2018. 06. 26.

Többszereplős távolsági közlekedés Svájcban

Egy hónapon át tartó, a megrendelői és szolgáltatói oldallal is folytatott tanácskozás-sorozat eredményeként hozta meg döntését a svájci Szövetségi Közlekedési Hivatal (BAV), miszerint 2019 decemberétől a BLS is üzemeltethet távolsági járatokat.





Az akkor még csak tervezett változásról még tavaly február közepén kezdtek cikkezni a helyi lapok, mostanra pedig biztossá vált a másfél évtizednyi monopólium felülről jövő megszüntetése. Állami oldalról üdvözlik a változást, hiszen évi 75 millió frankot spórol meg az adófizetőknek az új koncesszió. A megtakarítás leginkább a Gotthard-hágó hegyi vonalának távolsági közlekedése jelenti, ami a korábbi tervek szerint megszűnt volna, de inkább üzleti alapon, alvállalkozásban működik majd továbbra is.

Hamarosan már nem csak a Bern környéki S-Bahn szerelvényeként láthatjuk az üzemileg MUTZ névre hallgató Stadler-féle emeletes motorvonatokat.

Az állami SBB szemszögéből nézve megérthető, hogy a témában kiadott közleményükben az eddigi egységességet és annak megszűnését emelik ki, de a BLS-ben is van 21,7 százaléknyi részesedése az államnak. Érdekes felvetés még, hogy a 10 évre odaítélt koncesszió kapcsán megemlítették a külföldi vasutak esetleges piacra lépését, ami a közszolgáltatási piacon legalább valószínűtlen, ha nem lehetetlen, ismerve a svájci protekcionizust. Igazán érdekes a félelmük, hiszen a fejőstehén Gotthard-hegyipálya és a Chur–Zürich–Bern viszonylatokon a Südostbahn (SOB) lesz az SBB alvállalkozója.

A Gotthard-hágó klasszikus vonalán ugyan megmaradnak a távolsági vonatok, de szintén nem az SBB kezelésében.
(fotók: Berky Dénes)

A legnagyobb nyertesnek számító BLS már be is jelentette, hogy a frissen elnyert Bern–Biel és Bern–Burgdorf–Olten vonalak ellátásához néhány héten belül megrendel nyolc MUTZ-egységet (a Stadler KISS a berni cégnél), amit a 2012-es rendelés opciójából hívnak le. A pályázatra öt vonal átvételével indultak, ebből a végére kettő kisebb forgalmú, regionális jelentőségű vonal maradt, így a minimális bevételek mellett a vonatkísérők számát nem tudják növelni, ebből következően a fedélzeti jegyvásárlás lehetősége sem valósul meg. Színvonal-emelkedést ígértek, de az alapvetően S-Bahn-jellegű feladatokra kitalált KISS valószínűleg nem sokban fog különbözni az SBB eddigi KISS-eitől. Megemlítik még, hogy a piacra belépni szándékozó magánvasutak jelentősen rosszabb feltételekkel indulnak, mert csak az állami társaság kap kedvezményes kölcsönt, mindenki más piaci hitelből kényszerül finanszírozni a járműbeszerzéseket. A szövetségi kormányzat SBB plus X modelljét természetesen üdvözlik, de javasolják az 5 éves felkészülési időt, hogy a járműveket biztosan be lehessen szerezni és forgalomba állítani.

Adorján Péter