Július 23-án, Markus Söder, Bajorország miniszterelnökének jelenlétében az alapkőletétellel hivatalosan is megkezdődik a szárazföldön fekvő Lindau-Reutin állomás átépítése, ami a Buchloe–Memmingen–Leutkirch–Kißlegg–Hergatz–Lindau vasútvonal villamosításával áll összefüggésben. A projekt célja, hogy a München–Zürich viszonylatú EC-k a szigeten fekvő Lindau Hauptbahnhofon szükséges irányváltás nélkül haladhassanak, ezáltal és a villamosításnak köszönhetően a menetidő egy órával csökkenjen.
2014. április 18-án Zürich és Bregenz felől érkezik az EC 193-as számú vonat az SBB Cargo 421 371-es pályaszámú gépével az élen a lindaui pályaudvarra
Irányváltás és gépcsere: Münchenig a 218 419+218 433 pályaszámú páros viszi tovább a vonatot. A vasútvillamosítással a gépcsere feleslegessé válik, így a betérésének és az irányváltásnak sem lesz vasútüzemi haszna
A regionális – bajor tartományi – megrendelésben közlekedő magánvasúti gyorsvonatok, az Alex járatai is eltűnnek majd, hiszen a DB Regio nyerte meg a közszolgáltatási tendert. A képen 2014. április 18-án a müncheni vonat élén az utolsó Dispolok-festésű EuroRunner, az ER20 007-es várta az indulást
Még 2011-ben és 2012-ben tartottak népszavazásokat arról, hogy miként alakítsák át a Boden-tó melletti határváros vasúti közlekedését és ennek eredményeként várhatóan 2020-tól a szigeten fekvő Lindau Hauptbahnhof kizárólag regionális vonattal lesz elérhető, a területe pedig a forgalom csökkenése miatt szükségtelenné váló vágányok felszedésével csökken. Ezen a területen pedig a város ígéretei szerint új zöldfelületek és építési zónákat jelölnek ki, amivel a sziget nyugati fele komolyan felértéklődhet. A város lakosságának és munkahelyeinek 90 százaléka a parti részen található, ezért a fejlesztés a helyieket nem érinti nagyon hátrányosan, ellenben a München és Zürich felől, az Eurocity vonatokkal érkező turistáknak az új állomás megnyitása után még be kell majd buszozniuk vagy vonatozniuk a szigetre, amit eddig közvetlenül elérhettek távolsági vonattal is.
A lindaui főpályaudvar (1936-ig: Lindau Stadt) a vasúti forgalom kezdete óta a térség közlekedési csomópontja. A belvárost magában foglaló szigetre épített állomástól közvetlen átszállási lehetőség nyílik a mai napig a Boden-tó hajóira – ha valaki a vasúton marad, akkor választhat, hogy München (Kempten), Friedrichshafen vagy éppen Bregenz felé utazik tovább. Korábban a teherforgalomnak is komoly szerepe volt itt, éppen ezért vezetnek a vágányok egészen a kikötői raktárakig, sőt még vasúti komp is üzemelt sokáig a tavon át Svájc felé. A hajók és a vasút közötti átrakodást azonban már sok évtizede megszűnt, amivel a vasúit infrastruktúra nagy része is feleslegessé vált, ám a mai napig óriási helyet foglal el a szigeten, ezzel szinte kettévágva azt.
A nemzetközi forgalomban is komoly szerepe van az állomásnak: a részben fejpályaudvaron kerül sor a gépcserére a München és Zürich között kétórás ütemben közlekedő EuroCity-vonatok gépcseréjére: egyelőre München és Lindau között dízelgépek, Lindau és Zürich között az SBB villamosmozdonyai húzzák a vonatokat. Érdekesség, hogy ide átjárnak a svájci mozdonyok, egész konkrétan a néhány éve az SBB Cargóhoz került Re 421-esek annak ellenére, hogy Svájc felől még egy kis Ausztrián is át kell kelni (az EC-k egyik fontos megállója Bregenz is), de az említett sorozatot felszerelték az osztrák és németországi közlekedésre is alkalmas áramszedővel, amelyre még St.Margrethen állomáson cseréli a svájcit.
Ami marad, az a regionális forgalom, ehhez viszont néhány vágány (jó eséllyel a mostani csonkavágányok) bőven elég lesz...
(fotó: Berky Dénes)
(fotó: Berky Dénes)
A nemzetközi forgalomban is komoly szerepe van az állomásnak: a részben fejpályaudvaron kerül sor a gépcserére a München és Zürich között kétórás ütemben közlekedő EuroCity-vonatok gépcseréjére: egyelőre München és Lindau között dízelgépek, Lindau és Zürich között az SBB villamosmozdonyai húzzák a vonatokat. Érdekesség, hogy ide átjárnak a svájci mozdonyok, egész konkrétan a néhány éve az SBB Cargóhoz került Re 421-esek annak ellenére, hogy Svájc felől még egy kis Ausztrián is át kell kelni (az EC-k egyik fontos megállója Bregenz is), de az említett sorozatot felszerelték az osztrák és németországi közlekedésre is alkalmas áramszedővel, amelyre még St.Margrethen állomáson cseréli a svájcit.
Az egykor hatalmas forgalmat lebonyolító pályaudvar komoly infrastruktúrával rendelkezik a mai napig: ezek nagy részét felszámolják. A tóhoz közel eső tárolóvágányokat 2012-ben is már csak hébe-hóba használta egy-egy mentesítő vonat szerelvénye. A képen egy mentesítő IRE látható: Ulmba ekkor még járt néhány vonat hagyományos n-Wagenekből álló ingával
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Lindau-Reutin régi állomásépülete, amiben ma már egy vendéglátóipari egység működik, a személyvonatok már évtizedek óta nem állnak itt meg, a környék ennek megfelelően inkább emlékeztet egy balkáni állomásra, mint Németországra
Itt, néhányszáz méterrel nyugatabbra pedig már az új személyforgalmi állomás helyét készítik elő, ahol egykor tipikus, vasút melletti miniházas kerti övezet volt, ma már a munkagépek dolgoznak
Néhány hónappal ezelőttig, az új, innen nyugatabbra található aluljáró megnyitásáig a szigetre vezető Bregenzer Strasse itt keresztezte a vasutat. Az átkelő, amely ikonikus fotóhelyként is szolgált, jelenleg megszűnt, de már ide is építik az aluljárót. Jobbra pedig a klasszikus Stellwerk-torony látható, ahol a mechanikus biztosítóberendezést még néhány hónapig kezelik, aztán központosítva lesz ez is
(fotók: Berky Dénes)
Adorján Péter, Berky Dénes, Halász Péter
