Az első részben Tiranából - Durrësbe utaztunk a hajnali első és egyben utolsó vonattal, ami a fővárosból Durrësbe közlekedett. Következő vonatunk Durrësből csak 6 óra múlva indul, addig is városnézés!
Lassan telt az idő, mindannyian izgatottak voltunk már a következő úttal kapcsolatban. Ennek okán már jóval korábban megérkeztünk az állomásra, de az még délben zárva volt. A következő vonatunk 13 óra 25 perckor indult tovább, de mivel az állomásra bejutni nem tudtunk, alternatív lehetőségeket kerestünk a bejutásra. Tudni kell, hogy az állomás semmilyen módon nincs elkerítve a környező utcákról, ezért nem volt nehéz dolgunk bejutni.
A vonatunk szerelvénye már bent állt, mellette a 13 óra 10 perckor Skhoderba induló vonattal karöltve
A vonatszemélyzet a peronon beszélgetett, közben mi fényképezővel a nyakunkban másztunk a méteres gazban. Pár kép készítése után intve mutatták hogy, nyugodtan fotózzunk, sőt az egyikük érdeklődve kérdezte melyik országból jöttünk.
Csehszlovák mozdonyok...
...még eredeti gyári táblával.
Szerencsére a nap is kisütött és már a hőmérséklet is meghaladta a 30 fokot, így kellemesen körbe tudtuk fotózni a szerelvényeket. Ahogy telt az idő, lassan elkezdtek szállingózni az utasok is, tömegről nem beszélhetünk, de érkeztek szép számban.
A külső állapot alapján...
...nem ilyen belteret vártunk.
Közben mi is elfoglaltuk a helyünket a vonaton, illetve beszereztük az utazáshoz szükséges jegyeinket, plusz még párat a gyűjteménybe. A vonatunk már a megszokott összeállítással közlekedett: elöl egy cseh dízelmozdony mögötte pedig két halberstadti kocsi. A mostani halbink valamivel jobb állapotban volt, itt az ablakok közül csak az egyikben nem volt üveg, a fejtámlahuzatok mindenhol megvoltak és az ülések is egész tiszták voltak, de ez a belső. Külsőleg viszont már ez nem volt elmondható róla a firkálások alatt láthatóan több helyen is át volt rohadva a kocsiszekrény. Lassan a skhoderi személyvonat közel 40%-os kihasználtsággal elindult mellőlünk. Elhelyezkedtünk és vártuk az indulást.
Füttyszó, kürt indulunk!
Alig hagyjuk el az állomás kijáratát a mozdony már hangos kürtölésbe kezd, szinte folyamatosan szól a kürt. Alig 25-30 km/h-val döcögünk a romos pályán, máris érkezünk a még Durrësen belül található Skhozet állomásra. Skhozetben található a HSH járműfenntartási telephelye is. Itt történik a mozdonyok, kocsik javítása. Utascsere után lassan elhaladunk a skhozeti telephely mellett, ahol 1-2 romos Dongó, illetve az épp tartalék szerepét betöltő mozdonyok is várakoznak. Köztük van a HSH által felújított T669 1054-es Dongó is amelyhez egyébként két felújított halbi is jár, de azok épp revízión vannak.
Skhozetnél ágazik ki a tiranai vasútvonal, amin még teherforgalom is van Vorë-ig, ami szintén elágazó állomás Skhoder illetve Montenegró irányába.
Golem állomás következik ami a nyaralók körében is igen közkedvelt, nagyon sok magyar választja nyáron ezt a közkedvelt üdülőhelyet pihenésre. Golem egy háromvágányos állomás, ami vonatkereszt lebonyolítására is alkalmas. A három vágányból kettőt használnak. A jelzőberendezések ezen az állomáson is kibelezve, néhol több méteres gazba burkolózva állnak – még.
Szüntelen kürtölések közepette zakatoltunk tovább Kavajë felé, amely szintén egy háromvágányos állomás. Az állomáson egész tekintélyes mennyiségű utas várta a vonatot, így innen már mondhatni egész kihasználtan indultunk tovább. Nem sokkal később megérkeztünk Rrogozhinë állomásra, ahol a Fier felől érkező és Durrësbe továbbinduló vonattal lett volna a keresztünk, de ez a késés miatt elmaradt. Kis várakozás után tovább indultunk Elbasan felé.
Sok látnivalót itt még nem tartogatott a táj, csupán 1-2 alagút, nagyobb domb tarkította az utunkat. Alig 25 perc zötykölődés után megérkeztünk Papër állomásra. Papër valamikor elágazó állomás volt, ahonnan Cërrik felé lehetett tovább utazni. Az állomáson egy szamáron kívül már senki sem várta a vonatot.
Alig 20 perc volt már csak hátra az utazásból, lassacskán elkezdtünk mi is pakolni. Közben az egyik jegyvizsgáló megérkezett egy felmosóvödörrel illetve egy felmosóval és lelkesen felmosta a halbink utasterét, majd külön egy másik ronggyal az ablakokat illetve asztalokat is áttörölte. Természetesen utóbbit nem a felmosóvödörben lévő használt vízzel.
Hangos kürtölések közepette haladunk Elbasan határában egy rendezőpályaudvarnak mondható területen, közben jobbra-balra iparterületeket látunk, ahol munka nélkül álló gyárak veszik körbe a várost. A vágányok mégis fényesek: Elbasanban ócskavas-feldolgozó üzem működik, ahová vasúton is szállítanak anyagot. Elbasan vasútállomására érkezvén újabb dögsor tárul elénk, ahol a francia vasút levedlett kocsijai mellett teherkocsik védi a vágányokat az esőtől és egyéb természeti tényezőktől.
Leszállás után a vonatszemélyzet az ajtókat azonnal lezárta, a gép pedig már megkezdte a körbejárást a szerelvény körül. Közben egy rögtönzött focimérkőzést is végignézhetünk a helyi gyerekektől az állomásépület előtt, de igazából senkit nem zavarnak – legfőképp az utasokat nem.
A képeket Pordán László készítette
Sajnos Elbasanból már nem közlekedik vonat Përrenjas irányába pedig az igazi hegyekkel és alagúttal tarkított rész arra található. Elbasan állomás viszonylag nagy 8-9 vágánnyal, de a vágányok felét már felszedték/elhordták a jelzőket nagyrészt kibelezték. Az állomásépület is elég romos állapotban van, jegykiadás pedig nincs. Sajnos Elbasanból Tiranába busszal kellett hazaküzdenünk magunkat.
Videón az utazás élménye
Jól látszik, hogy a napi két pár vonattal a vasút nem versenyképes semmilyen formában sem. A buszok alig fél óránként indulnak az albán fővárosba míg vonattal közvetlenül napi egyetlen pár közlekedik. Lassan tehát elhagytuk az állomást és a buszpályaudvar felé vettük az irányt, de mivel az albán vasútból nem elég már gondolatban terveztük a következő utunkat.
Pordán László
