Elérkezett az ideje, hogy ezt is meg kell írni. A világhírű svájci keskeny
nyomközű vasúton, amit sok vasútrajongó pont az izgalmas vonatösszeállítások
és a mozdonyos vonatok miatt szeret annyira, lassan belép a 21. századba és az
elöregedő gördülőállományát szinte teljesen lecseréli modern motorvonatokra.
Ebben a részben a leköszönőkre koncentrálunk, a most érkező Capricorn
motorvonatokról a következő alkalommal beszélünk részletesebben.
A Rhätische Bahn jól ismert képét, a négytengelyes villanymozdonyok által vontatott piros kocsikat az 1980-as évek elején kezdte felvenni. Egészen eddig az RhB fő színe is a vasúti járművek esetében Európa-szerte megszokott sötétzöld volt. A pirosra váltás tisztán marketingokokból történt, hogy a vonatok minden körülmények között és minden évszak színeiben jól láthatóak legyenek. Az összes mozdony és kocsi átfényezése mintegy 10 évet vett igénybe, illetve az ekkor gyártott Einheitswagen II (EW II) kocsik és a Ge 4/4 II-es mozdonyok második szériája (pályaszám szerint 621-633) már piros színben érkezett 1984-től. Ezzel kezdődött az egészen máig tartó korszak, hiszen kisebb változásoktól eltekintve, az RhB alap megjelenése nem sokat változott.
A 2010-es évek végén érkezett Allegra motoronatok (15 darab ABe 8/12 és 5 darab ABe 4/16) kavarták fel kicsit az állóvizet, de ezek feltűnése még kevés volt ahhoz, hogy alapjaiban átalakítsa a vasúttársaság arcát. A következő nagy beszerzés a hat hatkocsis egységvonat és az ehhez való új vezérlőkocsik voltak a Stadlertől, melyek ma Alvra néven az Albula-vasúton közlekednek. Ez viszont már igazából a mostani generációváltás első lépésének tekinthető, a klasszikus mozdonyos, Einheitswagenekből kiállított vonatok végének kezdete.
A most futó motorvonat-beszerzés keretében a jelenlegi állás szerint 56 darab négyrészes szerelvény érkezik majd, amelyből amikor ezt írom már 23 az RhB-nél van. Könnyen belátható, hogy ennyi motorvonattal az Arosa és Bernina vonalak kivételével minden viszonylaton le lehet cserélni a teljes gördülőállományt. Ma néhány, az elmúlt években készült fotóm segítségével próbálom bemutatni azt az RhB-t amit én megismertem és megszerettem, de (vasútrajongó szemmel sajnos) már nem sokáig lesz ez a mindennapok képe.
A Rhätische Bahn jól ismert képét, a négytengelyes villanymozdonyok által vontatott piros kocsikat az 1980-as évek elején kezdte felvenni. Egészen eddig az RhB fő színe is a vasúti járművek esetében Európa-szerte megszokott sötétzöld volt. A pirosra váltás tisztán marketingokokból történt, hogy a vonatok minden körülmények között és minden évszak színeiben jól láthatóak legyenek. Az összes mozdony és kocsi átfényezése mintegy 10 évet vett igénybe, illetve az ekkor gyártott Einheitswagen II (EW II) kocsik és a Ge 4/4 II-es mozdonyok második szériája (pályaszám szerint 621-633) már piros színben érkezett 1984-től. Ezzel kezdődött az egészen máig tartó korszak, hiszen kisebb változásoktól eltekintve, az RhB alap megjelenése nem sokat változott.
A 2010-es évek végén érkezett Allegra motoronatok (15 darab ABe 8/12 és 5 darab ABe 4/16) kavarták fel kicsit az állóvizet, de ezek feltűnése még kevés volt ahhoz, hogy alapjaiban átalakítsa a vasúttársaság arcát. A következő nagy beszerzés a hat hatkocsis egységvonat és az ehhez való új vezérlőkocsik voltak a Stadlertől, melyek ma Alvra néven az Albula-vasúton közlekednek. Ez viszont már igazából a mostani generációváltás első lépésének tekinthető, a klasszikus mozdonyos, Einheitswagenekből kiállított vonatok végének kezdete.
A most futó motorvonat-beszerzés keretében a jelenlegi állás szerint 56 darab négyrészes szerelvény érkezik majd, amelyből amikor ezt írom már 23 az RhB-nél van. Könnyen belátható, hogy ennyi motorvonattal az Arosa és Bernina vonalak kivételével minden viszonylaton le lehet cserélni a teljes gördülőállományt. Ma néhány, az elmúlt években készült fotóm segítségével próbálom bemutatni azt az RhB-t amit én megismertem és megszerettem, de (vasútrajongó szemmel sajnos) már nem sokáig lesz ez a mindennapok képe.
Az Albula-vasúton Chur és St.Moritz között a klasszikus Ge 4/4 III mozdonok által vontatott EW I, EW II vonatok már nagyjából két éve búcsúztak és ma itt már az Alvra ingavonatok járnak. Ennek ellenére ezek a vonatok is a mostani generációváltás búcsúzóihoz tartoznak. Itt épp egy már nem létező reklámmal díszített gép ereszkedik hétkocsis vonatával röviddel Bergün előtt 2016 nyarán
Hosszú időn keresztül a Glacier Express vonatok az RhB felségterületén csak közvetlen kocsikként közlekedtek. Itt is egy ilyen vonatot látunk, ahol a normál Chur-St.Moritz vonat mögé akasztották a hatkocsis GEX-et. Ezzel a méretes, 13 kocsis vonattal halad át a Schmitteltobel viadukton nem sokkal Filisur előtt a Ge 4/4 III 649-es pályaszámú gép
A felújítás előtti St.Moritz állomásnak volt egy erősen múltszázadi hangulata. Ma itt már egy modern fejvégállomás van, amely az utasok igényeit is jobban ki tudja szolgálni. A képen is látható történelmi perontető idén a felújított Bever állomáson talált új otthonára. A képen látható vonat pedig szintén egy hagyományos Albula-vonat látható, amint a 645-ös mozdonnyal az élén vár az indulásra 2015 nyarán
Talán kevesebbeknek jelentenek annyit a Be 4/4-es, Stammnetzpendelnek nevezett motorvonatok, mint a hagyományos mozdonyos vonatok, de az RhB történetében ezek a szerelvények is rendkívül fontos szerepet játszottak. Az 1971-től 1979-ig beszerzett öt vonat a maga korában rendkívül modernnek számított és letette az alapjait a Chur környéki S-Bahnnak. Ezek a motorvonatok is mostanában búcsúznak, 2021-re már csak egy négykocsis szerelvény maradt tartalékszerelvényként Samedanban
Utolsó gyakori bevetési területük azonban Davos környékén volt. Itt jártak a Davos–Filisur és Davos–Klosters(–Landquart) vonatokkal. 2020 második felében azonban az egyre nagyobb számban üzembe álló Capricorn motorvonatok teljesen kiszorították őket innen A képen Klosters felől Davosba közlekedő személyvonatként látható a Davosersee partján
Mi lenne az RhB a furcsa ingavonatok nélkül? A vezérlőkocsis közlekedésnek is nagy hagyománya van a hegyivasútnál, így álljon itt néhány kép a ma leggyakoribb NEVA vezérlőkről is. A Davos felől ereszkedő vonat épp Saas állomást hagyja maga mögött Landquart felé
Egy Engadin Star, azaz Landquart–St.Moritz RegioExpress halad Saas gyönyörű fehér temploma alatt egy későőszi napon 2020-ban. Ezen a vonalon is előfordulnak a Ge 4/4 II-es mozdonyokkal és NEVA vezérlőkkel felszerelet ingavonatok, melyek jellemzően három vagy négy betétkocsival közlekednek
Davos felől érkezik és az utolsó kilométereket teljesíti Landquart felé ez az ingavonat is. Az RhB sosem ment messzire a különös vonatösszeállításokért. Ezen a vonalon az ingákat rendszeresen erősítik azok mögé kötött további kocsikkal. A téli szezonban nem használt GEX kocsikat pedig ilyenkor normál vonatokba is besorozzák, így is növelve a kapacitást
Na de lépjünk is tovább, a fő téma mégiscsak a Ge 4/4 II-es mozdonyok által vonatott hagyományos kocsis vonatok lennének. Ezek a vonatok évtizedek óta adják az RhB arculatát és ezek azok, amelyeket megannyi vasútbarát szeret és fog hiányolni. A Scuol-Tarasp felé tartó RegioExpress Malanst hagyta maga mögött, háttérben a Gonzen (balra) és Alvier (jobbra) hegycsúcsokkal
Két Ge 4/4 II-es gép által továbbított vonat találkozik a Küblis és Saas között található Capäls keresztezőállomáson. Egy megszokott kép, amely azonban már nem sokáig lesz a mindennapok része
A Scuol-Tarasp felé közlekedő RegioExpress épp az első meredek szakaszt hagyta mögött a prättigaui vonalon és halad át nemsokára a ma már utasforgalommal nem rendelkező Serneus állomáson. A gyönyörű későőszi napsütésben igazán kijönnek a klasszikus RhB-piros vonatok színei
De nincs mindig napsütés még Graubündenben sem. 2020 decemberének elején komoly mennyiségű hó érkezett Engadinba is. A vonatoknak azonban menniük kell, így ez az Engadin Star is pontosan hagyta el Celerinát és érkezik nemsokára Samedanba
Ha RhB, akkor természetesen a vegyesvonatok sem maradhatnak ki. A 1327-es számú Landquart–St.Moritz vonat minden hétköznap húz néhány teherkocsit is Samedanig, így ezek miatt nem kell külön tehervonatot indítani. A jövőben ezek az izgalmas összeállítások is eltűnnek majd, hiszen az új motorvonatoknak már automatikus csatlása van
A Prättigauban közlekedő vonatoknál is rákerül néha néhány teherkocsi a vonat végére, de ezt a flexibilitást a jövőben sajnos el kell felejteni. Ezek a kocsik a jövőben valószínűleg külön tehervonatként közlekednek majd, márha beférnek a tervezett félórás személyvonati ütem közé az egyvágányú vonalakon
Egy esős napon érkezik Scuol-Tarasp felől a múltszázadi hangulatú Jenaz állomásra egy RegioExpress vonat, amelynek végén az élesszeműek szintén kiszúrhatnak egy kéttengelyes Coop-konténeres teherkocsit. Az ilyen, szinte peronnal is alig-alig rendelkező állomások ma még igen gyakoriak az RhB-nál, de egyre többet újítanak fel, amivel ezek hangulata is alaposan megváltozik
Egy nyári hajnalon az első napfényben halad egy Pontresina–Scuol-Tarasp útirányú vonat Madulain és Zuoz között. Ezeket a Ge 4/4 II-es ingavonatokat a első generációs ABe 4/16 motorvonatok fogják váltani, amelyek jelenleg még inkább a Chur környéki S-Bahn vonalakon találunk meg
Az RhB képéhez a néha színeikben nem kifejezetten passzoló werbelokok is hozzátartoznak. Ez a nagyon zöld reklámmal ellátott Ge 4/4 II-es egy Landquart–St.Moritz útirányú vonattal gyorsít ki Zernezből 2019 őszén
A Sagliains és Scuol-Tarasp közötti vágányzár idején a Disnetis/Mustér felől érkező vonatok a Vereina alagút után jobbra fordultak és Samedanig közlekedtek. Ezzel valószínűleg az RhB leghosszabb menetidejű vonatai voltak. Egy ilyen vonattal tart a Ge 4/4 II 628-as pályaszámú gép La Punt-Chamues-ch állomás felé. Ez a mozdony lett az első a sorozatból, melyet egy 2019-ben történt, a pályára zuhant sziklával való ütközés után selejteztek
Az Unterengadin vágányzár után ismét közlekedő Scuol-Tarasp–Disentis/Mustér vonatok egyik gyorsít ki Ardez állomásról, háttérben az ikonikus Steinsberg várrommal
Ami már mostanában is csak nagy ritkán fordul elő, az a Ge 6/6 II-es mozdonyok ablakos vonatok élén való feltűnése. Ezekkel az 1958-tól beszerzett hattengelyes mozdonyokkal foglalkozunk majd még, mert az ugyan csak hét tagot számláló sorozat megér egy külön cikket is. Személyvonatokkal tervezetten mindenesetre már nem találkozhatunk velük
Ennek megfelelően, amikor az egyszeri vasútfotós megneszeli, hogy valahol egy személyvonat élén lehet fotózni az egyik Ge 6/6 II-est, rögtön rohan is a jól bejáratott fotóhelyre. A képen szereplő 706-os gép azóta, 2020 legvégén a 701-es után a második példánya lett a sorozatnak, amelyet az RhB leállított
Svájc valószínűleg egyik legrégebbi, mai is üzemben lévő vasúti vontatójárművei az 1947-től beszerzett Ge 4/4 I-es mozdonyok. A tíztagú sorozatból ma már csak négy van meg és ezeket is többször temették már, de a szükség a mai napig életbentartotta őket. De a Ge 4/4 II-es mozdonyok személyvonati szolgálatok éléről való kiszorulásával egy múzeumi példányt kivéve a maradék Ge 4/4 I-es is, hosszú és kitartó szolgálat után lesz eltemetve. 2020 nyarán még volt szerencsém néhányszor rendesebb tehervonatokat is húzni Engadinban ezzel a típussal, az egyik Zernez–Samedan kör alkalmával készült ez a fotó is, Carolina állomáson
Ha pedig már tehervonatok, ezek rendszeres igáslovai ma a Ge 6/6 II-es mozdonyok. Ahogy fentebb is írtam, ez a sorozat is fogyóban van, a terv itt is az, hogy a felszabaduló Ge 4/4 II-es sorozattal váltják ki őket, ahol szükség van rá akár szinkronüzemben is. A Svájcból Olaszországba exportálni szánt fával tart Samedanból Pontresinába a képen látható tehervonat
Egy hosszabb tehervonattal ereszkedik Bergün felett a 704-es gép 2016 nyarán a csodásan zöldellő legelők között. Még néhány hónapig élvezheti az aktív szolgálatot ez a mozdony is, mielőtt a fiatalabb társai leváltják. Arról egyelőre nincs információ, hogy a Ge 6/6 II-es sorozatból mennyi és milyen formában marad meg a nosztalgiaüzemnek
Ez már azért a modernebb kor ingavonata, Allegrával, EW II-vel és egy új Bt vezérlőkocsival. Persze itt sem lehet ennyire egyszerű az összeállítás, fordatechnikai okoból az erősítőkocsikat itt is az ingavonak mögé kötik. Nemsokára Davos Dorf állomásra érkezik idén tavasszal ez a Landquart–Davos vonat, háttérben a Davoserseevel
A sokáig klasszikus Albula-vonatokat vontató Ge 4/4 III 651-es gép, majd az Alvra ingavonatok érkezésével a Vereina alagút autószállító vonatainak élére került. Néha napján azonban kiszabadul és személyvonatokat is húzhat. Itt épp egy Engadin Star vonattal érkezik Samedan felől nemsokára Celerina állomásra egy klasszikus EW I, EW II kocsikból kiállított vonatával
fotók és szöveg: Berky Dénes