A 120-as sorozatú mozdonyok szériajárműveit, a 120.1-es sorozatba tartozó gépeket 1987 és 1989 között építette a Henschel (később Adtranz, ma Bombardier), a Krupp (megszűnt) és a Krauss-Maffei (ma Siemens); a villamosberendezéseket az AEG (később Adtranz, ma Bombardier) szállította. A korszakalkotó, háromfázisú váltakozóáramú hajtással rendelkező mozdony így vagy úgy, de a ma közlekedő korszerű villamosmozdonyok közvetlen ősének tekinthető. A sorozat az utolsó igazi univerzális mozdonytípus volt a német vasúttörténetben: teher- és személyvonatok továbbítása egyaránt a feladatai között volt. Érdemes azonban megjegyezi, hogy a prototípus gépek már majd' egy évtizeddel korábban szolgálatba álltak, szóval alaposan kipróbált technikáról beszélünk.
Ám a 120-asokra már a gyártásakor is elsősorban a távolsági forgalomban volt rájuk szükség, hiszen a folyamatosan bővülő nagysebességű pályahálózat igényelte a megfelelő mozdonyokat, így a 120-asok is elsősorban itt bizonyítottak: IC- és EC-vonatok továbbítása volt a feladatuk.
Később a gépek szintén jeleskedtek egyes IR-vonatok élén is, de közlekedtek ingavonati üzemben IC-járatokkal is. Az országos bevetési terület azonban a 101-es sorozatú gépek 1995 utáni folyamatos forgalomba állításával szép lassan zsugorodni kezdett és az egyre újabb ICE-generációk sem kedveztek a gépeknek. Ráadásul a DB-nél a gépeket előszeretettel használták fel más célra is: a 120-asok villamosberendezéseinek egy része ugyanis kompatibilis az ICE 1-esekével, így a különféle alkatrész-felhasználások sem voltak ritkák.
Ám a 120-asokra már a gyártásakor is elsősorban a távolsági forgalomban volt rájuk szükség, hiszen a folyamatosan bővülő nagysebességű pályahálózat igényelte a megfelelő mozdonyokat, így a 120-asok is elsősorban itt bizonyítottak: IC- és EC-vonatok továbbítása volt a feladatuk.
Az elegáns megjelenésű gépnek még a DB egyen-közlekedésivörös fényezése is jól áll. A 120 127-es 2015 tavaszán a müncheni Heimeranplatz mellett kocogott a főpályaudvar felé gépmenetben
Később a gépek szintén jeleskedtek egyes IR-vonatok élén is, de közlekedtek ingavonati üzemben IC-járatokkal is. Az országos bevetési terület azonban a 101-es sorozatú gépek 1995 utáni folyamatos forgalomba állításával szép lassan zsugorodni kezdett és az egyre újabb ICE-generációk sem kedveztek a gépeknek. Ráadásul a DB-nél a gépeket előszeretettel használták fel más célra is: a 120-asok villamosberendezéseinek egy része ugyanis kompatibilis az ICE 1-esekével, így a különféle alkatrész-felhasználások sem voltak ritkák.
A 120 132-es ugyancsak 2015-ben a müncheni főpályaudvaron. A gépek ingavonati közlekedésre is alkalmasak, ezt a tudásukat a hosszú IC-szerelvények elején-végén folyamatosan „csillogtathatták”
Emellett a mindössze hatvan darabos szériából az évek során nyolc is átkerült a DB Regiohoz: előbb Hamburg és Rostock között, majd Köln és Aachen között közlekedtek a regionális vonatokkal a némi átalakítás után 120.2-es sorozatba számozott gépek, bár nem bizonyultak igazán sikeresnek e feladatkörben.
Az idők során a 120-asok folyamatosan szorultak ki a mozdonyfordulókból: az ICE-k mellett a közelmúltban szolgálatba állított emeletes IC2-es szerelvények is váltották őket. Utolsó tervezett szolgálataik része volt Stuttgart és München közötti InterCity-vonatok továbbítása: innen búcsúztak a gépek 2020. július 5-én. Az utolsó vonat az IC 2161-es számú vonat volt, amely elvileg már IC2-es szerelvény kellett volna legyen, de a késedelmes szállítások miatt továbbra is csak hagyományos jármű jutott a vonatba. Az utolsó szolgálatot teljesítő gép a 120 102-es volt a vonat élén Stuttgart és München között.
A 120-as sorozatú gépek az éjszakai vonatok közlekedésében is szerepet vállaltak: az EN 477 élén Berlin és Drezda között találkozhattunk e sorozat képviselőivel, mivel a mozdonyfordulók optimalizálása okán így kötötték össze a fordatervezők a szövetségi és a szász fővárost. Itt Drezdában várja a gépcserét a 120 149-es
(fotó: Adorján Péter)
(fotó: Adorján Péter)
A már említett Metropol-fordában dolgozó gépek értelemszerűen a berlini főpályaudvar alsó szintjén is megfordultak: a Budapestre és Bécsbe tartó EN 477-est 2014. október 1-jén épp a 120 140-es továbbította
(fotó: Adorján Péter)
(fotó: Adorján Péter)
Kérdés persze, hogy a mostani búcsú mennyire végleges? Hiszen még a 103-asok is pár éve saját fordulót kaptak a mozdonyhiány miatt és könnyen lehet, hogy a 120-asok is kaphatnak a következő évek során még újabb fordulót – igaz, egyelőre a DB AG nem tervez már a mozdonyok rendszeres használatával. A még meglévő járművek egy részét már eladták, így magánvasúti színekben találkozhatunk az 1980-as évek végének technikáját felvonultató járművel.
Egy időben a Gäubahn Stuttgart és Konstanz között is szerepeltek a gépek: a 120 108-as 2014 nyarán épp egy zürichi IC élén érkezett meg az azóta alaposan átalakított stuttgarti főpályaudvarra
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Halász Péter