A Genfi-tó partján található Montreux városából a Rochers de Naye 1970 méteres csúcsáig kígyózó vasútvonalat két részben építették ki. Az első szakasz furcsa módon a Glion településtől a hegycsúcsig tartó vonal volt, melyet 1892-ben nyitottak meg. Azonban ekkor a ma is üzemelő és ugyanebben az évben megnyitott Territet-Glion sikló biztosította a kapcsolatot a völgy és a városka között. A Glion és a Rochers de Naye közötti 800mm-es nyomtávolságon és végig fogasléccel kiépült vasút tisztán turisztikai célokat szolgált, ám a Glionig tartó sikló a települést sokkal közelebb hozta a külvilághoz. Hamar felmerült azonban az igény a Montreux felé tartó közvetlen kapcsolat kiépítésére, így 1909-ben meg is nyitották a hasonló paraméterekkel rendelkező vasútvonalat Montreux is Glion között. A glioni állomáson közös peron létesült, de a két vasutat ekkor még különböző társaságok üzemeltették, így az átszállás nem maradhatott el. Az átszállás mentes kapcsolatra sokáig kellett várni, a két társaság csak 1987-ben egyesült, azóta viszont már a siklóval együtt a Montreux-Vevey-Riviera (MVR) társaság üzemelteti a vonalat.
A történelmi áttekintés után nézzük a tényleges vasútvonalat! A vonatok közvetlenül a nagyvasúti állomásról indulnak Montreux-ben, így az átszállás nagyon kényelmes. Az indulás után vonatunk rögtön nekiindul a meredek emelkedőnek, ami egy alagútban kezdődik, így a város sincs kettévágva a vasút által. A hirtelen emelkedésnek köszönhetően az alagútból kiérve rögtön csodás kilátás tárul elénk a Genfi-tóra. Miután a vonal egy alagútban elhalad a Territet-Glion sikló alatt, szintén egy alagútban fordul vissza, majd folyamatos emelkedés mellett hamar be is fut Glion állomásra.
Az emelkedés nem áll meg, a maximális meredekség 220 ezrelék, amit hosszú szakaszokon át teljesít is vonatunk, még megállók is vannak a meredek szakaszokon, ahol a fel- és leszállás sem egyszerű. A lakott területet magunk mögött hagyva az erdők is gyorsan ritkulnak, nem telik sok időbe mire a vonal átlépi a fahatárt. Innentől lenyűgöző kilátás nyílik a Genfi-tóra és Montreux-re, de a másik irányban a hegyek is csodás látványt nyújtanak.
A kirándulóknak fenntartott néhány megállóhely után, ahol vannak is fel- és leszállók, a vonal áthalad egy kisebb hágó alatt egy alagútban, majd egy 180 fokos ív után meg is érkezünk a felső végállomásra, közvetlenül a Rochers de Naye hegycsúcs alá. Innen alig 10 perces sétával érhetjük el a csúcsot, ahonnan beteljesedik a körpanoráma.
Visszaindulás előtt érdemes ellátogatni még a közeli alpesi kerbe, ahol ritka hegyi növények csodálatos gyűjteménye tekinthető meg a meredek sziklák között. Ez is alig negyed óra szinte vízszintes sétára található a vasútállomástól, de aki nagyobb túrára indulna, az is megtalálja itt a számítását. A közlekedés pedig igazán egyszerű, a vonatok óránként járnak reggeltől estig.
A festői Genfi-tavon 100 évesnél is idősebb eredeti gőzhajók is járnak menetrend szerinti üzemben. Ilyennel Montreux-be megérkezni igazán stílszerű.
Montreux a 19. század végétől a turizmus fellendülésével vált igazán frekventált várossá, így a hotelek nagy része is az akkori gyönyörű stílusban épült. Egy rövid tóparti séta során ezeket is megcsodálhatjuk.
A történelmi áttekintés után nézzük a tényleges vasútvonalat! A vonatok közvetlenül a nagyvasúti állomásról indulnak Montreux-ben, így az átszállás nagyon kényelmes. Az indulás után vonatunk rögtön nekiindul a meredek emelkedőnek, ami egy alagútban kezdődik, így a város sincs kettévágva a vasút által. A hirtelen emelkedésnek köszönhetően az alagútból kiérve rögtön csodás kilátás tárul elénk a Genfi-tóra. Miután a vonal egy alagútban elhalad a Territet-Glion sikló alatt, szintén egy alagútban fordul vissza, majd folyamatos emelkedés mellett hamar be is fut Glion állomásra.
Az alsó végállomás közvetlenül a nagyvasúti állomáson található, sőt a Golden Pass vonatairól még egy peronon is át lehet szállni a fogaskerekűre.
A képen egy ma már csak különleges alkalmakkor használt régi motorkocsi látható, ma a napi üzemet a nyolcvanas években épült járművekkel bonyolítják.
Az emelkedés nem áll meg, a maximális meredekség 220 ezrelék, amit hosszú szakaszokon át teljesít is vonatunk, még megállók is vannak a meredek szakaszokon, ahol a fel- és leszállás sem egyszerű. A lakott területet magunk mögött hagyva az erdők is gyorsan ritkulnak, nem telik sok időbe mire a vonal átlépi a fahatárt. Innentől lenyűgöző kilátás nyílik a Genfi-tóra és Montreux-re, de a másik irányban a hegyek is csodás látványt nyújtanak.
Ahogy a vonal egyre magasabbra emelkedik, úgy válik a kilátás is egyre szebbé. Sajnos a jelenlegi járműveken csak kis dönthető ablakok vannak, de a hátsó vezetőállás mellett a megrögzött fotós találhat egy kis lehúzható ablakot is.
Jaman állomás épületében ma egy kis vendéglátóipari egység üzemel, melynek kiülőse a vágányok túloldalán található. Kevés hangulatosabb helyet lehet elképzelni egy kis pihenésre két vonat között.
Ahogy a vonal az erdőhatár fölé emelkedik, a kilátást már semmi sem gátolja a lenyűgöző hegyek felé.
Egy szerelvény általában két kétirányú motorkocsiból áll, így középen akár be is ülhetnénk a nyitott vezetőállás ülésébe.
A kirándulóknak fenntartott néhány megállóhely után, ahol vannak is fel- és leszállók, a vonal áthalad egy kisebb hágó alatt egy alagútban, majd egy 180 fokos ív után meg is érkezünk a felső végállomásra, közvetlenül a Rochers de Naye hegycsúcs alá. Innen alig 10 perces sétával érhetjük el a csúcsot, ahonnan beteljesedik a körpanoráma.
A csúcsról a Genfi-tóra nyíló kilátást nehéz megunni. A domb mögött takarásban található Glion, míg a parton látható település Montreux városa.
Az alpesi kertben található több száz növény között örömmel fedezhetjük fel a havasi gyopárt, amit végre ránézésre is felismerünk.
Még a virágok ismerete nélkül is nagy élmény a csendes kis hágón található kert, ahonnan természetesen a kilátást is maximálisan ki lehet élvezni.
Visszaindulás előtt érdemes ellátogatni még a közeli alpesi kerbe, ahol ritka hegyi növények csodálatos gyűjteménye tekinthető meg a meredek sziklák között. Ez is alig negyed óra szinte vízszintes sétára található a vasútállomástól, de aki nagyobb túrára indulna, az is megtalálja itt a számítását. A közlekedés pedig igazán egyszerű, a vonatok óránként járnak reggeltől estig.
A kicsit kibővített menedékház és a hagyományos hegyi életet bemutató jurták között várja vonatunk a visszaindulás idejét a Rochers de Naye hegyi végállomásáról.
Berky Dénes