Mostani írásunk címe akár egy alsó-középkategóriás krimi vagy kémregény címe is lehetne, de a RegionalBahn nem tör ilyen kétes irodalmi babérokra. Ellenben valóban visszatérésről írunk, hiszen hosszú szünet után tért vissza Nyugat-Berlinbe a villamosvasút. Egy képet hoztunk arról a szakaszról, amelynek segítségével a sárga szerelvények ismét betették a kereküket az évtizedekig elszigetelt városrészbe.
1967-ben végleg elbúcsúzott a város nyugati részétől a berlini villamos. A szomorú évforduló kapcsán mi magunk is megemlékeztünk a történtekről, most nem is mennénk bele ezekbe a részletekbe. Az 1989-es határnyitás és a város, az ország 1990-es egyesülése után viszont komoly fejlődésnek indult a régi-új főváros. Emlékezetes, ekkoriban mondták a szarkasztikus berliniek, hogy a város önmagában egy hatalmas építkezés – ez pedig a mai napig nem változott.
A közlekedés is fejlődött, bár új viszonylatok nem nagyon láttak napvilágot: elsősorban a régi, kettévágott, szétszakított kapcsolatok újjáépítése kapott főszerepet. Emlékezetes, az S-Bahn-hálózat érdemben csak néhány éve, az azóta sem átadott BER alá vezető vonallal bővült, miközben pedig folyamatosan építkeztek, pótolták az évtizedes adósságokat: összekötötték a Ringbahn ágait, újjáépítették a régi vonalak nagy részét.
A szétszakított kapcsolatok közé lehetne sorolni a villamosokat is, ám itt közel sem volt olyan nagy sebességű a hálózat fejlesztése. És igazából nem is a régi hálózat visszaépítése, hanem egy új, korszerű villamoshálózat megalkotása volt a cél és maradt a mai napig, még akkor is, ha a költségvetés meglehetősen szűkös. E szűkös költségvetés is lehet az oka annak, hogy Nyugat-Berlinbe, annak Wedding kerületébe 1997-ben térhetett vissza a villamos: a szerelvények Kelet-Berlinből az 1989. november 9-i estén főszerepet játszó Bornholmer Brückén érkeztek és meglehetősen hosszú pályán érték el Wedding központját és azon túl a fontos célpontnak számító Virchow-Klinikumot.
A közlekedés is fejlődött, bár új viszonylatok nem nagyon láttak napvilágot: elsősorban a régi, kettévágott, szétszakított kapcsolatok újjáépítése kapott főszerepet. Emlékezetes, az S-Bahn-hálózat érdemben csak néhány éve, az azóta sem átadott BER alá vezető vonallal bővült, miközben pedig folyamatosan építkeztek, pótolták az évtizedes adósságokat: összekötötték a Ringbahn ágait, újjáépítették a régi vonalak nagy részét.
A szétszakított kapcsolatok közé lehetne sorolni a villamosokat is, ám itt közel sem volt olyan nagy sebességű a hálózat fejlesztése. És igazából nem is a régi hálózat visszaépítése, hanem egy új, korszerű villamoshálózat megalkotása volt a cél és maradt a mai napig, még akkor is, ha a költségvetés meglehetősen szűkös. E szűkös költségvetés is lehet az oka annak, hogy Nyugat-Berlinbe, annak Wedding kerületébe 1997-ben térhetett vissza a villamos: a szerelvények Kelet-Berlinből az 1989. november 9-i estén főszerepet játszó Bornholmer Brückén érkeztek és meglehetősen hosszú pályán érték el Wedding központját és azon túl a fontos célpontnak számító Virchow-Klinikumot.
(fotó: Halász Péter)
Felvételünkön 2017. augusztus 13-án érkezik az M13-as viszonylaton közlekedő 4013-as pályaszámú rövid Flexity, a BVG rendszere szerint F6Z típusú kocsi a Virchow-Klinikum végállomásra a közút közepén lévő zöldsávban vezetett pályán. Érdemes megfigyelni a hosszláncos felsővezetéket: az új építésű villamosvonalakon szinte kivétel nélkül ilyet telepített a BVG. A vágányok közötti fű pedig telepített, a kocsik csendes közlekedéséről a sínszálak melletti gumibetétek hivatottak gondoskodni.
Halász Péter
