Alapításának hetedik évfordulóját ünnepelte Európa legnagyobb távolsági autóbuszos hálózata, a FlixBus. A fejlődésük azóta is töretlen, immár Európán kívül is.
Ugyan az első próbálkozás menetrend szerinti autóbusz-közlekedési szolgáltatás elindítása a DeinBus nevéhez fűződik, 2011-ben még csak az utazásmegosztás nem túl jól szabályozott tényállásaként és csak tényleg jól kihasznált kapcsolatok esetében létezett. Ekkor lépett színre az azóta is André Schwämlein nevével fémjelzett FlixBus, amit két hasonlóan autómentes gondolkodású gazdasági szakvégzettségű barátjával – Daniel Krauss és Jochen Eggert – alapított Münchenben 2012-ben GoBus néven. Az 1934-ben elfogadott személyszállítási törvény néhány kivétellel, mint az NSZK–Nyugat-Berlin kapcsolat kivételével tételesen tiltotta a távolsági közúti személyszállítást, sikeresen léptek fel ellene, így 2013-tól 50 kilométernél nagyobb távolság esetén már bárki indíthatott buszjáratokat.
A kezdeti időszakban szinte minden héten jelentek meg újabbnál újabb járatok, nagyjából egy év alatt kialakult a MeinFernbus és a FlixBus oligopóliuma: a két cég már akkor is a piac kétharmadát dominálta. 2015 elején egyesült a két cég, egy évvel később szinte teljesen eltűnt a MeinFernbus felirat Németországon belül is. A versenyt legtovább az ADAC Postbus állta, de 2017-ben ezt a márkát is beolvasztotta az addigra 80 százalékos részesedé fölé kúszó zöld óriás – jelenleg 95 % környékén mozog a részesedésük. Tavaly májusban gyakorlatilag megszűnt a nagy múltú Eurolines márka is, miután a Transdev eladta azt a münchenieknek.
A nagy ugrás 2017 augusztusában történt, amikor megalakult a FlixTrain és a csődközelben táncoló Locomore-t és a hasonlóan sikertelen HKX-et mentette meg a végleges leállástól. A Berlin–Stuttgart és a Berlin–Köln kapcsolatok jól teljesítenek, az átlagos kihasználtság 70 százalék környékén mozog. 2021-ben Franciaországon belül is tervezik a márka bevezetését: Párizs–Brüsszel, Párizs–Nizza, Párizs–Lyon, Párizs–Toulouse és Párizs–Bordeaux járatokra kértek engedélyt. A WESTbahn és a FlixBus kooperációja mindig is nyilvánvaló és jól működő volt, de ez nem akadályozta meg az egymásra nyitást, ami nem feltétlenül volt jó ötlet.
2018. május 31-től az USA is bekerült a portfólióba, ahol szintén a kezdeti hihetetlenül alacsony árakkal és meglehetősen aggresszív fellépésükkel tűntek ki a többi szolgáltató közül.
Valaha volt a MeinFernbus...
...és a FlixBus – Ki emlékszik még a kék korszakra?
Egy évvel később a kölcsönös felvásárlás után már közös, többnyire hibrid arculattal szolgáltattak
Újabb egy évvel később a ma is ismert arculat lett a végleges
2020. február 17-től Franciaország 27 városából már Marokkó is elérhető, ezzel Afrikába is betette a kerekét a Fahr grün! [Utazz zölden!] szlogen. Még idén behálózzák a Balti-tenger partján fekvő poszt-szovjet térséget is, ehhez Varsó lesz a hub – a vasúton amúgy fontos partner LeoExpress erősen felkötheti a felkötni valót...
Hivatalosan ugyan önálló cég maradt a PolskiBus, ebben a formában már nem találkozunk vele 2018 óta
(fotók: Adorján Péter)
(fotók: Adorján Péter)
Amint az látható, egy dinamikusan növekvő piacra nem túl nehéz belépni, viszont kitűnni csak a folyamatosan magas színvonalú szolgáltatással lehet. Ugyan sok kritikát kapnak a késések miatt az utasoktól és a relatív alacsony kilométerdíjak miatt a buszüzemeltetőktől, továbbra is stabil igény van a kedvező árú utazási lehetőségre.
Adorján Péter
