Az 1971-ben, létrehozásakor megálmodott nyereséges működést azóta sem érte el, de 50 évet enélkül is kihúzott az Amerikai Egyesült Államok szövetségi vasúti személyszállító vállalata, a National Railroad Passenger Corporation, azaz köznapi nevén Amtrak. Mai adásunkban az évforduló kapcsán tekintjük át az ikonikus cég történetét. Közvetlen kocsi ismét a Nagy Vízen túlra!
Az Amerikai Egyesült Államok vasúti személyszállítása az 1940-es évek átmeneti fellendülése után tartósan lejtőre került a közúti és légi konkurencia, illetve az elavult szabályozói környezet miatt. Az 1950-es években komolyan mértékben elkezdtek fogyatkozni a távolsági vonatok, mivel a magánkézben lévő vasúttársaságok igyekeztek szabadulni a veszteséges üzlettől. Az 1960-as évekre a folyamat a személyszállításban hagyományosan erősebb vasutakat és azok zászlóshajóit is elérte - búcsúzott például a Broadway Limited (Pennsylvania Railroad) és a 20th Century Limited (New York Central System), hogy csak kettőt említsünk a leghíresebbek közül. A végső lökést a Penn Central csődje adta meg - kormányzati szinten is megszületett az igény a szövetségi személyszállítás megszervezésére, mely feladatra az Amtrak néven közismert National Railroad Passenger Corporation-t hívták életre. (Párhuzamos szál: a Penn Central csődje után maradt teherszállítási űrt az északkeleti államokban a szintén szövetségi Consolidated Rail Corporation - Conrail - vette át, melyet később sikeresen magánosítottak.)
Mai adásunkban foglalkozunk az Amtrak indulását övező furcsaságokkal, például a személyvonatait továbbra is közlekedő cégek helyzetével, vagy éppen a megörökölt, minden szempontból színes járműparkkal. Számba vesszük a vontató és vontatott járműveket, melyekkel az Amtrak megvetette a lábát a piacon, vagy éppen átgurult a 21. századba - egészen a tehervonati mozdonyból fazonírozott dízelektől a francia eredetű gázturbinás motorvonaton át a mai járművekig. Beszélünk a hálózat fejlődéséről, az Amtrak által átvett, de később megszüntetett viszonylatokról, illetve azokról a régi-új vonatokról, melyeket hosszú évtizedek kihagyása után indított újra a cég - beleértve az első igazi transzkontinentális közvetlen kocsit. Számba vesszük a fájó hálózati hiányosságokat és a pályavasutakkal folytatott küzdelmekbe, illetve az Amtrak saját pályavasúti fejlesztéseibe és az állomásépületek problematikájába is betekintünk.
Közreműködött: Adorján Péter, Berky Dénes, Halász Péter, Magyarics Zoltán és Mellár Marcell.
Station Voice: Vass Gabriella és Pongrácz Dániel.
Zene: Klaus Doldinger & Passport: Loco-motive
A beszélgetésben előkerült témákhoz hasznos szakirodalom:
Közreműködött: Adorján Péter, Berky Dénes, Halász Péter, Magyarics Zoltán és Mellár Marcell.
Station Voice: Vass Gabriella és Pongrácz Dániel.
Zene: Klaus Doldinger & Passport: Loco-motive
A beszélgetésben előkerült témákhoz hasznos szakirodalom:
- Akik nem szálltak be az Amtrak alapításakor: Southern Railway és a Crescent; Chicago, Rock Island & Pacific és a „Rockets” vonatok
- Megszűnt, azóta is hiányzó viszonylatok: Las Vegas vonat nélkül a Desert Wind leállítása után; az egykori UP „City of Everywhere” másik megszűnt ága, a Pioneer; megszűnt középnyugat-Florida vonatok sora - Dixie Flagler, South Wind, City of Miami
- Megemlített dízelmozdonyok és motorvonatok: SDP40F, a bukta; F40PH, a megmentő; GE Genesis, a harmadik generáció; EMD FL9, a különc kétéltű, harmadik sínes villamosított üzemre is képes New Haven dízelmozdony (helyesbítés: az adásban FP9 hangzott el, de az a sima személyvonati F9-változat, harmadik sínes képesség nélkül); Turboliner, a francia és helyi (Rohr) kiadásban egyaránt; UAC TurboTrain és Bombardier LRC, a kanadai szálon futó különcök
- Villamos mozdonyok és motorvonatok: Pennsylvania/Penn Central Metroliner; GE E60, a tehervonati alapokon nyugvó bukta drótos vonalon; ASEA/EMD AEM-7 „Toaster”, a standard villamosmozdony évtizedeken át; Alstom/Bombardier HHP-8, a modernkori bukás; Siemens ACS-64, napjaink igáslova, a „jenki Vectron”
- Személykocsik: Superliner, jobb ötlet híján a Santa Fe Hi-Level alapokon nyugvó toronymagas, nyugati igásló (helyreigazítás: Hi-Liner is elhangzik, tévedésből - a Hi-Liner a Chicago-környéki Illinois Central eredetű emeletes villamos motorvonat fantázianeve volt, mely könnyen keverhető a Santa Fe-féle Hi-Level kocsikkal); Amfleet avagy „Amtube”, a Metroliner-alapokon nyugvó standard keleti, „földszintes” kocsi; Horizon, a spórolós - távolsági kocsi elővárosi génekkel
- National Limited, az első igazi transzkontinentális kocsikat továbbító vonat; Downeaster, az egyik évtizedes kihagyás után újraindított viszonylat
- Pályavasúti bajok - a City of New Orleans csata; a Raton Pass problémakör, ahol a BNSF már nem is közlekedtet tehervonatot a saját vonalán, csak a Southwest Chief miatt tartja nyitva a vonalat
- 2013-as vasárnapi videóajánló sorozatunkban gyűjtöttünk néhány mozgóképes emléket az Amtrak expresszárú-szállítós korszakáról, a kvintesszencia pedig az adásban említett Three Rivers
- Salt Lake City vasúti szempontból elveszett állomásai és a mai Amtrak-bódéállomás útirajzunkban látható
- Amerika-specialista szerzőnk kedvenc vonalairól szóló útirajzok: Caltrain és egyéb Észak-Kalifornia
- Szintén a kedvencek, azaz a Northeast Corridor és környékének különféle arcai: New Jersey Transit útirajz és Philadelphia környéke
