Az olasz vasúton immár az utolsó Cisaplino ETR 470-est is leállították, hiszen a kis darabszámú széria fenntartása itt már nem éri meg. Az egykoron a svájci nemzetközi forgalmat kiszolgáló billenőszekrényes motorvonatok azonban a hírek szerint egy másik mediterrán országban találnak majd új otthonra.Az FS (Ferrovie dello Stato, Olasz Államvasutak) és az SBB (Schweizerische Bundesbahnen, Svájci Szövetségi Vasutak) a két ország közötti nemzetközi vonatok menetidejének csökkentése érdekében a kilencvenes évek elején közös járműbeszerzés mellett döntöttek. A választás az ekkor gyártásban lévő új ETR 460-as billenőszekrényes motorvonatokra esett, amelyek végül a kétáramrendszerű berendezések (3 kV egyenáram és 15 kV 16,7 Hz váltóáram) miatt az ETR 470-es besorolást kapták. A kilenckocsis motorvonatokból összesen kilenc szerelvény készült, melyek az ekkor az FS és az SBB által alapított új Cisalpino vasúttársaság felségjele alatt közlekedtek. A vonatok bevetési területe a Svájc és Olaszország között, a Gotthardon és a Simplonon át közlekedő nemzetközi vonatok voltak, ahol a billenőszekrényes technológiával és a mozdonycsere elmaradásával majdnem egy teljes órányi menetidőt megspóroltak.
A híres Wassen mellett található fotóhelyen dől be az ívbe egy eredeti Cisalpino fényezésben pompázó ETR 470-es, amely valószínűleg épp Zürichből tart Milánóba.
(fotó: Remi Daugeron / flickr)
(fotó: Remi Daugeron / flickr)
A végül 1996-1997-ben üzembe állított ETR 470-es Pendolinók azonban mindig is komoly megbízhatósági problémákkal küzdöttek, ami az idő előrehaladtával egyre súlyosabb lett. A helyzet odáig fajult, hogy a Cisalpino márkanevet, ami összeforrt a megbízhatatlan, gyakran késő vonatokkal, a két nemzeti vasúttársaság 2009-ben végül teljesen megszüntette. Az ETR 470-eseket ekkor felosztották, öt szerelvény került az FS-hez, négy pedig az SBB-hez. A vonatok tovább közlekedtek Svájc és Olaszország között, ekkor már EuroCity besorolással egészen 2014-ig, amikor az SBB leállította a saját négy példányát. A svájci üzemeltető egy ideig keresett vevőt a járművekre, de miután senki nem jelentkezett, három szerelvény selejtezésre került. A negyedikből három kocsit az FS-nek adtak el egy balesetes ETR 485-höz, a többi betétkocsit selejtezték, mindössze a két vezetőállásos kocsi maradt meg, üzemképtelenül.
Bellinzonába érkezik Milánó felől egy ETR 470-es 2014-ben Halász Péter fotóján.
A svájci-olasz határátmenetben az ETR 610-es utódok vették át a helyüket, így az FS az öt saját szerelvényét átcsoportosította Rómába, ahol nagyrészt a Roma Termini–Reggio Calabria viszonylatú Frecciabianca vonalon vetették be őket. Egészen a 2020. december 13-i menetrendváltásig, amikor az utolsó szerelvény is leállításra került. Még ezelőtt, 2018 augusztusában egy 25 kV 50 Hz-re képes ETR 485-ös sorozatú szerelvényt ideiglenesen átutaztattak Görögországba tesztelési célzattal. Az FS 2017-ben vásárolta fel a görög TrainOSE nemzeti vasúttársaságot és azóta keresik, hogy melyik, Olaszországban munkanélkülivé vált járműveket tudnák átcsoportosítani. Most úgy tűnik, hogy az öt szerelvényt számláló ETR 470-es sorozat lesz ez, amelyekkel ki tudnák szolgálni a legforgalmasabb Athén [Αθήνα]–Szaloniki [Θεσσαλονίκη] InterCity vonalat. A járműveket ehhez a vicenzai üzemben tervezik átépíteni a 25 kV 50 Hz-es üzemre. A hírek szerint ezek után már 2021. március 25-étől üzembe is állhatnak majd Görögországban.
A Gotthardon egyik típus sem marad meg sokáig, az ETR 470-eseket váltó ETR 610-esek kora a Stadler Girunók érkezésével szintén elmúlik lassan. Ezek egyik új bevetési területe a frissen villamosított Allgäubahn a Zürich–München vonalon.
(fotó: Berky Dénes)
(fotó: Berky Dénes)
Azért marad még Olaszországban bőven második generációs Pendolino, hiszen az ETR 460-as, 463-as, 480-as és 485-ös sorozatú szerelvényekből még bőven találunk a szülőföldjükön is. Képünkön épp Manarola állomáson hasít át egy ETR 460-as Genova felé.
(fotó: Berky Dénes)
(fotó: Berky Dénes)
Berky Dénes
