Másfél nap, négy fotóhely, napi alig 10 vonat a menetrendben. Ilyen felállással nehéz elképzelni, hogy autó nélkül is lehet vasútfotózni, de valahogy mégis sikerült. Íme a képek, az utolsó részben a festői Skadari-tó partjára látogatunk.
Az előző nap fáradalmainak kipihenése és a hotelreggeli után ismét felkerekedtünk, ezúttal a Skadari-tó partja volt a cél. Itt már tudtuk, hogy hol kell leszállni, ám a fotóhely megközelítése még kérdéseket vetett fel. A Vranjina megállónál leszállva elindultunk a híd felé, majd a tóparton, a hegyre felvezető út hiányában megkérdeztük a hajóbérlős embereket, hogy hogyan juthatnánk fel. Ők rögtön tudták és útba is igazítottak; a sziklás tóparton menjünk addig, amíg fel nem tudtunk kanyarodni balra a hegyre. Így is tettünk.
Ezúttal kifogtunk egy modern CAF motorvonatot, melyből a montenegrói vasútnak három darab van. a légkondi már korán reggel sem esett rosszul, a vonalat meg úgyis ismerjük.
A kilátás már mászás közben is lenyűgöző, a magas sziklás hegyekkel körülvett Skadari-tó csodálatos látványt nyújt.
Érkezik a nap első és legjobban várt fotótémája, a gáton tökéletes napsütésben áthaladó Tara Intercity.
Még a forgalommal is szerencsénk volt, egy kamion sem volt a gáton a vonat áthaladása közben.
Ezután vártuk a két éjszakai vonat érkezését Belgrád felől, de ezek pontosságával ezúttal már nem számoltunk, fotóhelyünk sem lett volna ezekhez.
Először még érkezett egy rigai motorvonat, eddigre már leköltöztünk a tópartra egy másik perspektíváért.
A két éjszakai vonat ezúttal is késve érkezett, a Lovćen épp a lefelé mászás közben ért minket, de a Panoniját sikerült lekapni hátulról a gáton.
Ezután Vranjina települést néztük ki a következő fotóhelynek, ahol mind az előtér, mind a háttér kiválóan alkalmas a délelőtti vasútfotózáshoz, csak valahogy fel kellett jutni a hegyoldalba és remélni, hogy nem jönnek kamionok a vonatok áthaladása közben. A településhez közeledvén már lentről lehet látni egy kis templomot és a körülötte elterülő temetőt, ahova tiszteletteljesen be lehet sétálni néhány fotót készíteni. Így is tettünk.
Először egy CAF motorvonat érkezett, de még ennek a modern járműnek is jól áll a gyönyörű háttér.
A szél ellen kövekkel telepakolt háztetők és az indulásra váró halász- és sétahajók az előtérben, csodás hegyek és láposodó tó a háttérben, a középpontban pedig egy rigai motorvonat. Ez Montenegró.
Néhány tengerparti strandolós óra és egy jól megérdemelt hatalmas adag csevap után a Panonija fekvőhelyesének kényelmében élveztük a naplemente előtt a csodálatos montenegrói tájat.
Ez a táj a vonatablakból megunhatatlan.
Berky Dénes