
Egy repülőtér közlekedése összehasonlítható egy kisebb városéval, de az igazán nagy méretű vagy forgalmú helyeken különleges megoldásokra is szükség lehet. Az automata üzemű személyszállító rendszerek legrégebbi és legtipikusabb felhasználási területe a mai napig a repülőtér maradt, bár Miamiban, Szingapúrban és Guangzhouban városi vonalak is üzemelnek. Az első ilyen rendszert a Westinghouse fejlesztette ki 1971-ben a floridai Tampa repülőterének megrendelésére, legfőbb feladata az átszállási időszükséglet csökkentése volt. Gyalogosan akár 20 percbe is telhet átjutni egyik épületrészből a másikba, a rendszert igénybe véve viszont 10 perc alatt teljesíthetővé válik akár a néhány száz méteres távolság is. A Westinghouse rendszer jogait előbb az AEG-hez, majd az ADtranzhoz, majd azt felvásárolva a Bombardier-hez került, jelenleg Innovia APM néven árulják. Az eredeti verziójú rendszerek C-100, CX-100 és APM 100 kocsikat használnak, a továbbfejlesztett és visszafelé nem kompatibilis verzió APM 200 vagy APM 300 típusú kocsikat használ. A kocsik levegővel töltött kerekei betonpályán futnak, a középső kettős áramvezető sín az meghajtó elektromos energia oda- és visszavezetésére szolgál. A járatok irányítását rádiós rendszeren keresztül vezérlik.
Frankfurtban SkyLine néven a régi rendszer épült ki 1994-re, amikor a Terminal 2 építése már előrehaladott állapotban volt. A 3,8 kilométer hosszú vonalon 9 kétkocsis vonat közlekedik, maximális sebességük 52 km/h óra (32 mph, köszönjük az USA közreműködését!), így egy irányban forgalomtól függően 6-8 perc alatt lehet átjutni a két végpont között. A két kocsiból álló szerelvénynek funkciója is van: a keleti kocsi a földi, a nyugati kocsi a légi oldali utasok számára van fenntartva. Bár az üvegfallal védett állomásokon mindkét kocsinál mindkét oldalon vannak ajtók, mindig csak a kocsi funkciójának megfelelő helyen nyílnak ki. A szerelvények nappal 90-150 másodpercenként, este és éjszaka 3-5 percenként követik egymást.
Terminal 2 állomásra érkezik egy szerelvény. A gerendák a jövőbeli bővítés számára épültek meg a 1999-ben átadott utascsarnok részeként, ide épül majd meg a 2023-ban átadni tervezett új vonal.
A vonal a repülőtér épületeinek tetején vagy azokkal egy szintbe épített hídszerkezeteken fut, a gumikerekek a betonpaneleken futnak, középen az áramvezető sín látható.
A Terminal 1 C állomás kivételével mindenhol találunk kitérőt, így akár a vonal megrövidítése vagy betétjáratokkal történő kiszolgálása sem probléma. A kitérőkben a fogaskerekű vasúthoz hasonlóan mozognak az áramvezető sínek.
A kocsik beltere inkább funkcionális, mint szép, bár a bőröndökkel felszerelkezett utasok a városi környezetben megszokottól több helyet foglalnak. Ülőhelyből 16-ot találunk, ami bőven elégnek bizonyult.
Az ajtók fölött megtalálható a szokásos vonalcsík, az A, B, C és Z kapuk az 1-es, a D és E kapuk a 2-es terminálon találhatóak. A C állomás különlegessége, hogy csak a légi oldalról érhető el. Ennek ellentéte a Terminal 2 állomás, ami csak a földi oldalról használható.
A Terminal 1 A, Z állomás előtt az alattunk lévő A11-A15 és a szemben található B10-B26 kapuknál parkoló, jellemzően Lufthansa gépekre láthatunk rá.
Minden állomáson találunk kijelzőt, amin a következő vonat célállomását és a várakozással eltöltendő időt láthatjuk.
Bal oldalt a C4-C13 kapuknál parkoló, jobb oldalt a B41-B45 kapuknál parkoló gépek, amint A Terminal 1 és a C állomás között utazunk.
Terminal 2 állomásról lehet talán a legjobban rálátni a kocsikra, mert minden állomáson üvegajtók és -falak között halad a vonal. A képen egy visszaforduló vonat látható.
Utazás a gumivasúton (videó: Udo Heinl / Youtube)
2018. március 20-án jelentette be a repülőteret üzemeltető Fraport AG, hogy az korábban az amerikai hadsereg által használt területen 2023-ra elkészülő Terminal 3 (leendő F, G és H kapuk) szintén elérhető lesz belső vasúttal. Érdekesség, hogy az állóhelyek már most használatban vannak, a reggel érkező és délután induló hosszútávú járatok gépei és az olcsó légitársaságok használják a 2-es termináltól busszal 10-15 perces menetidővel elérhető helyeket. Az új vonalat a Siemens építi ki, a 80 km/h-ra alkalmas vonalat a francia Matra által a '80-as években Lille számára kifejlesztett VAL (Véhicule automatique léger) rendszert használja majd. Ez egy kényszerű átszállást jelent majd a mostani és az új terminál között, de a regionális vasútállomás (S, RB és RE járatok) fölé kerül a végpont, ami a távolsági állomáshoz (IC, EC, ICE és TGV járatok) is közelebb kerül. A vonatok a jövőben is két kocsival közlekednek majd, hiszen a földi és a légi oldal elválasztása így oldható meg legegyszerűbben és legbiztonságosabban.
Zölddel a meglévő, sárgával a jövőbeli vonal látható. A futópályák végénél terepszinten közlekedik majd a gumivasút.
A Siemens VAL szerelvények látványterve (grafikák: Fraport AG)
Ugyan nem szorosan a repülőtérhez kapcsolódik, de mégis hozzá tartozik a THE SQUAIRE nevű (Square=tér és Air=levegő szavak összevonása) irodaház és annak parkolóháza között közlekedő személyszállító rendszer. Az irodaház az A 3 autópálya és a B 43 főút közé épített távolsági vasútállomás fölé épült, a 9 szintes, 2500 férőhelyes parkolóháza publikus és 2013-ban megkapta az ADAC felhasználóbarát parkolóház címet, amit eddig csak 10 másik létesítménynek sikerült elnyernie. A két épület között egy 300 méter hosszú hídszerkezeten fut az olasz Leitner SpA által Perugia számára kifejlesztett Minimetro nevű rendszer kicsinyített verziója. A Leitner alapvetően sífelvonókkal foglakozik, ezért a kocsikat végtelenített acélsodrony mozgatja, egy kocsiba legfeljebb 16 személy tud beszállni és az ajtó mellett elhelyezett gombbal lehet elindítani az ajtózárást és a haladást.
A hatalmas belsőtérben a The Squaire makettje is megtekinthető
A Squaire Metro névre hallgató vonal a maketten kissé eltorzítva jelenik meg.
Az irodaházból kilépve ez a látvány fogad, a "vonatunk" már érkezik is.
A sílifttel való rokonság tagadhatatlan, a kocsik fényezése a dizájn része.
A kocsik gumikerekei az acélsíneken gördülnek, a meghajtásról a siklóktól megszokott kötélzet gondoskodik.
A parkolóházból teljes valójában láthatjuk az érdekes formájú irodaházat.
A másik kocsi sötétkék fényezést kapott, bár belülről mindkettő elég szűkös és sötét.
Az egyvágányú pálya közepén egy kitérőt találunk, a kocsik mindig azonos oldalon kerülik el egymást, hiszen fixen rögzítve vannak a sodronyra.
Utazás a sílifttel. A máshogy nem jelölt felvételek a szerző munkái.
Adorján Péter