A cseh RegioJet újabb vasúti kocsikkal bővíti járműparkját: a Radim Jančura nevével fémjelzett cég ezúttal 13 darab személykocsit vásárol a Nationale Maatschappij der Belgische Spoorwegen/Société Nationale des Chemins de fer Belges flottájából. A kocsik nem mellesleg nem újak a csehek számára: Hranice na Moravě állomás mellett tárolnak már több ilyen járművet.
A hírek szerint a kocsikat a RegioJet távolsági vonatain megszokott minőségi standardok szerint újítják fel: akadálymentes WC-ket és egy kis konyhát is kialakítnak a járművekben. A tizenhárom kocsi átalakítása várhatóan két évig tart majd. Jančura azt is közölte, hogy az SBB-től beszerzett használt termes kocsik egy részét pedig az Astrától újonnan vett kocsikhoz hasonló belső térrel újítják fel, de továbbra is kiszolgálás nélküli „low cost” kocsiként kínálják a helyeket bennünk.
Úgy tudjuk, hogy az NMBS/SNCB-től a RegioJet az I6-os és I10-es sorozatú, az UIC Z szabványnak megfelelő kocsikat vásárol majd.
A sorban két osztrák eredetű, egy aradi új építésű és egy svájci személykocsi – tovább színesedhet a RegioJet flottája
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
A cégvezető azt cáfolta, hogy összefüggésben lenne a mostani kocsivásárlás azzal, hogy pályáznak az R8-assal jelzett jelzett, Brno és Bohumín között közlekedő gyorsvonati viszonylat üzemeltetésére. Jančura szerint a szűkös flottát szeretnék bővíteni, ezzel garantálva az utasoknak a nagyobb rugalmasságot és üzembiztonságot is. Ennek ellenére folyamatosak a pletyák a RegioJet piacbővítési szándékáról is.
Eközben a német vasúttól is bérel majd járművet a RegioJet: a csallóközi vasúton szeptembertől részben nagy befogadóképességű, emeletes vonatok közlekednek majd Pozsony és Komárno között. A DBz sorozatú járműveket a hírek szerint csak bérlik majd, ahogy a vonatok továbbítását végző 218-as sorozatú dízelmozdonyokat is. Erről egyelőre további részletek nem ismertek.
A magyar vevőjelölt (?)
Csépke András távoztával a MÁV-START háza táján is érezhető volt némi elmozdulás az IC+, mint szent tehén egyedüli üdvőzítő megoldásként kezelése terén. Kósza hírek szerint még az is felmerült, hogy a saját gyártás lassú felfutása és korlátozott volumene miatt valamilyen kiegészítő megoldás után nézzenek a használt kocsik piacán. Az informális érdeklődésre pedig éppen a belgák válaszoltak pozitívan, a mostani ügylet tárgyát is képező kocsikkal. A mostani szerződés darabszámát elnézve valószínűleg van még ott, ahonnan ez jött, így kívácsian várhatjuk, lesz-e valami ebből a felajánlásból; vagy az ÖBB IC-kocsijaihoz hasonlóan elúszik a lehetőség és marad a Csépke-érában már viszonylag jól begyakorolt „sufnizás” és kényelmes tempójú biztonsági játék a tisztes helytállás jegyében.
Halász Péter, Magyarics Zoltán
