Tíz év elsőre nem tűnik túl nagy időnek, bár ha belegondolunk, hogy egy évtizede hol voltunk, mit csináltunk, akkor máris látszik, hogy mégis hosszú időről beszélünk. A RegionalBahn képarchívumát ismét kinyitottuk és úgy gondoltuk, hogy érdemes előszedni a tíz évvel ezelőtt készült képeket és a hozzájuk kapcsolódó történeteket is. Évtizedes képeslapok Berlinből a hajtás után.2011... Mit is tudunk erről az évről? Az év első felében a magyar kormány volt az Európai Unió soros elnöke – no igen, akkor nem üzenték meg még Brüsszelnek, amit később igen. (Az év második felében ezt a tisztet Lengyelország viszi tovább.) Észtország bevezeti az eurót; májustól teljes körűen megnyitotta a 2004-ben az EU-hoz csatlakozott országok előtt a munkaerőpiacát Németország és Ausztria; végigsöpör a világ azon részén az Arab Tavasz és átadják a KÖKI Terminált Budapesten. Néhány esemény csak abból az évből. Ugye milyen régen volt?
Nos, tíz esztendeje a szerkesztőség akkori csapatának egy része Berlinben töltötte az október eleji napokat. Az őszi idő kegyes volt, néhány esős napot leszámítva tartalmasan telt az idő és megannyi, ma már történelminek számító fényképfelvétel készülhetett. Most ezek közül válogatunk, hiszen sok fotónak így vagy úgy, de ma már történeti értéke van.
Első helyszínünk nem más, mint a berlini főpályaudvar előtti terület: itt az M41-es végállomásán sok minden nem változott mostanra, legfeljebb csak a buszok. A 4135-ös Solaris Urbino 18-as már 2018 óta nincs állományban a BVG-nél. A BVG egyébként a buszait saját rendszer szerint (is) rendszerezi: ez a kocsi a GN05 sorozat tagja.
A B-V 1421-es rendszámot viselő MAN A21 NL263-as (BVG-s nevezéktan szerint: EN03) 2018 novembere óta nincs a BVG állományában. Itt viszont még békésen rótta a köröket a 123-as busz vonalán, amikor a „kocka MAN-t” lencsevégre kaptuk a Hauptbahnhof előtt, az Invalidenstraße forgatagában.
Az Invalidenstraße két útpályája közötti területen ekkor kerékpártároló működött, de ez dedikáltan ideiglenes volt a Hauptbahnhof 2006-os megnyitásától fogva. 2011 nyarán arról adhattunk hírt, hogy elkészültek a tervek az eredetileg 2006-ra már befejezni kívánt villamospálya megépítéséről, a BVG pedig folyton ígérgette előbb a 2014-es üzemkezdetet, majd a 2015-öst is. A próbamenet végül 2014. december 11-én jutott el a részben kész villamospályán a Hauptbahnhofig. A mai villamosmegálló valahol a kerékpárok között és a hátrébb látható ideiglenes közművezeték térségében terül el és éppen hosszabbítják a villamosvonalat Moabit felé.
Ugorjunk egyet, ha már időrendi sorrendben szedtük össze a képeket. A Berlin melletti városban, Potsdamban a városközpontban fekvő Platz der Einheit és a babelsbergi Fontanestraße között a villamosok helyett buszok közlekedtek. A járműveket jobbára a Havelbus adta, az utcahálózat sajátosságai miatt pedig a buszok egészen a Griebnitzsee vasútállomás előtti térig közlekedtek, ha már arra jártak, akkor utasokkal. A képen a Havelbus P-AV 149 rendszámú, 2005-ös gyártású Mercedes-Benz Citaro G-je várja a soron következő indulást. Érdekesség, hogy a Havelbusnál a frontkijelző nem kapta meg a sok helyről ismert kis kiszögellést, hanem az íves szélvédő mögé került. Jobban is néz ki így talán a kocsi és a Havelbus színterve is tagadhatatlanul jól áll a járműnek.
Előrébb a szintén Havelbus-állományú P-AV 161-es várta a sorát: ez a kocsi szintén létezik és a térségben szolgál a mai napig. A faceliftes Citaro G 2015-ben a Beelitzer Verkehrs- und Servicegesellschaft mbH (BVSG Beelitz) flottájába került, majd 2017-től PM-RB 661 rendszámon az átnevezéssel létrehozott Regiobus Potsdam Mittelmark GmbH állományát erősíti. A Havelbus és az abból le- és szétágazó különféle buszos cégek és egymással való viszonyuk alighanem egy komolyabb értekezést is megérne.
Nem, ez soha nem is volt és nem is tervezik, hogy villamosmegálló legyen. A drewitzi Stern-Centernél lévő Stern-Center/Gerlachstraße megálló kialakítása ennek ellenére érdekes, hiszen a szűk helyen középperonos megoldást alakítottak ki a buszoknak. Ez a német nyelvterületen több helyen is ismert és bevett szokás. A megállóban épp a P-AV 952 forgalmi rendszámú, 2008-as évjárató Volvo 7700A várja az utasokat. A busz tíz éves korában, 2018-ban került el a ViP-től. A busz egy használtjármű-kereskedőn keresztül a FSE Bari-hoz került és így Olaszországban rója a köröket a hírek szerint FX 009 WE rendszámmal.
A ViP jobbára a Potsdam városán belüli, míg a Havelbus a térségi buszközlekedésért felelős, de a Potsdam és Berlin-Spandau között ekkor közlekedő 638-as buszjáratot például a két cég közösen üzemeltette.
A ViP jobbára a Potsdam városán belüli, míg a Havelbus a térségi buszközlekedésért felelős, de a Potsdam és Berlin-Spandau között ekkor közlekedő 638-as buszjáratot például a két cég közösen üzemeltette.
Ugorjunk egyet ismét: látszólag azt mondaná az ember, ha a környéken sétál, hogy Potsdamban van, de ez nem egészen igaz: Steinstücken ugyanis Berlin része, erről árulkodik a következő kép jobb szélén látható utcanévtábla is (a potsdamiak nem így néznek ki). Olyannyira, hogy ez az alig száz fős terület 1945-től a nyugati megszállási övezethez tartozott, de nagyon sokáig közúti kapcsolata nem volt. Az amerikai hadsereg egy pár fős helyőrséget is állomásoztatott itt, akiket helikopterrel hoztak-vittek. A berlini fal teljesen körbevette a kis települést, majd végül 1971-re sikerült az NDK és Nyugat-Berlin közötti, területcseréről szóló megállapodás alapján egy útnyi széles hosszban fizikailag is Nyugat-Berlinhez csatolni a térséget. A fenti térképen jól látszik ez a terület, ahogy Potsdam területébe beékelődik.
(térkép: OpenStreetMap)
(térkép: OpenStreetMap)
A 118-as viszonylat akkor, azaz 2011-ben Rathaus Zehlendorf és Steinstücken, valamint bizonyos napokon tovább a drewitzi Stern-Centerhez közlekedett, egy évvel később, 2012-ben variálták meg a környéken a buszjáratokat. A Steinstückenben forduló kocsik tolatással fordultak meg a Bernhard-Beyer-Straße és a Streinstraße torkolatában. A képen látható BVG-s Citaro, a 2227-es kocsi (EN09 sorozat a BVG-nél) tulajdonképpen már Potsdam területén pihen, ugyanis a Steinstraße nem Steinstücken és így Berlin része (lásd a fenti térképet). Amúgy, ahogy az eddig látott buszok nagy része, ez a kocsi sem közlekedik már, a BVG 2020-ban törölte állományából a 2009-es gyártású Mercedes-Benz Citaro LE-t.
Azt, hogy Berlinben járunk, nem csak az utcanévtábláról tudhatjuk, hanem a megállóhelyről is: a BVG szabványos megállóhelyén tart rövid pihenőt a 694-es vonalon közlekedő potsdami Citaro. A 690-es és a 694-es busz a térséget kiszolgáló két, részben körjárat, amelyet a ViP üzemeltet. A 694-es egy részén egyébként az 1949. október 1-jén megnyitott és 1995. január 18-ával felszámolt potsdami troliüzem kocsijai is közlekedtek.
Megjegyezzük, hogy tudomásunk szerint a képen látható, 2004-es gyártású Citaro G (P-AV 940 rendszámmal) a mai napig a ViP állományában van.
Megjegyezzük, hogy tudomásunk szerint a képen látható, 2004-es gyártású Citaro G (P-AV 940 rendszámmal) a mai napig a ViP állományában van.
A 118-ason érkezik a BVG B-V 1403 rendszámot viselő Volvo 7000-ese, helyi jelölés szerint EN02-es típus. A kocsi 2002 és 2015 között szolgált Berlinben, majd leállítása után a BKV vásárolta meg. Budapesten azonban saját jogon nem állt üzembe, a busz a többi NCZ-s „Kisvolvó” alkatrészbányájaként működik.
Ebben az évben, azaz 2011-ben október 7-én, péneken 22 órától október 10-én, hétfő hajnali fél kettőig az S1-es viszonylat vonatai Friedenau és az Anhalter Bahnhof között nem közlekedtek. A kimaradó állomásokat részben normál buszokkal üzemelő pótlójárat szolgálta ki, de a viszonylag kis forgalmú, néhány éve megnyitott Julius-Leber-Brücke megállóhoz Schönebergtől (a Wannseebahn és a Ringbahn közös állomásától) ilyen mikrobuszokkal lehetett eljutni. Az utazási igény nem is volt olyan magas persze: az itt szolgálatot teljesítő egyik kocsi a B-RL 8723 rendszámot viselő Mercedes-Benz Sprinter City 35-ös az Innung des Berliner Taxigewerbes e.V. flottájába tartozott 2009 és 2013 között. A felvétel Schönebergnél készült.
A berlini S-Bahn 2008 óta tartó (bár 2011-re nagyjából rendeződő, de erről majd később még beszélünk) válsága hívta életre az SXF1 jelzésű gyorsjáratot. Bár a berlini és a brandenburgi tartományi kormányzat is támogatta a működését, a járat nem volt része a tarifaközösségnek, különleges díjszabással közlekedett. Az SXF1-es a Südkreuz és a schönefeldi reptér között ingázott, az SXF2-vel pedig Teltow és Potsdam kapottk kapcsolatot a reptérhez. Az SXF1-est a Bus-Verkehr-Berlin KG üzemeltette.
Ugorjunk ki ismét Potsdamba! A Hauptbahnhof előtti villamosmegálló és buszállomás kedvelt fotóhely, hiszen a fel- és leszállóhelyekről kiinduló buszokat, valamint a dél felé tartó villamosokat is viszonylag könnyen lehet fotózni. A 609-es vonalon közlekedő MAN Lion's City meglehetősen furcsán fest itt a müncheni színezésével: a P-GA 142 rendszámú, egyedi megjelenésű kocsi a Günter Anger Güterverkehrs GmbH & Co. Linienbusverkehr KG állományába tartozik: ez a cég 2010 és 2018 között a ViP alvállalkozójaként működött.
Az X1-es gyorsviszonylat Potsdam Hauptbahnhof és Teltow Bahnhof között közlekedik a mai napig. 2011. október 9-én dél körül a P-AV 155-ös rendszámot viselő Mercedes-Benz Citaro várta az utasokat a potsdami végállomáson. A busz terelt útvonalon közlekedik, ezt jelzi a szélvédő mögött elhelyezett tábla, ahogy ez Potsdamban szokás. A 2003-as gyártású Citaro 2015-ben a BVSG Beelitzhez, majd 2017-ben a Regiobus Potsdam Mittelmarkhoz került, ebben az évben le is állították a kocsit és törölték az állományból az akkor már PM-RB 655 rendszámú járművet.
Ez-az megváltozott eme kép 2011. október 9-i elkészítése óta. A 405-ös pályaszámú Combinot a ViP egy modullal kibővítette, a 690-es vonalon közlekedő, 2003-as évjáratú P-AV 904 rendszámú Citaro pedig 2015-ben a már említett Günter Angerhez került (P-GA 131 rendszámmal), 2018-ban pedig a Berolina Reisen Gräfe GmbH & Co. KG vásárolta meg és tartja üzemben B-LA 7673 forgalmi rendszámmal.
Potsdamból az utunk Berlinbe, Spandau városrészbe vezetett. Az OMSI alappályájából ismerős környéken járunk: a 136-os viszonylat Spandau, Am Omnibushof nevű végállomásán várakozik az OVG OHV-VK 128 rendszámú MAN Lion's City G-je. A busz akkor még szinte vadonatúj volt, belül gyári szagú, nem sokkal korábban gördülhetett ki a csarnokból. A sötétkék fényezést az OVG nagyon jól eltalálta, szinte nincs busz, aminek ne állna jól ez a szolidan csíkos dizájn. A 136-ost, amelynek északi végállomása Hennigsdorf, az OVG és a BVG közösen üzemelteti.
Magyarországi fejjel némileg megdöbbentő, de igaz: a 2009-es gyártású (tehát a kép készítésekor alig két éves) B-V 3375 rendszámú MAN A39 Lion's City DD-t a BVG 2020-ban selejtezte. A DL08-as széria tagja az eddigi trendeket figyelve jó eséllyel valahol Lengyelországban folytatja a pályafutását. A felvétel 2011. október 9-én készült az igen hangulatos Alt-Heiligensee végállomáson.
Nem kerülhette el a sorsát a 4073-as Citaro G sem, 2017-ben törölte állományából a BVG. A GN03-as széria eme képviselője 2011-ben az X9-es vonalon közlekedett: a Zoologischer Garten és a tegeli reptér közötti járat a légikikötő bezárásával szűnt meg. (A búcsúzó repteret korábbban már bemutattuk.) Érdemes megfigyelni a busz kijelzőit: elől X9 szerepel a célállomás mellett, de az oldalsó számkijelzőn X09-et írt ki a rendszer.
A 3475-ös DL09-es sem erősíti már a BVG sorait: még 2019-ben törölték az állományból a kocsit. 2011 őszén, két eső között azonban a 104-es vonalon rótta a köröket a kocsi. A 104-es a város egyik leghosszabb buszjárata, Neu-Westend, Brixplatz és Stralau, Tunnelstraße között közlekedik még a 2021 decemberi menetrendváltásig – többszörösen megtámogatva különféle betét- és csonkamenetekkel. Képünk a Julius-Leber-Brücke S-Bahn-megállónál készült a kelet felé tartó kocsiról, ami az egyik betétjárati útvonalon közlekedett ekkor épp.
Kelet-Berlinből jelentjük: 2011 őszén a köpenicki belváros villamosvágányait felújították, így az itteni vaskerekes járműveket buszok pótolták. Ahogy az eddig látott járművek nagy része, úgy a B-V 1278-as rendszámú kocsi sincs már a BVG állományában. A 2002-es gyártású EN02-es 2014-ben lett selejtezve, majd 2018-ban került Magyarországra és az év végéig a tatabányai T-Busznál közlekedetett POF-704-es rendszámmal. Ugyanezzel az azonosítóval vette át 2018 végén a Ventona Kft. a járművet.
A Schöneiche-Rüdersdorfer Straßenbahn, azaz az SRS vonalán még ma is akad néha a DÜWAG GT6-os a napi forgalomban. Ezeket a kocsikat 1999 és 2011 között vásárolták Heidelbergből, ahol szintén 1000 mm-es nyomtávolságú pályán közlekedtek. Az egyik tartományi kereskedelmi rádiót reklámozó 46-os pályaszámú kocsi a berlini, friedrichshageni végállomáson várja az indulást.
A kétirányú kocsikra igenis szükség volt 2011-ben (is): ekkor a ma a Berghof Weiche és Berghof megállók közötti szakasz kétvágányúsítása miatt átszállásos megoldás volt életben: a Berlin felől érkező kocsi a mai Berghof megállónál lepakolt, a berlini autópálya-gyűrű, az A10-es hídja alatt kialakított ideiglenes megállóhelyen pedig az Alt-Rüdersdorf felé továbbinduló kocsira lehetett felszállni – és viszont. Az ingajáratban a kivételesen reklám nélküli 47-es pályaszámú DÜWAG GT6-os dolgozott 2011. október 10-én.
A vonal két végpontján hurokvágányt építettek, így alapvetően a napi üzemhez elég az egyirányú kocsi is (ilyenek a Helsinkiből vásárolt Transtech Arctic villamosok és a különféle eredetű KT4D-k és KT4DNF-ek is. Itt viszont a már látott ingavonati kocsi távolodik Berlin felé.
„Egy faluval arrébb”, Woltersdorfban is vágányzár volt. 2011 őszén a Thälmannplatz és a Schleuse végállomás között dolgoztak a pályán és magán a Thälmannplatz kitérőn is. Emiatt egy picivel nyugatabbra, a Berliner Straße és az Eichbergstraße sarkára költözött ki a villamosüzem (a kocsiszín a Thälmannplatz felújítása miatt nem volt elérhető). A műszaki üzemeltetést a Berlinből vásárolt műhelykocsi biztosította, a tartalékjármű pedig a 27-es pályaszámú Gothawagen volt.
A már látott Taxi Innung flottájából érkezett a B-RL 8708 rendszámú Mercedes-Benz Sprinter, ez a kocsi volt a villamospótló busz.
Együtt a teljes flotta a helyi tűzoltóság mellett. Mivel a kereszt amúgy az innen nem messzire eső Berliner Platz kitérőnél lenne „békeidőben” is, a menetrendet úgy alakították ki, hogy a Berlin felől érkező villamosról a busz átvette az utasokat, az tett egy kört és ugyanahhoz a villamoskocsihoz csatlakozott megint. A megmaradt szakaszon két Gothwagen ingázott fel s alá (az S-Bahn Rahnsdorf megállójához), ezek egyike a 31-es számú kocsi a távolban.
2011-es szállásunk az S-Bahn Yorckstraße megállói (!) közelében volt, így minden napunk így indult: az egykori Anhalter Bahnhofra vezető vágányok hídtorzói alatt vagy a metrót, vagy a buszt vagy a gyorsvasutat vettük célba. Az M19-es autóbusz nem tartozik a túl hosszú járatok közé Berlinben, viszont mivel a Tauentzienstraße és a Kurfürstendamm érintésével közlekedik (ez Nyugat-Berlin két ikonikus bevásárló- és szórakozóutcája), dukál rá az emeletes busz. A Grunewald felé tartó B-V 3360-as rendszámú kocsi az eddig látott buszok nagy részével ellentétben e bejegyzés szövegezésekor még állományban volt a BVG-nél és éppen az S2-es és S25-ös S-Bahn-viszonylatok megállójához közel eső megállót hagyja maga mögött. A környék azóta amúgy alaposan megváltozott...
Ez a felvétel is hamarosan a múlté. Nem csak azért, mert KT4Dm már nincs napi forgalomban a BVG-nél, hanem azért is, mert az írásunk megjelenésekor picit több mint tíz éve megnyitott új adlershofi villamosvonalat továbbfejlesztik és hamarosan a közönség is birtokba veheti. Így a Karl-Ziegler-Starße hurokvégállomás okafogyottá válik.
Bizony, 2011-ben még az új villamosvonalat is KT4Dm-el adták át a város keleti végében...
A 260-as viszonylaton közlekedő B-V 4187-es Solaris Urbino 18-ast hiába keressük Berlinben: a 2005-ös gyártású kocsi 2020 vége óta a lengyelországi Szczecin [Stettin] városában szolgál a PKS flottájában ZS 701MT rendszámmal. Ezek a Solaris Urbino 18-asok a BVG-nél az alap csuklós buszokat jelentették sokáig és meglehetősen sokat futottak, de megbízhatóságukat bizonyítja, hogy a lengyelek így is szívesen veszik (vissza) a buszokat. A felétel az S-Bahn Adlershof megállójánál készült.
Berlini KT4Dm-ből soha sem elég! Itt éppen csak rátette a kerekét az új építésű szakaszra ez a Tátra, háttérben az S-Bahn megállója.
A 2011-es ősz volt az az időszak, amikor szélsőbaloldali csoportok többek között a vasúti infrastruktúra ellen elkövetett merényletekkel hívták fel magukra a figyelmet. Persze nem látványos dolgokról volt szó, viszont egy kábeltűz sokkal érzékenyebben érinti a vasutat és az utasokat is. Itt is valami ilyesmi történt, emiatt állt le az S-Bahn forgalma is Grünau, Schönefeld és Schöneweide között... Az akkori tapasztalatokról már néhány éve bővebben beszámoltunk, most nem részleteznénk az eseményeket feleslegesen.
A „hogyan fér fel egy komplett S-Bahn szerelvény a szóló buszra” című kedvelt közösségi játékban vehettek részt ezúttal is a nem éppen lelkes utasok... A rend kedvéért: az ekkor alig két éves B-RG 8636-os Citaro még állományban van a BVG-nek alvállalkozó Hartmannál.
Ekkoriban még kérdéses volt az „Uferbahn”, a 68-as villamos külső szakaszának sorsa. Az egyik ok a szükséges pályafelújítás volt, a másik pedig az, hogy kérdés volt: a csatornázás után visszaépül-e a vágány az utolsó két megállónyi szakaszon Schmöckwitzben? A villamos szerencsére megmenekült, bár a KT4Dm-ek nem részei már a mindennapoknak. A képen ezekből mindjárt kettő is akad a több évig működő ideiglenes végállomáson, a Zum Seeblicknél.
Az ideiglenes végállomásról meg valami ilyesmi fogalma van a BVG-nek. Vakvezető sáv van, még ha magasperon nincs is az út közepén vezetett vágányok mellett.
Elsőre pedig furcsán hangzik, de igaz: a szomszédos REWE parkolójából csíptek le egy darabot az ideiglenes deltavágány számára – a 6145-ös számú kocsi épp itt vált irányt ezen a képen. A bolt előterében működő pékségben pedig kellemes kávét mérnek, csak halkan jegyezzük meg az erre tévedő olvasó kedvéért. ;)
Szintén ideiglenes peron a felszállóhelynél. Korrekt kivitelezés.
A berlini és különösen a volt kelet-berlini átkelőhajókról sokat lehetne mesélni: a közlekedési szövetségben részes F-es járatok népszerűek és hiánypótlók is. Ez itt épp az F12-es viszonylat Wassersportalle állomása: a tartalékba letámasztott hajó és a háttérben a forgalmi „kocsi” látszik. Az alig három-négy perces útnak köszönhetően csúcsidőben akár tíz perces követést is tud adni a hajó egymaga, mivel a kikötéssel nem kell bajlódni, a megfelelő mágneses rögzítés ebben segít.
A Dahme túlpartján pedig ismét csak Tátrába boltik az ember: a 62-es vonalán ekkor még csatolva jártak a KT4Dm-ek. Ma már szóló GT6-osok járnak itt. A képen a Wendenschloß végállomáson várja az indulást egy Tátra-páros.
Sőt, a menetrendnek köszönhetően – a járművezetők pihenése miatt is – éri egymást a két követő szerelvény, így a még akár a tíz perces ütemben is volt idő elballagni egy kávéért az akkor még működő pékségbe a hurokvágány elejénél.
Az időjárás nem kedvezett nekünk, de azért a KT4Dm-ek megörökítésével már ekkor is igyekezni kellett, hiszen minden évben jövendölték a típus végét. Itt két csatolt szerelvény látható a Krankenhaus Köpenick végállomáson.
A 62-es villamos másik végén, Mahlsdorfban találkozhattunk ezzel a már 2011-ben is ritkasának számító MAN A26-ossal vagy ahogy a BVG jegyzi: LN00. A B-V 1591-es rendszámú kocsi 2000-ben készült és 2015-ig szolgált a BVG-nél. A 15 méteres MAN-buszok voltak az utolsó ilyen járművek, amelyeket üzemeltetett (eddig) a berlini közlekedési cég. A helyszín pedig nem valami terelés helye: a Neuenhagener Straße a Treskowstraße előtt bizony ilyen volt ekkoriban és itt pihentek a 195-ös vonal járművei.
Némileg fiatalabb (2002-es gyártású) az LN02 sorozatú, B-V 1706 rendszámú Mercedes-Benz Citaro L. A nem túlságosan bevált típus eme képviselője szintén 2015-ben búcsúzott Berlintől, ám 2011 őszén még számítottak szolgálatára Kelet-Berlinben, így a 154-es vonalra beosztott kocsi pihenőjét töltötte az U Elsterwerdaer Platz végállomáson.
A második generációs Solarisok Magyarországon leginkább a budapesti 600-as pályaszámtartományba eső trolik esetén lehetnek ismerősek és ilyenek a debreceni Solaris-trolik is. A BVG 2003-ban vett három darab második generációs Solaris Urbino 18-ast és a Berlinben szokatlan, négyajtós kivitelben. A 2851...2860-as azonosítójú, GN03 sorozatú járművek 2014-2015 során kerültek ki az állományból, a kis széria nem volt egy láthatóan sikeres típus, ennek ellenére megalapozta a későbbi (háromajtós) csuklós Solaris rendelést. Igaz, a kocsik az Euro-3-as besorolásuk miatt amúgy is csak a kültelki vonalakon járhattak már az utolsó éveik során. A helyszín szintén az U Elsterwerdaer Platz végállomás.
És ugyanez a kocsi még egyszer, a wuhletali S- és U-Bahn-megállónál, miután feltárta a kaulsdorfi kertváros egy részét és mielőtt folytatja útját a marzahni lakótelep felé.
Nézegessünk még ritkaságokat: 2011-ben még mindennapos volt a Stadtbahnon közlekedő RB14-es viszonylaton a DABuzfa760 sorozatú vezérlőkocsi és a hozzá tartozó, NDK-ban gyártott és főjavított emeletes betétkocsikból álló ingavonat. Az NDK-s eredet a betétkocsiknál az emeleti ablakok alatti törésből látszik – 1992-től íves oldaluk volt, mint a vezérlőnek, amely az 1992-1993 között épült száz darabos sorozat tagja. A vezérlőkocsi csak a 36 pólusú NDK-s ingavonati vezérlést ismerte, emiatt csak 143-asokkal közlekedett. A képen egyébként nem az RB14-esen közlekedik a szerelvény, hanem egy csúcsidei sűrítő RE1-esként láthatjuk Berlin-Friedrichstraße állomáson 2011. október 12-én.
Sőt, az S-Bahn-válság miatt (amely 2008 óta húzódott különféle járműproblémák miatt) a Stadtbahnra visszatértek az szintén NDK-s gyártású 485-ösök is. A „Coladose”-k becsülettel állták a sarat a várost átszelő S75-ös vonalon, ami ekkoriban Westkreuz–Wartenberg között járt. Itt épp Berlin-Friedrichstraße állomásra kérezik egy Dreiviertelzug-formációban közlekedő szerelvény.
Ismét a C zónában járunk, legalábbis díjszabási szempontból. Ha már a schöneichei és a wartenbergi villamoson vágányzár volt, miért ne legyen az a strausbergi vonalon is? Így hát a villamosok helyett a Hegermühle kitérő után kialakított ideiglenes Goetherstraße megállótól Strausberg belvárosáig autóbusz vitte az utasokat. A pótlást ez a nem éppen városi kialakítású Volvo végezte.
A talán legkülönlegesebb járműtípus Németországban a KT8D5-ös Tátra. Ezekből csak a Strausberger Eisenbahn flottájában üzemelt és csak három darab: a 21-es, a 22-es (a képen) és a 23-as pályaszámú kocsik, amelyket Kassáról vásároltak még 1995-ben. A 22-es Kassán az 503-as pályaszámot viselte és ez az egyetlen KT8D5-ös, ami még most is állományban van: a DPP főműhelye a másik kettő villamosért cserében a prágaiakhoz hasonló kivitelben, alacsonypadlós középrésszel újította fel a kocsit még 2014-ben.
A kassai 527-es, mint strausberbergi 21-es kocsi...
...és a 23-as (Kassán: 505) pályaszámú kocsi is a nyílt vonalon pihent, várva, hogy mikor lesz rájuk szükség.
A két kocsi felújítva ma már a DPP állományába tartozik: a 21-est Prágában 9098-as, a 23-ast pedig 9056-os pályaszámon keressük. Bár rossz nyelvek szerint mind a három felújított KT8-as tulajdonképpen új gyártás, de ezt soha, senki sem erősítette meg, így mi is maradjunk a felújításnál.
A két kocsi felújítva ma már a DPP állományába tartozik: a 21-est Prágában 9098-as, a 23-ast pedig 9056-os pályaszámon keressük. Bár rossz nyelvek szerint mind a három felújított KT8-as tulajdonképpen új gyártás, de ezt soha, senki sem erősítette meg, így mi is maradjunk a felújításnál.
A csuklós és sikítós Tátrák utastere nem éppen a német környezethez illő volt, viszont pont ezekkel a kocsikkal a strausbergi üzem nagyon is hangulatos vonal volt – és igazából most is az, még akkor is, ha a Flexity-k vannak kint.
A 2011-es évben egy különleges metró-viszonylat is közlekedett: az U2-es a Gleisdreieck és a Nollendorfplatz között felújítási munkák miatt nem közlekedett. Cserében az U2-es nyugati szárnyát a Nollendorfplatz és Ruhleben között az U1-essel összevont új, Ruhleben–Warschauer Straße között közlekedő U12-es szolgálta ki. Az összevonásnak köszönhetően szokatlan típusok is megjelentek az U1-es vonalán: itt épp a Görlitzer Bahnhof állomásra érkezik egy Hk sorozatú kocsikból álló szerelvény.
A metróval pedig ugorjunk el nyugat felé! Az egykori Spandau–Hennigsdorf vasútvonal Berlin-Johannesstift állomása a Havelländische Eisenbahn (hvle) birtokában van. A Bombardier a nem éppen sikeres és hatósági engedélyekre váró Talent 2-esek tárolására bérelt itt is némi kapacitást. A képen látható két szerelvény a nürnbergi S-Bahn-hálózatra szánt altípus két képviselője.
Az alkonyi fényekben megpillanthattuk a berlini S-Bahn-hálózatra még a BVG által vásárolt kétéltű (harmadik sínről villamos üzemben és dízelmotorral közlekedni képes) mozdonyokat. A két „EDE” és a hozzájuk tartozó vezérlőkocsi 2009-ben került az S-Bahn Berlin GmbH-tól a hvle-hez.
Szóló „kocka MANci”, azaz EN03-as meglehetősen kevés volt a BVG flottájában és mára az eredetileg 15 darabos szériából nem maradt egy sem forgalomban. A 2003-ban forgalomba állított és 2015-ben selejtezett B-V 1415-ös a hangulatos 324-es viszonylat déli végén, Konradshöhe, Falkenplatz megállóban várja az indulási időt. A viszonylat elérhető az OMSI-hoz is, de élőben is érdemes megnézni: a fél óránként forduló járat hangulatos kertvároson keresztül éri el szintén különleges atmoszférájú Alt-Heiligensee végállomást.
Berlinen belül már láttunk leállított és sorsukat váró Talent 2-eseket. Ám a legnagyobb „lerakat” az egykori wustermarki rendezőben, Elstal megállóhelynél volt. A rendező felett átívelő gyalogos-felüljáró amúgy is kiváló szpotterdomb, de 2011-ben pont a leállított vonatok miatt különösen érdekes volt.
Nem kevés Talent 2-es várta a sorsát – a Bombardiernek nem éppen ez a jármű volt a legsikeresebb típusa.
A Talentek mellett 430-as sorozatú motorvonatok is várták a sorsukat. A képen a 430 004/430 504-es egység: 2013-ban került végül a stuttgarti S-Bahn-hálózatra a jármű, a DB Regio 2013. május 27-ével vette állományba.
Elstalban egészen kevés vonat áll csak meg, pedig itt vezet a Berlin és Hannover közötti nagysebességű vasút is. Viszont a konvencionális pályán közlekedik az RB13-as viszonylaton járó GTW 2/6-os motorkocsi Wustermark állomás felé. A 646-os sorozatú járművek azóta kivesztek a környékről, egy részük Csehországban kezdhetett új életet a České dráhy állományában.
Tulajdonképpen a buszos képek logikai sorát ez a kép sem szakítja meg: a B-V 4370-es rendszámú Solaris Urbino 18 avagy GN08-as már 2020 vége óta nincs a BVG állományában. Itt azonban a 2008-as gyártású kocsi még a szolgálati idejének nagy részét maga előtt tudhatta és ekkoriban még különlegesség volt a 130-as viszonylaton a csuklós autóbusz. A jármű amúgy nem a közeli spandaui, hanem a távolabbi, Cicerostraße garázs állományába tartozott. A felvétel Ruhlebenben készült, a metróállomás közelében: a töltésen pedig az U2-es (ekkor épp U12-es) viszonylat vonatai járnak.
Egy dupla Hk egység érkezik Ruhleben végállomásra. Érdemes megfigyelni a viszonylatjelzést: az U1-es zöld és az U2-es piros ismertető színét kombinálták, a viszonylatszám alatti felületet átlósan elválasztva, fele-fele arányban tölti ki a két szín.
Tátra már nincs, pláne nem a belvárosban! Igaz, a Hackerscher Markthoz ekkor még az M4-esen rendszeresen jártak csatolt KT4Dm-szerelvények, ám ez hamarosan megváltozott az új Bombardier Flexity-k forgalomba állításával. Éppen a tárolóvágányokra fordul be az M4-esen közlekedő egyik Tátra-vonat.
Ekkoriban igazán jó fogásnak azért mégis csak a Flexity számított a járműfotósoknak. A 8003-as pályaszámú kocsi az F8E széria tagja, azaz alacsonypadlós, egyirányú, nyolctengelyes villamosról van szó. Érdekesség, hogy a jelzőn a viszonylatszám a „Fahrt endet hier” célállomáskép mellett elvesztette az M-betűt.
Szintén nem újdonság ma már az EuroSprinter a Stadtbahnon: ám 2011-ben még csak szó volt róla, hogy a DB Cargotól átvett gépek itt fognak majd közlekedni, de tartalékként előfordultak néha. Egy ilyen tartalékszerelvénnyel halad át a Tiergarten megálló mellett nyugat, azaz a Zoologischer Garten felé a 182 006-os Teknő. A szerelvény mögötte pedig az azóta jobbára szintén kiveszett elővárosi Halberstädterekből áll.
A 2626-os MAN SD74-es ma is megvan még a Traditionsbus Berlin e.V. flottájában, ahogy a 218-as vonalon is járnak még a nosztalgiabuszok. Viszont a 218-as viszonylat belső végállomása már régen átkerült a Messedammra. Ám 2011-ben még a nyugat-berlini ZOB 11-es kocsiállásáról indultak a Pfaueninsel felé a buszok.
A már látott EN03-asnál egy picit nagyobb számú volt a hasonló MAN-eknél az EN00-ás széria. Amíg az EN03-asok csak kétajtósak voltak, addig az EN00-ások még háromajtós kivitelben készültek. A 170-es busz keleti végpontján járunk, a Baumschulenstraße/Fähre fordulónál, innen indul az F11-es átkelőhajó a Wilhelmstrand felé. A hangulatos végállomáson pihenőjét töltő B-V 1232-es kocsi még létezik, igaz, 2012-ben eladták Oroszországba. Itt a Permi Régióban [Пермский район] a Bogdanov flottájában közlekedik a kocsi a hírek szerint a mai napig, mégpedig az А 913 УН 159 rendszámmal.
Az Am Nordbahnhof nevű utcában ma már semmi sem emlékeztet arra, hogy valamikor itt villamos járt. Pedig 2011-ben így volt: igaz, csak ideiglenesen volt itt a 12-es végállomása, mivel az Invalidenstraße és a Chausseestraße kereszteződésében javában épültek a vágányok és az elágazás a majdani, a Hauptbahnhofhoz vezető villamosvonal miatt. Így ideiglenesen egy deltavágányt kaptak az egyirányú kocsik, amelynek egyik ága az Am Nordbahnhof aszfaltjába került be. A hosszabb időre való berendezkedést mutatja a tárolóvágány és a vágányok végén lerakott BVG-s végállomási bódé is.
Ez a felvétel is egy igazi archívum: a Swinemünder Brücke alatt Warnemünde felé mindjárt elhúz a Nord-Ostsee-Bahn „Married Pair” kocsijaiból álló ingavonat, mint ICX 84102 számú vonat. Az InterConnex a Veolia (ma Transdev) csoporthoz tartozó első, piaci alapú távolsági vonat volt: 2002 és 2014 között jártak előbb dízel motorvonatok, majd villamos vontatású ingavonatok Lipcse, Berlin, Rostock és Warnemünde között. Áraikkal a DB alá be tudtak menni, emiatt népszerűek voltak, de így sem tudták kitermelni a vonatok a fenntartásukhoz szükséges összeget, így 2014. december 13-án megszűnt a járat.
Fotótechnikai szempontból értékelhetetlen, ám történelmileg annál értékesebb ez a felvétel, ami tényleg csak dokumentatív jelleggel készült Oranienburgban. A Prignitzer Eisenbahn (PEG) ugyanis ebben a formában megszűnt létezni, a lízingelt motorvonatokat is visszaadták az Angel Trainsnek, aki pedig többek között a csallóközi vasút forgalmához a RegioJetnek is adott kölcsön motorvonatokat, többek között a PEG által korábban bérelt járműveket is. Jó eséllyel ez a motorvonat is megjárta a Pozsony és Komárom közötti vasútvonalat...
Hangulatkép valahonnan a Kremmener Bahnról: az S25-ös északi ágán ekkor még működtek ezek a régi, ám faék egyszerűségű utastájékoztató táblák. Akinek nem világos: annak a mezőnek a világítását kapcsolta fel a térfőnök, amit éppen közölni szeretett volna az utasokkal a vonat úticéljáról. Nem pofonegyszerű?
Egy kis kirándulás még a végére: Bernau (bei Berlin) állomásra az S2-es vonal vonataival juthatunk ki, a térség buszközlekedését pedig a Barnimer Busgesselschaft bonyolítja. A BBG egyik „matuzsáleme” került a szemünk elé: a BAR-M 36-os, még régi rendszámot viselő kocsi hivatalosan csak 2009-ig volt a BBG-é, utána Schorfheide Reisen flottáját erősítette ez az MAN EL202-es.
A 2011-es évben még mindig újdonságnak számítottak a PKP InterCity 2008-2009 során csatasorba állított Siemens ES64U4-esei. Az 5 370 sorozatú „Husarz”-ok Berlin és Varsó között hordták ekkoriban a mozdonycsere nélkül, Berlin-Warszawa-Express márkanév alatt futó EuroCity-vonatokat. Az 5 370 010 pályaszámú gép Rummelsburgnál robog kelet felé, háttérben az Ostkreuz Ringbahn-szintjének épülő csarnoka.
Képes utazásunk végére pedig egy kép a „régi”, illetve 2011-ben még „új” Metropolról, vagyis az EN 477-est vontató 120 138-asról. A felvétel Drezda főpályaudvarán készült a gépről 2011. október 17-én este. A járművet 2016 februárjában leállították és használható alkatrészeit elkezdték kibontani, majd Leverkusen-Oplandenben a Bender telephelyén 2018. április 11-ével szétvágták... És igen, ma (2017 óta) már a Metropol sem létezik ebben a formájában, köszönhetően az akkori MÁV-START vezérigazgatónak, Csépke Andrásnak. A 2019-ben újraindított járat Lengyelország felé kerül.
Ennyi lett volna az alaposan átválogatott képes időutazás Berlinből. Tíz év hosszú idő és bár e sorok megjelenésekor meglehetősen bizonytalan, hogy mi vár ránk a soron következő hónapokban a korlátozásokat tekintve, azért aki szeretne Berlinbe eljutni, annak különösen ajánljuk 2020 eleji kisokosunkat, ahol minden fontos és szerintünk érdekes dolgot összefoglaltunk a német főváros tekintetében.
Halász Péter
