2019. 03. 24.

Vonattal Boszniában – 3. rész

A szerbiai, macedón és montenegrói túrák után ezúttal Bosznia felé vettük az irányt. Ide is azért mentünk, hogy a maradék vasutat megtekintsük és beutazzuk. Szokás szerint sok élménnyel és képpel érkezik beszámolónk harmadik része, amelyben ismét vár ránk néhány meglepetés is a Doboj és Szarajevó közti úton.


Az előző rész végén épp visszartünk Dobojba, ahonnan másnap reggel Szarajevó felé vettük az irányt. Természtesen lehetett volna a reggeli Talgóval végigutazni a fővárosig, de abban mi lenne a kihívás? Így aztán csak egy megállót mentünk a modern spanyol vonattal, a Szerb Köztársaság és a Föderáció határát keresztezve Maglajig, mivel itt más vonat nem jár át, csak a távolsági. A rövid, alig több mint 30 perces út után a kisvárosban egy ébresztő kávé elfogyasztása után még gyorsab belátogattunk a helyi forgalmi irodába, mivel itt egy nagyon kedves és néhány szót angolul illetve németül beszélő szolgálattevő fogadott. Kézzel-lábbal mutogattunk egy kicsit, nagyjából elmagyarázta a helyi nyomógombos biztber részleteit.

Érkezik a reggeli Talgo Dobojba, a forgalmi szolgálattevő pedig példamutatóan fogadja a vonatot

A bosnyák Talgo pont ugyanolyan szürreális élmény élőben, mint ahogy hangzik. Egyáltalán nem illik a modern és aránylag tisztántartott vonat ebbe a környezetbe, de azért nagy megkönnyebbülés a nem-vasútrajongó utasnak az ilyen nyugati kényelem

Maglaj állomás nyomógombos biztosítóberendézése. Balra Szarajevó, jobbra Doboj. A fővágányok foglaltságjelzéssel, a kitérők pedig automata állítással is rendelkeznek. A vágányút beállításához csak kívánt kiinduló- és célvágány gombját kell megnyomni. Ezen kívül csak a papír menetrendek, a vonalas telefon és a képen is látható faxgép jelentik a kommunikációt a külvilággal

Nem sokkal ezután megérkezett vonatunk, amely hatalmas örömünkre a ŽBFH Končar mozdonyán túl két ősrégi svéd kocsiból állt, amelyekben a beszámolók szerint már nem is reménykedtünk. A ezek a kocsik már elég régóta vannak Boszniában, így az állapotuk is ennek megfelelő, de azért még érezni a valamikori svéd minőség maradványait, no meg persze a sok svéd nyelvű felirat is árulkodik a kocsik eredetéről. Ez a személyvonat Zenicáig közlekedett, ahol elvileg volt átszállás a Szarajevó felé. Az út hamar eltelt, bőven lehet a tájban is gyönyörködni, kisebb-nagyobb hegyek között halad a vasútvonal. Azon inkább aggódtunk, hogy vonatunk a környéken megszokottak szerint egyre több késést szedett össze, amivel a mindössze 5 perces, de hivatalos átszállás Zenicában veszélybe került, a következő vonat meg csak 5 órával később lett volna.

Nagy meglepetésünkre és örömünkre ez a vonat állt be Maglajban a peron mellé, hogy személyvonatként közlekedjen Zenica felé. Élén a megszokott típus, de ez már a ŽFBH, vagyis a Föderáció vasútjának színeit viseli. A két kék kocsi pedig Svédországból érkezett adományként több mint másfél évtizeddel ezelőtt

Tryck, azaz tolni, de nem bosnyákul, hanem svédül. A kocsi nem tudja letagadni származását

A belső tér még őrzi valamelyest az eredeti kényelmet és hangulatot, bár azért ehhez jó adag fantáziára is szükség van a szemlélő részéről

A két kocsi csak az üléshuzat színében különbözött. Két hatszemélyes fülke és egy nagyobb termes rész fogadja itt az utasokat. Az ülések ma már inkább koszt, mint kényelmet nyújtanak, de a minden négyzetcentit befedő fa borítás kellemes, már-már luxus hangulatot áraszt

Úton Zenica felé a Boszna-folyó völgyében kanyarog a vasút, a svéd kocsi jól fut, bár a pálya álloptát azért ez sem tudja kompenzálni. Ennek ellenére a majdhogynem nyári melegben élmény az utazás

Vonatunk érkezés után Zenica állomáson. Itt amúgy sem lett volna sok időnk, de a késés miatt csak erre az egy képre futotta

Végül nagyjából 10 perces késéssel értünk Zenicába, de szerencsére a csatlakozás egy szintén igencsak megkopott Ganz motorvonat képében megvárt. Ennek a szerelvénynek is örültünk, egy nappal előbb láttuk ugyan az Banja lukai Talgo fordában, de arról nem volt infónk, hogy személyvonatként is jár-e valahol. A szarajevói téli olimpiára a Ganztól rendelt, eredetileg végig első osztályú, magas színvonalú motorvonat meglehetősen leharcolt volt, de határozottan működött még, a mozdonyvezető szerint, akivel az egész utón végig beszélgettünk, határozottan megbízható járműről van szó.

Immár a Ganz motorvonatból csodáljuk tovább a tájat

A vezetőállás meglehetősen egyszerűre van szabva, de a célnak a vele dolgozó gépész szerint is megfelel

Kakanj állomáson meglehetősen sokat vártunk a megkésett kersztre, amely szintén egy Ganz motorvonat volt, de hasonló állapotban

Első osztályú kényelem a rugós, állítható háttámlájú ülésekkel

Amelyek ráadásul meg is fordíthatóak, amely funkció a rengeteg kosz és rozsda ellenére még ma is kiválóan működik

A folyosón még néhol az eredeti gyári tábla is fellelhető

A Szarajevóba való megérkezés után volt egy kis időnk kintről is megcsodálni a magyar ipar remekét, amely élete fénykorán már minden valószínűség szerint messze túl van

Szarajevóba a késő délutáni órákban érkeztünk, ahol a tömegközlekedési napijegy egy trafikból való megvásárlása után, amihez egy helyi úriember áldozatos tolmácsolása is elengedhetetlen volt, lőttünk még néhány fotót az állomás előtti tér szürreális világában, majd a szállásunk felé vettük az irányt. A belvárosi főutca kellős közepén laktunk, így a villamos pont elvitt minket ide az állomásról. A meleg, szinte nyári időben úgy döntöttünk, hogy a nemrég újjáépített kabinos felvonóval felmegyünk a város fölötti hegyre, ahol a téli olimpia híres bobpálya-romjai is megtalálhatóak. Ez tényleg egy nagyon érdekes élmény, a betonszerkezetet mindenhol hódítja vissza a természet, amely így viszont túristaútnak is tökéletes, sokan töltötték itt esti sétájukat.

Szarajevó szürreál az állomás előtti téren; előtérben a mindenféle használtan vásárolt vagy ajándékba kapott járművek, háttérben pedig a 176 méter magas Avaz Twist Tower felhőkarcoló, amely az egyik helyi újság székhelyeként szolgál 2008-as elkészülte óta

Az eredetileg 1959-ben megnyílt, majd az 1984-es szarajevói téli olimpián komoly szerephez jutó felvonó a Trebević-hegyen a délszláv háborúban teljesen megsemmisült. Az újjáépítésére 2017-ben került sor, majd 2018 eleje óta ismét üzemben van, immár a legmodernebb technikával

Fent a hegyen egyelőre sok látnivaló a kilátáson kívül nincs, viszont kis sétával elérhetjük a téli olimpia egyik máig híres helyszínét, a bobpályát. A teljesen elhagyott és pusztuló betonszerkezet gyakran szerepel különböző képgyűjteményekben, hiszen a természet által szinte teljesen visszahódított építmény kifejezetten izgalmas látványt nyújt
(fotók: Berky Dénes)

Miután visszaértünk a városba, belevetettük magunkat az esti forgatagba, de a Szarajevóról részletesen majd csak a következő részben.

Berky Dénes

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.