Közel két évtizedes csipkerózsikaálomból ébredt föl július 1-jén a Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút Csisztafürdőt elérő ága. A kisvasútnak itt esszenciális jelentősége van, hiszen Somogyszentpál és Buzsák-Csisztapuszta is csak kerülővel érhető el közúton. A vonalbezárási hullám ezt az üzemet sem kerülte el, de a fémtolvajlás is nehezítette a helyzetet.Mint a legtöbb vasútüzemet, ezt is gazdasági megfontolások alapján hozták létre, egészen konkrétan az 1880-ban megkezdett lecsapolás és az azt követő mezőgazdasági hasznosítás okán a termények elszállításának igénye. A lecsapolt területeken cukorrépa, kender, szőlő és állattartás volt a fő tevékenység, amit egészen a II. Világháború végéig folytatták, amikor a Vörös Hadsereg felrobbantotta a zsilipeket és ezzel újra víz alá került a Nagyberek. A mezőgazdasági hasznosításhoz szükséges helyreállítás egészen 1949-ig tartott, majd 1950. augusztus 23-án megalakult a Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság 20 ezer kataszteri holdnyi területtel [körülbelül 100 km²]. Ekkor kezdődött meg a vasúthálózat kiépítése is, ami 1958-as legnagyobb kiterjedésekor 46,7 km hosszban feküdt a majorságok között 7 ágon. A közforgalmú személyszállítás 1956. június 10-én indult meg, a felfutást az 1985-ben olajkutatás nyomán Csisztapusztán talált gyógyvíznek köszönheti, ahova 1987-ben hosszabbodott meg a hálózat, hogy közelebb lehessen leszállni a fürdőhöz. A híres-hírhedt 1968-as közlekedési koncepció is foglalkozott a keskeny nyomközű hálózatok megszüntetésével: a Balatonfenyvesi GV bezárása 1973-ra volt tervezve. Ez ugyan elmaradt, de a mésziszap termelése 1977-ben megszűnt, a tőzegbányákat és az állattartó telepeket 1981-ig bezárták.
1985-től 1994-ig összesen 2,5 km hosszban cserélték a vágányzatot a korábbi 12 és 14 kg/fm rendszerűről a 23,6 kg/fm súlyú „i” rendszerű darabokra Balatonfenyves GV és Központi főmajor (ma Imremajor) között. Második fontos korszakhatárként 2002. szeptember 2-át emelhetjük ki, amikor a csisztapusztai (39-es menetrendi mező) és a táskai (39a menetrendi mező) ágon ideiglenesen megszűnt a forgalom, az egyetlen megmaradt somogyszentpáli ágon (39b menetrendi mező) is csak a meglehetősen alacsony, de más közlekedési móddal hatékonyan nem kiszolgálható hivatásforgalom miatt maradt meg a menetrend szerinti személyszállítás. Ugyanekkor rendelték el a '80-as évek óta nem használt ágak bontását is, így a használható vágányhossz 28,2 kilométerre zsugorodott – ebből a csisztapusztai önálló 7 kilométeres és a táskai 5,6 kilométeres ág nagyobbik része a fémtolvajlás áldozata lett. 2002-2003 folyamán 7 kilométer hosszan kicserélésre került a somogyszentpáli ág felépítménye, ide már 34,5 kg/fm súlyú „c” rendszerű vágányzat került.
2019-ben EU-s és állami támogatással indult meg a csisztapusztai ág újjáépítése, ami idén nyárra készült el nagyvasútihoz hasonló egyedi betonaljas, S 54 profilú sinanyaggal. Ezen a pályán egészen más az utazási élmény, mint a somogyszentpáli ágon: szinte hangtalanul és teljes nyugalomban gördül a vonat. A végállomáson a legújabb szabványoknak megfelelő magasperon épült, amin taktilis jelek is segítik az erre rászorulókat. A korábbi három helyett csak két vágány készült, térvilágítás és utastájékoztató elemek nélkül. A településrész szélén található állomás körül már látni lehet néhány új építésű épületet, ami tartósan biztosíthatja majd a hivatásforgalmi igényeket.
Balatonfenyves állomás felett átívelő felüljáróról letekintve a régi áruátrakót láthatjuk, ahova ugyan elkészült a lejárat, mégsem jönnek föl ide a Gazdasági Vasút vonatai. Talán egyszer a helyzet megváltozik végre és nem a 7-es főút mellett kell botladozni és a kocsik között oldalt váltani a kisvasúti állomás felé menet.
A 7-es főút mentén nagyjából 200 métert sétálva érhetjük el Balatonfenyves GV állomást. A pénztárat egy konténerbe költöztették ideiglenesen.
Maga az állomás egy deltában fekszik, a két vonatindító vágány között a klasszikus balatoni hangulatot jelentő gyöngykavicsos peron.
A felvételi épületet nem bombatámadás érte, hanem felújítás alatt áll. A forgalmi iroda is a pénztárkonténer melletti butiksorban található meg szintén ideiglenes jelleggel, de az épületben is van teendője a forgalmi szolgálattevőnek, a hangosítás és a biztosítóberendezés is innen kezelhető.
1979-ben telepítették a 7-es főútra a fénysorompót, ennek ellenőrző jelzője szolgál az állomás be- illetve kijárati jelzőjeként. Fényjelzőből több nincs is a hálózaton.
Az állomásépület mögött, a fűtőházba vezető deltavágányra érkezik a 30815 számú somogyszentpáli vonat
30854 számú személyvonat indul Csisztafürdő állomásra, a forgalmi szolgálattevő a 42. éve itt szolgáló és ezzel rangidős Somogyi István
Az SR 1 jelű sorompó mellett az 5712 pályaszámú C50-es mozdony van kiállítva
A személykocsik gerincét a Baw-g (régebben Bax) sorozat alkotja, melyből 5 van üzemben – a maguk korában, az 1960-as évek elején kifejezetten korszerűek voltak ezek a kisvasúti járművek.
Nem őshonos itt, de a nyíregyházi kisvasútról érkezett 2 Ba-w sorozatú kilátókocsi is – természetesen ez a kocsi telt meg először
A zárt kocsiból kitekintve a Nagyberek változatos látképe tárul elénk
Somogyszentpál végállomáson egyetlen peron található kitérőben, a fővágányt a vonat megkerülésére használják
Ide a 30814 számú vonat fedélzetén érkeztünk, ami 30825 számon indul vissza 5 perc tartózkodás után
A kulcszáras váltókat mindenhol a vezető jegyvizsgáló állítja, szintén neki kell jelezni szóban a leszállási szándékunkat. 2015 óta minden köztes megállás feltételes.
A kocsik gyártásakor még elegendő volt egy tenyérnyi alumínium tábla, manapság már A3-as méretű matricán olvshatjuk az utazási feltételek kivonatát.
Délidei vonat, mégis tele volt. Sok család választotta ottjártunkkor a hálózat bejárását, ez egészen könnyű a Balaton 24/72 vagy Balaton 24/72 DUO jegyekkel felszerelkezve.
Imremajorba érkezik az Mk48 2008-assal a csisztai ágra tartó 30864-es számú vonat.
A somogyszentpáli vonal kiágazása után (logikailag a csisztai ág az egyenes irány) vadonatúj pályán bandukol a szerelvény a „szédiítő” 25 km/h-s tempóval.
Az útátjárók a jelenlegi előírások szerint kaptak szilárd burkolatot is egy darabon.
Utasforgalmi megállóhelyet nem létesítettek Imremajor és Csisztafürdő között, de régi táskai vonal elálgazásánál Táskai elágazás néven forgalmi kitérő létesült, így lehetőség van a vonal kapacitásának növelésére is. A képen a régi táskai szárny gazzal benőtt hűlt helye látszik hozzávetőlegesen.
Kilátás a vonatablakból az északi parton trónoló Badacsony felé.
Nyáron nehezebben, de télen valószínűleg sokkal sűrűbben találkozhatunk majd a Nagyberek állat-lakóival a pálya mentén. Most viszont zöld minden, a pálya pedig kiváló állapotú.
Érkezőben Csisztafürdőre. A vonat itt is kitérőbe jár.
A mozdony itt is a vezető jegyvizsgáló segítségével jár körül
Az utasok szép számmal várták a vonatot és sokan távoztak is innen, vélhetően a fürdő felé. Örömteli ilyen teli vonatokat látni.
A csisztai vonatban közlekedik egy korábbi poggyászteres kocsiból kialakított kerékpárszállító kocsi is.
Körüljárt a gép, várjuk az indulást Csisztafürdőn.
Csisztafürdő magasperont kapott – tiszta Európa!
A 30865-ös számú vonat az imremajori elágazáshoz érkezik. A távolban a somogyszentpáli ág elágazóváltója.
Balatonfenyvesen a hosszú, négy kocsis vonatot nem deltázták meg, de a gép a deltavágányon járt körül. Itt éppen az írásunk elején látható átrakó felé húzott ki a jármű.
Érkezik a fűtőház felől a delta másik ágán az Mk48 2008-as. Az útátjárót kézzel kell fedezni.
A forgalmi dokumentációja száz éve is megbízható módon, kézírással történik.
A menetrendi értesítőnek is van helye. Ilyet se nagyon láthatnak már más vasútvonalakon az emberek.
Indulásra kész a teljes kínálat: a C50-es Somogyszentpál, az Mk48-as Csisztafürdő felé fog indulni hamarost.
A két kocsival kocogó C50-es 30816-os vonatszámban vág át a 7-es főúton és indul neki a Somogyszentpálig tartó bő félórás és 14 kilométeres útnak.
A sors különös fintora talán, hogy a Balatonfenyvesen jártunkkor az Mk48 2008 pályaszámú dízel dolgozott a csisztai vonatok élén. A mozdonyról sokkal korábbról is akad felvétel a szerkesztőség archívumában: ez a felvétel a 2009 decemberében bezárt 2009 decembere óta szünetelő személyforgalmú kecskeméti hálózat egyik végpontján, Kiskőrös KK állomáson készült 2004. július 25-én. A mozdony, bár gúnyája meglehetősen kopottas, a 31714-es számú személyvonattal kocogott át a bugaci pusztán (bár Bugac állomás nem ezen, hanem a kiskunmajsai ágon van) és ért Petőfi szülővárosába. Balatonfenyvesre 2013-ban került át némi felújítást követően a mozdony a kecskeméti letétből.
Adorján Péter, Halász Péter
