Kezdjük néhány Wikipedia-adattal! Szarajevó városát még az oszmán időkben alapították a Miljacka folyó völgyében. A Kelet és Nyugat közötti központi elhelyezkedése miatt mindig is befolyásos város volt, amely az Osztrák-Magyar Monarchia idejében teljesedett ki. Az első világháború előtt a Monarchia befolyása Európa egyik legfejlettebb városává tette, ahol az ipar is komoly fejlődésnek indult, amelynek köszönhetően a vasúti kapcsolat is hamar elérte. Az második világháború után fejledt ipara miatt az ismét összeállt Jugoszlávia egyik legfontosabb városa lett Belgrád után. A délszláv háború és Jugoszlávia felbomlás után Bosznia-Hercegovina, illetve a két entitás, a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a Boszniai Szerb Köztársaság hivatalos fővárosa is lett. Itt pedig már tényleg a Wikit idézem, mert ezt szebben és tömörebben nem lehetne összefoglalni: „A város egyedülálló légkörét a történetét alakító négy vallási csoport (római katolikus, ortodox kereszténység, muszlim és zsidó vallás) által hátrahagyott épített és más kulturális javak adják. Az útikönyvek szerint Szarajevó a világ azon kevés városának egyike, ahol néhány száz méteren belül katolikus és ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.” Mindezek miatt döntöttünk úgy, hogy Szarajevóban kicsit több időt töltünk el, nem bántuk meg.
A Miljacka folyó felett sok, akár többszáz éves híd is van, de az igazi hangulatot a sok minaret és a hegyekre felfutó településrészek összevisszasága adja
Van azonban egy híd a sok közül, amelyet történelmi szerepe kiemel az átlagból. A képen látható hídon lőtte le ugyanis a szerb nacionalista Gavrilo Princip Ferenc Ferdinánd főherceget és feleségét, amelynek következtében az Osztrák-Magyar Monarchia megtámadta a Szerb Királyságot, ami végül az első világháborúhoz vezetett
A folyó bal partján csendesebb lakóövezet terül el, innen indul a bobpályához vezető felvonó is
Esti hangulat a keleti városrészben. Itt naplemente után teljesen megszűnik az élet, aki éjszakai bulira vágyik, annak a nyugati oldal kínál lehetőségeket
A belváros alapvetően két részre oszlik. A nyugati felén a Monarchia és a nyugati befolyás dominált, itt sétálva szinte Budapest, Prága vagy Bécs utcáin is érezhetjük magunkat. A keleti oldalt sokkal inkább a keleti, muszlim befolyás határozza meg, egyszintes házakkal, az utcára kipakolt szuvenírboltokkal és kávézókkal. Ebben a leginkább különös viszont mégiscsak az, hogy a kettő között nincs átmenet, hanem egy éles határ, amelyet a kultúrák találkozásának is hívnak és a főutca közepén ki is van kövezve. Az, hogy a Kelet és Nyugat kultúrái között néhány pillanat alatt átsétálhassunk, a világon egyedülálló. Mivel a város nyugati része nekünk sok újdonságot nem nyújtott, így időnk nagy részét a keleti részen töltöttük el, a kis helyiségekben végtelen különböző fémárut készítő mesteremberek és a kiváló bosnyák kávék világában. De itt beszéljenek inkább a képek.
Persze azért nem bírtuk ki közlekedésrajongás nélkül, így a város villamosüzemét is alaposabban szemügyre akartuk venni. A hálózat alapjai még a Monarchia idején, 1884-ban épültek ki lóvasútként, amely ezzel Európa egyik első városi vasútüzeme volt volt. A villamosításra végül 1895-ben került sor és a hálózat azóta a mai napig üzemben van. Érdekesség, hogy a lóvasút eredetileg, illeszkedvén az ország első vasútvonalaihoz, 760 mm-es keskeny nyomközzel épült ki és csak igen későn, 1960-ra építették át normál nyomtávúra. Ma a hálózat összesen 6 viszonylatot számlál, ám ezek nagy része csak ugyanazon vonal rövidebb és hosszabb változatai. A nyugati végállomás Ilidžánál van, míg a keleti a belvárosi hurok végén Baščaršijánál. Ezen kívül még van egy néhány száz méter hosszú leágazás a vasúti pályaudvar felé. A járműállományt még a jugoszláv időkből származó kocsik és sok máshol leselejtezett vagy használtan eladott járművek jelentik. Van itt sok korú és kivitelű Tátra mindenfelől Európából, jónéhány Düwag GT8 eredetileg Kölnből, de Szarajevóba már a törökországi Konyából érkeztek, illetve három darab ex-Bécsi Lohner E kocsi is.
A szarajevói villamosüzem történetével és néhány évvel ezelőtti mindennapjaival már foglalkoztunk a RegionalBahn oldalán, érdemes összehasonítani az akkori képeket a mostaniakkal.
Boszniai utazásunk ezen epizódja inkább a szokásos városnézésről szólt, de a következő részben folytatjuk utunkat dél felé, Mostaron át a horvát tengerpartig.
A kultúrák találkozásának pontja a főutcán. Ha nyugati felé nézünk szinte bármelyik monarchiás városban lehetnénk
Ha viszont 180 fokkal elfordulunk, máris egy szinte török hangulatú kisváros tárul elénk. Ez a két kultúra ilyen közel egymáshoz a világon nagyon kevés helyen van
Az 1532-ben épült Gazi Husrev-beg mecset az ország legnagyobbja, közvetlenül Szarajevó főutcájáról nyílik
A rézművesek utcácskája rengeteg csodát rejt, évszázadokkal repülünk itt vissza az időben. A kis helyiséget roskadásig vannak tömve az összes elképzelhető fémműves termékkel, amelyek nagy részét a boltocskákban is formálják meg a mesteremberek. Ők természetesen rögtön be is invitálnak, hogy a világ minden kávéskészletét, hamutartóját és kis fém tükrét eladják nekünk
Minden szinten szinte minden, bármit tudunk itt venni bármilyen színben, a kínálatnak csak a képzeletünk szab határt
Egy ilyen kis boltocskában elvesznek a dimenziók is, csak a felfoghatatlan mennyiségű souvenír marad
Persze azért nem bírtuk ki közlekedésrajongás nélkül, így a város villamosüzemét is alaposabban szemügyre akartuk venni. A hálózat alapjai még a Monarchia idején, 1884-ban épültek ki lóvasútként, amely ezzel Európa egyik első városi vasútüzeme volt volt. A villamosításra végül 1895-ben került sor és a hálózat azóta a mai napig üzemben van. Érdekesség, hogy a lóvasút eredetileg, illeszkedvén az ország első vasútvonalaihoz, 760 mm-es keskeny nyomközzel épült ki és csak igen későn, 1960-ra építették át normál nyomtávúra. Ma a hálózat összesen 6 viszonylatot számlál, ám ezek nagy része csak ugyanazon vonal rövidebb és hosszabb változatai. A nyugati végállomás Ilidžánál van, míg a keleti a belvárosi hurok végén Baščaršijánál. Ezen kívül még van egy néhány száz méter hosszú leágazás a vasúti pályaudvar felé. A járműállományt még a jugoszláv időkből származó kocsik és sok máshol leselejtezett vagy használtan eladott járművek jelentik. Van itt sok korú és kivitelű Tátra mindenfelől Európából, jónéhány Düwag GT8 eredetileg Kölnből, de Szarajevóba már a törökországi Konyából érkeztek, illetve három darab ex-Bécsi Lohner E kocsi is.
A szarajevói villamosüzem történetével és néhány évvel ezelőtti mindennapjaival már foglalkoztunk a RegionalBahn oldalán, érdemes összehasonítani az akkori képeket a mostaniakkal.
Egy eredeti szarajevói, telireklámos Tátra K2YU várja indulási idejét a csodás őszi napsütésben várja az állomási téren, háttérben az Avaz Twist Towerrel
Szintén egy K2YU a belvárosi Baščaršija végállomásnál
Egy eredetileg kölni Düwag GT8, amely itt már harmadik életét éli a törökországi Konya után
A GT8-as beltere annak ellenére kifejezetten jó állapotban van, hogy már látott egy-két várost és országot
Három E típusú Lohner kocsi is érkezett Szarajevóba Bécsből még a kétezres évek elején, ezek egyike halad épp a külső végállomás felé a 4-es vonalon
Egy 1973-as évjáratú Tátra K2YU, amelyet még a jugoszláv időkben szerzett be Szarajevó villamosüzeme
Egy, a fentihez hasonló K2YU belseje. Ezeken azért már látszik az idő, nem túlzás azt mondani, csoda hogy egyben van
Egy átépített K2YU, azaz Satra II-es kocsi, ilyenből is jár jónéhány a városban
(fotók: Berky Dénes)
(fotók: Berky Dénes)
Boszniai utazásunk ezen epizódja inkább a szokásos városnézésről szólt, de a következő részben folytatjuk utunkat dél felé, Mostaron át a horvát tengerpartig.
Berky Dénes