A Bernina-vasút (Berninabahn, BB) 1908 és 1910 közötti megnyitásakor a vonatok csak a hómentes időszakban közlekedtek, ám már az első két szezon után világossá vált, hogy komoly igény lenne a téli üzemre is. Ennek megfelelően 1910-ben és 1912 a BB két, gőzös üzemű, önjáró hómarót rendelt az SLM-től (Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik). Ezek segítségével az 1914/1915-ös tél óta egész évben nyitva van a 2253 méteres magasságig emelkedő vasút St.Moritz és Tirano között. Annak ellenére, hogy a hómarók önerőből is tudtak mozogni, normál üzemben azért egy villamos üzemű motorkocsi vagy mozdony tolta, hogy a gőzmozdony teljes erejével a hómaróját hajthassa.
A két gőzmozdony egészen 1967-ig szolgált a Bernina-vasúton, ahonnan az egyik a DFB-n (Dampfbahn Furka Bergstrecke) át végül a Museumsbahn Blonay-Chamby-hoz került, ahol azonban nem üzemképes állapotban várja a sorsa jobbra fordulását. A másik gép viszont folyamatosan üzemben maradt a pontresinai depóban és a mai napig is itt található. Ezzel a világ utolsó ilyen, üzemképes gőzhómarója.
A mai megjelölés szerint Xrot d 9213 pályaszámú gőzöst évi néhány alkalommal meg is járatják fotósvonatok keretében, amikor a világ vasútrajongói is összegyűlnek a hágón. Az idei első ilyenre január 19-én került sor, amikor ugyan jó hideg (-15°C a hágón), de csodálatos napos idő mellett lehetett megörökíteni a Bernina-krokodil (RhB Ge 4/4 182) által tolt hómarót. Mivel friss hó ilyenkor a pályán már általában nincs, ezért a szintén muzelás korú hókotróval döntenek egy kis havat a hómaró elé.
Épp a fotósmenetre készítik fel az igazán tiszteletparancsoló kinézetű gépet Ospizio Bernina állomáson 2020. január 19-én
A gőzös mögött a 182-es pályaszámú, szintén egyetlen létező Bernina-krokodil biztosította a vonó/tolóerőt és a megbízhatóságot
A két gőzmozdony egészen 1967-ig szolgált a Bernina-vasúton, ahonnan az egyik a DFB-n (Dampfbahn Furka Bergstrecke) át végül a Museumsbahn Blonay-Chamby-hoz került, ahol azonban nem üzemképes állapotban várja a sorsa jobbra fordulását. A másik gép viszont folyamatosan üzemben maradt a pontresinai depóban és a mai napig is itt található. Ezzel a világ utolsó ilyen, üzemképes gőzhómarója.
A megszállott vasútfotósok előtt nincs akadály: emberünk a befagyott Lago Bianco tó jegén talált magának egy jó fotóhelyet. Mi mondjuk ezt nem csinálnánk utána, a jégre lépni itt hivatalosan tilos
A hegyről is lehetett azért látványos fotókat készíteni, itt már a direkt a gőzösnek odakészített havat dobja épp messzire a 112 éves hómaró
Kis időre látni csak a muzeális gépeket teljes pompájukban, amikor sem a gőz, sem pedig a hó nem takarja el őket
A mai megjelölés szerint Xrot d 9213 pályaszámú gőzöst évi néhány alkalommal meg is járatják fotósvonatok keretében, amikor a világ vasútrajongói is összegyűlnek a hágón. Az idei első ilyenre január 19-én került sor, amikor ugyan jó hideg (-15°C a hágón), de csodálatos napos idő mellett lehetett megörökíteni a Bernina-krokodil (RhB Ge 4/4 182) által tolt hómarót. Mivel friss hó ilyenkor a pályán már általában nincs, ezért a szintén muzelás korú hókotróval döntenek egy kis havat a hómaró elé.
Az ebédszünetben egy kicsit lecsendesedett az állomás, ilyenkor jól lehetett fotózni a félreállított járműveket. A háttérben látható a Berninabahn két hibrid (dízel- és villamosüzemű) mozdonya közül az egyik, amely szintén tiszteletét tette a jeles napon
Közel 100 év korkülönbség: a téli üzem egykor elengedhetetlen eszköze mára már csak néhány alkalommal teheti ki a lábát a depóból, míg a Bernina Express kocsijai nap-mint-nap turisták százait szállítják a világhírű hágón át
(fotók: Berky Dénes)
Berky Dénes