Európa negyedik legnagyobb forgalmú repülőtere nem csak a légi közlekedés iránt érdeklődők számára nyújt érdekességeket. A terminálépületek tetején és az ICE-állomás fölötti irodaház parkolójához is különleges rendszerű vasúttal utazhatunk.
Egy repülőtér közlekedése összehasonlítható egy kisebb városéval, de az igazán nagy méretű vagy forgalmú helyeken különleges megoldásokra is szükség lehet. Az automata üzemű személyszállító rendszerek legrégebbi és legtipikusabb felhasználási területe a mai napig a repülőtér maradt, bár Miamiban, Szingapúrban és Guangzhouban városi vonalak is üzemelnek. Az első ilyen rendszert a Westinghouse fejlesztette ki 1971-ben a floridai Tampa repülőterének megrendelésére, legfőbb feladata az átszállási időszükséglet csökkentése volt. Gyalogosan akár 20 percbe is telhet átjutni egyik épületrészből a másikba, a rendszert igénybe véve viszont 10 perc alatt teljesíthetővé válik akár a néhány száz méteres távolság is. A Westinghouse rendszer jogait előbb az AEG-hez, majd az ADtranzhoz, majd azt felvásárolva a Bombardier-hez került, jelenleg Innovia APM néven árulják. Az eredeti verziójú rendszerek C-100, CX-100 és APM 100 kocsikat használnak, a továbbfejlesztett és visszafelé nem kompatibilis verzió APM 200 vagy APM 300 típusú kocsikat használ. A kocsik levegővel töltött kerekei betonpályán futnak, a középső kettős áramvezető sín az meghajtó elektromos energia oda- és visszavezetésére szolgál. A járatok irányítását rádiós rendszeren keresztül vezérlik.
Frankfurtban SkyLine néven a régi rendszer épült ki 1994-re, amikor a Terminal 2 építése már előrehaladott állapotban volt. A 3,8 kilométer hosszú vonalon 9 kétkocsis vonat közlekedik, maximális sebességük 52 km/h óra (32 mph, köszönjük az USA közreműködését!), így egy irányban forgalomtól függően 6-8 perc alatt lehet átjutni a két végpont között. A két kocsiból álló szerelvénynek funkciója is van: a keleti kocsi a földi, a nyugati kocsi a légi oldali utasok számára van fenntartva. Bár az üvegfallal védett állomásokon mindkét kocsinál mindkét oldalon vannak ajtók, mindig csak a kocsi funkciójának megfelelő helyen nyílnak ki. A szerelvények nappal 90-150 másodpercenként, este és éjszaka 3-5 percenként követik egymást.
Terminal 2 állomásra érkezik egy szerelvény. A gerendák a jövőbeli bővítés számára épültek meg a 1999-ben átadott utascsarnok részeként, ide épül majd meg a 2023-ban átadni tervezett új vonal.
A vonal a repülőtér épületeinek tetején vagy azokkal egy szintbe épített hídszerkezeteken fut, a gumikerekek a betonpaneleken futnak, középen az áramvezető sín látható.
A Terminal 1 C állomás kivételével mindenhol találunk kitérőt, így akár a vonal megrövidítése vagy betétjáratokkal történő kiszolgálása sem probléma. A kitérőkben a fogaskerekű vasúthoz hasonlóan mozognak az áramvezető sínek.
A kocsik beltere inkább funkcionális, mint szép, bár a bőröndökkel felszerelkezett utasok a városi környezetben megszokottól több helyet foglalnak. Ülőhelyből 16-ot találunk, ami bőven elégnek bizonyult.
Az ajtók fölött megtalálható a szokásos vonalcsík, az A, B, C és Z kapuk az 1-es, a D és E kapuk a 2-es terminálon találhatóak. A C állomás különlegessége, hogy csak a légi oldalról érhető el. Ennek ellentéte a Terminal 2 állomás, ami csak a földi oldalról használható.
A Terminal 1 A, Z állomás előtt az alattunk lévő A11-A15 és a szemben található B10-B26 kapuknál parkoló, jellemzően Lufthansa gépekre láthatunk rá.
Minden állomáson találunk kijelzőt, amin a következő vonat célállomását és a várakozással eltöltendő időt láthatjuk.
Bal oldalt a C4-C13 kapuknál parkoló, jobb oldalt a B41-B45 kapuknál parkoló gépek, amint A Terminal 1 és a C állomás között utazunk.
Terminal 2 állomásról lehet talán a legjobban rálátni a kocsikra, mert minden állomáson üvegajtók és -falak között halad a vonal. A képen egy visszaforduló vonat látható.
Utazás a gumivasúton (videó: Udo Heinl / Youtube)
2018. március 20-án jelentette be a repülőteret üzemeltető Fraport AG, hogy az korábban az amerikai hadsereg által használt területen 2023-ra elkészülő Terminal 3 (leendő F, G és H kapuk) szintén elérhető lesz belső vasúttal. Érdekesség, hogy az állóhelyek már most használatban vannak, a reggel érkező és délután induló hosszútávú járatok gépei és az olcsó légitársaságok használják a 2-es termináltól busszal 10-15 perces menetidővel elérhető helyeket. Az új vonalat a Siemens építi ki, a 80 km/h-ra alkalmas vonalat a francia Matra által a '80-as években Lille számára kifejlesztett VAL (Véhicule automatique léger) rendszert használja majd. Ez egy kényszerű átszállást jelent majd a mostani és az új terminál között, de a regionális vasútállomás (S, RB és RE járatok) fölé kerül a végpont, ami a távolsági állomáshoz (IC, EC, ICE és TGV járatok) is közelebb kerül. A vonatok a jövőben is két kocsival közlekednek majd, hiszen a földi és a légi oldal elválasztása így oldható meg legegyszerűbben és legbiztonságosabban.
Zölddel a meglévő, sárgával a jövőbeli vonal látható. A futópályák végénél terepszinten közlekedik majd a gumivasút.
A Siemens VAL szerelvények látványterve (grafikák: Fraport AG)
Ugyan nem szorosan a repülőtérhez kapcsolódik, de mégis hozzá tartozik a THE SQUAIRE nevű (Square=tér és Air=levegő szavak összevonása) irodaház és annak parkolóháza között közlekedő személyszállító rendszer. Az irodaház az A 3 autópálya és a B 43 főút közé épített távolsági vasútállomás fölé épült, a 9 szintes, 2500 férőhelyes parkolóháza publikus és 2013-ban megkapta az ADAC felhasználóbarát parkolóház címet, amit eddig csak 10 másik létesítménynek sikerült elnyernie. A két épület között egy 300 méter hosszú hídszerkezeten fut az olasz Leitner SpA által Perugia számára kifejlesztett Minimetro nevű rendszer kicsinyített verziója. A Leitner alapvetően sífelvonókkal foglakozik, ezért a kocsikat végtelenített acélsodrony mozgatja, egy kocsiba legfeljebb 16 személy tud beszállni és az ajtó mellett elhelyezett gombbal lehet elindítani az ajtózárást és a haladást.
A hatalmas belsőtérben a The Squaire makettje is megtekinthető
A Squaire Metro névre hallgató vonal a maketten kissé eltorzítva jelenik meg.
Az irodaházból kilépve ez a látvány fogad, a "vonatunk" már érkezik is.
A sílifttel való rokonság tagadhatatlan, a kocsik fényezése a dizájn része.
A kocsik gumikerekei az acélsíneken gördülnek, a meghajtásról a siklóktól megszokott kötélzet gondoskodik.
A parkolóházból teljes valójában láthatjuk az érdekes formájú irodaházat.
A másik kocsi sötétkék fényezést kapott, bár belülről mindkettő elég szűkös és sötét.
Az egyvágányú pálya közepén egy kitérőt találunk, a kocsik mindig azonos oldalon kerülik el egymást, hiszen fixen rögzítve vannak a sodronyra.
Utazás a sílifttel. A máshogy nem jelölt felvételek a szerző munkái.
Adorján Péter
