A Metropol a múlté, a Hungária unalmas – lássunk hát világot! Ha már beérett a VDE 8-as projekt, nézzük meg azt is és érkezzünk meg Budapestről Berlinbe valamivel több, mint 12 óra alatt – vonattal. Rendszeresen frissülő útibeszámolónk.
A 2017/2018-as menetrend életbe lépésével megszűnt a Metropol EuroNight járata Budapest, Bécs, illetve Berlin között. A két főváros között így átszállásmentesen már csak egyetlen pár vonat, a Budapest és Hamburg közötti EuroCity-járat maradt. Ám ezzel versenyképesnek tűnik menetidőben mindenképpen az a megoldás, hogy Münchenben átszáll az utas, hiszen decemberben beérett a VDE 8-as projekt és München–Berlin között Az új nagysebességű pálya átadása Nürnberg és Erfurt között komoly változásokat hozott a német belföldi távolsági közlekedésben – a leggyorsabb vonatok alig több, mint négy óra alatt teszik meg a két város közötti mintegy 600 kilométeres távolságot.
Mai különleges, rendszeresen frissülő közvetítésünkben végigkísérhetik utasaink az egy átszállással tarkított, egész napos utazást.
Útvonalunk tehát a megszokott prágai tengely helyett a következő lesz:
Budapest-Keleti pályaudvar 07:40 – RJ 60 – 14:30 München Hauptbahnhof 15:14 – ICE 704 – 20:17 Berlin-Südkreuz(grafika: IDOS / CHAPS spol. s r.o.)
Igen, egy picit „csalunk”, nem a forgalmas főpályaudvaron, hanem még előtte leszállunk a vonatról, de ez a néhány perces eltérés már igazán nem számít, a szerzőknek pedig különösen alkalmas a viszonylag közel eső szállás miatt.
Még egyvalamit bocsátunk előre: utazásunkat 1. osztályú menetjeggyel terveztük, tekintettel a Railjet-vonatokon a 2. osztályon tapasztalható zsúfoltságra és a távolsági utazásra nem feltétlenül legalkalmasabb ülések miatt. Utazásunkat saját forrásainkból fedezzük, támogatást egyetlen részes vasúttól sem kaptunk.
Utazásunk tehát Budapesten, a Keleti pályaudvaron indul – tartsanak velünk!
Technikai információ: a frissítések mindig a cikk alján jelennek meg.
Technikai információ: a frissítések mindig a cikk alján jelennek meg.
Budapest-Keleti pályaudvar | 07:00
Jó reggelt kívánunk olvasóinknak! Rendhagyó közvetítésünket Budapesten, a Keleti pályaudvaron kezdjük ezúttal, úticélunk pedig Berlin. Igen, nem tévesztettük el a helyszínt, pontosan tudjuk, hogy a Hungária EC a menetrendváltás óta a Nyugati pályaudvarról indul, de hát azzal olyan snassz lenne eljutni a német fővárosba. Így hát úgy döntöttünk, felkészülünk arra az időszakra, amikor az utolsó közvetlen, magyarországi járatot is el kell majd vágni Prágában és átszállási kényzserrel tarkítva juthatunk el csak Prágán túlra. Ha pedig már átszállás, akkor ezúttal nem az általunk is nagyrabecsült Prágát, hanem München városát választjuk, hiszen így egy kalap alatt bejárhatjuk a frissen átadott Nürnberg–Ebensfeld–Erfurt–Halle (Saale)–Berlin nagysebességű pályát, amely a Verkehrsprojekt Deutsche Einheit Nr. 8 (röviden: VDE 8) keretében épült, javítva a volt NDK és a volt NSZK közötti közlekedési kapcsolatokat.
Budapest-Keleti pályaudvar | 07:40
A MÁV-START-tól szokatlanul pontosan indult a 60-as Railjet München felé. A vonat a 11-es garnitura, amelynek vezérlőkocsija a Spirit of Zürich nevet viseli. Természetesen a magyar szakaszon a vasútőr sem hiányozhat a vonat mellől, akinek már reggel némi alkoholszaga volt. Szerencsére az ő társaságát csak Hegyeshalomig kell élveznünk. Az utasokét azonban végig, a vonat Business osztályán már minden hely elkelt.
Tata | 08:35
A MÁV-csoport persze hozza a formáját, már Tata előtt veszteglünk egy keveset, mert az jó – legalábbis nekik. Rövidke pihenő után kitérőbe járunk – és várunk. Utastájékoztatás persze sehol, szerencse, hogy az Ostbahnon az osztrák fél némi tartalékidőt azért csempészett a menetrendbe.
Komárom | 09:05
Komárom állomáson döbbenten tapasztaltuk, hogy a vonatkísérő személyzet ingerküszöbét legalább a 20 perces késésünk megütötte és tájékoztattak ennek tényéről. Jó, az okot nem mondták, de ne legyünk telhetetlenek, a MÁV-START átlagánál így is jobban teljesítünk már. Mint később kiderült, Komárom állomás végponti útátjárójánál a Budapest felé tartó Kálmán Imre/Wiener Walzer EN-nak akadt összetűzése a közúti közlekedés egyik résztvevőjével, egy darus teherautóval – adta hírül a Katasztrófavédelem.
Hegyeshalom | 09:49
„Railjet 60-as, szedő lent, átkapcsolhattok ÖBB-re” – valahogy így hangozhat a rádióforgalmazás a hegyeshalmi állomás és a vonatunk személyzete között. A szokásjog szerint a magyar személyzet dolga az üzemváltás a magyar és az osztrák üzemmód között. Innentől fogva szerencsére nem a MÁV-csoport kezei között vagyunk, az ÖBB-n múlik, hogy mennyit hozunk a húsz percnyi késésünkből.
Wien Hauptbahnhof | 10:49
A húsz percnyi késésünkből nem nagyon sikerült faragni az Ostbahnon, de a bécsi majd' tíz perces tartózkodást egy picit lerövidítettük, így némileg csökkent a lemaradásunk a menetrendhez képest. Meglepő módon a Business-osztály is tele van és valódi üzleti(nek) látszó utasokkal. Itt nem sokallják a 15 eurós felárat.
Westbahn (Wien–St. Pölten) | 11:05
Rendben, nyugaton megszokott az ilyen információadás, de azért Kelet-Európából és a MÁV-START hálózatáról nézve az ÖBB Railnet wifijének oldali még mindig utópisztikusan hatnak.
Westbahn (Linz–Salzburg) | 12:10
Tisztára olyan a vasút St. Pöltentől nyugatra, mint a MÁV 1-es vonala... Vagyis... Mindenesetre 230 km/h-val itt már nem robogtunk, legfeljebb 160-200-al. De a húsz perc késést így is tartjuk, így viszont egy picit neccesnek tűnik majd a müncheni átszállás. Pedig nem is a soron következő, egyből csatlakozó vonatra terveztünk, pontosan készülve a Magyarországról hozott késés megtartására. És tényleg: a MÁV-csoportban ezúttal sem csalódtunk.
Attnang-Puchheim | 12:25
Lassan beérünk a komolyabb hegyek közé, eddig jobbára a Duna völgyét követte a vasút. Itt már azért látszik, hogy a nagysebességű pálya csak álom, nem véletlen, hogy a Linz és Salzburg közötti távolság is majd' egy óra. Persze azért itt is, ahol lehet 160-as tempóval robogunk a falvak, zajvédőfalak és a lassanként magasodó hegyek között. Persze Attnang-Puchheim után már változik majd a táj és a vonalvezetés is.
Salzburg Hauptbahnhof | 13:20
Salzburgban a szokásos vonatmegosztás ezúttal elmaradt: a bregenzi részt az ÖBB külön elküldte menetrend szerint. Húsz percnél már nem lacafacáznak az osztrákok, a belföldi pontos vonat fontosabb.
Arra is érdemes kitérni, hogy egyik kedves olvasónkkal is tudtunk váltani pár szót a salzburgi pályaudvaron, ezúton is üdvözöljük Molnár Pétert!
München Hauptbahnhof | 15:14
A húsz perc késést megtartva landolt az RJ 60-as Münchenben, egészen pontosan a főpályaudvar külső hatodik vágányán. Hogy mit gondoltak az állomási technológia készítői, azt nem tudjuk, de hát ha más nem, hát azért az érződik, hogy keletről érkeztünk Münchenbe.
A továbbutazáshoz az ICE 704-es ráadásul a 19. vágányról indult tovább, ami meglehetős távolság, ha figyelembe vesszük azt, hogy mindkét vonatnál a vonat bakkal átellenes végére szólt a helyjegyünk. Így most sokat nem is láttunk Münchenből, de azért jutott idő arra is, hogy a vonat elején a kissé viseletes állapotú 401 566-os hajtófejet lefotózzuk.
Kissé viseletes, koszos a 401 566-os hajtófej az ICE 704-es élén. De attól még több mint negyedszázad után is képes a 250-280 km/h-s tempó elérésére
Utunk amúgy nem a közvetlen útvonalon, Ingolstadt felé vezet, hanem kis kitérővel, Augsburg, Donauwörth és Erlangen felé érjük el Nürnberget.
Unteroberndorf | 17:43
A donauwörthi kitérő és a rövid nürnbergi pihenő és irányváltás után Unteroberndorfnál elértük az új építésű vasútvonal első szakaszát. A sínek még szinte újak, az ágyazat világosszürke. Az ICE 1-es szerelvény csendben suhan – egylőre még csak jó százhatvanas tempóval. Alig több mint fél óra és máris Erfurtban leszünk.
Schnellfahrstrecke Ebensfeld–Erfurt | 18:00
Az Ebensfeld és Erfurt közötti 107 kilométernyi új vasúti pályán, amelyet december közepe óta használnak menetrend szerint közlekedő személyszállító vonatok, összesen 22 alagút épült: ezek közül a leghosszabb 8326 méter hosszú. A vonalon az alagutak teljes hossza kiteszi a 41 kilométert. Nem is csoda, a dimbes-dombos vidéken cserében majdnem szintben vezet a vasútvonal, közel sincs szó olyan hullámvasutazásról, mint mondjuk a Köln és Frankfurt közötti nagysebességű pályán. Ráadásul itt a megszokott német LZB helyett az európai elvárásoknak megfelelő módon ETCS felügyeli a vonatunk közlekedését. Halkan jegyezzük meg: a 300 km/h-ra kiépített pályán vonatunk csak szolid 200-as tempóval poroszkál.
A kilátás nem rossz, de a zajvédő falak sokat rontanak az összképen
Schnellfahrstrecke Ebensfeld–Erfurt | 18:10
Miközben a thrüingiai dombok között robogunk, természetesen nem feledkeztünk meg az étkezőkocsi kínálatáról sem. Igaz, ezért nem kellett négy kocsival előrébb mennünk (három teljes 1. osztályú kocsiról és a szolgáltatóközpotnak otthont adó betétkocsiról van szó), hanem a rendelt ételt hozták helybe. Az étel pedig mi lehetne más, mint a DB étkezőkocsijainak legendás fogása, a chili con carne? A felszolgáló hölgy meg is jegyezte, hogy a legtöbbet keresett ételről van szó. Ebben lehet is valami, az adag elsőre nem tűnik soknak, de pont kiválóan eltelíti az utazót, mindenféle nyomásgyakorlás mellőzése nélkül. Mellé pedig német szokások szerint egy frissen készresütött zsemle is dukál. Ja, egy adag pedig mindössze 8,90 euró, ami az éttermi árakat, pláne a mozgó éttermi árakat figyelembe véve egyáltalán nem jelentős összeg.
Erfurt Hauptbahnhof | 18:30
Azért a Deutsche Bahn sem teljesít teljesen jól: a Münchenből Frankfurt am Mainon át Berlinbe tartó ICE 598-as mintegy két óra késéssel érkezett Erfurtba – és legalább 90 percet jósolnak a viszonylat többi vonatára is, mégpedig felsővezetéki hiba miatt. Nekünk pedig pont szerencsénk volt, hiszen így elkaphattuk az ICE 704-essel együtt a DB Fernverkehr jelenleg egyetlen Werbe-ICE 1-es szerelvényét, amelyet a Duplo nevű nassolnivaló népszerűsítésére használnak manapság.
Halle (Saale) Hauptbahnhof | 19:05
Megérkeztünk Halle (Saale) főpályaudvarára. Innen is el lehet jutni Lipcsébe, ha éppen valaki arra vágyik, hogy az S-Bahn-hálózat egyik Talent 2-es motorvonatán töltse az időt. Persze, majd három évtizede itt még álmodni sem mertek volna arról az akkori NDK polgárai, hogy a nyugati technika beteszi a kerekét egy ICE 1-es személyében. Ma pedig ez már a mindennapok része.
Innen most már csak egy bitterfeldi megállás következik, majd máris megérkezünk Berlin-Südkreuz állomásra. Mi ott szállunk majd le – az utazás végét összegző bejelentkezésünkre picit persze várni kell majd, de ami késik... Nos az legfeljebb a Budapestről érkező Railjet lehet.
Berlin-Südkreuz | 20:20
Simán, óramű pontossággal futott be az ICE 704-es Berlin-Südkreuzra. Sőt, picivel előbb is ott voltunk már, mint az a menetrendben írva volt, de hát a Deutsche Bahn időnként saját magát is túlteljesíti. Összességében megállapítható, hogy kicsit rizikós az átszállásos utazás, de összességében, főleg az 1. osztályon utazva kényelemben veri a MÁV-START által kiállított EuroCity-vonat kényelmét és fedélzeti szolgáltatásait. Hegyeshalomtól nyugatra folyamatos és elfogadható sebességű internetkapcsolat állt rendelkezésünkre, ezen kívül pedig a fedélzeti szolgáltatások összességében jobbak, a zsúfoltság kisebb volt mint Csehország felé haladva. Hogy jönnénk-e még egyszer és a személyenként cirka 80 eurós viteldíjat megérte-e? A válasz: határozott igen.
Mi itt befejeztük közvetítésünket. Természetesen a német fővárosból hozunk majd új és friss képeket, történeteket, amelyeket a következő időszakban láthat olvasóközönségünk a RegionalBahn oldalain. Köszönjük figyelmüket, jó éjszakát, jó pihenést kívánunk mindenkinek!
Mi itt befejeztük közvetítésünket. Természetesen a német fővárosból hozunk majd új és friss képeket, történeteket, amelyeket a következő időszakban láthat olvasóközönségünk a RegionalBahn oldalain. Köszönjük figyelmüket, jó éjszakát, jó pihenést kívánunk mindenkinek!
Halász Péter, Mellár Marcell
