Amerikában nem túl jellemző az elővárosi vasút, de főleg nem annak elektromos üzemű variánsa. A kanadai Ontario tartomány székhelye körül mégis kiépül egy ilyen hálózat viszonylag rövid határidővel, de a környezetvédelem helyett a színvonalasabb szolgáltatás kényszere miatt.Részletek a hajtás után.
Kanada legnépesebb városa és agglomerációja nem a főváros, hanem Toronto körül alakult ki és jelenleg közel 8 millió lakosa van. Ez a terület Greater Toronto and Hamilton Area (GTHA) és Golden Horseshoe néven is ismeretes, de számunkra a legérdekesebb tulajdonsága, hogy kiterjedt elővásrosi vasút köti össze a településeket. A hálózat jelenleg 526 km hosszú és a 7 vonalból 5 esetében akár egész napos – szigorúan reggel 6-ra be lehet érni és hajnal 1-ig elhagyni Torontót – kiszolgálást is végeznek, de csak 2012 óta. A Lakeshore West és Lakeshore East nevű vonalak ugyan egymás folytatásai, de mindkettőnek a Union Station a végállomása. A többi vonal (Milton, Kitchener, Barrie, Richmond Hill és Stoufville) önálló irányokat szolgálnak ki, ezeken jellemzően csak csúcsidőben közlekedik vonat, amolyan igazi észak-amerikai elővárosi szolgáltatás mintájára. Hétvégente a Lakeshore West vonalon akár a Niagara Falls állomásig is eljuthatunk, miközben más vonalakon üzemszünet és buszos kiszolgálás jelenti a kínálatot.
A jelenlegi hálózaton sok helyen folynak beruházások, de a keleti végen egy új vonal is épül
A vonatok többsége az 1967 óta folyamatosan növekvő utasszámok miatt 6 és 10 kocsi közötti hosszal üzemel, a kocsik pedig igazi helyi fejlesztések. A közforgalmú járműflottát 93 MotivePower MPXpress típusú mozdony, illetve közel 950 emeletes betét- és vezérlőkocsi alkotja. Az akadálymentes kocsi mindig a mozdony mögötti ötödik, így könnyítve az üzemvitelt és biztosítva kiszámíthatóságot. A kocsik esetében az If it ain’t broke, don’t fix it! [Ha nincs baja, ne javíts rajta!] jelmondat erősen közelíti a valóságot, hiszen 1977 óta szinte csak a beltartalom változott, a külalak lényegében nem.
A képen a MotivePower MPXpress MP40PH-3C szériába tartozó mozdonyok egy hidegebb napon. A nettó 4000 LE teljesítményű, EMD 710-es motorral szerelt mozdonyok vonatfűtésre is képesek, de a kanadai hagyományoknak megfelelő 575 V-os feszültséggel.
Bombardier BiLevel emeletes kocsik jellegzetesek, melyeket 1977-től gyártotta már a Hawker Siddeley Canada, az Urban Transportation Development Corporation Ltd. (UTDC), a Canadian Car and Foundry (CC&F, Can-Car) is, mégis szinte változatlan formában készül ma is, de már az Alstom neve alatt. A 300-as sorozatú vezérlőkocsik 2015-től kezdődően már energiaemésztő elemekkel is el lettek látva.
Willowbrook a régebbi és nagyobb karbantartó telephely, ahol a jellegzetes nyolcszög alakú kocsik és a mozdonyok állapotáról gondoskodnak. Története az 1910-es évekig nyúlik vissza.
A 2011-es tartományi választásokkor merült föl választási ígéretként, hogy növelni kellene a járatsűrűségeet és az üzemidőt, így akár rövidebb szerelvények is ki tudnák szolgálni az eloszló utazási igényeket. Nem kisebb célt tűztek ki 2035-re, mint a minden vonalon kétirányú, 15 vagy 30 perces követésű és teljes napos üzemet. Ezt viszont a számítások szerint nem lehet biztosítani a mostani dízelmozdonyos megoldással, mivel a 8-15 perces közös követés helyett 3-8 perc lenne a jellemző Toronto területén belül. Viszont Észak-Amerikában nem jellemző a villamos vontatás, így nemzetközi pályázaton keresték 2018 áprilisa óta a megfelelő referenciákkal rendelkező partnert.
A látványterven már van felsővezeték, de még a dízeles szerelvény közlekedik alatta
A hálózat folyamatos fejlesztése eddig kisebb lépéseket jelentett, mint az állomások akadálymentes felújítása vagy a szűk keresztmetszetek kiváltása újabb vágányok építésével. A nagy dobás viszont a hálózat harmadának villamosítása lesz 2025-re, ehhez 2023-ban meg kell kezdeni a kivitelezést. A villamosítás szükségességét azzal támasztották alá, hogy az elméletileg 120 km/h sebességre képes járművek jellemzően csak 95&bsp;km/h sebességet érnek el, ami a dízel-elekromos hajtás miatt elérhető gyorsulás miatt adódik, illetve jelenleg 10 kocsiban maximalizált a szerelvényhossz. A felsővezeték üzembe helyezése után új mozdonyok érkeznének, melyek a hálózat további villamosítása mellett szorítanák ki a dízelmozdonyokat, de négykocsis elektromos emeletes motorvonatokat is beszereznének, hogy flexibilisen variálhassák a szerelvényhosszokat. A 2030-as években már valóság lehet a mainál gyorsabb eljutás, illetve a fosszilis tüzelőanyagok kiváltása legalább a legforgalmasabb vonalakon.
Első körben mintegy 200 km villamosítására kerül sor, a legforgalmasabb és jelenleg legsűrűbb hálózatrészeken
Április 19-én közölte hivatalosan a GO Transit, hogy megtalálták a kivitelezéssel megbízható konzorciumot az ONxpress Transportation Partners képében. Ennek a konzorciumnak a kanadai Aecon Construction Group, a francia Alstom, a spanyol Fomento de Construcciones y Contratas, és a német Deutsche Bahn International Operations GmbH a tagja, az ő feladatuk lesz a nagyprojekt előészítse és levezénylése. A beadott pályázat szerint kulcsrakész megoldást szállítanak és 25 éven át karban is tartják a kiépített rendszereket, illetve járműveket. Igen, járműveket is, mert az új mozdonyokat az Alstom szállíthatja, bár nekik is csak az európai TRAXX-család alapjaira épülő, a New Jersey Transit által ALP-45 és ALP-46 típusként hivatkozott járművek lehettek a közvetlen referenciák. Érdekesség, hogy a biztosítóberendezés szintén európai lesz, az ERTMS adaptált komponenseit telepítik majd az amerikai kontinensen első ízben.
A nagyprojekt előnyeit egy infografikán gyűjtötték össze: a 2019-es vonatsűrűség háromszorosa, akár 140 km/h-ra is képes szerelvények, akadálymentessé váló állomások és bővülő Union station a főbb fejlesztések
Lassan gördünlnek a fogaskerekek a Nagyvízen túl is, de évtizedes távlatban is világos, egységes cél mentén fejlesztik a közlekedést, hogy a 2055-re prognosztizált évi 200 millió utazást megfelelően kiszolgálhassák.
Adorján Péter