a sorban.
Írásunkat Adorján Péter, Halász Péter és Óvári Péter felvételeivel illusztráltuk.
Írásunkat Adorján Péter, Halász Péter és Óvári Péter felvételeivel illusztráltuk.
Kultúrautalvány
Nem lehet nem szó nélkül elmenni a közlekedésbarátok mostani viselekedése mellett. Hat napon keresztül szondáztuk elsősorban a kora délutáni órákban a járatokat és bizony nagyon is vegyes érzelmekkel tértünk vissza a szerkesztőségbe. A magyar közlekedésbarátok egy részének a morálja kifejezetten bántó. Nem csak egymásra nincsenek tekintettel, de még az utasokra se nagyon. A láthatóan komolyan felkészült fotósokkal szemben sincs semmi tisztelet, a fiatal, okostelefonnal felszerelt influenszer-palánták gondolkodás nélkül beállnak öt centire a jármű elé, nem különösebben zavartatván magukat. Vagy éppen majd' derékig lógnak a busz ablakában, saját magukat veszélyeztetve, amellett, hogy nyilván nem őket szeretné az ember dokumentálni. Sajnos a zajosságuk mellett a felületes tudásuk és az udvariasságuk sem mindig az igazi – persze, maximális tisztelet a kivételeknek. De sajnos az idősebb korosztály sem kivétel: magunk is futottunk bele bazmegelő-kurvaanyázó apukába (nagypapába?), akinek útba voltunk, mert a majd 4 méter széles járdán a busz elé 5 centire kellett előrevinni az Átlagos Pistikét. Azért az a gyerek is szépeket tanulhat az idősebb kísérőjétől...
Azt meg igazán nem lehet elégszer mondani: ez a mostani járat sem fotósjárat volt: a fizető utast tessék tiszteletben tartani. Magunk is megéltük, hogy a fotósok lezavarták a végállomáson, ahol nincs külön leszállóhely még a megálló előtt az utasokat, mert ők üres buszt akarnak fotózni. Biztos szép, élettel teli kép lesz... Arról nem is beszélve, hogy sokszor a buszvezetőt is olyan szabálytalanságokba kényszeríti (külső vagy belső szabályok megsértésére gondolunk: megállón kívüli utascsere, tolatás fedező személy nélkül, KRESZ-szabályok megsértése), ami a képek publikálásakor akár neki lehet kellemetlen. Kell ez? Tessék respektálni a csak utazni vágyókat is, hát még a munkáját végző járművezetőt!
Halász Péter