2019. 01. 12.

Elbúcsúztak az E10-esek

Hatvanegy év szolgálat után, 2019. január 5-én búcsúztak el az aktív szolgálattól a német 110-es sorozatú mozdonyok. A vasútbarátok között legendásnak számító mozdony inkább igásló volt, semmint parádésló – hosszabb ideig is szolgált, mint „utódja”, a 103-as.






Kimondani is hihetetlen, de bizony 61 év aktív szolgálat után tűnik el az utolsó 110-es, illetve 1968-ig E10-es sorozatú mozdony a Deutsche Bahn flottájából. A mozdony a II. Világháború utáni évek gazdasági csodájának gyermeke volt – a felfelé ívelő nyugat-német gazdaságban lehetőség volt már a kifejezetten gyorsvonati mozdonyok fejlesztésére és a német iparvállalatok példás összefogásával létrehozott típus a későbbiekben is meghatározó jármű maradt, hiszen az itteni fejlesztéseket sok évtizeden keresztül szinte változatlan formában használták fel. A gép számos tekintetben korszakalkotó volt: nagyon korszerű elektronikával rendelkezett és az engedélyezett legnagyobb sebessége előbb 150, majd később 140 km/h volt (az E10.12-es sorozaté 160 km/h).

A 110 489-es pályaszámú mozdonyt 1968-ban gyártották 2013-ban selejtezték. Ez a felvétel az ingavonati üzemben közlekedő mozdonyról 2002. június 3-án készült Göttingenben
(fotó: Halász István)

Az első generációk formavilágának megfelelő kasztnival rendelkező 110 178-as a jellegzetes dupla lámpákkal várja az indulást 2002 nyarán Nürnbergben. A mozdony nem sokkal korábban kapta meg közlekedési vörös színezését
(fotó: Halász István)

Eközben a 113 269-es (egykori E10 1269-es) regionális vonata élén érkezett Nürnbergbe – az 1987 óta alkalmazott „Orientrot” színterv szerinti fényezésben. A gép az első „Bügelfalte”-k egyike, annak idején a TEE Rheingold és a Rheinblitz élén parádéztak ezek a mozdonyok
(fotó: Halász István)

A típust 1956-tól 1968-ig gyártották, az utolsó gépet, a 110 511-est pedig egy tehervonati 140-es sorozatú gép átépítésével 1969-ben állították szolgálatba. Ez a példa is jól mutatja, hogy az első típusmozdonyok, az E39/E40 (könnyű tehervonat), E41 (könnyű személyvonati és tehervonati) és az E10-es (gyorsvonati, közepes tehervonati) mozdonyok bár eltérő igényeknek feleltek meg, mégis mennyire könnyen átalakíthatók egyik vagy másik típussá.

A 110 347-es 2005 nyarán a müncheni főpályaudvar fűtőháza előtt pihent
(fotó: Halász István)

Az E10-esek első formája járműszekrényben is azonos volt a többi típussal, csak az E10.12-es alsorozat után, a 288-as pályaszámtól felfelé kapták meg az áramvonalasabb pofát. A régebbi gépeket „Kastenzehner”-ként, „dobozos tízesként”, míg az újabbakat, ideértve a későbbi 112.0-ás sorozatot is, „Bügelfalte”-ként, „élére vasaltként” ismerték.

2009-ben Wuppertal főpályaudvarára érkezett a 110 376-os regionális vonata élén
(fotó: Óvári Péter)


A típus alaptípus volt a nyugat-németországi vonatközlekedésben: az 1970-es években az InterCity-vonatok éléről ugyan részben kiszorították őket a 103-asok, de az IC-hálózat 1979-es reformja után visszatértek ebbe a szektorba is a mozdonyok. Az 1994-es Bahnreform után a gépek a regionális szektorba kerültek, bár sokáig bérben távolsági vonatok élén is közlekedtek. Érdekesség, hogy gyárilag elő voltak készítve az ingavonati üzemre, az ehhez szükséges eszközöket azonban csak az 1990-es években a selejtezett 141-esekből kiemelve építették be egyes gépekbe.

A 115 205-ös már a DB AutoZug mozdonyaként látta el energiával 2012. május 19-én este a hamburgi és berlini éjszakai vonat szerelvényét München Ostbahnhofon
(fotó: Halász Péter)

A 110 487-es a régi pályaszámán szolgált 2012-ben Münchenben, de már nem a DB Regionál, hanem a DB AutoZug-ot felváltó DB Fernverkehr kötelékében
(fotó: Halász Péter)

A 115 350-es 2011 augusztusában München Ostbahnhofról húzta át a berlini és hamburgi CNL szerelvényét a főpályaudvarra. A vonat végén az azóta kiveszett autószállító kocsik egyik látszik
(fotó: Halász Péter)

A regionális vonatok éléről 2014-ben búcsúztak a gépek, utolsó nagy bázisuk Dortmund és Braunschweig volt. Ekkoriban kezdődött hattyúdaluk: a DB AutoZug átvett 2005-től folyamatosan mintegy harminc darab mozdonyt a típusból és könyvelési okok miatt 115-ös sorozatként közlekedtek az autószállító és az éjszakai vonatok élén. Ezek eltűnése a 115-ösök végét is jelentette: az utolsó éjszakai vonat megszűnése után már csak a belső üzemi meneteket, nagyobb bázisállomások közötti átállítós szolgálati szerelvényvonatokat továbbították – ritkán pedig Stuttgart térségében, a Konstanz felé Gäubahnon a DB Fernverkehr mozdonyait helyettesítették.

A 110 427-es 2008 őszén még nem „lakott” Berlinben, a Rajna-Ruhr-vidékről futballszurkolók különvonatának élén érkezett a szövetségi fővárosba és haladt át szerelvényével a régi, már bontás alatt álló Ostkreuzon
(fotó: Halász Péter)

A DB AutoZug-hoz került 115-ösök honállomása hivatalosan Berlin-Rummelsburg volt, bár az országban mindenütt megfordultak. A képen a 115 459-es két emeletes kocsival robog a berlini külső vasúti gyűrűn Mühlenbeck-Mönchmühle megálló mellett 2017 nyarán
(fotó: Halász Péter)

2015 őszén a 115 198-as, az akkor még szolgálatban lévő utolsó, egylámpás E10-es a Prágából Zürichbe és Koppenhágába tartó CNL élén várja az indulást a lipcsei főpályaudvaron
(fotó: Halász Péter)

Miután az utolsó 115-ös fővizsgája is lejáróban van, így pótlásukra az IC-fordákból felszabaduló 120.1 sorozatú gépeket vetik be – az utolsó E10-essel közlekedő szolgálati vonatpár pedig 2019. január 5-én hajnali három óra körül FbZ 2475 számmal hagyta el München felé Frankfurt am Main főpályaudvarát.

Több E10-es is viselt az idők során reklámot, ám a 115 509-es  2011-ben a DB-s autószállítás 80. születésnapja alkalmából kapott egyedi fényezést (a többi gép általában csak fóliát kapott) és ezt selejtezéséig viselte. A gép itt éppen egy FbZ élén hagyja el Köln főpályaudvarát 2015 nyarán
(fotó: Halász Péter)
Halász Péter
@