Ebben az évben, azaz 2019-ben volt fél évszázada, hogy Halle (Saale) városába megérkezett az első korszerű csehszlovák villamos. A T3-asok ugyan már ismertek voltak, de az igazán a német igényekre szabott, keskenyebb és picit hosszabb járművek igazán otthonosak lettek a városban, ahol egy igazán különleges kocsitípus is őshonos lett.
A csehszlovák ČKD Tatra 1967-től 20 éven át gyártotta az elsősorban az NDK-beli villamosüzemek igényeire szabott villamosokat, a T4-es típust. A kocsik a T3-assokkal rokonok, ám a 2,5 méter széles kocsiszekrény helyett csak 2,2 méter széles kasztnit kaptak, cserében a 14 méteres villamosba 1+2-es osztású ülések kerültek alapesetben. Ráadásul a T4-esekből – ellentétben a T3-asokkal – hajtás nélküli betétkocsi is épült, sőt, a kocsikból kétirányú kivitelt is „fűrészeltek” saját igényeik kielégítésére egyes közlekedési vállalatok.
A Dessauer Straße szélén a Frohe Zukunft (magyarul Szép Jövő) végállomás felé haladt a menet, képünk a Kornblumenweg megállóhoz érkezőben mutatja a megemlékezésen részt vevő csehszlovák villamosokat
Németországban először Drezdában jelentek meg a típus képviselői, de a vegyiparáról ismert térség, a „Chemiedreieck” északi oldalán fekvő Halle (Saale) is megkapta a maga T4-eseit – az NDK-ban ilyen kocsik Drezda és Halle mellett Lipcsében és Magdeburgban üzemeltek még.
Térképre rátekintve nem tűnik föl, de Halle (Saale) bővelkedik az alapvetően erősnek számító T4D-ket is próbára tevő emelkedőkben
A 901+101 összeállítású szerelvény érkezik vissza a Frohe Zukunft végállomás felől érkező menetben a T4D+B4D összeállítású szerelvény a felvonulás alatt. A kocsi eredeti állapotában gyarapítja a múzeumi flottát – a pótkocsikból pedig egészen keveset épített a ČKD
A T4-esekből ráadásul pont Halle villamosüzeme épített igazán érdekes kocsikat is: a Z-T4D típusú járművek szóló és egyben kétirányú kocsik, amelyeket eredetileg a merseburgi városi forgalom számára építettek: itt nem állt rendelkezésre hurokvágány, így szükség volt a régi, kéttengelyes kétirányú kocsik kiváltására. Két kocsi készült el mai HAVAG műhelyében: a 901-es és a 902-es pályaszámú jármű. Előbbi napjainkban 900-as számon Halle nosztalgiaflottájának része, utóbbi pedig a brit Tramway Museum Crich állagában van és emiatt kapott normál nyomtávolságú kerekeket.
A helyi (nosztalgia)flotta legérdekesebb darabja kétségkívül a Z-T4D típusú, házilag átépített kétirányú motorkocsi. Az 1969-ben gyártott kocsit 1982-ben építette át a közlekedési vállalat kétirányú kocsivá, miután a városközi mai 5-ös vonal Merseburg településen belüli részén szükség volt a kétirányú járművekre és így tudták kiváltani a korábbi kéttengelyes kocsikat a városi helyijáratról, az akkor még létező 15-ös vonalról
A 900-as (egykori 901-es) kocsi B vége felé tekintve az utastérben semmi sem tűnik fel elsőre, ha csak az nem, hogy a fülke mellett nincs meg a „helytelen” oldali ajtó. A kocsikon oldalanként két-két ajtót hagytak, a villamosberendezések egy részét a kocsi B végén kialakított vezetőállás miatt át kellett helyezni a jármű közepére
A két vezetőállás – fent az A végi, lent a B végi – között első ránézésre nem sok különbség van, a legfeltűnőbb a csak a "helyes" oldalon lévő főkapcsoló
A 900-as pályaszámú kétirányúsított T4D a Geschwister-Scholl-Straßéban egy rögtönzött fotómegállás keretében
Mellékszál: az évek során a keskeny T4-esekből nem csak a németek rendeltek, hanem került belőlük a Szovjetunióba, Romániába és Jugoszláviába is.
Szóló T4-es is szerepelt a programban: a 931-es számú T4D kocsi egymagában szállította az utasokat az ünnepi menet után. Érdemes megfigyelni az áramszedőt: a szokottnál magasabban van a városban a felsővezeték, emiatt külön, magasított porcelánszigetelőkön trónol a szabványos áramszedő
A Rannischer Platzon áthaladva jól látható volt, hogy ez egy hagyományos egyirányú kocsi
A korosodó német kocsikat, így a hallei járműveket is az 1990-es évek elején korszerűsítették. A korszerűsítés magától értetődő előnyei mellett fontos volt az egykori NDK iparának foglakoztatása is, így általában egy-egy város a hozzá közel eső járműgyártókkal közösen, sokszor helyben oldotta meg a korszerűsítést, ez pedig azzal járt, hogy számos különféle variáns lépett színre, szigorúan a helyi igényekhez és lehetőségekhez szabva. Az egyedi igények miatt Lipcse mellett Halle rendelkezett a legszínesebb és műszakilag is sok tekintetben eltérő flottával.
A felvonulás keretében a Rannischer Platzon vág keresztül a 1201+1176+204 összeállítású „Großzug”. A szerelvény az utolsó T4D-k számos felújítás utáni, utolsó üzemi állapotát reprezentálja
A Großzug a 12 éve átépített Kröllwitz terminálról indulva teljes hosszában megcsodálható volt a kijárati váltókörzeten áthaladva. Ezen a terminálon minden irányból lehet fordulni és a négy 60 méteres peronja mellett szinte csak szervezés kérdése, mennyi viszonylat végállomásozik egyszerre.
A parádé után az utasszállító kocsik – négy szerelvény – a belváros és Kröllwitz végállomás között 50-es viszonylatjelzéssel nosztalgiajáratként közlekedtek. A járat érintette a villamosmúzeumot is, ahol szintén különleges programokkal, többek között a T4-esek történetét bemutató előadással várták a látogatókat
Mindezek ellenére a 1990-es évek végétől kezdtek kikopni a magaspadlós kocsik a forgalomból: a német házi járműgyártók – többek között a DÜWAG, a Siemens, az ADtranz – segítségével szintén igényekre szabott módon készülő alacsonypadlós kocsik lepték el az utcákat, kiváltva ezzel a csehszlovák eredetű kocsikat, ám a változó igények miatt a mai napig szolgálatban maradtak többé-kevésbé: Drezdában már csak a csúcsidei rásegítő és a múzeumi vonalon járnak főleg; Lipcsében még a napi üzem részei a kocsik (itt alacsonypadlós pótkocsit húznak szükség esetén), de Halléban már keresni kell a Tátrákat, egy-két vonalon fordulhat elő a forgalomban és csak a hétköznapi csúcsban egy-két háromkocsis „nagyvonat”.
Miközben a diszpécseri Trabant a látogatókat furikázta a múzeum környékén, addig a vonali irányítók (azaz a korabeli zavarosok) Barkas kisbusza a szuvenírbolt mellett álmodozott aktív éveiről
Másnap a helyi közlekedési múzeumé volt a főszerep, hiszen az Emlékművek Napja keretében a gyűjtemény legértékesebb darabja a 125 éves és ezzel Európa legöregebb, működőképes 4-es pályaszámú motorkocsija is megmutatta magát. Kiegészítő programként a gyűjteményt gondozó villamosbarát egyesület két busza is szállította az érdeklődőket.
A 4-es pályaszámú motorkocsi a vasárnapi Emlékűvek Napja főszereplője volt, a Tátra-évfordulón még a múzeumban pihent a favázas kocsi
Ikarus-kocsival mindenhol lehet találkozni: itt egy 211-es egy 630-as érkezett a látogatók örömére a múzeum udvarára. A buszoknak szintén a másnapi múzeumünnepen jutott szerep
Adorján Péter, Halász Péter