Háború, emelkedő költségek és árak, energiafüggőség és -diverzitás, elégedetlenség, beletörődés, állami segítségnyújtás – az elmúlt hetek címszavai. Németországban a koalíciós egyeztető bizottság múlt szerdai döntése alapján még akármi is lehet a végeredmény, de a kérdések száma azóta sem csökkent az energiaár-csökkentő intézkedések kapcsán.Nézzük, mire szánta rá magát az Ampelkoalition!
Egy hónapja tart Oroszország „különleges katonai művelete” Ukrajnában, ami valójában a Krím-félsziget 2014-es annexiójának folytatása immár nyílt katonai agresszióval a Donbas-régióban, illetve a Fekete-tenger partján és Kijev körül. Ennek folyományaként a legfontosabb fosszilis energiahordozók ára rekordmértékben növekedett az elmúlt hetekben, Németországban az atomenergia korábban elhatározott végleges kivezetését pedig nem kívánják felülvizsgálni, a megújuló energiák pedig még nincsenek abszolút többségben. 2021-ben a barna- és feketekőszénből 23, atomenergiából 13 százaléknyi energia származott, amihez jön még a többnyire orosz importból származó, 10 százalékkal részesedő földgáz. Ezt egészíti ki a kőszénnel megeggyező mértékű szél-, a földgázzal egyező napenergia, a 8 százalékot jelentő biomassza és a mindössze 3 százaléknyi vízenergia. Innét kiindulva kell vizsgálni a rövidtávú tehermentesítést szolgáló intézkedéshalmaz ígéretét.
Azt előre leszögezzük, hogy nem zárja el Németország egyik szolgáltatója sem azonnal a gázcsapokat, ahogy nem fog kinőni nyárig minden második szántó helyén egy újabb napelem-farm sem. Az átlag németországi lakos számára sokkal fontosabb a fosszilis üzemanyagok (benzin, dízel és fűtőolaj) és a villamos energia ára, illetve ezzel összefüggésben a napi megélhetés költségei a termékek árán keresztül. Ebből kiindulva a kormánypártok (SPD, Grüne, FDP) képviselői is inkább valamiféle hangulatjavító intézkedést kívánnak megvalósítani három hónapos időtartamban, mintsem hatalmas változásokat bevezetni.
A Németországban 2020-ban megtermelt összes villamos energia források szerinti megoszlása
(grafika: Statistisches Bundesamt)
(grafika: Statistisches Bundesamt)
Az intézkedéscsomagról – itt elolvasható eredetiben – szóló iromány mindössze 6 oldal és kevés konkrétum szerepel benne. A szénerőművek lekapcsolását egyelőre nem engedélyezheti az illetékes Bundesnetzagentur, hanem alaperőműként a kieső gázalapú energiatermelést fogják ellensúlyozni, illetve a biomasszából származó metángáz-termelést kívánják előmozdítani. Emellett az energia-fogyasztás csökkentését irányozták elő. A 2030-ig megvalósítani tervezett Kohleausstieg, avagy a szénerőművek végleges leállítása egyelőre nincs veszélyben.
A várakozások szerint csökkenő energiaárak fogyasztók számára történő továbbadását a felügyeleti szervek (főleg a Bundeskartellamt) útján is kívánja előmozdítani: az egyetlen kiolvasható megoldásként a jármű-hajtóanyagok árának alakulását nyomonkövető MTS-K rendszer adatai mellett az ásványolaj-forgalmazók mennyiségi adatait is felhasználhatnák a piaci mechanizmusok analíziséhez.
Ma reggeli árfolyam Mannheim és Worms között félúton egy kisvárosban. A piaci folyamatok megkerülése vagy hatósági árazás bevezetése fel sem merült az EU egyik legmagasabb árszínvonalú piacán.
(fotó: Adorján Balázs)
(fotó: Adorján Balázs)
Következő pontja a megállapodásnak az épületek energetikai kialakítása, itt 2023. január 1-től már csak az úgynevezett BEG 55-ös épületek építését engedélyezheti az illetékes hivatal, ami a mai állapotokhoz képest 20 százalékos csökkenés. Emellett azonnalinak mondott lépésként az intelligens termosztátok és vezérelt fűtési rendszerek beépítését támogatnák még idén, majd 2024-től már csak legalább 65 százalékban megújuló energiával üzemeltethető fűtést engedélyezhetnének a hivatalok új beépítésként. Emellett a hőszivattyús épületfűtések elterjedését is támogatnák, a távfűtésnél pedig 2030-ra az 50 százalékban megújuló energiát irányozták elő. Tudni kell, hogy Nyugat-Németországban főként fűtőolajból, Kelet-Németországban pedig földgázból származik a lakossági fűtési energia java.
Ha már megújuló energiák: júliustól megszűnik az EEG-Umlage nevű, itthon szénfillérként ismert 3,5 cent/kWh mértékű díj a végfelhasználóknál, emellett az 1-es és 5-ös közötti adókategóriákba tartozó munkavállalók számára a meglévő kedvezmények mellé 300 € adóköteles energiaár-támogatást is érvényesíthetnek majd – persze ezt a munkaadók bérosztályainak kell majd kiszámolniuk. A családtámogatás keretében minden jogosult gyermek után egyszeri 100 € gyors kifizetését, illetve a rászorulók számára a már elhatározott 100 helyett 200 € kerül jóváírásra.
Az orosz-ukrán háború miatt százezres nagyságrendben hiányoznak járművezetők a közúti szállításból, de nem lehet minden szállítást a vasútra terelni. Az egészséges aránytól viszont még mindig nagyon messze vagyunk és nem segít az adócsökkentés sem ezen a folyamaton.
(fotó: Michael Neuhaus / DB AG)
(fotó: Michael Neuhaus / DB AG)
El is érkeztünk a viszonylag konkrét tervek sorának végére, innét már csak az ígérgetésnek beillő pontok maradtak. Elsőként nézzük a mindenkit érintő jármű-tüzelőanyagokat: a polgárok (értsd: járműtulajdonos magánszemélyek), a kisiparosok és a logisztika lesz majd a fő élvezője a 3 hónapnyi időtartamra szóló adócsökkentésnek, amivel a benzin 30, a dízel 14 centtel lehet olcsóbb. Hogy ez mennyire lesz hasznos és tükröződik majd bármiben, arról vannak elképzeléseink.
A legtöbb híradásban szereplő 9 für 90 Ticket nevű ötlet viszont abszolút kidolgozatlan és nem is látszik a végleges megoldás. Ez az ajánlat a nem járműtulajdonosokat kívánja megszólítani, mivel havi 9 € (összesen az 27 €) ellenében 90 napig lehetne használni a közösségi közlekedési szolgáltatásokat. Viszont itt felmerül, hogy mégis milyen szolgáltatási körre gondoltak a képviselők, illetve a finanszírozása sem egyértelmű. A tartományi képviselők véleménye szerint a módváltás előmozdításához ez a lépés nem visz közelebb, sőt a korlátozott időszakban árusítható jegyféleség szinte csak költségeket teremt, ennyi erővel lehetne díjmentesen is adni. Volker Wissing (FDP), szövetségi közlekedési miniszter szerint a bérletet csak digitálisan árusítva csökkenthetőek a költségek. A hírre természetesen sok éves bérlettel (a legtöbb helyen ez egyfajta előfizetés) rendelkező utas kívánta felmondani a szerződését, a közlekedési cégek pedig kénytelenek voltak elutasítani ezen igényeket. Egyes hírek szerint a meglévő ügyfelek részére is élne az ajánlat, avagy nem lehetne havi 9 €-nál többet levonni. Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a végleges megoldás, hiszen a DB szolgáltatásait kivéve nincs országosan érvényes díjszabás, illetve a helyi és helyközi közösségi közlekedés finanszírozását segítő Regionalisierungsmittel is minden évben vita tárgyát képezi a szövetségi költségvetés vitájakor.
Egyelőre nem látni, hogy milyen konkrét lépések következnek, de mindenképpen érdekes kísérlet lesz az olcsósított közlekedési bérlet bevezetése, aminek valószínűleg nem az utasszámok növekedése lesz az elsődleges hatása.
Adorján Péter