A 2020-as évben két olyan kiegészítő is megjelent a Dovetail Games Train Simulator-franchise-ához, amelyeik szerkesztőségünk érdeklődését is felkeltette: érdekes módon mind a kettő a berlini gyorsvasút egy adott viszonylatához, a várost észak-déli irányban átszelő S25-ös vonalhoz kapcsolódik.E sorok szerzője maga is régen írt már tesztet vasúti szimulátorról és ahhoz kapcsolódó kiegészítőről, de ezt a többé-kevésbé önként vállalt szüntet most megtöri: jó oka van rá, hiszen 2020-ban két új kiegészítő is megjelen a Train Simulatorhoz, ami mindenképpen említést érdemel. Előrebocsátjuk: arról a programról van szó, amelyet jelenleg épp Train Simulator 2021 címen találunk meg, de korábban már volt RailWorks is – semmiképpen sem a Microsoft Train Simulatorról vagy éppen a szintén a Dovetail Games által gondozott Train Sim Worldről beszélünk.
A Train Team Berlin meglehetősen régi motoros a szimulátoros kiegészítőket készítő csapatok között. Korábban az MSTS-hez ICE-et építettek, de ők jegyzik köpenicki villamoshálózatot bemutató add-ont és a szintén nagysikerű régi berlini villamosos kiegészítőt is ők jegyzik. De a RailWorks/Train Simulator alá is több járművet és szcenárió-csomagot is készítettek. A VirtualTracks csapata jegyzi a Train Simulator alá készített Bréma–Münster vasútvonalat.
Mindkét kiegészítő a berlini gyorsvasúti hálózat egy vonalát és egy-egy járművet tár a vásárló elé: időrendben a Train Team Berlin volt az első, amelyek a ma is közlekedő 481/482-as motorvonatokat ültették át a virtuális világba és emellé megkaptuk az S25-ös viszonylat Potsdamer Platz és Teltow Stadt közötti déli ágát, a körülbelül 2008 körüli állapotok szerint. Ez a kiegészítő alapvetően a Berlin–Wittenberg (később Berlin–Leipzig) vonal átdolgozása, illetve amolyan spin-offja, éppúgy, mint a Seddin rendezőt bemutató add-on. Pont ezért nem esszenciális elvárás, de alapvetően jó, ha megvan a wittenbergi vagy a lipcsei vonal a gyűjteményünkben és emellett szintén a Train Team Berlin gondozásában megjelent jármű- és feladatcsomag is jó, ha elérhető, hiszen a számítógép vezette (nagyvasúti) vonatok e járműveken alapulnak: a regionális forgalomban emeletes ingavonatok, a távolsági vonatok esetén ICE T-motorvonatok láthatók.
Páros tesztünket kezdjük az időben korábban megjelent kiegészítővel. Itt éppen az Anhalter Bahnhof felől érkezünk meg a Potsdamer Platz állomás kihúzójához visszafogni. Az alagút nem unalmas, de hiányzik az itt jellegzetesen látható kék színű világítótest, ami a vészkijáratot jelzi a vágánykapcsolat közelében
Apróság csak, de a peron szélét jelző fehér csík és általában a világos felületek effektjeit talán túltolták a készítők, ennyire nem „világítanak” a mesterséges megvilágításban, cserében inkább a szürke felé hajlanak megjelenésükben. Szintén apróság, mondhatni szegecsszámlálás, de a peron falazata biztosan nem látható tégla az észak-déli alagútban. A motorvonatok megjelenése és hangja viszont meglepően pontos a szokatlan nézőpont ellenére is
Vonatunk a megépítése óta ideiglenes alagútszájnál emelkedik a felszínre és hamarosan keresztezzük a Yorckstraße-t, hogy a hasonló nevű megállóba megérkezzünk. Vonatunk ezúttal csak egy „Halbzug”
Yorckstraße (S2, S25) megállóhely. A peron szemre talán szélesebbnek tűnik, mint a valóságban, de a legnagyobb különbség, hogy alapvetően ezen a részen nem díszkőből, hanem kiskockakőből kiépített járófelület van és a peron közepén gyöngykavics terül el. A digitális kijelzőket ne keresse senki, a kiegészítő a 2006-2008 körüli időszakot mutatja, akkor még nem volt LCD-s tábla az állomáson (amúgy a második kocsi környékén, a perontető végénél keresendő), cserében volt menesztést végző dolgozó
Érkezünk a Südkreuzhoz. A korábban Papestraße nevet viselő állomás a Hauptbahnhofhoz és az észak-déli nagyvasúti alagúthoz kapcsolódóan teljesen átépült. Esetünkben még az állomástól északra eső kihúzó is látható, amelyet a keretmenetrend szerinti üzemben nem használnak, csak üzemi célokat szolgál. A világítótestek nem véletlenül ilyen alacsonyak, a cél, hogy a járófelületet megvilágítsák, de a járművezetőt ne zavarják a fények
Südende: itt a nagyvasút közvetlen közelében van az S-Bahn-peron. A perontetővel nem védett felületeken az 1990-es években telepített jellegzetes világítótestek gondoskodnak az esti fénykeről – itt viszont egy kora reggeli vonatot vittünk, lassan jön fel a nap, így nincs szükség már a peronvilágításra
Ott, ahol a mozdonyvezető meneszti a saját vonatát, mi is nyugodtan „kiállhatunk” az ajtóba (a vezetőállásajtók nyithatók külön), ahogy a valóságban is tették a járművezetők ekkoriban. A többi állomáson vagy rádión vagy fényjelzéssel kapjuk az ajtózárási és vonatindítási parancsokat. Apróság, de a peron és a vonat közötti távolság a valóságban talán nem ilyen nagy...
Az Anhalter Bahn vágányain a regionális vonatok 160, a távolsági vonatok akár 200 km/h-s tempóval is suhanhatnak mellettünk. Itt épp feltehetően egy RE5-ös viszonylatú vonat hagyja el Berlin-Lichterfelde Ost megállót és tart Berlin-Südkreuz felé – gyorsvasúti szerelvényünk pedig az ellenkező irányba megy
Az állomások közvetlen környezete relatíve szegényes, de sok részletet alapesetben sem látunk a vezetőállásról. Ennek ellenére Lichterfelde Ostnál is figyeltek az apró részletekre az állomáshoz vezető aluljáró bejáratánál is
A vonal egyes szakaszain akár 100 km/h-val is roboghatunk, erre akkoriban lehetőség is volt. A 2008-ban kirobbant S-Bahn-válság alatt tapasztalt hiányosságok miatt azonban azóta sem emelték vissza az akkoriban 80-ra leszállított sebességét a 481/482-es motorvonatoknak
Teltow Stadt állomás, végállomás. Kedvelt motívum az akadálymentesített bejáratnak is otthont adó gyaloghídról fotózni az érkezett vonatot, de erre csak „Halbzug” esetében van remény. A kijelzőn, a valóságnak megfelelően a cégállomás már nem szerepel. A töltésoldal sima textúrás zöldje viszont némi frissítésre szorulna azért...
A részletek felismerhetők, a hangulat adott. Teltow Stadt végállomás valóban fejállomás, bár előkészítették a majdani továbbépítéshez a vágányok helyét. Amíg erre nem kerül sor, ütközőbak zárja a vágányokat. A bak mögötti fa mérete talán túlzás, 2007-ben ennél kisebb akácnövendékek nőttek a fűben
A „Klobrille” vezetőállása. A készítők mestermunkát tettek le az asztalra: minden gomb működik és számos funkció teljesen valósághű. Vezetés előtt érdemes a leírást alaposan átolvasni, az átlag Train Simulator-járműtől markánsan eltérő módon kell vezetni ezt a motorvonatot. A diagnosztikai monitor is működik, innen kapja a jelet az utastájékzotatás is. Apróság, hogy szerzői jogi okok miatt nem Ingo Ruff hangját hallhatju, hanem az OMSI-ból és a Zusi-ból is ismerős „Mozart”, azaz Benjamin „Ben” Duven hangja szól. A szövegkönyv viszont igazi!
A másodikat a Bremen–Münster vonalat bemutató add-ont is jegyző VirtualTracks csapata állította össze: meglepő módon ez is az S25-ös viszonylatot adja pályaként, de itt már a teljes, Hennigsdorftól Teltow Stadtig tartó vonalat megkapjuk. Járműként a már ismert 481/482-esek közlekednek a számítógép által vezetett vonatként, mi magunk pedig egy Reko-Stadtbahner vezetőállására ülhetünk be: a kerettörténet szerint az S-Bahn Berlin GmbH felfüggesztette az utolsó „Klobrille”-k átvételét, emiatt még 2006-ban is forgalomban maradtak a felújított Stadtbahn osztályú kocsik az észak-déli vonalon. A pálya valóban a 2006-2007 körüli állapotokat mutatja: sok helyen még Hl-jelzők vannak, de a gyorsvasút saját, Sv jelzőrendszere már eltűnt, az észak-déli nagyvasúti alagútban és a kapcsolódó vonalakon pedig jelentős forgalom zajlik, az IC-vonatokat pedig 112-es sorozatú gépek húzzák.
Itt már a VirtualTracks kiegészítőjében járunk: vonatunk az NDK-ban az 1970-es években felújított 476-os sorozatú motorkocsikból áll. Itt egy, az S25-ös vonalon megszokott „Dreiviertelzug” gurul ki a dél, teltowi végállomásról
Mindkét kiegészítő nagyjából ugyanazt a 2006-2008 közötti időszakot mutatja be, így könnyen összehasonlíthatók. Az biztosan állítható, hogy a növényzet modellezése tekintetében a VirtualTracks csapata jobban teljesített, élethűbb lett a gaztenger a vágányok mellett
Az előre elkészített szcenáriókban a távolsági vonatokat 112-es sorozatú gépek hozzák az S-Bahn mellett futó nagyvasúti pályán
Lankwitzban jól látszik, hogy a peront ott, ahol a vonatok is megállnak, már megerősítették a felújításkor. Hiába, fontosak az ilyen apró részletek is!
Berlin-Südkreuz állomás esetében sok eltérés talán nincs is, hiszen ugyanazt a modellt használják. Esetleg csak a textúrák és azok paraméterei térnek el
Südkreuzot elhagyva észak felé haladunk a már korábban említett visszafordító vágányok mellett. Itt még párhuzamosan, bár némi távolságra egymástól halad a nagyvasút és az S-Bahn
Yorckstraße állomásra érkezünk. A fentebb már látottakkal ellentétben ez a Yorckstraße valahogy jobban adja az eredeti hangulatát a peron burkolatával. A távolban viszont csak a Sony-Center teteje látszik, nem takarja azt részben a Kolhoff-Tower sziluettje
Az alagúti szakasz is jobban adja a berlini Nord-Süd-S-Bahn hangulatát: az Anhalter Bahnhof nem olyan fényes, mint a fentebb látott változatban
Már láttuk fent is és a Nord-Süd-S-Bahn-t bemutató cikkünkben pedig az eredetiről is van kép: valahogy itt jobban néz ki a Potsdamer Platz visszafordítója. A „kakasülőn” (az egykori és majdani S21-esnek szánt vágányokon) egy 481/482-es várja a sorát
A Potsdamer Platztól északra nincs mit összehasonlítani, mert a Train Team Berlin kiegészítőjében nem jutunk el ide. A VirtualTracks viszont a teljes vonalat kínálja, itt az amúgy forgalmas Friedrichstraße állomás földalatti szintjére érkezünk
Az alagúti élet sem unalmas! Sőt, ha például vágányzári szcenáriót játszunk, akkor valóban látjuk a munkavégzés nyomait az alagútban (is)
A Nordbahnhof állomás után érünk ismét a felszínre: az észak-déli vonal felett az 1950-es évekig fejpályaudvar terült itt el, majd annak egy része megmaradt S-Bahn-kocsiszínként. A középső, gazosodó vágányok oda vezettek. Érdekesség, hogy a megosztottság éveiben a kocsiszín ugyan Kelet-Berlinben volt, de kizárólag nyugati vonalakat szolgált ki – a disszidálás veszélye miatt kizárólag megbízható emberekkel töltötte fel a létszámot itt a DR
A Gartenstraße feletti híd is „adja”: jobbra a korábbi nagyvasúti vágányokat hordozó íves szerkezet (ami a mai napig megvan), de a kiegészítő készítői arra is figyeltek, hogy a két jobbo oldalán, a Liesenstraße torkolatánál még a berlini fal maradványai is látszódjanak. Igaz, a valóságban sokkal gazosabb már a környezet...
A tesztelő sokszor megírta már az igazi kapcsán: Humboldthain megállónak valami különleges „Nyugat-Berlin-hangulata” van a mai napig. A peron mellé érkezve még a régi, kivilágítható utastájékoztatókkal találkozhatunk, de liftet már építettek az állomásra
Berlin-Gesundbrunnen állomás: itt furcsa anakronizmussal találkozhatunk: csak a nosztalgiaüzem Stadtbahnerei láthatják a pár éve átadott felvételi épületet, de a virtuális valóság elbírja – kár, hogy az állomás forgalma nem olyan nyüzsgő, mint az igazi
Érkezünk a Bornholmer Straßéhoz. A sínek felett a Bösebrücke ível át, amely egykor Kelet- és Nyugat-Berlint kötötte össze. 1989. november 9-én itt nyílt meg először a keleti határ, a mai napig a megemlékezések központi helyszíne a keleti hídfő
Wollankstraße volt az az állomás, amelynek területe már Kelet-Berlin volt, de csak Nyugat-Berlinből lehetett belépni és csak nyugati vonalakat szolgált ki. Az állomáson vinszont a kelet-német vasút, a DR emberei teljesítettek szolgálatot azután is, hogy a nyugat-berlini BVG 1984-ben átvette az S-Bahn üzemeltetését a város nyugati felén
Schönholz állomás északi végén ágazik el a mai S1-es vonal a mi vonalunktól. Ez a csatlakozó szárny a szomszédos állomásig, Waidmannslustig járható
A Hennigsdorf felé vezető vonal valaha, a II. Világháború előtt kétvágányú volt, ennek megfelelően állították helyre a töltésen vezető pálya hídjait is. Ám az S-Bahn számára elegendő egyetlen sínpár is a 20 perces követéshez, a sűrítéshez több forgalmi kitérőt kell telepíteni és kész – tartják Berlinben
A Kremmener Bahn vágányain csattogunk be Berlin-Tegel állomásra. Egykoron a francia megszállási övezet központja volt és emellett az itt működő Waggon Union gyár miatt az 1980-as években a forgalmon kívüli S-Bahn-pályán próbáztak a felújított és az új építésű motorkocsik is. A szimulátorban is látszik az egykori francia állomás, Gare Française Berlin-Tegel épülete: innen indultak Strassbourg vagy akár Párizs felé a megszálló katonák vonatai
Tegel állomás északi oldalán a közismert vasúti átjáró vezeti át a Gorkistraße forgalmát. A sorompó mellett még a helyi kocsma is megvan, igaz, a cégér azóta megváltozott a valóságban...
A tegeli erdőben robogván láthatjuk az A 111-es autópálya, az egykori hamburgi tranzitútvonal bevezető szakaszát is
Az állomások modellezése során sok részletre figyeltek, ilyen többek között a jellegzetes, fa tartószerkezetű perontetők sora is. A képen Heiligensee állomás, az utolsó berlini megálló Hennigsdorf előtt
Hennigsdorf, végállomás. Épp úgy, ahogy annak lennie kell manapság. 1984-ig innen észak, azaz Velten felé indultak a szigetüzemben közlekedő S-Bahn szerelvényei, majd átállították az üzemet nagyvasútira. Az újraegyesítést követően sokszor napirendre került az S-Bahn visszaépítése (az 1984-ben épített nagyvasúti felsővezetéket azóta elbontották Velten felé), de érdemi lépések nem születtek, így az utasoknak Hennigsdorfban az S-Bahn és a regionális személyvonatok között kényszerűen át kell szállniuk. Szerencsére ezt közös peron mellett tehetik, mert mindegyik vonat a régi S-Bahn-peron mellől indul, egyedül a Berliner Außenringen közlekedő járatok állnak be máshova
A 476-os vezetőasztala: balra a „stoppolófa”, jobbra pedig a Knorr ötállású fékezőszelep. A Train Simulatorba való átültetése kiválóan sikerült, igazán bravúros vele megállítani a szerelvényt!
Az utastér az 1990-es években bevezetett „rongálásmentes” üléshuzatokkal és faburkolattal várja a virtuális utasokat
Felmerül a kérdés, hogy a két kiegészítő kombinálható-e? Nos, a VirtualTracks pályája kínál „Quick Drive” opciót, ott pedig választhatjuk a Train Team Berlin 481/482-es motorvonatát is az utazáshoz. A motorvonat „ismeri” a hálózat ezen részét is, így a modern utazási élmény is garantált
A kiegészítők egyike sem érhető el (jelenleg) Steamen, a fejlesztők webáruházában (VirtualTracks, Train Team Berlin) lehet megvenni őket, a durván 1 GB körüli telepítőcsomag pedig a TTB esetében sorozatszámot is kér, ne felejtsük el ezt megőrizni! A VirtualTracks kiegszítőjéből befolyt bevétel egy része jótékony célra megy: a Historische S-Bahn e.V egyesület gondozásában lévő nosztalgia-motorvonatok újbóli üzemképessé tételére fordítják.
És hogy mi melyiket ajánljuk az olvasóknak? Őszintén szólva mind a kettőt, a maga nemében remekül sikerült kiegészítőkről beszélünk. A TTB esetében látható, hogy inkább a jármű megvalósítására fektettek nagyobb hangsúlyt, míg a VirtualTracks mindkettőre figyelt. Leginkább a kettő kombinálásával lehet a legjobb játék- és „Berlin-élményt” elérni, így akinek anyagi lehetőségei megengedik, annak javasoljuk mindkét kiegészítő beszerzését.
Halász Péter
