A Rajna-Ruhr-vidék térsége a közlekedésbarátok számára éppolyan sok érdekességet tartogat, mint az átlag turistának, aki szeretne elmélyedni az indusztriális kultúra emlékeiben: hiszen ahol húsz éve még vasgyártás folyt, ott ma már közpark van vagy éppen múzeum. A közlekedés is ennek megfelelően átalakult, a korábbi szerepe helyett újabb jutott neki. Éppen ezért is érdemes ellátogatni Észak-Rajna-Vesztfália tartomány eme jeles részébe.
Előrebocsátjuk: mostani írásunk nem lesz alapos ismertetője Essen tömegközlekedésének, annak jelene és múltja egy másik aspektusú írás sajátja lehetne. Ezúttal inkább csak képeket, emlékképeket, érdekességeket mutatunk. E sorok szerzője ugyanis 2015 nyarán már második alkalommal tölthette idejét Düsseldorfból kiindulva a térség számos látnivalójánál – így eljutott Essenbe is, az ottani Spurbus-közlekedésről pedig alapos írásban számoltunk be a RegionalBahn oldalán. Persze ennek a kirándulásnak azért akadnak olyan „melléktermékei”, amelyet azért önmagukban is érdemes megmutatni – ezt tesszük meg most.
Képeink nem feltétlenül időrendi sorrendben következnek, azonban a közös mindegyikben, hogy 2015. augusztus 25-én, e cikk megjelenése előtt éppen három évvel készültek. Erre a tényre különösebben nem térünk ki a továbbiakban, de ahol szükséges, ott még mindenképpen említést teszünk róla.
A főpályaudvar önmagában is forgalmas és ennek föld alatti párja ugyancsak az. Itt fut össze számos villamos- és Stadtbahn-vonal a környékről. Ez utóbbiak kategorizálásánál a térségben elmondható: a villamosvonalak 1000 milliméteres nyomtávolsággal bírnak, a Stadtbahn-vonalakon viszont a normál, 1435 milliméteres nyomtávolság a szabvány. A képen ebből adódóan egy villamos látható: az akkor még létezett EVAG 1158-as pályaszámú M8C típusú villamosa cserél utasokat a 108-as viszonylaton Altenessen Bahnhof felé tartó útján.
Írásunk képei nem mellesleg azért is érdekesek, mert 2017 óta már nincs EVAG: a térség korábban is együttműködő közlekedési cégei „összebútoroztak”, a villamosok üzemeltetését a közös Ruhrbahn nevet viselő társaság végzi már.
Írásunk képei nem mellesleg azért is érdekesek, mert 2017 óta már nincs EVAG: a térség korábban is együttműködő közlekedési cégei „összebútoroztak”, a villamosok üzemeltetését a közös Ruhrbahn nevet viselő társaság végzi már.
Néhány vágánnyal arrébb, de ugyancsak a földalatti – bátran használhatjuk ezt a kifejezést a méretei és a forgalma miatt – pályaudvaron találkozhatunk normál nyomtávolságú és magasperont használó járművekkel is. A képen látható típus ráadásul eleve különlegességnek számít.
A P86/P89 sorozatú kocsikat ugyanis a Linke-Hoffmann-Busch (LHB, azóta az Alstom felvásárolta) eredetileg a londoni Docklands Railway számára építette. A vezető és így vezetőfülke nélküli üzemre épített járművek azonban a brit biztonsági előírások egy részének nem feleltek meg, így az alagúti üzemben nem vehettek részt, a DLR hálózatának 1989-es bővítése után feleslegessé váltak és 1995-ig selejtezték őket. Az EVAG a jó állapotú járműveket megvette, átalakította a saját igényei szerint, vezetőállást építettek a kocsikba, az áramszedőket pedig a harmadik sínes rendszerről felsővezetékessé alakították át. A vonatok fényezése eredetileg megmaradt, csak később kezdték őket átfényezni az EVAG szalmasárga színére, az egyhangúságot az azóta egyre kevésbé jellemző kék sportcsíkok oldottak. 2005-től a P86-osokat elkezdték modernizálni, ekkortól ezek a P86U típusjelzés alatt futnak. A felújított kocsik mindhárom esseni Stadtbahn-vonalon járhatnak, míg a nem felújított járművek a meglehetősen alacsony fékteljesítményük miatt csak az Essen és Mülheim között közlekedő U18-as viszonylaton közlekedhetnek.
Ha már a Hauptbahnhofon járunk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a Rajna-Ruhr-vidéki Stadtbahn-üzemek alaptípusa, a B80-asok egyik helyi képviselője mellett. Az EVAG-sárga 5111-es szólóban közlekedett ekkor az U17-es vonalon. Érdemes megfigyelni, hogy a kép villamosperon mellől készült: ezek alapvetően alacsonyak, az akadálymentesítést itt alacsonypadlós villamosok jelentik.
Feltűnhet még az állomás fura színvilága: az 1998-as felújítás után kapta meg ezt a szokatlan díszkivilágítást, ami meglehetősen sötétté teszi amúgy a csarnokot, cserében barátságosabb, mint az éles és világos fényekkel megvilágított látszóbeton.
Néhány megállóval arrébb, a Berliner Platznál találkozhattunk a 5013-as pályaszámot viselő B80-as kocsival. A jármű a szomszédos Mülheim közlekedési cégének járműve, az MVG kocsija éppen tanulójáratként jött-ment a hálózaton. A Rajna-Ruhr-vidéki Stadtbahn-hálózat nagy része átjárható, „szigetüzemet” csak a düsseldorf-krefeldi és a köln-bonni hálózat jelent.
Az esseni belvárosban nem csak a Stadtbahn, hanem a villamosok is a föld alatt közlekednek. Ráadásul a méteres nyomtávolságú vonalak esetén a peronokat nem magasperonként építették ki, az akadálymentességet, mint említettük, alacsonypadlós villamosokkal oldják meg. Érdekesség azonban, hogy minden tekintetben felkészültek arra, hogy a vonalak valaha talán Stadtbahn-vonalak lesznek: a leendő magasperon szintjén van az állomás végi rövid szegmens – felső képünkön – és a lépcsők, mozgólépcsők, liftek is csak a leendő magasperon szintjére érkeznek, innen rámpa visz tovább, mint az az alsó képen is látható.
A Berliner Platz villamosvasúti megállójában cserél utast a 106-os viszonylaton a Germaniaplatz felé haladván a 1614-es pályaszámú M8D-NF2 típusú villamos. A típust a Bombardier gyártja és a Flexity Outlook Classic járműcsaládba sorolja. Essen 2014 óta 27 ilyen villamost állított eddig forgalomba. A képen jól látszik a már említett alacsony peron.
És ha már az alagútnál tartunk: a vonat mögött jól látható a szóló egységek megállási helyét jelölő jelzés. Az alagúti megállók hosszát itt is hármas csatolt B80-asokra méretezték és az 1970-es években úgy tervezték még, hogy idővel a teljes villamoshálózatot felszámolják, a használható vonalakat átépítve pedig a Stadtbahn-vonalak közé integrálják. Ám a teljes villamoshálózat megszüntetésére mind a mai napig nem került sor és a sok gazdasági nehézség ellenére is így marad ez a jövőben is.
Az A40-es autópálya közepén vezető buszsávot és a kényszervezetéses buszüzemet, a Spurbus-okat nem kell bemutatni a RegionalBahn olvasóinak – így csak egy képet hagyunk itt emlékeztetőül. A busz éppen a Hauptbahnhof felől a Feldhaushof megállóhelyhez érkezik.
Az egyik Spurbus-vonal, a 141-es találkozik a hangulatos Heisingen, Baldeneysee végállomáson a 141-es járattal, ami a hasonló nevű S-Bahn-állomáshoz is elviszi az utasokat. A névadó tó amúgy nem is tó, hanem folyó: a Ruhr, igaz, felduzzasztja egy közeli vízerőmű gátja, cserében a környékbeliek kedvenc kirándulóhelye lett.
Bújjunk ismét a föld alá jártunkban-keltünkben. Ezúttal az U11-es metró Martinstraße állomásán járunk, a képen pedig egy csatolt B80-as lendül neki mindjárt Gelsenkirchen-Horstig tartó utazásának.
Ellenkező irányban pedig egy csatolt P86U/P89U egység érkezik. A végállomás a Messe/Gruga: a különféle kiállítások mellett annak idején a Grugapark területén számos kertészeti rendezvényt tartottak már: 1929-ben itt volt az első Große Ruhrländische Gartenbau-Ausstellung (Nagy Ruhrvidéki Kertépítészeti Kiállítás), 1938-ban a Reichsgartenschau (Birodalmi Kertészeti Kiállítás), 1952-ben a második Gruga, majd 1965-ben a Bundesgartenschau (Szövetségi Kertészeti Kiállítás). Emellett számos koncert és egyéb rendezvény is itt talál otthonra, így az ide vezető tömegközlekedési viszonylatok olykor igen komoly igénybevételnek kell megfeleljenek.
Nézelődjünk csak egy picit azonban két vonat között! A normál nyomtávolságú mellett itt a méteres nyomtávolságú vonatok, nevesül a 107-es és a 108-as viszonylatú villamosok is közlekednek az alagútban. A magasperonos kialakítás miatt ezeken a vonalakon hosszú távon is csak magaspadlós kocsik járhatnak, ezek az M8C típusú járművek.
Egy ugrás és máris a ThyssenKrupp nevű megállónál voltunk. Az egykoron Krupp, Hauptverwaltung nevet viselő megállóhely mellett volt és van a nagy hírű fémipari cég központja. Korábban a villamostól jobbra eső területen is elterült a régi Krupp-gyár, ahol többek között a 151-es sorozatú tehervonati mozdonyokat építették, de itt látott napvilágot, itt végszerelték a MÁV első, 1001-1007 közötti pályaszámokat viselő V43-asait is. A megálló nem mellesleg a közelmúltban került a mai helyére, korábban a hátunk mögé eső kereszteződés túloldalán szélső peronos megálló működött.
A régi megállót azonban 2015 nyarán már intenzíven bontották elfelé. Az 1980-as évek duóbusz-kísérletei során itt váltott villamosvasúti üzemre az egyik duóbusz-járat és haladt a villamosvasúti vágányokon kialakított buszúton, kényszervezetéssel, troliüzemben a föld alatt. A buszrámpa helye a villamos vágányától balra esett.
Végezetül mutatóban még egy felvétel a Berliner Platzról: itt a képen az egyel korábbi alacsonypadlós villamos-generáció képviselője látható. A 103-as viszonylaton közlekedő 1508-as pályaszámú kocsi az M8D-NF típusba tartozik – érdekesség, hogy ezeket a kocsikat éppúgy a Bombardier gyártja, mint a korábban már látott kocsikat, ráadásul éppúgy Flexity Outlook Classic márkanéven láttak napvilágot, mint későbbi testvérei.
Képes válogatásunk végére pedig egy kis kitekintő a főpályaudvarról: a DB Regio csatolt, négy részes FLIRT 3-as motorvonata várakozik az indulásra Münster (Westfalen) felé. A DB e motorvonatokkal nyerte el a közszolgáltatási tendert a viszonylaton és a 2014 végén álltak forgalomba. Érdemes megjegyezni, hogy ezek a FLIRT-ek voltak az elsők a rostocki térségben 2006 óta üzemelő öt részes vonatok után az első Stadler-motorvonatok a DB Regionál.
Halász Péter