Az 1990-es évek végén sokféle kísérletbe belevágott a Deutsche Bahn AG: ennek az időszaknak a terméke a Turistikzug vagy éppen a Metropolitan akkor ezüstszínű ingavonata. És ebben az időszakban gondoltak arra, hogy a berlini S-Bahn számára egy különleges járművet lehetne építeni.
De előbb nézzük meg, hol is járunk időben! Az időpont legyen mondjuk 1996: ekkor még közlekedtek az NDK idején felújított eredeti szerelvények és a BVG által rendelt „Toasterek” voltak a legmodernebb vonatok az NDK gyártású 485-ösök mellett. A város egy összefüggő építési terület volt kis túlzással élve, hiszen nőttek ki sorra az irodaházak, felhőkarcolók. A szövetségi kormányzat éppen csak elkezdte a Berlinbe költözést a korábbi székhhelyről, a Rajna-menti Bonnból.
Maga az ötlet picivel korábban, 1994-ben született meg, amikor Dr. Axel Nawrocki, az S-Bahn Berin GmbH ügyvezetője felvetette, hogy egy S-Bahn-szerelvényt jó lenne átalakítani turisztikai célokra, elsősorban városnéző járatokra, hiszen a gyorsvasút hálózata alkalmas erre, különösen a várost kelet-nyugati irányban átszelő Stadtbahn. Az ötletből 1996-ra lett konkrét terv és az 1930-as években épített (és sajnos 1995-ben egy balesetben súlyosan megrongálódott) „Gläserner Zug” mintájára hatalmas ablakfelületeket kapott a szerelvény, a belső tér pedig kifejezetten exkluzív lett: a 65 ülőhelyes vonaton a foteleket 180 fokban lehet elfordítani a látványosságok felé és így az utasok mindig a menetirány felé tudnak nézni. A középső kocsiban az ülőhelyek mellett egy kis bár is helyet kapott és még mellékhelyiséget is építettek. Az utasok kényelmét audiorendszer szolgálta a klímaberendezés mellett.
A Panorama-S-Bahn megjelenése átmenet a modern járművek és a régi, az 1920-as évek végéről származó vonatok között. Ez a kép, ahogy írásunk többi felvétele is az erkneri kocsiszínben készült 2009 őszén
Az átépítésre, amely két évig tartott összesen kb. 6,8 millió márkát, mintegy 4,3 millió eurót fordítottak. A munkákat saját hatáskörben végezte el a gyorsvasút főműhelye Schöneweidében. A háromrészes vonatot meglévő járművek felhasználásäval építették: a két motorkocsi a 488 001 (ex 477 105) és a 488 501 (ex 477 130) számot kapta: ezeket eredetileg 1943-ban és 1944-ben építette a Dessauer Waggonfabrik. A betétkocsi a 888 001 számot kapta, eredetileg a 877 130-as kocsi volt, amelyet a RAW Schöneweide épített 1958-ban. Érdekesség, hogy a vonat háromrészes lett a hagyományos berlini négyrészes egység helyett, azonban második betétkocsira nem volt szükség.
Az elkészült szerelvényt 1999. január 20-án mutatták be az újságíróknak, de még később is dolgoztak a vonat kiépítésén és az első próbamenetre végül 1999 májusában került sor. Az első hivatalos menetre pedig 1999. augusztus 6-án 11:00-kor indult a grunewaldi állomásról az új szerelvény. Ekkortól fogva a vonat a nagyközönség rendelkezésére állt és rendszeresen teljesített városnéző meneteket az Ostbahnhof–Südring–Charlottenburg–Stadtbahn–Ostbahnhof viszonylaton. Emellett persze különböző ünnepségek alkalmával is közlekedett a vonat vagy éppen tematikus utakat is szerveztek külön kérésre a teljes S-Bahn-hálózaton. Ám a legnagyobb dobásra még így is várni kellett.
2004. november 3-án személyesen őfelsége II. Erzsébet brit uralkodó tekintette meg a különleges vonatot, az amúgy Potsdamba szervezett látogatása keretében. A királynő a DB AG akkori vezetője, Hartmut Mehdorn és Berlin kormányzó polgármestere, Klaus Wowereit társaságában tekinthette meg a szövetségi fővárost.
Az egyik motorkocsi utastere. A fotelek itt éppen a vezetőállással ellentétes irányba néznek
A vonaton – eltérően a többi berlini S-Bahn-szerelvénytől – WC is helyet kapott, ami ráadásul akadálymentes
A bárpult itt már jobbára ki volt pakolva, de még belső célokra használták a kép készítésekor a járművet
Nem sokkal később azonban a 2009-es S-Bahn-krízis miatt leállították a szerelvényt, akkoriban a gyosvasútnak kisebb gondja is nagyobb volt az exkluzív vonat üzemben tartásánál, pedig előző év októberében már a 150 ezredik utast köszöntötték a fedélzeten. Az egyedi szerelvény legutoljára 2009. június 26-án közlekedett, a következő hétvégére tervezett meneteket már lemondták, a kocsi az erkneri kocsiszínben maradt, csak egyszer ment át Wannseebe a WC ürítésére. 2009. július 20-án 12:24-kor a kocsit leválasztották az erkneri csarnok áramvezető sínjeiről, majd az akkumulátor főbiztosítékait kivették. Ezzel lezárult a Panorama-S-Bahn üzemének rövid története.
Igazi matuzsálemek társaságában a 488-as szerelvény. Középen a 276 069/070 pályaszámokat viselő „Peenemünder”, míg jobb szélen a nyugati-berlini felújítás utáni állapotban megőrzött 475/875 605 számot viselő „Stadtbahner” látható. Mind a hárman múzeumi darabok, életre keltésük finoman szólva is kérdéses...
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
A vonatot 2011-ben átvitték a Maschienenbau und Service GmbH telephelyére a Halle városának részét képező Ammendorfba. A vonat addig maradt itt, amíg eldöntötték, hogy mi legyen vele: végül 2013-ban a városvezetés előterjesztése szerint mintegy 2 millió euróba kerülne feltámasztani a szerelvényt, ám erre akkor és azóta sem volt a városnak pénze. A szerelvény végül 2015. április 21-én a nosztalgiajárműveket gondozó Historische S-Bahn e.V. gondozásába került és ismét Erknerben lakik, így egyelőre elkerülte a lángvágókat a vonat. Üzembe állítása azonban bizonytalan továbbra is, hiszen az alapos átvizsgálás és javítás mellett el kellene látni a hálózaton folyamatosan telepített új vonatbefolyásoló rendszer fedélzeti egységeivel is, azonban erre egyelőre senkinek sincs forrása.
Halász Péter