A berlini Ringbahn ékes példája lehet a város és az ország megosztottságának majd 1990-es újraegyesítésének, ez aligha lehet vitás. Ma az itt közlekedő S-Bahn-szerelvényekkel utazva szinte fel sem fogjuk, hogy a Schönhauser Alle és a Treptower Park közötti szakaszon a keleti vonatok jártak éveken át, míg a Sonnenalle és Gesundbrunnen között a nyugati szellemvonatok körözgettek. Ezúttal nem is egy, hanem mindjárt két képet hozunk a Ringbahn mellől.
A berlini Ringbahn így vagy úgy, de szimbólum. A város elválaszthatatlan jelképe nem csak azért, mert a városi közlekedés A és B jelű tarifazónájának határa vagy éppen egyes bérkerékpárokat a Ringen belül bárhol letámaszthatunk, ha már nincs rá szükségünk, hanem azért is, mert egy valóban ötletes közlekedési megoldást jelentett már a XIX. század végén, amikor gőzvontatással megindult rajta a forgalom. Igazi jelentőségét azonban alighanem csak az 1930-as évekbeli villamosítás hozta meg. A II. Világháború után a vonatok már nem tértek be a „Ringbahn-csúcsfordítóra”, a Potsdamer Ringbahnhofra, hiszen maga az állomás is már csak romokban létezett. Akkor még úgy tűnt, minden maradhat ezen túl a régiben, ám előbb 1953-ban néhány hónapra, majd 1961. augusztus 13-ára virradó éjjel 28 évre elvágták a gyűrűt.
A szovjet megszállási övezetben maradt szakaszhoz ekkor épült ki az úgynevezett „Stalinkurve”, ami a Bornholmer Straße térségében a nyugati részre átvezető, majd Pankow felé folytatódó szakaszt váltotta ki kizárólag a keleti oldalon haladva. Az Ostring része lett a kelet-berlini S-Bahn zsúfolt és pezsgő életű hálózatának, míg a maradék, a Sonnenalle–Westkreuz–Gesundbrunnen szakaszon az utasok helyett az üres vonatok népesítették be a Ringet egészen 1980-ig, amikor a DR úgy döntött, hogy leállítja a forgalmat a „szellemvasúton.” A BVG 1984-ben vette át a nyugat-berlini S-Bahn üzemeltetését, de a Ringbahn egyelőre továbbra is forgalom nélkül maradt. Illetve ez nem egészen pontos: a déli szakaszon, a charlottenburgi (halenseei) elágazás és a Papestraße között volt forgalom, ám ez csak az ottani műhelybe járó anyagvonatokat és egy pár kilométeren a műhelyt elhagyó vonatok próbafutását biztosító szakaszt jelentette.
Az 1990-es újraegyesítés után azonban fokozatosan felújították a Ringbahn elhanyagolt vágányait és 2002-ben végre ismét bezáródott a kör.
Első felvételünk nyugaton készült: Gesundbrunnen állomást hagyja el egy, éppen nem a Ringen közlekedő vonat. A Ringbahn vágányai a kép bal szélén lévő aluljáróba vezetnek, hogy keresztezés nélkül jussanak át az északra vezető S-Bahn-vágányok és a távolsági vasút vágányai alatt, folytatva útjukat kelet felé. Majd három évtizede nagyon nem így nézett még ki a környék, a közös peronos átszállás a Rinbahn és az észak-déli vonatok között csak álom lehetett volna, hiszen a Ringen nem is volt forgalom. A gesundbrunneni állomás a Hauptbahnhof megépítéséhez kapcsolódóan nyerte el mai formáját, ekkor épült ki az S-Bahn-csomópont is.
A háttérben látható híd, a Schwedter Steg csak az újraegyesítés után készülhetett el, hiszen pont az egykori határsáv keleti oldalán vezet.
Ha a Ringbahnnal két megállót utazunk kelet felé Gesundbrunnenből, akkor máris a Prenzlauer Allénál találjuk magunkat. A bevágásban vezető vágányokon mindig is hatalmas forgalom zajlott, ráadásul 1961 után az agglomeráció északi részéből érkező vonatok a „Stalinkurve”-n keresztül ide futottak be a nyugati célállomások helyett. Az Ostring emiatt talán a mai napig is forgalmasabb, hiszen a viszonylatok szerkezete megőrizte ezt a sajátosságot. A képen ráadásul egy, az NDK iparának köszönhető motorvonat-típussal találkozhatunk: a „Coladose” becenevű motorvonatok az 1980-as évek végétől érkeztek sorozatban a DR-hez és egészítették ki a háború előtti típusokból álló flottát.
A képen is látható viszonylatot viszont már ne keressük az Ostringen: az S9-es majd évtizednyi vendégszereplés után visszakerült a Stadtbahnra, miután ismét megépült az Ostkreuznál az ehhez szükséges vágánykapcsolat – „Coladose” viszont azért még akad a Ringen is a mai napig.
Felvételeink 2017. augusztus 4-én készültek.
Halász Péter
