A Lausitz nevű régió központjaként ismert, bár az NDK korában a barnakőszén-bányászat és az arra alapuló többé-kevésbé sikeres nehézipar tartotta életben a brandenburgi várost. Mára kissé megváltozott a hangulat és a folyamatos küzdelem ellenére nincs sok remény.
Cottbus leginkább a Ruhr-vidék nagyobb városaihoz hasonlítható abban a tekintetben, hogy korábban bányászváros volt és hozzávetőlegesen 40-50 éve élte fénykorát. A hagyományos nehéziparnak harangoztak, a barnakőszén kedvező elhelyezkedése folytán külszíni fejtések tagolják a vidéket, az egyetlen még működő bánya a Welzow-Süd névre hallgat, a korábbi üzemek legtöbbje viszont árasztás után tóvá változott vagy éppen átalakul utóbbi állapotba.
Látható, hogy nagy forgalmat okozott a városon belül is az ipari tevékenység, ezért idejekorán villamos építésében gondolkodtak a XIX. század végi döntéshozók. Miután a helyi szorb kisebbséghez tartozó Josew Klopzynsky által a főpályaudvar és Sandow között üzemeltetett lóvontatású omnibusz kapacitása elégtelennek bizonyult, a város villamosvasút építésére szánta magát. Viszont az 1898 júniusában kiírt pályázaton győztes Siemens & Halske nem tudott volna elegendő energiát termelni, 1899-ben újfent pályázat született. Ismét a Siemens & Halske nyert, de a villamos üzemét a Dresdner Elektra AG kapta meg – versenyhivatal akkoriban még hírben sem létezett. Viszont utóbbi cég visszavonta az ajánlatát és más pályázó híján eldőlt az üzemeltetésért felelős cég is.
Az erőmű a Spree – sokszor ugye Berlin folyójaként hivatkozzák – partján, egy 1882-ben leégett malom helyén épült meg, két 200 lóerős turbinát hajtott a víz, ezek egyenként egy 225 kW-os háztartási és egy 68 kW-os vasúti generátort hajtottak, továbbá két 300 lóerős gőzgép és hozzájuk kapcsolt akkumulátorok álltak rendelkezésre. Az építkezést 1902. július 28-án kezdték meg, szeptember 22-én már a kocsiszín is épült és 1903. április 27-én már feszültség alá is helyezték a felsővezetéket. A hivatalos megnyitásra 1903. július 18-án 11:00-kor került sor, mintegy másfél órával a hatósági próbamenet után.
A korabeli viszonylatokat színekkel jelölték, elsőként a piros vonal épült ki 2 kilométer hosszban a Staatsbahnhof (ma Hauptbahnhof) és az Oberkirche (ma az Altmarkt megálló van a legközelebb) között. Év végére már 8,5 kilométeren közelekdett további két vonal: a kék Ströbitz és a régi temető között, a sárga vonal a Nordfriedhof és a Spreewaldbhahnhof között, valamint a piros vonal meghosszabodott a sandow-i gyógyszertárig. 1904-ben a város átvette a céget és a hozzá tartozó 29 motoros és 8 pótkocsit.
A régi erőmű műemléki védettséget élvező épülete manapság művészeti kiállításoknak ad helyet.
1953 és 1972 között a végállomások hurkfordulókat kaptak, a belváros korabeli nyelvjárással éve modernizációja 1971 és 1974 között ment végbe, ekkor a panelépületekből álló új belvárosban a Spremberger Straße helyett a Stadtpromenade lett a villamosok fő csapásiránya. 1978. december 22-én megérkezett az első szállítmány csehszlovák villamos a KT4D képében, 1979. október 4-től pedig 12 darab 6 szerelvénybe rendezve kezdte meg szolgálatát. Érdekesség, hogy 1989. október 2-től hármas csatolásban közlekedtek a 4-es vonalon, ami az 1977-re felépült Sachsendorf lakótelepet kapcsolta és kapcsolja be a város vérkeringésébe. 1991-ben nyugdíjazták a Gothaer Waggonbau általépített kéttengelyes kocsikat, 1995-ben pedig a Mittenwalder Gerätebau nevű cég kapta meg a feladatot, hogy kroszerűsítse a villamosokat, ekkor került bele némi svájci hatással (Schindler Waggon, FIAT-SIG) az alacsonypadlós középrész és az AEG/Siemens GTO-szaggatós elektronika. Azóta a Hängebauchscwein újra átalakult, immáron Langläufer néven találkozhatunk néhányukkal.
Kezdjük is el a vonalak bemutatását emelkedő számsorrendben. Az 1-es vonal hivatalosan a Jessener Straße és Schmellwitz Anger között közlekedik, de a főpályaudvarnál 2016-óta épülő intermodális csomópont miatt lehetetlenné vált a közlekedése és busszal pótolják.
Nem villamosokról volt szó? Dehogy nem, csak a főpályaudvari építkezés miatt busz közlekedik.
Nehezen tagadhatná le az előző bevetési helyét ez a 12 méteres Citaro, amit a Blaguss a koncesszió lejárta miatt volt kénytelen visszaadni a banknak.
A vonal önálló északi szakaszának igazi érdekessége a Nordfriedhof és Schmellwitz Anger közötti egyvágányú szakasza. Amennyiben villamos jönne, akkor az IBIS-en keresztül jelentkezne be engedélyért Schmellwitz-1 felé, a busz viszont figyelmen kívül hagyja a jelzést.
A vonal keleti végpontja megegyezik az 5-ös vonallal, a belvárosi Stadthalle csomópontig a sokat mondó Bahnhofstraße vonalát követi középvezetésben, északra fekvő része tartogat hangulatos pontokat.
Következzen a 2-es vonal, mely májusban Sachsendorf és Sandow között ingázott, gyakorlatilag a város második legforgalmasabb vonala, több lakótelepet is felfűz. Hétvégén nem közlekedik, ekkor az 5-ös vonal keleti ága pótolja a belvárosig.
Altmarkt, az óvárosi rész kulisszaságáról könnyen meggyőzhetőek vagyunk, mivel néhány házzal feljebb már házgyári elemekből készült épületek állnak.
A Berlin folyójaként számontartott Spree felett kel át a 170-es pályaszámú Langläufer. A KTNF6-osok közül a 2012 óta modernizált darabok hivatalos beceneve magyarul hosszútávfutó.
A tartományi eléréső privát rádióadót reklámozó 168-as még egy nem modernizált darab, ez leginkább a célfilmes kijelzőből látszik kívülről. Ezekre a népnyelv a Hängebauchschwein (magyarul: csüngőhasú malac) kifejezést akasztotta.
Még nyílt pályán vagyunk, de a Hermann-Hammerschmidt-Straße megálló az egyvágányú szakasz közepén van, ezért került ide a fedezőjelző.
Sandow végállomáson egy dupla hurok van, a felszállás a másik oldalon történik, ahonnét sokkal közelebb van a vasútállomás aluljárója.
A hálózat egyik átszállópontja a Stadtpromenade megálló. Itt az azonos nevű bevásárlóközpont melletti megállóban van összehangolva a 2-es és 3-as és nem csak papíron van biztosítva az átszállás.
A 2-es 18 óra után már nem ment ki a Sachsendorf lakótelepre, hanem a Lutherstraße megállót érintő tömbkerülő hurokban fordul 20 percenként 20:30-ig, majd megszűnik és az 5-ös vonal pótolja
A 3-as vonal gyakorlatilag egyidős az üzemmel, főleg a mai Waisenstraße megállótól befelé eső szakasza.
Ströbitz, Hans-Sachs-Straße, végállomás. A fel- és leszállóhely azonos helyen, a hurok kijáratánál van.
A vonal déli ágát vasárnap sikerült bejárni – utóbbit tényleg szó szerint kell érteni – és ekkor készült a Dresdener Straße és a Joliot-Curie-Straße kereszteződésében az általános flottafényt viselő 150-es pályaszámú kocsiról a kép.
A vonal a Spreestraße megállótól délre egyvágányú, itt közúti jelzők tájékoztatnak az ellenmenetkizárás működéséről.
A vágányok az út szélén vezetnek, a Priorstraße megálló a városközpont irányú megálló helyigénye miatt tengelyugrással van kiképezve. Hétvégén két kocsi adja a félórás követést.
A 2001-ben bezárt Berliner Straße kocsiszínt jelenleg egy közhasznú egyesület és a DB-hez tartozó regionális buszok használják.
A 4-es vonal a város gerincvonala, bár a 15 perces önálló követés nem feltétlenül utal erre. Mindkét végpontja a szocializmus során épült lakótelepet szolgál ki, délen Sachsendorf, északon a kisebb népességű Neu-Schmellwitz adja a forgalom javát.
Mintha már láttuk volna ezt a villamost és nem is tévedünk. Miután hétköznap a 2-es és 4-es találkozik Sachsendorfban, így a jármű- és személyzetspórolás jegyében minden körben átszerelnek.
Dupla hurok van az erdőben, de még hétköznap sem igazán van rá szükség.
Ismét a 138-as pályaszámú kocsi, bár ezúttal a csak kivételes esetben használt Thiemstraße végállomás kiágazása után tart Sachsendoef felé. A háttérben a magasház egy idősek otthona.
Sachsendorf központja a Gelsenkirchener Platz körül található. Őszintén megmondva inkább tűnt első blikkre szociológiai tanulmány helyszínének, mint lakótelep főterének.
Háttérben a Lutherkirche, mely a lemenő nap utolsó sugaraiban fürdőzik.
Szombatonként az egyetlen 15 percenként közlekedő viszonylat a 4-es, de vasárnap ez sem kerülheti el az utasoldalról idegőrlő 30 perces követést. A '60-as évek végén modernnek gondolt háttérbe beleillik a KTNF6, csak a belváros pezsgése hiányzik.
A Zimmerstraße megállóba érkezik a közeli termálfürdőt reklámozó 146-os számú Hängebauchschwein.
Ugyanez a kocsi 50 perccel később, 17:44-kor már kocsiszínbe is állt. Vasárnap lévén 21:30-kor már be is zár a villamos és csak éjszakai buszjáratok közlekednek.
Elérkeztünk hát a jelenleg legmagasabb számú 5-ös vonalhoz, melyet szintén busz pótolt. Önálló szakasza gyakorlatilag nincs, a hétvégén Stadthalle megállóig rövidített 1-es pótló és a nem közlekedő 2-es útvonalát egyesíti a Jessener Straße és Sandow közötti viszonylat.
A Vetschauer Straße mentén végig ilyen képben "gyönyörködhetünk", villamos legkorábban október 22-én jön majd erre. A pótlóbusz inkább hátulról kerülte meg a lakótelepet, de utassal nem sokkal találkoztam a próbautazás során.
A hálózat bemutatását busszal kezdtük, busszal is fejezzük be. 5N jelzésű éjszakai busz fényes nappal? Igen, Cottbusban vasárnap délig tart az éjszakai üzem, bár az 5-ös esetében lényegében semmi sem változik a nappali üzemben sem.
A képek még májusban készültek, amikor a német szervezésű 6. Nemzetközi Ikarus-találkozó okán nyílt napot tartott a Cottbusverkehr. Ez egy kiváló alkalom volt arra, hogy megismerhessem ezt a kisméretű üzemet. Természetesen nem csak az üzemet lehetett megismerni, de a teleplátogatás során maga az üzletvezető kísérte végig a csoportokat és adott válaszokat néha a még fel sem merült kérdésre. A szervezésre nem lehetett panaszunk, németektől megszokott precizitással zajlott az esemény, ahova közvetlenül villamossal is érkezhettünk – bár erről a VBB utazástervező rendszere nem tudott.
Az 1999 óta használt kocsiszín, ami a buszgarázs is egyben. Ide érkezik 4-es jelzéssel a Spreegalerie bevársárlóközpont reklámját viselő 143-as pályaszűmú Langläufer
Haladjunk balról jobbra: 901-es pályaszámmal egy Gotha T57 univerzális munkakocsi, a nosztalgiaflottát gyarapító 62-es pályaszámú Gotha T2-64 és a háttérben szégyenlősen megbújó 13 éve, 15 évnyi szolgálat után felsővezeték-jégtelenítővé átépített 65-ös pályaszámú KT4D
Sok köze ugyan eredetileg nem volt a városhoz, de az 1928-as évjáratú, korábban Görlitzben szolgált WUMAG T2 és a Bad Schandauban közlekedett szintén 1928-as MAN B2 leglálább némileg pótolja a II. világháborúban és a szocializmus alatt megsemmisült fizikai emlékeket.
Az üzemlátogatás során látható volt az emelőbakokra állított 147-es, mely a Langläufer program egyik alanyává vát egy baleset miatt
A KTNF6 hajtott forgóváza a Tatra-kedvelők számára nem tartogat sok újdonságot, csak a méteres nyomtáv okozhat meglepetést
Az alacsonypadlós középrész alatt ilyen futó portáltengelyek vannak
A hozzánk közelebbi doboz alatt kell keresni a kerekeket, a csuklón túl pedig a magaspadlós hátsórész látható egy fővizsga miatt megbontott példányon.
Jó munkához idő kellImmár harmadik éve épül a főpályaudvar mellett egy intermodális csomópont, de az idén májusi és az augusztusi határidőre sem készült el a nagy mű. Egy alapvetően jó koncepció mentén alakították ki az új csomópontot: a villamosok minden irányból bejönnek a térre, ahol vagy megfordulnak, vagy áthaladnak és kényelmesen lehet átszállni vonatra és regionális autóbuszra.A kerítésen a megvalósulni látszó tervekA kész állapottól viszont még messze volt a valóságA villamos az A és B jelű peronra érkezik, a városi és regionális buszok ekörül kerülnek elhelyezésre 9 megállóban. Az új hálózatban megszűnik az 5-ös és a 3-as kivételével minden vonal változik. Az 1-es csak Schmellwitz Anger és Hauptbahnhof között közlekedik majd a Stadpromenade érintésével, a Jessener Straße–Hauptbahnhof szakasz kiszolgálására a 2-es vonalat terelik át a Bahnhofstraßára. Ez magával hozza a sachsendorfi ág ritkítását, mert csak a 4-es marad ott, bár 15 helyett 18 óráig 10 perces, utána 20 perces ütemben. Mindenhol máshol marad a 15 perces ütem hétköznap nappal, hétvégén pedig a megszokott 30 percezés lesz a kínálat.
Adorján Péter
