Elsőre talán tényleg őrültségnek hangzik, hogy egy közlekedési társaság magát a Világörökség részeként aposztrofálja. Pedig végülis van ilyen, ámbár eddig inkább vasútvonalak kerültek fel a listára: a teljesség igénye nélkül említhetjük a Semmeringbahnt vagy éppen az RhB Albula-vonalát. Így hát a BVG is mert nagyot álmodni: mi lenne, ha ők is felkerülnének a világ kulturális örökségeit rögzítő listájára?
A BVG és az általa megbízott reklámügynökség a tőlük már megszokott vicces-ironikus reklámfilmmel hívja fel a kezdeményezésre a figyelmet, ám a BVG-nél és a Jung von Watt nevű reklámügynökségnél is határozottan állítják, hogy komolyan gondolják a dolgot.
Az UNESCO németországi sajtósai szerint természetesen bármit lehet nominálni a listára, ami bizonyos alapkövetelményeknek megfelel, de a döntést a kulturális örökségekről maga a szervezet és annak tagjai hozzák majd meg. Nem zárkóznak el attól sem, hogy a BVG, mint közlekedési társaság szerepeljen a listán, hiszen ők is elismerik, hogy az 1928. december 10-én alapított közlekedési cég komoly múlttal rendelkezik. Mindazonáltal az UNESCO szerint a BVG azért nem rendelkezik olyan mélyen gyökerező értékekkel, amelyek valóban indokolnák a Világörökségek közé való felvételt.
Az U-Bahn-hálózat talán önmagában eséllyel pályázhatna a világörökségi címre, hiszen 1902 óta szállítja az utasokat
(fotó: Halász Péter)
(fotó: Halász Péter)
A BVG szerint azonban az ügy nem veszett még el, reményt ad nekik az, hogy a városüzemeltetés egy másik szegmense, a vízellátási rendszer már felkerült a jegyzékbe: Augsburg városában ugyanis az UNESCO szerint 1276-ban említették már ezt, míg a BVG-nél több mint hatszáz évvel fiatalabb hagyományokról van szó.
Mindazonáltal való igaz, hogy a BVG számos történelmi pillanatban jelen volt az emberek életében: a náci diktatúra idején, a háborúban és a hidegháború éveiben is teljesítette a kötelességét a cég és segédkezett a berlinieknek részt venni a történelem alakításában.
Halász Péter
