Nyugat-Berlin sziget jellege is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Heiligensee városrész központja megőrizte régi hangulatát. A hosszúkás földnyelvet nyugatról a Havel, keletről pedig a névadó Heiligensee határolja, a főutca pedig az Alt-Heiligensee nevet viseli. A településről már Krisztus előtt mintegy 2000 évvel is tudni lehetett, germán, majd szláv törzsek éltek a vidéken. Az első „modern” kori említése 1230-ból származik, ekkoriban német telepesek éltek a faluban. A település idővel fontos állomása lett a Berlin és Wilsnack közötti zarándokútvonalnak. A Nagy-Berlin-törvény életbe lépéséig Spandauhoz tartozott a település közigazgatási tekintetben, 1920-tól pedig Reinickendorf kerület részeként szerepel a berlini közigazgatásban. 1945 után a francia megszállási övezetbe került, ennek nyomán az önállósodó Nyugat-Berlinhez került a városrész. A Havel sodorvonala egyben a szektorhatár is volt, innen nyugatra az NDK-beli Hennigsdorf volt illetékes a közigazgatási ügyek tekintetében.
A végállomáson három buszviszonylat fordul, relatíve nagy forgalmú járat ezek közül kettő, a 124-es és a 133-as. 2012. szeptember 21-én mindkét vonalon emeletes kocsik közlekedtek...
...ez persze nem volt mindig így: a 133-as és a 124-es 2010-ben még jobbára csuklós autóbuszokkal kiszolgált viszonylat volt
A buszvégállomás az OpenStreetMap térképén
A közlekedéstörténetben 1913-ban jelenik meg a település központja: 1913. május 29-én nyílt meg a közönség előtt a Berlin központja felé vezető villamosvonal, ahol egészen 1958. június 1-jéig volt forgalom, ekkor váltotta fel a vaskerekű járműveket a gumikerekű ágazat. A ma 133-as jelzéssel közlekedő busz útvonala Tegeltől idáig szinte megegyezik a régi villamosvonallal. A villamosvasút ráadásul egy kocsiszínt is kapott a faluközpontban, amely a mai napig megvan: az Alt-Heiligensee 73-75-ös szám alatti ingatlan ma kulturális intézményként működik. A villamosforduló helyén pedig a buszfordulót alakították ki, ami a falu szívében működő vendéglőt és a tűzőrséget kerüli meg.
A végállomási felszállóhelyről balra fordulva a Dorfkrug, a falusi vendéglő elé kerülünk a hatalmas fákkal övezett parkban
A szellős falusi tér fölé kellemes árnyat vetnek a bizonyára sokat látott fák
A végállomás maga is hangulatos, hátul pihennek a buszok, előrébb pedig látszik a végállomási büfé cégére – utóbbi a buszvezetők törzshelye, apróbb harapnivalók és kávé is kapható, ami a német átlaghoz képest egészen jó. No persze a közlekedésbarát, ha teheti, inkább kérjen egy kis üveg sört
A mai Alt-Heiligensee nevű végállomásra három nappali buszviszonylat fut be: a 124-es Buchholz-West, Auberstraße; a 133-as pedig az U7-es metró Haselhorst állomásától érkezik ide. Mindkét járattal elérhető a kerület mai központja, az U6-os metró északi végállomása, Alt-Tegel is, valamint a gyorsvasút is: az S25-ös viszonylat manapság Hennigsdorf és Teltow-Stadt között ingázva jobbára 20 perces ütemben kínál gyors eljutási lehetőséget a metropolisz szíve felé. A harmadik autóbusz-járat a 324-es számot viseli, ez a közeli Konradshöhe városrész Falkenplatz nevű terétől indul – érdekesség, hogy az itt csatlakozó 222-es busz szintén villamospótló jellegű, az ottani villamos a heiligeseeivel együtt szűnt meg 1958-ban, tekintve, hogy az 1913-ban átadott vonal másik ága volt az ottani vaspálya. A két vonalat összekötő helyi buszjárat 30-60 percenként közlekedik, szóló buszokkal szolgálja ki a BVG vagy annak valamelyik alvállalkozója. Ráadásul a 324-es relatíve rövid üzemidővel bír, az üzemzárás 20 óra körülre esik és utána csak éjfél körül indul meg a forgalom az N24-es járaton, ami feltárja Heiligensee mellett Konradshöhét is. Megjegyzendő az is, hogy a 324-es busz mai és az 1980-as évekbeli formájában is elérhető az OMSI nevű buszszimulátorhoz.
A forduló melletti útszakasz a Berlinben is ritkaságnak számító nagykockakővel burkolt. A forduló helye és formája is árulkodó, hogy itt bizony valaha villamos jár. De ha ez nem lenne elég, akkor...
...az előbbi kép magasságában nézzünk el balra: itt látjuk a közösségi házzá vedlett régi villamoskocsiszínt. Az udvaron még a kitérők maradéka is látszik
Nem messze a kocsiszíntől pedig egy közlekedésbarát lokálpatrióta kertjében nem egy közlekedési emléket is láthatunk az amúgy is rendezett udvaron
A lámpákat már lecserélték, ma már itt sem a gázlámpák adják a fényt az esti sétához vagy éppen buszváráshoz... Szerencsére a historizáló oszlopok és lámpatestek maradtak
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Halász Péter
