Az első vonatok egyike, amely az alig három éve megnyitott Budapest–Belgrád vasútvonalon közlekedett a Párizsból Isztambulba tartó, azóta világhírű Orient Expressz volt 1888-ban. Ezzel együtt a szintén pár éve megnyitott új belgrádi főpályaudvar is egyre több vonatot fogadott és indított Kelet és Nyugat között, ami az egyik legfontosabb csomóponttá tette a térségben.
Alig egy évtizeddel a pályaudvar megnyitása után a belgrádi pályaudvar 1900 körül. Az utolsó itt készült készült képek is lenyűgözően hasonlóak, mintha itt lassan 100 éve megállt volna az idő.
(forrás: delcampe.net)
(forrás: delcampe.net)
A megnyitása óta eltelt majd' 134 évben a pályaudvar sok mindent látott, túlélt két világháborút és megannyi kalandvágyó utast és klasszikus távolsági vonatot fogadott. A komoly lefelé ívelés azonban alig pár éve kezdődött igazán. Alig 10-15 éve még jártak ide közvetlen vonatok szinte egész Európából, de még Moszkvából is. Ma a kínálat már meglehetősen gyér, alig pár nemzetközi vonat közlekedik már csak Belgrádban, melyek jövője szintén nem túl derűs.
Sokunk első élménye kezdődött így Belgrádban: a patinás (sic!) Beograd éjszakai gyorsvonat érkezés után Belgrádban
A váltókörzet hosszú évek óta mindössze 5-10-es sebességgel járható, így alaposan meg lehet figyelni a Barból induló 16 órás pihentető éjszaka után a susnyásban rohadó kedvenc jugoszláv személykocsijainkat. Egy életérzés.
Jónéhány éve már, hogy elkezdték építeni a szinte bécsi mintára tervezet új, modern, átmenő főpályaudvart a szerb fővárosban, amit a városban elfoglalt helyét tekintve kissé túlzóan Centarnak neveztek el. Sok év és sok millió elégetett közpénz után két éve már vonatokat is fogad az új állomás, habár ezzel minden pozitívumát le is tudtuk. A városközponttól távol, oda csak rossz közlekedési kapcsolatokkal rendelkező, befejezetlen pályaudvar azonban mégis át fogja venni a régi helyét, hiszen utóbbi helyén lakóparkot építenek majd a jövőben. Ezért költözik a maradék néhány vonat is június 15-én este a Centar állomásra, a régi állomást pedig teljesen bezárják.
A régi pályaudvar homlokzata büszkén hirdeti 134 éves múltját a megnyitás évének (1884) római számos megjelölésével. Az épület maga a jelenlegi hírek szerint megmarad és múzeum lesz belőle.
A pénztárcsarnok sem sokat változott az elmúlt 134 év során, valószínűleg már Agathe Christie is itt váltotta meg jegyét az Orient Expresszre, amikor Belgrádban volt dolga. Az új Centar állomáson hasonló funkcionalitású terem (még?) nincs, a jegyvásárlás ott nem lesz probléma nélküli.
Az új Centar pályaudvar jelenleg egy sor funkció hiányát tudja felmutatni, amit a régi pályaudvar még tud(ott): nincs itt fő csarnok, ahol gyülekezni és a vonatra várakozni lehetne, ez ugyanis még nem épült meg; nincs igazi pénztárcsarnok, csak néhány bódé van maximum az aluljáróban, ahol a nemzetközi jegyek kiadása valószínűleg problémát fog okozni, de ne legyen igazunk; nincs igazi főbejárat vagy rendes közlekedési kapcsolat a város felé, ezek megtalálása még gyakorlott Balkán-utazóknak sem egyszerű feladat; nincs - és nem is volt tervezve - lehetőség az autószállító vonatok rakodására, ez a jövőben a körülményesen megközelíthető Topčider állomáson történik, ami azért a Belgrád környéki hálózat tanulmányozása után további kérdéseket is felvet az autószállító vonatok útirányát illetően; nincsenek sem vendéglátóipari egységek, sem pedig bevásárlási lehetőség nemhogy az állomáson de a közelben sem, amely hiányon az étkezőkocsik teljes megszüntetése sem enyhít. Mindezek alapján egy meglehetősen átgondolatlan döntésnek tűnik a régi állomás bezárása és a projekt sok kritikusa szerint ez csak az utasszámok további csökkenését fogja hozni. A receptet azonban ismerjük jól: a régi állomás telekárai jóval magasabbak annál, mint amennyit a fizető utas igénye számít.
A patinás régi belvárosi állomás emlékére álljon itt néhány fotó az utolsó idők nemzetközi vonatairól.
Az – ismét – Bécs felé közlekedő Avala indul nemsokára, tavaly októberben ráadásul még étkezőkocsival, azóta ez a szolgáltatás is eltűnt.
Az egyik leghosszabb vonat, amit az állomás az utolsó időkben látott: A montenegrói Bar felől érkezett éjszakai vonat a már-már tervezettnek látszó 150 perces késésével.
Az előző vonat végéről lekapcsolt autószállító kocsik egész jó kihasználtsággal. Ez a szolgáltatás a Centaron rakodási lehetőség hiányában a kicsit kieső Topčider állomásra költözik
A Budapest felé induló második nappali vonat, az Ivo Andrić vár az indulásra egy napos délelőttön.
Indulás előtt nagyjából egy órával már a kicsit ferde első vágányon áll az akkor épp csak a görög határig közlekedett Hellas Express a csodálatos Optima Express macedón fekvőhelyes kocsival. Egy patinás vonat, amely idén már szintén csak szezonálisan jár, ezzel az utolsó egész éves kapcsolat is megszűnik Szkopje - Thessaloniki felé.
Az előző képen látható Hellas Express pár nappal később épp az utolsó métereket teljesíti Szkopje felől érkezvén Belgrádban, a hangulat felülmúlhatatlan.
Egy szintén szebb napokat látott vonat, a mára mindössze két kocsival közlekedő Euronight 414. Pár éve még Zürichbe közlekedő közvetlen kocsit is vitt a vonat, ma a két Belgrádból induló másodosztályú ülőhelyes az ausztriai Schwarzach-St.Veit állomáson végállomásozik az éjszaka közepén. Zürich felé a Zágrábból induló közvetlen kocsikba átszállva lehet utazni.
A régi belgrádi főpályaudvarnak bealkonyodott: az innen induló utolsó vonatok egyike a Budapest felé közlekedő Beograd éjszakai gyors lesz június 15-én pénteken.
A balkáni utazások egyik ékköve, a belgrádi átszállás tűnik el a szemünk láttára, amelyhez fűződő személyes élményeim még akkor is kissé szentimentálissá tesznek, ha mindössze egy utazás alkalmával jártam itt néhány alkalommal. A hangulat azonban felejthetetlen, a mára letűnt korok emléke árad minden falból és sínpárból, de főleg az ütközőbakok mögött található két kevéssé biztató kinézetű vendéglátóipari egységből. Egy korsó sör a Barba vagy Szkopjébe induló éjszakai vonat előtt kötelező elem volt.
(fotók: Berky Dénes)
Berky Dénes