A méltán híres, Luzern és St.Gallen között közlekedő vonatok gördülőállományát évtizedek óta a hagyományos kocsis vonatok határozzák meg. Ez azonban az idei menetrendváltással véglegesen elmúlik és átveszik az uralmat a Stadler motorvonatok.
A St.Gallen és Arth-Goldau közötti közvetlen vonatok története egészen az 1940-és évekig nyúlik vissza, amikor a teljes vonal villamosítása elkészült. Ekkortól a Bodensee-Toggenburg-Bahn (BT), az akkori Schweizerische Südostbahn (SOB) és a Szövetségi Vasút (SBB) közös üzemeltetésében indultak el a közvetlen vonatok Kelet- és Közép-Svájc között. Kisebb-nagyobb változásoktól eltekintve ez a felállás megmaradt az országos ütemes menetrend 1982-es bevezetéséig, amikortól már kétóránként közlekedtek a vonatok Romanshorn és Luzern között. A Voralpen Express név először 1992-ben tűnt fel a vonatok menetrendjében. Ezután, 1999-től a BT, az SOB és az SBB joint venture-ként üzemeltette tovább a vonatokat. A BT és az addigi Südostbahn egyesülésével a vezető szerepet az új SOB vette át, amelyek eddigre már a ma is jól ismert, alaposan átépített és klimatizált EW I-esekkel, azaz Revvivo kocsikkal jártak. Ezek továbbítására az SBB által az SOB részére átadott Re 4/4 IV-esek illetve a még a BT és a régi SOB által beszerzett NPZ motorkocsik álltak rendelkezésre. A vonal specialitása a Pfäffikon és Arth-Goldau között található meredek, akár 50 ezrelékes emelkedők, aminek leküzdésére a hat kocsinál hosszabb vonatokhoz két mozdony kell, ami miatt a 90-es évek óta szendvicsben közlekednek.
A korosodó gördülőállomány lecserélésére a Südostbahn még 2014-ben kiírt tenderét a Stadler nyerte a Flirt 160 enyhén módosított verziójával. Az első ilyen, Traverso névre keresztelt, kétszer négyrészes szerelvényt a nagyközönség a 2018-as Innotranszon csodálhatta meg. Ezután az idei év elejétől kezdve alapos tesztelnek vetették alá a szerelvényeket, amelyek nyár eleje óta el is kezdték kiváltani a hagyományos mozdonyok vonatokat a Voralpen Express vonalán. Az üzembeállításuk terv szerint halad, így az idei menetrendváltástól már csak az új szerelvényeket találhatjuk majd a Luzern és St.Gallen közötti közvetlen vonatokon.
Így hát, a mostani átmeneti időszakot kihasználva el is mentünk néhány fotót készíteni a kifejezetten látványos vonal mentén. A kiválasztott napon már két új Traverso is fordában volt, de azért maradt még két Re 4/4 IV-es szendvics és két NPZ továbbította klasszikus szerelvény is, amelyeket a nap folyamán több helyen is megörökítettünk.
A Südostbahn a Voralpen Expressek esetleges erősítését pedig úgy tervezi megoldani, hogy a hosszú, nyolcrészes szerelvényekkel együtt, hagyományos, négyrészes Flirtöket is rendelt a Stadlertől, amelyek majd St.Gallen és Rapperswil illetve Pfäffikon SZ között csatolt üzemben közlekednek a csúcsidei órákban. Ezen Flirtök azonban az SOB jelenlegi, ezüst-piros színösszeállítását kapták meg, hiszen ezeket más vonalakon is beveti a vasúttársaság.
A St.Gallen és Arth-Goldau közötti közvetlen vonatok története egészen az 1940-és évekig nyúlik vissza, amikor a teljes vonal villamosítása elkészült. Ekkortól a Bodensee-Toggenburg-Bahn (BT), az akkori Schweizerische Südostbahn (SOB) és a Szövetségi Vasút (SBB) közös üzemeltetésében indultak el a közvetlen vonatok Kelet- és Közép-Svájc között. Kisebb-nagyobb változásoktól eltekintve ez a felállás megmaradt az országos ütemes menetrend 1982-es bevezetéséig, amikortól már kétóránként közlekedtek a vonatok Romanshorn és Luzern között. A Voralpen Express név először 1992-ben tűnt fel a vonatok menetrendjében. Ezután, 1999-től a BT, az SOB és az SBB joint venture-ként üzemeltette tovább a vonatokat. A BT és az addigi Südostbahn egyesülésével a vezető szerepet az új SOB vette át, amelyek eddigre már a ma is jól ismert, alaposan átépített és klimatizált EW I-esekkel, azaz Revvivo kocsikkal jártak. Ezek továbbítására az SBB által az SOB részére átadott Re 4/4 IV-esek illetve a még a BT és a régi SOB által beszerzett NPZ motorkocsik álltak rendelkezésre. A vonal specialitása a Pfäffikon és Arth-Goldau között található meredek, akár 50 ezrelékes emelkedők, aminek leküzdésére a hat kocsinál hosszabb vonatokhoz két mozdony kell, ami miatt a 90-es évek óta szendvicsben közlekednek.
Az 50 ezrelékes rámpán küzdi fel magát az Re 4/4 IV-es szendviccsel közlekedő régi Voralpen Express
A korosodó gördülőállomány lecserélésére a Südostbahn még 2014-ben kiírt tenderét a Stadler nyerte a Flirt 160 enyhén módosított verziójával. Az első ilyen, Traverso névre keresztelt, kétszer négyrészes szerelvényt a nagyközönség a 2018-as Innotranszon csodálhatta meg. Ezután az idei év elejétől kezdve alapos tesztelnek vetették alá a szerelvényeket, amelyek nyár eleje óta el is kezdték kiváltani a hagyományos mozdonyok vonatokat a Voralpen Express vonalán. Az üzembeállításuk terv szerint halad, így az idei menetrendváltástól már csak az új szerelvényeket találhatjuk majd a Luzern és St.Gallen közötti közvetlen vonatokon.
Az egyik új Stadler Traverso, ahogy az SOB a hosszú Flirtöket nevezi halad Biberbrugg és Rothenthurm között Luzern felé
Így hát, a mostani átmeneti időszakot kihasználva el is mentünk néhány fotót készíteni a kifejezetten látványos vonal mentén. A kiválasztott napon már két új Traverso is fordában volt, de azért maradt még két Re 4/4 IV-es szendvics és két NPZ továbbította klasszikus szerelvény is, amelyeket a nap folyamán több helyen is megörökítettünk.
Biberbrugg után van egy kifejezetten látványos törés a vonal meredekségében, amely jó fotótémát is ad a hosszú vonatok fotózására
Az SOB a mozdonyai nagy részét valamilyen reklámfóliával látta el, így az állomány meglehetősen színes. Itt épp a Vögele cipőbolt reklámjával ellátott gép továbbította vonat halad a Zürichsee és az Obersee között húzódó hídon Luzern felé
Az NPZ motorkocsikkal továbított, színben egységes vonatok adják talán a legszebb képet a Voralpen Expressről. Az Arth-Goldaut elhagyó vonatból csodás kilátás nyílik a Zugerseere és a háttérben a Gotthard masszívum vonulataira
Steinerberg temploma épp csak kibukkan a domborzat mögött, de a két Mythen hegycsúcs (Grosser és Kleiner) a legszebb képét mutatja a naplemente fényeiben. Ja, és egy Voralpen Express is van a képen
Itt pedig már az új generáció, a Traverso. A színvilággal kapcsolatban voltak fenntartásaink, de élőben a tájban kifejezetten tetszetősnek mutatkozott az alig néhány hónapos szerelvény
Küssnacht am Rigi állomásról gyorsít ki Luzern felé a Traverso, hogy útjának utolsó szakaszát teljesítse a végállomásig
A Südostbahn a Voralpen Expressek esetleges erősítését pedig úgy tervezi megoldani, hogy a hosszú, nyolcrészes szerelvényekkel együtt, hagyományos, négyrészes Flirtöket is rendelt a Stadlertől, amelyek majd St.Gallen és Rapperswil illetve Pfäffikon SZ között csatolt üzemben közlekednek a csúcsidei órákban. Ezen Flirtök azonban az SOB jelenlegi, ezüst-piros színösszeállítását kapták meg, hiszen ezeket más vonalakon is beveti a vasúttársaság.
Az egyik új Flirt Altmatt és Rothenthurm között mint Pfäffikon SZ - Arth-Goldau S-Bahn. A későbbiekben majd a hosszú Traversókkal kapcsolva is találkozhatunk velük
(fotók: Berky Dénes)
Berky Dénes