Cowboyok és gőzösök; hatalmas távolságok és legendás dízelmozdonyok. A Közvetlen Kocsiban ezúttal amerikai vasúttörténet és amerikai vasúti történetek következnek.Ugyan a hazai mellékvonalak kálváriája kapcsán már beszélgettünk az amerikai (és a brit) vasúti személyszállítás múltjáról, de az amerikai vasúti közlekedés így vagy úgy, de mindig érdekes lehet. Ha csak fiatalkori olvasmányainkra gondolunk: a tehénfogó rácsos, hatalmas szikrafogó kéményes gőzösökre, amint éppen indiánok és cowboyok között kocog a prérin, nos, ez mi más lehetne, mint egy jóféle vadnyugati jelenet? De ennél azért jóval több érdekességet tartogat az Atlanti-óceán túlpartja, hiszen a piaci alapon, jelentősebb állami befolyás nélkül fejlődő vasúti hálózat önmagában is érdekes. Olyannyira, hogy a magyar irodalomba már az 1930-as évek végén bekerült Széchenyi Zsigmondnak és az ő kifejezetten élvezetes útleírásának, amely az „Alaszkában vadásztam” című kötetben jelent meg. A Közvetlen Kocsi mostani adásából az is kiderül, hogy valóban csak egy „arany sínszeg” létezik-e, amellyel befejezték a transzkontinentális vasút építését és most múzeumban mutogatják? Vagy éppen a 19 kilométernyi, sós tavon átívelő töltésbe, a Lucin Cutoffba beépített, majd onnan kitermelt faanyagal mit is lehet kezdeni? Kitérünk arra is, hogy mi lett a híres és jól csengő nevű gyorsvonatokkal, mi az, amivel még ma is utazhatunk és mi az, ami ma már történelem? Amerikai vasúti kalandozásaink bekezdő fejezetét hallghathatják.
Az amerikai vasúti közlekedéssel kapcsolatos híreink, beszámolóink és számos érdekes, sok képpel illusztrált írásunk ide kattintva böngészhető.
Közreműködött: Berky Dénes, Halász Péter, Magyarics Zoltán, Mellár Marcell és Szundi Szabolcs.
Station Voice: Vass Gabriella és Pongrácz Dániel.
Zene: Klaus Doldinger & Passport: Loco-motive.