Tizennyolcadik alkalommal rendezte meg a ZSSK, a ŽSR és Kassa városa közreműködésével a Košická Detská Historická Železnica (a kassai Gyermekvasút vasútbarát szervezete, KDHŽ) a Rušňoparáda néven ismertté vált vasúti járműbemutatót. Idén ez a hétvégi program április 14-ére és 15-ére esett, a legtöbb vasúti járművet pedig a szombati napon láthatta a közönség.
A szombati programok meglepően sok látogatót érdekeltek, folyamatos volt a kapuit megnyitó fűtőházban a jövés-menés, a személypályaudvarra ingázó motorvonat pedig olykor zsúfolásig megtelt
A rendezvény helyszíne a Magyarországról érkező utasok számára sem ismeretlen kassai fűtőház: a pályaudvarra érkező gyorsvonatokból jobbra kitekintve látható a telephely csücske, ami jó tíz-tizenöt perces sétával vagy a személypályaudvar és a depó között ingázó motorvonattal volt elérhető.
A személypályaudvar és a fűtőház között sűrűn ingázott utasokkal tömve a 840 004-es pályaszámú GTW 2/6-os motorkocsi.
A háttérben a ZSSK agyonreklámozott Vectronja mögött a Bécs és Pozsony közötti REX-ekben közlekedő egyik szlovák személykocsi látható. A kocsi különleges külseje a TRAM projektnek köszönhető, amely a két főváros kapcsolatát hivatott erősíteni a vasúton, különböző művészek és művészeti irányzatok által
A háttérben a ZSSK agyonreklámozott Vectronja mögött a Bécs és Pozsony közötti REX-ekben közlekedő egyik szlovák személykocsi látható. A kocsi különleges külseje a TRAM projektnek köszönhető, amely a két főváros kapcsolatát hivatott erősíteni a vasúton, különböző művészek és művészeti irányzatok által
De nem csak ezzel, hanem több nosztalgiavonattal is érkeztek a vendégek, a RegionalBahn tudósítói például a Poprád felől érkező csehszlovák villamos motorvonatot, a Békapofát választották vonatozásra. Külön érdekessége volt ennek a menetnek, hogy Hernádkosztolány és Kassa között az Eperjes felől érkező másik nosztalgiavonattal együtt a két vágányú pálya lehetőségei kihasználva párhuzamos menetben értek a kassai pályaudvarra a vonatok. Utóbbi szerelvényt a poprádi vasútbarátok által gondozott 477-es sorozatú gőzös, a Papagáj továbbította – ugyanezt a vonatot másnap pedig a pozsonyi Albatros gőzös, a 498.104-es továbbította. De érkeztek nosztalgiavonatok máshonnan is: a Boldva völgye felől: szombaton múzeumi céllal megőrzött Studenkák, vasárnap pedig az M131-es sorozatú Hurvínek motorkocsi-páros érkezett. Homonna felől pedig Szergej továbbította vonattal utazhattak az érdeklődők.
A csehek Žabotlam, azaz Békapofa becenevű, legendás elővárosi motorvonata Popárdról, Iglóról és Margitfalváról hozta az érdeklődőket a kassai fűtőházba. Az EM475.1045+EM475.1046 összeállítású négyrészes szerelvény a ČD nosztalgiaflottájának része.
Háttérben a magyar érdekeltségek egyike, a CRS étkezőkocsija és az egykori osztrák szalonkocsi, amelyet a helyi műsorközlő tévesen magyar elnöki szalonkocsiként aposztrofált
Háttérben a magyar érdekeltségek egyike, a CRS étkezőkocsija és az egykori osztrák szalonkocsi, amelyet a helyi műsorközlő tévesen magyar elnöki szalonkocsiként aposztrofált
A helyszínen a vasúti járművek mellett számos más program is várta a látogatókat: koncertek, játékok a kicsiknek, sörsátor, grillezett ételek, kirakodóvásár mindenki másnak.
Ehelyütt némi kritikával is kell élnünk a rendezvény kapcsán: azt kell mondanunk, hogy sajnos nagyon sok volt a kisgyerekes család: ezek a kicsik néhány tíz perc után elunták a másfél órásra duzzadt járműbemutatót, unatkoztak, sírtak. Ők még láthatóan nem tudtak mit kezdeni ezzel a programmal. A babakocsiban tolt és szundikáló apróságok meg pláne, ráadásul a babakocsi nem éppen a fűtőház területére való eszköz. De a kicsit nagyobbak sem voltak mindig tekintettel a többiekre, pláne a fotósokra.
Nem kissrácoknak való vidék: a parádé kezdete után jó húsz perccel van aki még bírja, van, aki már nem a kicsik közül. A babakocsiban, kenguruban ülő gyerekek meg mire emlékszenek az egészből – azon kívül, hogy a szüleik sokszor csak zavarták a többi látogatót?
Nem mellesleg: a szervezetők kérték, hogy a fordítókorong medencéjétől legalább két méteres abstandot tartson mindenki a hosszú, a korongról lelógó járművek miatt... Lehet, jobb lett volna akkor már körbekordonozni az egészet?
A fordítókorong körül nem véletlenül kértek a szervezők legalább két méteres abstandot: a csatolt Studenka ugyan tengelyeivel pont felfért a korongra, a kocsiszekrény már bőven lelógott onnan
(fotó: Mellár Marcell)
(fotó: Mellár Marcell)
A szervezés kapcsán ki kell emelni: a fotósok nagy bánatára a járműbemutatón nem forgatták körbe a fordítókorongon a járműveket, ahogy az szokás általában máshol, hanem az adott jármű csak kijött és vissza is ment a helyére. Ráadásul a moderátor sem volt épp a legfelkészültebb, amennyire nyelvtudásunk engedte, sok részletet nem tudtunk meg az adott járműről. Cserében viszont minden második dízel- vagy gőzmozdony után meghallgathattuk, hogy itt a Vectron, meg lehet nézni. Értjük mi, hogy most a 383-as sorozatú gépek a ZSSK zászlóshajói, de attól még ennyire durván felesleges volt nyomni a szöveget róla, így is, úgy is tömegek álltak sorban, hogy megnézzék az uniformizált vezetőállást.
Kicsit sok volt belőle: na nem a GTW-ből, ő még majdnem kevés is volt az utasmennyiség miatt, hanem a Vectronból. A műsorközlő folyamatosan ezzel traktálta a hallgatóságot a járműparádé közben is – akit érdekelt az egyen-európai mozdony, úgyis megnézte, akit nem, az meg csakazértsem...
De térjünk vissza a járművekhez: a magyarországi járművek sem maradtak képviselet nélkül: a járműbemutatón megfordult a MÁV Nosztalgia jobb sorsa érdemes flottájából a 204-es pályaszámú gőzös és az ABbmot 610-es számú vonató-motorkocsi. Ott volt még az Árpád sínautóbusz is, valamint bemutatkozott a Wagon Slovakiával jó kapcsolatokat ápoló magyar magánvasúti szolgáltató, a Continental Railway Solution is: ők egy étkezőkocsit és az egykori osztrák elnöki szalonkocsit hozták el, amit a helyi moderátor tévesen mindig magyar elnöki szalonkocsiként említett.
A program szombaton esti fotózási lehetőséggel folytatódott, vasárnap pedig némileg szűkített kínálattal, de megismételték a szombati programokat az érdeklődők számára.
A Prágából érkezett Žabotlam Poprádon töltötte az éjszakát és másnap reggel utasokkal telve jutott el Kassára. Itt éppen még pénteken este tölti pihenőjét a motorvonat a poprádi állomáson
A poprádi illetőségű 477.013-as, a Papagáj az eperjesi nosztalgiavonat élén készülődik az induláshoz délután – reggel ugyancsak Eperjesről érkezett, párhuzamosan a cseh Békapofával
(fotó: Mellár Marcell)
(fotó: Mellár Marcell)
A járműbemutató meglehetősen adhoc jellegűre sikerült, a fűtőházban pihenő gépek nagy részét hozták ki a korongra. Itt a T478.1201-esre táblázott Bardotka látszik, ő volt az első álláson, így vele kezdődött a hivatalos program
(fotó: Mellár Marcell)
(fotó: Mellár Marcell)
A 477.013-as gőzös volt a következő. A Papagáj vagy Papušek becenevű gépet sem fordították körbe, csak kijött és visszament, így mi is csalunk egy picit: az érkezésekor készült képet mutatjuk meg az impozáns szertartályos járműről, amelyet hatvan példányban gyártott a ČKD Praha 1950 és 1955 között. A képen látható példány a poprádi vasútbarátok gondozásában van
A modern vontatójárműveket a ZSSK remotorizált Búvárja képviselte. A Caterpillar-motorral felújított gépek a nem villamosított fővonalak igáslovai és emiatt Kassán is szükség van rájuk. A képen a helyi 757 010-es érkezik a fordítókorongra
(fotó: Mellár Marcell)
(fotó: Mellár Marcell)
A ČSD számára 1971 és 1979 között a túrócszentmártoni Turčianske strojárne n.p. háromszáz T466.0 (később: 735) sorozatú mozdonyt épített. A gépek különlegessége magyar szemmel az, hogy pont olyan Pielstick-licensz motor dolgozik bennük, mint a MÁV M41-eseiben
(fotó: Mellár Marcell)
(fotó: Mellár Marcell)
A helyi vasútbarátok, a KDHŽ két mozdonya: elől a frissen felújított T212-es soorzatú gép, mögötte pedig az amúgy felújítás alatt álló egykori T334-es látható
(fotó: Mellár Marcell)
(fotó: Mellár Marcell)
A vadonatúj Vectron a fordítókorongról sem hiányozhatott: amíg a 383 107-es a látogatókat várta, addig a 383 105-ös a korongon mutatkozott be a közönségnek
A T444.1-es sorozatból „csak” száz készült a már említett túrócszentmártoni üzem és a ČKD Praha koprodukciójában 1963-1967 között. A 726 082-es számú gép ráadásul érdekességként mindkét pályaszámát viseli – a masina a pozsonyi nosztalgiaflotta tagja
(fotó: Mellár Marcell)
(fotó: Mellár Marcell)
A 434.2338-as pályaszámú gőzös nem önerejéből vett részt a parádén, hanem a már látott T212-es segítette. Az eredetileg a kkStB 170-es, majd a ČSD 434.0-ás sorozatú gőzösök átépítéseként született 1923-1947 között. A jármű felújítása folyamatban van, ezért is volt hidegre szerelve olyannyira, hogy szinte a teljes rudazata hiányzott. A kassai telepen pihenő gép érdekessége, hogy a sorozatból az egyetlen Giesl-ejektoros, fennmaradt mozdony
Az 1933-1936 között összesen 76 darabos szériában épített 464.0-ás sorozat képviseletében a 008-as pályaszámú gép érkezett Csehországból – annak idején a hegyvidékeken közlekedő gyorsvonatok továbbítására szánták őket. A sorozatból több példány is fennmaradt Szlovákiában és Csehországban is, ez a gép a Hradec Královéban lévő vontatási telep dolgozóinak munkáját dicséri
A 712 407-es pályaszámú mozdony a fűtőház mindenese. A háromtengelyes T334.0-ás sorozatú dízelmozdonyok felújításaként született meg a típus a ŽOS Vrúrtky műhelyében
(fotó: Mellár Marcell)
(fotó: Mellár Marcell)
A parádé egyik fénypontja kétségkívül a pozsonyi 498.104-es pályaszámú gőzös, az Albatros fellépése volt. A gép alighanem az egykori Československé státní dráhy, a ČSD legelegánsabb gőzös is volt. A járműsorozat 15 darabot számlált és 1952-1954 között építették őket a pilzeni Škoda-gyárban. A 120 km/h engedélyezett legnagyobb sebességű, 2'D 1' h3 tengelyelrendezésű gőzmozdonyok szolgálati tömege a szerkocsival együtt, teljesen kiszerelve 203 tonna (a gőzmozdonyé önmagában 116 tonna) és annak idején fővonali gyorsvonatok továbbítása volt a feladatuk. A szolgálattól 1980-ban búcsúztak, de a típusból több is megmaradt: a 104-es üzemképesen Pozsonyban, ahol a helyi vasútbarátok, a Klub Albatros tartja karban; a 106-os a prágai Technikai Múzeum példánya és pár éve még üzemképes volt; valamint Lounyban megmaradt a 112-es torzója is
Az egykor olyannyira sokszínű magyar nosztalgiacélú gőzösflotta és az üzemeltetők nemtörődömsége miatt mára alig néhány darabosra zsugorodott járműpark egyik ékköve az Ia osztályú, 204-es pályaszámú gőzmozdony, amelyet 118 évvel ezelőtt, 1900-ban gyártottak a MÁV Gépgyárban, Budapesten. A hányatott sorsú masinát 1987-ben újították fel Istvántelken, azóta rendületlenül szolgál, sajnos sokszor megfosztva „vonatától”, a „100 éves vonattól”. Kassán is egymagában képviselte a magyar gőzmozdonyokat az üzemképes és csodálatra méltó korú masina
(fotó: Mellár Marcell)
(fotó: Mellár Marcell)
A parádés sort a KDHŽ nosztalgia Studenka-szerelvényével zárjuk. A ČSD-s időszakot idéző járművek éppencsak ráfértek a fordítókorongra: itt egy motorkocsiról és egy mellékkocsiról van szó
A fűtőház árnyékában pihent (félig) az Árpád motorkocsi, amely reggel érkezett Budapestről és este tért oda vissza, mint a MÁV Nosztalgia Kft. különvonata
Nem csak vasúti járművekkel, hanem közúti csemegével is szolgált a rendezvény: akinek kedve volt, némi aprópénz ellenében tehetett egy kört a városban ezzel a csodás Škoda 706 RTO-val
A telep hátsó részén motorvonatok is lehetett látni: a ŽOS Vrútky 861-ese mellett ott várja az utasokat Hurvínek is (a fedélzetén a rendezőpályaudvart lehetett meglátogatni) és egy munka nélküli Pantográf-szerelvény is akadt. A 861-es és a Pantográf közötti vágányon pedig a Krutwig nevet viselő gőzös mögött egy személykocsiban utazhattak fel s alá az érdeklődők. A dolog érdekessége, hogy 1000 mm-es nyomtávolságú pályán közlekedik ez a szerelvény, hiszen amúgy a város szélén lévő Gyermekvasút vonalán jár
Krutwig, azaz az U29.101-es gőzös és a gyermekvasút kocsija a szintén kétnyomtávú fordítókorongon
A bal oldali, kétségkívül magyar eredetű személykocsiban vasútmodell-kiállítást láthattak az érdeklődők, tőle jobbra pedig a Hangya becenevű új, Studenka-felújításból született motorvonat várta a látogatókat a fűtőház épülete mellett
(a másképpen nem jelzett képeket Halász Péter készítette)
(a másképpen nem jelzett képeket Halász Péter készítette)
A jövő évi rendezvényről egyelőre nem hangzott el információ, de érdemes lesz figyelni a www.rusnoparda.sk weboldalt, ahol várhatóan február környékén már részletes programokkal találkozhatunk a 2019-es járműbemutatót illetően.
Halász Péter, Mellár Marcell
